2012.12.02. 06:00
(7. nap) Buzipendely
534
December 2. Kedd
Sopronba kerültem. Belém verték az alaki szabályokat, a tisztelgés tudományát, a rendfokozatok fontosságát, a porban, hóban, sárban kúszás szépségét és a lövészet értelmetlenségét. Bemagoltam az eskü szövegét, el is mondtam, amikor kellett, megvolt az első eltávozás, kialakult néhány katonatársammal a bajtársi kapcsolat, s ezt néha fontosabbnak érzem a barátságnál még ma is.
A Balatonnál távolabb nem voltam még szülők nélkül. Hol a francban van az a Sopron? Messze vagyok, tél van, ordítanak velem, és háromnegyed ötkor van ébresztő.
ÉBRESZTŐ! Milyen lehetetlen kifejezés! És milyen rafináltan aljas módon tudják az ügyeletesek végrehajtani! Nincs ehhez kedvem! Aludni akarok!
Csend van a teremben, csak a negyven valahány horkoló hangja és a vaskályha ropogása neszez egy kicsit. A levegő este még nem olyan rossz, de csukott ablakok, ajtók mellett hamar elfogy az oxigén, fülledté válik, viszont cserébe betölti a körletet a fingszag. Negyven gyomor dolgozza a káposztát hangos zúgolódással. Ügyesek a szakácsok, megteszik, amit tudnak, de csak ráismerünk a káposztára minden nap. Néhány éjszaka alatt megtanulom, milyen gyomorkorgást követ fingás, reggelre letaglóz a szag, de csak az ájulás kerülget, álom sehogy se jő.
.jpg)
A felső ágyon fekszem. Mellettem egy bikanyakú gyerek alszik. Még egy rohadt szót se szólt. Akkor se, ha beszélek hozzá. Igaz, eddig csak azt mondtam, ne horkoljon.
Nyírségből jött. Ennyit tudni róla.
Mintha ez elég lenne.
Szomorú szeme van, nem tudom érti-e, amit mondanak neki vagy csak utánozza a többieket. Néha este, amikor már ügyetlen beszélgetések kezdődnek, ő csak ül, hosszú percekig néz maga elé, de hogy gondolkodna, azt nehéz lenne elhinni. Most mellettem alszik. Hanyatt, lábai felhúzva, szája tátva, feje kicsit oldalra billent a párnán.
Felém.
Horkol.
Megőrülök! Hogyan csinálja ezt? Honnan jön ez az irtózatos zaj? Mit csináljak? Mit kell ilyenkor tennem?
Néha óvatosan megbökdösöm, de csak egy hatalmas röfögést idézek elő vele, nem fejezi be. Betemetem a fejem a takaró alá, ráteszem a párnát, de nem segít semmi. Számolni is szoktam, tízezernél mintha kicsit eltávolodnék a hangoktól, mintha kicsit tompábban, megszűrve hallanám a zajokat. Lassan csend lesz…
Aztán egy bakancs berúgja az ajtót, belép egy vadállat, felkapcsolja a villanyt és beüvölt:
– Jó reggelt elvtársak! Ébresztő föl!
(Kurva anyád!)
Az ablakhoz megy, feltépi, besüvít a mínusz 15, mi meg kiugrálunk az ágyakból.
Buzipendelyt viselünk.
Katonai hálóing. Rózsaszín. A szerencsésebbeknek buzizöld.
Hogy ki lehetett az az állat, aki kitalálta, nem tudom. Lehetetlen benne kényelmesen feküdni. Lábszárközépig ér, vastag vászon, viszont meglehetősen szűk a szabása. Ezáltal forgolódás közben szorosan az ágyhoz tapad, és elég hamar feszíteni kezd nyaktájékon, elzsibbasztja a karokat, kidörzsöli a térdet. Reggel pedig a sorakozónál, nem rejt el semmi kitüremkedést. Nincs is a reggeli sorakozónak szerepe semmi, csak ezt szemrevételezni. Egy vonalba fejlődünk a rózsaszín buzipendelyben, ki teljesen barna, ki pedig piros keresztbe pántos, kék talpú műanyag papucsban, s hálóingünk hivalkodva mutatja a különbséget.
