Centi_30.jpg538

November 28. péntek

 

Ma már néha egy-egy tisztes elvitt belőlünk párat, de szerencsére mindegyikünk sértetlenül visszaérkezett, takarításra, hólapátolásra, krumpli pucolásra használtak minket.

Én igyekeztem a felső ágyon minden ajtónyitásnál beleolvadni a környezetbe, fel se emeltem a fejem, nem akartam semmit sem csinálni.

Mellettem egy izgága gnóm röhörészett mindenen, rettentően idegesített. Ilyen formát én még sose láttam. Olyan széles, mint két másik ember. Nem kövér.

Széles.

Mintha olyan sziámi ikrek lenne, aki beszületett két fél vállal rendelkező testvére közé. Én az ágy közepén takartam ki egy viszonylag keskeny részt, ő végigérte a vállaival széltében. Emiatt néha átcsúszott valamelyik végtagja. Ilyenkor undorodva tologattam vissza. Felriadt, kicsit megilletődve vártam, hogy mit reagál, de csak elvigyorodott és pillanatok alatt újra álomba zuhant.

A feje is széles volt, csak a negyedik nap találtak rá sapkát, de a legszélesebb a vigyora volt, amiből kibukkantak az egymástól meglehetős távolságban ülő nagy, sárga és tökéletesen négyzet alakú lófogai. Néha azon kaptam magam, hogy hosszan, hitetlenkedve vizsgálgatom.

Estefelé valahogy beszédbe elegyedtünk, kiderült, hogy mátészalkai gyerek. Mesélt a kamaszkoráról, egyre szórakoztatóbbnak találtam, főként azért mert a tájszólásról eddig azt gondoltam, csak az öregek sajátja, most találkoztam életemben először velem azonos korú sráccal, aki majdnem érthetetlen kiejtéssel beszélte a nyelvünk.

Eddig burokban éltem, ahol felnőttem, ahova suliba jártam, ahol dolgoztam, mindenhol gyakorlatilag pesten született és itt is nevelkedett emberrel találkoztam. Most meg itt egy csomó vidéki srác, azt se értem mit mondanak.

A suliban, a sporttársak közt az az elmélet volt az elfogadott, hogy amit lehet, el kell kummantani. Hát én ehhez igyekszem majd tartani magam, de itt a vidéki kölkök, se nem zúgolódnak, se nem bujkálnak, de még olyan is akad, aki önként jelentkezik, ha keresnek néhány embert, havat lapátolni.

Érthetetlen.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr394926628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Valerijov 2012.12.01. 10:27:17

egy volt surranótársad ajánlotta a blogod, s gondolkoztam, melyik legyen az a pont, ahol bekommentelek, de eredendően vidékiként asszem, ez lesz az :) azért van egy elvarratlan szál: a behívás előtt megismert leányzót sikerült még megdurrantani bevonulás előtt?

Dvorszky határőr 2012.12.01. 10:54:46

@Valerijov:
Dehogy sikerült. :)) De ne áruld el senkinek kérlek, majd még elvarrom ezt a szálat!
:))
A pesti kontra vidéki szál meg csak az első napokban volt fontos, amíg az ember a kapaszkodót kereste, a hasonszőrűeket, de később ennek ember-ember viszonylatban semmi jelentősége nem volt már. :)

Valerijov 2012.12.01. 11:05:25

@Dvorszky határőr: pont ez lett volna a következő kommentem, vagyis hasonló, hogy a többi posztot továbbolvasva már érzem, hogy elmosódnak ezek a határok, feloldódnak a sorsközösségben, illetve azt akartam még megjegyezni, hogy elég árnyalt képet adsz arról, hogy egy teljesen más, civil világból betoppanva milyen megrázó lehetett a váltás, holott ugye utána eltöltöttél ott még 18 hónapot, meg sok idő eltelt azóta. (én voltam még sorozáson, de egészségügyi okból nem vonultam)

Dvorszky határőr 2012.12.01. 11:50:10

@Valerijov:

Egy idő után tényleg csak az számított ki milyen ember, viszont az gyönyörű szépen megmutatkozott. :)

T5H 2013.01.21. 21:21:59

@Dvorszky határőr: Bizony-bizony. Én még harmincöt év után is tartom a kapcsolatot két sráccal.