Centi_30.jpg 522

 

 

 

December 14. Vasárnap

 

Este, lefekvés előtt, kollektívan pucoltunk bakancsot. Mellettem a rajparancsnokunk, egy halk szavú tizedes csiszatolta a sajátját. Alacsony, mosolygós, látszólag határozatlan srác volt, nem is nagyon terhelt meg bennünket. Keménykedni - a mi rajunkkal - idegen tisztesek szoktak. Ezt viszont tűrte, soha nem avatkozott közbe. Viszont nem tűnt sohasem ellenségesnek, emiatt bátorkodtam beszélgetést kezdeményezni.

Megkérdeztem mikor vonult be, mennyi ideje van hátra, és hogyan lett tisztes.

Az első kérdésemre szinte készségesen válaszolt, a másodiknál megállt a kezében a cipőkefe és felemelte a fejét, a harmadiknál egyenesen a szemembe nézett.

– Dvorszky! Mit bizalmaskodik itt velem? Nem vagyok a babája! – kelt ki magából. – Kinek gyűjt maga rólam információkat?

Igyekeztem védekezni, hogy alapvetően barátkozni akartam, de hasztalan, csak olaj volt a tűzre.

– Hogyha a barátom akar lenni, akkor pucolja ki a surranómat! – Ezzel az ölembe hajította az említett lábbelit. – Ha viszont nem akar az ellenségem lenni, akkor ragyogjon, mint a Salamon töke!

Meghökkenve láttam a tisztításhoz.

Ezt meg mi lelte?!

Amíg én dolgoztam, a tizedes a szekrényében pakolászott. Mivel gondoltam, hogy javítanom kéne a helyzeten, megdicsértem a surranóját, jeleztem, hogy szinte újnak látszik, és nagyon szépen karbantartja. Ez már jobban tetszett neki, elégedetten hümmögött a szekrényből. Aztán jelentettem, hogy készen vagyok. A tizedes közelebb jött és szakértő szemmel, alaposan végigmustrálta a munkám.

– Egész jó lett, Dvorszky! Lehet, hogy maga mégis egy értékes ember.

Elégedetten dörmögött.

– Tizedes elvtárs, kérdezhetek valamit?

Leereszkedő mosollyal mondta.

– Ne kíméljen!

– A maga bakancsán miért csak egy csat van?

A rajparancsnok magabiztosan mosolygott, s büszkén oktatott ki.

– Ember! Ez egy tiszti bakancs!

Hosszan fürkészte az arcom, az volt az érzésem ez valami komoly dolog lehet, ezért elcsodálkoztam magam neki.

– Atyaég! Hogy lehet ilyenhez hozzájutni?

kisebb_surranó,_detail)_1.jpg

A tizedes majd kicsattant a boldogságtól. Most azt hiszem, bevágódtam nála, de azért még atyailag megdorgált.

– Fiam, maga ne is álmodjon ilyenről! Egyszerű sorállomány ilyet nem vehet fel, pucolnia is csak külön engedéllyel lehet! De magának ma nagy szerencséje volt, Dvorszky határőr!

Végigsimította a cipő orrát, ujjaival a varrás mentén játszadozott.

– Nézze, – fordította felém – még sílécre is fel lehet szerelni, ez a kis horony tartja meg! Nem akármilyen surranó ez!

Néztem, de semmi különlegeset nem láttam rajta. És hogy szerencsém lett volna? Hülye ez?

– Mintha az én bakancsom, kicsit formásabb lenne. – mondtam.

A tizedes ingerülten horkant fel.

– Hogy érti ezt?

– A tisztinek nem szép az eleje, kocka alakja van, a kerek orrú jobban mutat!

surci.jpg

Átkarolta a vállam, és rám mosolygott. Nocsak! Mégsem olyan barátságtalan, mint hittem?

– Dvorszky! – szólt kedvesen – Ezt nagyon megszívta! Holnap reggelre leírja nekem százszor, hogy „Elöljáró surranóját nem pocskondiázom.” Megértette? „Elöljáró surranóját nem pocskondiázom.”

Kicsit zavarba ejtett, hogy még mindig mosolyog. Viccel?

– Tizedes elvtárs, ezt nem csinálom, alsó tagozatos voltam, mikor utoljára így büntettek. Ez mégiscsak hadsereg!

Lefagyott az arcáról a mosoly. Olyan szemekkel nézett rám, egy kicsit meg is ijedtem.

– Nem csinálja? Akkor még azt is írja le háromszázszor, hogy „A parancsot nem tagadom meg!” Reggelre kész legyen! Ha nincs meg, egész álló nap a folyosót fogja sikálni!

Úgy tűnt, komolyan beszél. Szaladtam a kantinba, vettem egy kockás füzetet és nekiveselkedtem. Mielőtt befejezhettem volna, félbeszakítottak a takarodóval. Egy kis ideig vakon írtam, aztán miután hozzászokott a szemem a sötéthez, már szép egyenesen folytattam. Az utolsó mondatot reggelre hagytam, ébresztő után a háromszázadikat közel két centis betűkkel írtam le. Örömmel vittem a rajparancsnokhoz. Az belelapozott.

– Szép, szép. – mormogta, de aztán meglátta a nagybetűs sort.

– Mi ez? – kérdezte.

– A vége. – mondtam hetykén.

– Dvorszky, maga nem tiszteli a rendet. – Estére írja le ötvenszer, hogy „A parancsot nem fitymálom!” Mondja utánam! A parancsot nem fitymálom!

– Igenis! A parancsot nem fitymálom!

– Jól van. Ötvenszer! Lelépni!

Este lekörmöltem ezt is, egy életre megtanultam mi a rend!

Nyilván.

kesz17.jpg

Fity7.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr694892037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lutria 2012.12.14. 14:04:02

Minkét orr-és sarokformájú bakancsból volt tiszti és sorállományú is.
Az ilyen őrvezetők meg tizedesek nem értem mire verték magukat,annyi volt a különbség a többiekhez képest hogy velük elvégeztettek egy 1-2 hónapos gyorstalpaló tanfolyamot.Nálunk is volt hogy a velem bevonultak egy részét a kiképzés végén elvitték egy másik laktanyába,majd amikor visszatértek őrvezetőként nagyon büszkék voltak magukra,amíg meg nem tudták hogy ők 5-en,6-an lesznek a fix emberek akik a belszolgálatot adják egy rang nélkülivel akik cserélődnek,ők meg nem...

Dvorszky határőr 2012.12.14. 14:37:12

@lutria: Nálunk csak elvétve volt egycsatos bakancs, a kiképzés után már nem is láttam soha, a határőrség a BM-hez tartozott, fekete rendőrségi bakancsaink voltak. Bár nem tudom, hogy a honvédségnél milyen volt, talán barna, de ezen még sose gondolkodtam. :)
A rang, beosztás vagy bármi egyéb lehetőség a hatalomgyakorlásra, elég sok embert torzított el. :)

determ 2012.12.15. 09:41:13

Jó ez a blog, nagyon szeretem, annak ellenére, hogy én nem voltam katona (bár nyilván rám fért volna). Azt sajnálom csak, hogy nagyon ritkán jelennek meg a bejegyzések (értem én 1 nap az 1 nap), illetve nekem nagyon rövid némelyik.
Nem lehetne, hogy a bejegyzés alatt egy kis "visszaemlékezést" is írsz, hogy mit juttatott ez most eszedbe? Szeretnék többet olvasni :)

