2012.12.10. 06:00
(15. nap) Állampolgárt úgy lövünk agyon...
526
December 10. Szerda
Ma nem mozdultunk ki a laktanyából, elméleti lövészeti oktatásban vettünk részt. Magas, szikár százados és egy alacsonyabb, sötét bőrű főtörzsőrmester tartották. A százados kidüllesztette a mellkasát, és büszkén mondta, hogy mi, határőrök, eredeti szovjet gyártmányú AK géppisztolyokat használunk.
Várt egy kicsit, figyelte, mit szólunk ehhez, de mi mit szóltunk volna, na és?
Ezt le is olvashatta az arcunkról, mert egy kicsit elbizonytalanodott.
– Elvtársak! A legjobb minőségű fegyvert tarthatják a kezükben, pontos, megbízható, könnyű (Akkor mitől sajog a vállam mindig?), és korszerű.
Hát, még mindig nem ájultunk el, s ez láthatóan még nagyobb zavarba hozta.
– Az AK-tól a NATO katonák is rettegnek. A baráti vietnami népköztársaság is AK-kal kényszeríttette térdre az amerikai hadsereget, akik aljas eszközök alkalmazásától sem riadtak vissza!
Kezdtünk álmosodni.
– AK-t használnak a baráti varsói szerződés katonái, és nekünk, határőröknek, az ország védelmében betöltött, kiemelt fontosságú határőrizeti feladatok ellátásakor szintén AK géppisztolyt van szerencsénk használni. Magyarországon csak a Határőrség katonái használnak eredeti szovjetek által gyártott AK-t! Ezt meg kell becsülni…
Hajszálnyit lejjebb csúsztam a székben, az előttem ülő mögé rejtve az arcom.
– …éppen ezért katonák, hatalmas érték, hatalmas ütőerő van a kezükben. A fegyverek rendben tartása ezért olyan fontos, és emiatt a hanyagságot igen szigorúan büntetjük.
Ekkor szólásra emelkedett a főtörzsőrmester.
– Szétrúgom a tökét annak, aki nem pucolja meg a fegyverét rendesen!
– Azt hiszem érthetően beszéltünk – vette vissza a szót a százados – Az AK géppisztolyhoz 7.62-es méretű, acélmagvas lőszer használatos, 200 méterről átviszi a vonatsínt.
– Hosszába? – jött egy hang hátulról. A vihogás meg elölről is.
A főtörzs talpra ugrott.
– Melyik volt az?
Szúrós szemmel pásztázott végig rajtunk, óvatosan megbökdöstük az alvókat.
– Na elvtársak! Melyik van ilyen vicces kedvében? Legközelebb szétrúgom a seggét!
– Jó-jó! – csitította a százados – Üljön le Dombonvári főtörzs elvtárs, ezt majd én elintézem.
Felemelte a mutatóujját.
– Elvtársak, széltében viszi át! Hihetetlen tűzerő ez! Éppen ezért, szigorúan büntetjük, ha valaki nem vigyáz kellőképpen a lőszerekre, azt már meg sem említem, hogy milyen következményei vannak az elvesztésének.
Megint felpattant a főtörzs.
– Szétrúgom a tökét, annak, aki elhagyja a rábízott fegyveranyagot!
A százados barátságos mozdulattal, de határozottan visszatolta a székbe.
– És most essen szó arról, hogy miket kell figyelembe venni fegyverhasználat során.
Két órán át, álmosító hangon duruzsolt, hogy ha határsértőt látunk, először egy figyelmeztető lövést kell leadnunk a levegőbe, aztán egy igazit az emberbe. Ha egy mód van rá, gyereket, asszonyt ne öljünk, persze más kérdés, ha rászóltunk, hogy álljon meg, de nem áll meg, mer' akkor lehet.
Igazi harcászati feladat nincs is, hogy mi legyen a külső ellenséggel, nem hangzik el. Tulajdonképpen csak az a lényeg, hogy bentről élve senki ne jusson át a határon. Az emberöléssel meg ne törődjünk, csak a szolgálattal kapcsolatos feladatunknak teszünk eleget.
– De más az elmélet és más a gyakorlat! – fejezte be végül – Ezt mindannyian jól tudjuk, erről majd Dombonvári főtörzs elvtárs tart oktatást. Amit hallanak, azt jól véssék észbe, azt pedig, hogy ezt tőlünk hallották, felejtsék el!
Feltette a sapkáját és kirobogott a teremből.
Dombonvári főtörzs kiállt középre, megigazította az inggombjait (függőlegesre a címert).
– Elvtársak! – dörögte – Mostantól, kuss legyen, én nem tűröm a vihogást, mint a százados. Nincs bekiabálás, röhögés és alvás sem!
Dühös tekintettel állt még néhány pillanatig, majd a mögötte álló asztalhoz hátrált, ráereszkedett, összekulcsolta a karját a mellén és titokzatoskodó arckifejezéssel folytatta.
