222

Október 10. Szombat

Harmadik nap laktanyafogság.
Ma 8-tól beosztottak őrszolgálatba, 4 óra szolgálat a laktanya kapujában, majd 4 óra pihenő.
Nagyon régen nem tettek ilyen szolgálatba. Akkor, amikor a konyháról a kampósokhoz kerültem. Azok voltak az első katonai feladataim, azóta jól megtanultam mindent.
Nyolctól délig őrködtem, aztán a déltől négyig tartó pihenőm alatt Répával összeültünk és azon polemizáltunk, hogy nem jó itt benn, menjünk ki.

Én mondtam, hogy szakács koromban ismertem az utat kifelé, van egy lyuk a kerítésen, azon keresztül kimehetünk, ha még minden úgy van, mint rég. Nyilvánvaló lett, hogy meg kell néznünk.


Kimentünk az épületből. Megtehettük, idősebbek vagyunk, ugyan nem szerették, ha az udvarra kimászkálunk, de nem is tiltották. Elég könnyen megtaláltuk a helyszínt és kilógtunk a laktanyából a kerítésen vágott lyukon keresztül, de mivel fényes nappal volt, egyelőre csak egy kis terepfelderítést végeztünk.
Mert közben tervbe vettük ugyanis, hogy hazamászkálunk éjjelente. Megnéztük honnan közelíthető meg a lyuk a legjobban, hogyan tudjuk az őrt kikerülni, honnan lehet felmászni villámhárítón, vissza a körletbe, ha minden kötél szakad.

Azt is megbeszéltük, hogy míg én éppen őrködöm négytől nyolcig, ő kiszökik hét óra körül, hogy lássuk észre lehet-e venni. De az őrbódéból semmit nem láttam, semmit nem hallottam, tökéletes lesz.

A következő pihenőmben, kilenc körül ki is kimentünk, ezen a terepfelderítésen elnéztünk a laktanya utáni második buszmegállóig, azt gondoltuk, ott majd éles szökéskor biztonságban állhatunk buszra várva. Nagyon egyszerűnek látszott, egészen feldobódtam úgy éreztem, nem lehet teljes a repertoár, ha nem szököm meg laktanyafogság alatt.
Ezt látni minden filmben, a főhős mindig megszabadul a fogságból, mindig megszökik.

Kötelességemnek éreztem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2013.10.10. 09:02:32

Az unalom sok mindenre képes..:)

Válasz erre 

Captain Caveman 2013.10.10. 11:39:46

Csak meg lesz a futkosó:)

Válasz erre 

wrstjnethn 2013.10.10. 14:43:21

Ha nem lenne ez a blog X évvel az események után én már fejbelövetést is jósolnék. Mekkora mutatvány lenne éjjel a buszmegállóban várakozó két határőr, mikor arra kocsikázik valami fejes'

Válasz erre 

zweitakt 2013.10.11. 00:17:31

Dvorszky Bajtárs, te komolyan ráztad a pofonfát! Gépesítve!
Hogy nem trafált el egy se komolyabban, csak a mázlidon múlt...
E!

Válasz erre 

Rollende Landstrasse 2013.10.11. 04:14:56

Hát barátom, te az a fajta vagy, aki egy rakás szarban lázasan lapátolja egyre mélyebbre magát. Aztán mégis tisztán jössz ki belőle, de ez a mázlifaktorod miatt van, nem az eszedért. (Már megbocsáss...)

Válasz erre 

paveway 2013.10.11. 09:46:23

@zweitakt: még kiderülhet a sztori végére, hogy ezt a blogot Tökölről vagy Vácról írja :)

Válasz erre 

Dvorszky határőr 2013.10.11. 16:51:18

@Flankerr: @Captain Caveman: @wrstjnethn: @zweitakt: @Rollende Landstrasse: @paveway: Ebben az időszakban egy kicsit túllőttem a célon, el szaladt velem a ló és tényleg mint egy tank, mentem fejjel a falnak, gondolkodás nélkül
De mázlim az volt, meg kell hagyni. :))

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: