Centi_30.jpg539

November 27. csütörtök

 

Egy sárgás falú körletbe kerültem, húsz sráccal. Reggel senki nem keltett, senki nem jött be hozzánk, ha nem lettünk volna éhesek, ezt az állapotot mindenki jólesően nyugtázta volna. Nem nagyon alakultak beszélgetések még, a mennyezetet bámultuk csöndes, mély apátiában. Dél körül nyitott be az első ember a körletbe.

– Maguk mit csinálnak itt? – kérdezte egy barátságos arcú tisztes.

– Nem tudjuk. – válaszolt valaki közülünk.

– Hát akkor ki az isten tudja? Tegnap vonultak, mi? A reggeli után nem mondta maguknak senki mi a dolguk?

– Nem voltunk reggelizni.

– Mér?? Fényből táplálkoznak?

– Senki nem mondta…

– Maguknak ezt is mondani kell? – hitetlenkedett az őrvezető – Az éhség is parancsra jön maguknál? Na, jöjjenek, reggeli már nincs, de az ebédet megkaphatják hamarabb. Ezt a töketlen bandát! Minden bevonulásnál egyre hülyébbek jönnek!

Még egy kicsit dohogott, de elvitt az étterembe, elmondta, mikor vannak az étkezések és hogy nyugodtan menjünk magunk, csak álljunk rendesen sorba az étterem előtt a többi raj mögé. Sapka a fejünkön, ingek, gyakorló felső begombolva, kabátot ne vegyünk, azt tilos -10 fok felett.

Aztán mára ő is eltűnt.

 

Másnap reggelig megint senki nem szólt hozzánk.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr404926316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

É2I 2012.12.05. 12:00:59

Most találtam meg a blogod és tetszik. Annál is inkább, mert nosztalgia. Én ugyan később vonultam. Mi voltunk az első egyévesek.

Ugyanakkor ezt a bejegyzést nem hiszem el.
Kétszer voltam kopasz kiképző meg voltam tisztes bázison is. De olyat, hogy a kopaszokat magukra hagytuk volna, vagy anno engem mikor kopasz voltam.
Konkrétan velük aludtam egy körletben, velünk aludt a mi kiképzőnk.
Szó szerint feleltünk értük, egy másodpercre se lehetett szem elől veszteni egyet se. Főleg a vonulás utáni pár napban, ne hogy befalcoljon valaki is közülük, mert akkor mehettünk volna futira.
Az is szimpla kitaláció, hogy csak úgy sétáljanak le reggelizni, tetézve azzal, hogy majd egy tisztes reggeli után megszerzi nektek az ebédet hamarabb. Mikor főzték meg azt az ebédet, éjfélkor? (Voltam konyhán is kopaszként konyha malac, tisztesként meg konyha tisztes. Pontosan tudom, hogy az ebédhez az élelmiszert tárgynapon vételeztük és reggeli után készítette fel a szakács.)

Szóval, ha voltál is katona, ekkorát nem kéne...

Béke!

Dvorszky határőr 2012.12.06. 12:42:08

@É2I:

Kapaszkodjatok srácok, mert nagyon sok olyan lesz, ami hitetlenkedést vált majd ki.
:))

És ha kibírod és csak egy évig olvasod, és a maradék 6 hónapot -amivel továbbírom és tovább szolgáltam- kihagyod, akkor is talán lejön, voltam-e egyáltalán katona.
:)))

(Meg hogy először és utoljára a posztok részleteinek valóságtartalma érdekében megszólaljak, jelzem, hogy nekem az volt a gyanúm, hogy tranzit utasként voltunk ott néhány napig, nem tartoztunk szervesen oda, abba a laktanyába; az a tisztes aki felelős volt értünk szart ránk, tehát nem foglalkoztak velünk, de ez nekem is csak feltételezésem, mert ugye, nekünk ott senki nem mondott semmit)
:))
Szerintem is Béke!
:)

bagamoyo 2013.01.20. 19:11:41

Szintén MÁGUS, szintén FEP. Nekem az első nap "megrázkódtatásait" kiegészítette még egy apró, de lélekölő momentum. Az öregek folyamatosan Koncz Zsuzsa Elmúlt egy év című számát nyomatták.. Mit mondjak, kurva távolinak tűnt... :)

T5H 2013.01.20. 20:23:38

@É2I: Szerintem, elképzelhető. Bevonulás után volt olyan ide-oda utazgatás, hogy ihaj. Mi vagy nyolcan-tízen Nyírbátorból Csornára, vonattal. Csornán volt akinek lila volt a golyója, volt aki épp utazott a festés idején. Nem volt a Határőrség valami poroszosan szervezett szervezet.