– Na emberek! Ilyen jó kis álmaik vannak? – röhög az ügyeletes – Azt hiszem, jelenteni is fogom a kiképzőtisztnek, hogy maguk nem fáradtak. És mától több brómot kapnak a teába. Lelépni!
Kiképzőtisztjeink már a megérkezés másnapján komoly lendülettel kezdtek katonákká formálni minket. Fegyver került a kezembe! Milyen egyszerűnek tűnő szerkezet!
Olyan tárgyat tanulok kezelni, ami kifejezetten emberölésre készült!
Másra nem is jó.
Csak arra.
Basszus, EMBERT ölni tanulok! Gyilkolni.
Fejlövés a legjobb, akkor nincs apelláta. A testlövés sok esetben jó arra, hogy megállítsa a támadót, de nem mindig halálos, viszont minden esetben borzalmasan fájdalmas. A végtagot meg felesleges eltalálni, az csak időleges harcképtelenséget okoz, legfeljebb akkor jó, ha olyan roncsolást végez, hogy amputálni kell, akkor már ér valamit.
Törekednünk kell halálos sebet ejteni, a túlélhető nem jó. Csak baj van a sebesültekkel.
Ha meg valamelyik társunkat találják el, jó, ha tudjuk:
tüdőlövésnél beledugni az ujjat a lukba, ott ne kapjon levegőt; gyomorba kapott lövésnél teljes erőből szorítani a beleket vissza.
A támadó kézigránát-repesz sima szélű, apró lukat üt, míg a védekező, ami acélburokkal van ellátva, s azt repíti szét, az roncsol. Viszonylag kicsi, de “cakkos” bemeneti seb, s jó nagy szakított kimeneti nyílás. Ha nem marad benn. Vagy végtagokat tép.
Az RPG páncéltörő gránát, nagyon hatékony fegyver, de nem szabad mögé állni, mert halálra éget.
Ezt a tisztes meséli, sugárzó arccal. Az az érzésem, valami Rambo filmből szerzett filmélményét meséli, mert a többi tisztes ridegen hallgat, mikor megkérdezzük: mi történik egy csatában, ha valamelyik társunk TÉNYLEG megsebesül?
– Valami biztos! – hangzik nagy sokára a válasz.
Biztos, persze.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Feriba 2013.09.09. 11:58:45
Bár én 13 évvel korábban vonultam be /Siklós, Horvátlövő, Szombathely 1973-75/, de igen nagy örömmel olvastam a blogodat, hiszen úgy látom nagyon sok dolog megmaradt. Sokan el se hitték amikor a rózsaszín hálóingről meséltem nekik a kiképzésen. Köszönöm: Feribá'
!
Dvorszky határőr 2013.09.13. 19:57:25
Üdvözletem Feribá!!
:)
Na azt én is nehezen magyaráztam el itthon, hogy mi is az, nagy hitetlenkedés volt, hálóing a határőrségnél? na ne röhögtessem őket. De hát mi tudjuk, hogy volt.
:)))
(elnézést, hogy későn válaszoltam, egy hónapig nem voltam net közelben)
Blazsejdoki 2014.05.16. 19:25:48
Én akkor szereltem le amikor te érkeztél. Sokáig visszajártam még a reptérre mert egy malévos lánynak udvaroltam. Jó olvasni ezekről a régi dolgokról. Jó lenne ott lenni a találkozón. Talán összejön.
Dvorszky határőr 2014.05.18. 00:33:03
Mostanában találtál a blogra?
Blazsejdoki 2014.05.18. 10:11:56
Igen két napja találtam ide.Azóta annyi minden jut eszembe és sajnos már nagyon sok minden nem!!
Dvorszky határőr 2014.05.20. 13:38:59
:)
Blazsejdoki 2014.05.20. 15:50:47
Nekem csornán dobtak egy nagyon vagány darabot. Le volt szakítva a két ujja. Olyan egyedi volt, hogy utána nem cseréltem hanem inkább kimostam. A színén a mai napig képes vagyok elmeditálni.Volt abban barna, rózsaszín, narancs, és még legalább 25 árnyalat.
Pedezsi 2014.05.20. 19:41:43
felsorakozott a század.
Körmenden csak nálunk a harmadik századnál volt buzipendely,mindenhol máshol a rendes zöld pizsama....vicces volt!
csucsu63 2014.05.20. 21:26:41