– Jól figyeljenek rám! Amit most mondok, az a lényeg! Minden egyéb csak blabla, csak hadova. A századosunk túl érzékeny, nem úgy kezeli a témát, ahogy egy vérbeli katonához illik.
Nagy levegőt vett.
– Az a feladatunk, hogy ne engedjünk át senkit a határon. Bárki próbálná meg, akár a saját anyjuk, így vagy úgy, de meg kell, hogy álljon. Ha van rá idő, először felszólítjuk, hogy álljon meg! De ilyenkor már a vállunkon van a géppisztoly, ki van biztosítva, csőre van rántva, és felé tartjuk. Ez azért jó, mert így nehezen tud meglepni, ha netán fegyver lenne nála. Aztán várunk, hátha megáll. Ha nincs idő, nem várunk, hanem rögtön lövünk. De emberek!
Felemelte a hangját, kikerekítette a szemét, és – ahogy az előbb a századostól látta –, magasba emelte a mutatóujját.
– Ezt nem tőlem hallották! De jól véssék az eszükbe! Ha valaki a felszólítás után nem áll meg rögtön, akkor az nem fél, akkor a figyelmeztető lövés sem segít. Tehát, ha már kénytelenek figyelmeztető lövést leadni, akkor érdemesebb lelőni a delikvenst. Ugyanis később azt fogja mondani, hogy nem is volt figyelmeztető lövés, hanem rögtön rálőttek, abból meg csak baj van. Tehát állampolgárt úgy lövünk agyon, hogy balra, a lába mellé célzunk néhány centire, felszólítjuk, közben követjük a fegyver csövével, s ha továbbhalad, lőni kezdünk. Az első lövés mellé megy, ez a figyelmeztető lövés. Az AK-géppisztoly lövés közben, jobbra és felfelé húz, tehát az első mellé megy, a második a lábába, a harmadik a mellébe, a negyedik pedig a fejébe. A fejébe! Megértették? El ne csesszék, mert ha életben marad, akkor hazudni fog, hogy nem is hallotta a felszólítást, és magukat egy életre lesittelik. Értve?
Diadalittasan tekintett körbe.
– Na mi van elvtársak? Nincs kérdés?
Tényleg nem volt. Csöndben ültünk.
– Akkor elvtársak, emésztgessék a dolgot, és kussoljanak róla. Lelépni!
Elindultunk kifelé a teremből, benn hagytuk Dombonvári főtörzsőrmester elvtársat, nagy dolgok tudóját, és minden titkok őrizőjét.
Ma valamiért nem horkolt a bikanyakú.
15 komment
Címkék: oktatás laktanya határ állampolgár gyártmány NATO
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
lyken 2012.12.10. 11:26:51
lutria 2012.12.10. 17:06:23
lyken 2012.12.10. 22:30:16
paveway 2012.12.11. 08:31:08
Dvorszky határőr 2012.12.11. 10:09:14
Division 2012.12.11. 12:44:12
T5H 2013.01.21. 21:50:16
Oldm4n 2013.01.22. 15:43:41
Ó, igen, rendőrségi lőtereken van lehetőséged potom pénzekért lőni AK-val, ha érzel rá ingerenciát. Nagy királyság felnőttként számolatlanul lőni a tárakat mondjuk Vecsésen a lőtéren, néhány ezresért!!! (Én a Dózsa György úton lőttem el tavaly 18.000.- nyi lőszert.) :D
lutria 2013.01.23. 15:29:09
Amúgy meg azt(is) furcsáltam ezzel kapcsolatban a seregben,hogy elvileg aki kiemelkedően jól lő az kimenőt,szabadságot,jutalmat stb.kap(hatna),de sohasem láttam hogy 6 lövés után bárki elérte volna ezt a szintet,pláne hogy elvileg sohasem bizonyíthatott mert nem volt több éleslövészet X havonta ahol észrevehették volna a tehetségét.
Oldm4n 2013.01.23. 15:56:32
Krajcs · http://uralicowboy.blog.hu 2013.01.25. 11:44:00
T5H 2013.01.26. 10:41:39
Flankerr 2013.01.26. 13:47:59
Dvorszky határőr 2013.01.26. 18:42:00
HajdúB 2013.06.01. 21:58:22
A határ menti A, nappali lőgyakorlat volt.
A határ menti B, éjszakai ahol rakéta fényénél kellet a futó dolingereket eltalálni.Én 78-80 ig voltam hör annak idején nagyon komolyan vették illetve az állomány is komolyan vette mert a lőgyakorlat eredményét beszámították az a félévente esedékes egyéni értékelésbe. A szocialista versenymozgalom ez volt a hivatalos neve. Szakmai , politikai, és a lőgyakorlat eredménye alapján értékelték illetve minősítették
a határőrt. A minősítés pénz és jutalom szabival járt együtt.Ami címekben is megnyilvánult természetesen, aki 3 szór elérte a HKK ami a határőrség kiváló katonáját jelentette. Akkor a leszerelés ellőt őrmesterré léptették elő. Ere azonban én nem láttam példát, még a csókosoknál sem. Nos én ennyit tudok mondani a régi szép időkről.