Centi_30.jpg 530

December 6. Szombat

 

Ma ebédnél álltunk sorban, mikor mellénk csapódott egy idősebb katona.

– Hány napotok van, kopaszok? – kérdezte mosolyogva.

Kelletlenül noszogattuk egymást, végül Szabó válaszolt.

– 530.

A srác hangos hahotában tört ki.

– És mennyivel kezdtétek?

– 540-nel.

– Már majdnem másfél hete benn vagytok? Komoly, haha… – jóízűen kacagott, majd elindult az ajtó felé.

Összenéztünk a Szabóval.

– Mi a szart röhög ez a hülye?

– Hé! – kiáltottam felé – Olyan sok az 530 nap?

Visszafordult és lemondóan legyintett.

– Hogy sok-e? Barátom! El sem hiszed! – mondta és kilépett az ajtón.

Bambán néztünk utána.

Másfél év.

18 hónap.

Tíz százaléka az eddigi életemnek. Sok ez?

Most múltam 18. Kevés ez?

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr424889458

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sóskatáska 2012.12.06. 09:56:57

egyébként jók az irások, visszahozzák a régi idők emlékeit

HajdúB 2013.06.01. 19:50:20

2 év 24 hónap 730 nap, ennyit húztam le sorállományú ként. Majd tartalékosként 30 napot. Nekem még mázlim is volt mert bevihettek volna akkor is amikor még a hörségnél a sorállomány 27 hónapot húzott.De ezt nem azért írom hogy milyen szörnyű volt vagy ilyesmi. Az egyik nagyapám 4 évet volt orosz fogságban, na az volt a szörnyű.

Dvorszky határőr 2013.06.04. 11:49:01

@HajdúB: én azért sokallom a 730 napot, az 540-et is sokalltam.

HajdúB 2013.06.04. 19:51:17

@Dvorszky határőr: Nem tudom hogy ki hogy élte meg a katonáskodást. Ez minden bizonnyal az egyéni tűrőképesség illetve az alkalmazkodás készsége volt. Az viszont tapasztalatból tudom hogy a családi körülmények döntőek voltak a katonaéletbe való beilleszkedéshez.A mi szakaszunkba volt egy jó pár mami kedvence. A látogatások alkalmával nem túlzok ott sírtak a kapunál amikor elmentek a rokonok.Nekem személy szerint nem okozott beilleszkedési zavart a katona élet mivel előtte 3 évig kollégiumban laktam.Az kétségtelen hogy több gyerekről ellehetne mondani hogy nem igen voltak alkalmasak a katonáskodásra. Na nekik tényleg szar volt.Még Orosházán mondta egy fejtágítás alkalmával egy kilós, hogy akkor lesz magukból katona amikor már belül érzik hogy katonák.Ez kinek hamarabb kinek később jön el.Nekem kb úgy két hónap kellet hozzá,de akkor valóban éreztem hogy katona vagyok.Érdekes hogy a leszerelés után ez három vagy négy hónapig még a régi beidegződések megvoltak.Egyébként érdeklődéssel olvasom az élményeidet, szerintem könyv alakban is megálná a helyét.

Dvorszky határőr 2013.06.07. 17:23:05

@HajdúB: Ma már örülök, hogy voltam katona, nem írnám, ha nem lett volna fontos állomása az életemnek, az más kérdés, hogy igyekszem úgy írni, ahogy akkor éreztem magam.
:)