Dvorszky határőr 2012.12.16. 19:07:00

@determ:
Nagyon örülök, hogy tetszik, köszönöm, hogy olvasod.
:)
Az egész blog egy kis naplóból táplálkozik, amiben néhány évvel a leszerelésem után vettem észre, hogy kezd elmosódni az írás. Ezért begépeltem az egészet, a napló bejegyzések alapján rekonstruáltam az aznapi eseményeket. Ezt az írást fejtem most ki, javítom és készítek a napló bejegyzés jellegtől olvasmányosabb, fogyaszthatóbb szöveget. Bár már régebb óta készülök rá, most, hogy tényleg megy a blog, most látszik teljes valójában mire vállalkoztam. Most kicsit ijesztőbbnek hat az előttem álló másfél év, mint amiről írok. Amióta aktív a blog jönnek az ötletek, folyamatosan merül fel bennem is igény változtatásra és a környezetemben is. Hála Neked és több olvasónak, a konstruktív hozzászólásaitok fogja alakítani a blogot. Tehát valójában ez közös munkánk lesz. Most egyelőre ott tartok, hogy be szeretném tárazni a másfél év összes bejegyzését végleges formában, de amint végeztem, igyekszem a kérésednek eleget tenni. Addig a türelmedet kérem. :)
Dh

Flankerr 2012.12.21. 08:52:55

@Dvorszky határőr: Gratulálok a bloghoz! Csak így tovább, kitartást az továbbiakhoz! Magam nem voltam katona, de élvezettel olvasom az írásaid minden nap..:)
Még egyszer köszi az élményt!

Dvorszky határőr 2012.12.22. 16:36:13

@Flankerr: Nagyon köszönöm, igyekszem megfelelni! :))

T5H 2013.01.21. 22:04:55

Dvorszky határőr, 19 nap alatt több kreténnel találkoztál, mint én két év alatt. Pech.

Oldm4n 2013.01.27. 23:06:59

Az egycsatos barna az a Néphadseregben volt használatos. Nem értem, hogy hordhat BÁRKI a HÖR-nél surranót. Kétcsatos, FEKETE, kasztró. Barna surranó a nyulaknál van. (Illetve sajnos csak volt) :D

Dvorszky határőr 2013.01.29. 13:36:26

@Oldm4n: Később már én sem találkoztam egy csatossal, de nekünk pl. sopronban azt mondták, hogy a hegyi határvadász alapfelszereltsége az olyan bakancs aminek méretesebb előrenyúló, kocka talpa van, amihez hozzá lehet csatolni sílécet. Nekünk azt mondták ez a tiszti bakancs és mivel meglehetősen sok tisztet láttunk benne nem vontam kétségbe. Persze senkit nem láttam síelni, szóval lehet, hogy legenda. :)

Rollende Landstrasse 2013.02.06. 11:33:02

@Dvorszky határőr: Nem legenda. Valaha volt rendszeresített sítalp a Néphadseregben (és mellérendelt szerveinél, mint a Határőrség és előtte az ÁVH, ahol szintén szolgáltak sorállományúak). A síkötéshez illeszkedett a szögletes talprész.

A nagy egyformaságban a hatalom jelének számított, ha valaki eltért a szabványostól. Ezért volt oly büszke mindenki, ha különbözött a bakancsa. Nálunk a másodidőszakos fekete Bagarollal kenhette a surranót, kopasz csak a kincstári barnát használhatta. Tollat csak írnok hordhatott az ingzsebében (na ez voltam én), és még számtalan apró "hatalmi jel" létezett.

lutria 2013.02.06. 16:04:02

@Rollende Landstrasse: Meg hogy ki "gumizhatja" a nadrágszárát(hogy ne kelljen beletűrni a bakancs szárába)nekem csak egyszer akarták levágni,-egy "öreg" ÜZÁ-s -akinek megemlítettem hogy akkor ő meg javítsa ki visszamenőlegesen a teherautóm menetlevelein a tankolt mennyiséget,mert rendszeresen 15-20 literrel többet írt be(már több száz liternél tartott),különben még elhintem valakinek hogy bizniszel vele,-többé nem próbálkozott.
Egyébként én is hordtam tollat a felső zsebemben-azt mondtam hogy menetlevelek kitöltéséhez feltétlenül szükséges.

William Kidd 2013.03.18. 16:32:37

Na meg a kulcscsomó, hogy kinek volt nagyobb és látványosabb. :D

HajdúB 2013.06.01. 22:49:41

Nekünk anno csizmánk volt, rendes bőrcsizma a zsávolynadrágot visszakellet tűrni rá.