Centi_30.jpg 518

 

 

 

December 18. Csütörtök

 

Egy héten csak egyszer volt fehérnemű csere. Nagyon vártuk. Múlt héten ez valamiért teljesen elmaradt, ráadásul a tegnapelőtt elázott holmijaink sárosak, vizesek voltak még. Hatalmas kupacba, a földre hajigáltuk a zoknit, alsónadrágot, törülközőt, atlétatrikót, aztán sorba álltunk és normál esetben tisztát vételeztünk a raktárból.

Két másik szakaszt meztelenül hajtottak az első emeleti raktár elé, mi legalább felvehettünk melegítőnadrágot. Másfél órája álltunk a széles folyosó két oldalán, egyre türelmetlenebbül, senki sem árulta el, mire is várunk tulajdonképp, a cuccokat mindegyikünk eldobálta már. A ruhátlan srácok arcát sütötte a meztelenségből adódó szégyenérzet, és kezdtek fázni is. Ingerülten kérdezgették, mikor kapnak végre alsógatyákat. Ellenségesen méregettek minket, nadrágosokat és haragosan kiabáltak ránk, ha valamelyikünk rajtuk felejtette – akár egy pillanatig is –, a tekintetét. Csak a Komári nem nagyon vette észre magát, de semmi mást nem tett, mint amit egyébként: bámult maga elé.

A pucérak persze sértésnek vették, hogy hiába kiáltoznak neki, meg sem moccan, továbbra is bambul a képükbe. Néhányuk agresszívan förmedt rá.

– Mit nézel, barom? Nézd a padlót inkább, mert letépem a fejed! Köcsög vagy? Széttéplek, ha nem fordulsz előre!

A bikanyakú nem mozdult, mintha szándékosan ingerelte volna őket. Tényleg úgy nézett ki, mindjárt széttépik. Két-három nagyhangú elindult felé.

Hirtelen Szabó penderült eléjük.

– Vissza, barmok! Egy lépést se tovább!

Felbátorodtunk mi is. Ennyit tesz egy melegítőnadrág.

– Álljatok vissza a sorba! – kiáltottuk többen.

– Kussoljatok! – válaszolták azok. – Azt a barmot akarjuk rendre teremteni! Nem moziban van!

Közben a meztelenek szépen felsorakoztak a nagyhangú társaik mellé.

– Ne álljatok elénk! A barommal van dolgunk!

Komári ügyet sem vetett a vitára, csak akkor riadt fel egy kissé, mikor Szabó megfogta a karját.

– Lehet, hogy rátok nézett, de köztünk van. Nem olyan második emeleti meztelen csiga, mint Ti! Gyertek, ha valami dolgotok van vele!

Annál mulatságosabb látványt, amit most az ellenfél nyújtott, nem sokat láttam. Testük teljes egészében hófehér, de mindnek elvörösödött az arca, mintha egy hosszú fáklyasor lennének.

– Szemétláda! – kiáltotta a legaktívabb meztelen, most jól látszott, milyen aránytalanul nagy a feje. – Ezt nem úszod meg szárazon.

A két ellenséges sorfal egymás felé indult. Én nem örültem különösebben, sosem verekedtem, most sem volt kedvem. Hirtelen felcsattant a raktárvezető tisztes hangja:

– Emberek! Ma nem lesz tisztacsere…

Itt elakadt. Most nézett ránk, rögtön felmérte a helyzetet. Kicsit hátrébb lépett, aztán az arcán apró mosollyal kérdezte.

– Jól látom, amit művelnek, katonák? Mi ez a sorfal?

Legyintett.

– Különben mindegy! Szóval… Egy hét múlva tudunk gatyát cserélni!

Rámutatott a szennyesgatya-dombra, szemében apró fény csillant.

– Mindenki válogassa ki a saját gatyáit, saját zokniját!

Néztem a meztelen sorfalat, a gyűlöletet a szemükben, a feszültséget a testtartásukban, a meghökkenést az arcukon. Néztem az esetlen testeket. Cikáztak a gondolataim.

Nem! Én nem akarom senki alsógatyáját magamra húzni! Két hete izzad benne a valaguk.

Pfújjj…

Viszont alsógatya kell ilyen hidegben a gyakorlópályán!

A raktáros hangosat kiáltott.

– Öt perc múlva senkit nem akarok itt látni. Értve?

Összetalálkozott a tekintetünk Szabóval.

– Gyerünk! – ordított és mint valami tigris, ugrott a dombhoz. Követtem, s mindenki, aki felocsúdott. Tépkedtük ki a szaros gatyákat a kupacból és próbáltunk jellegzetességekre bukkanni, kerestük a sajátunk. Már nem csak a meztelen volt az ellenség, de azért nagyobb fülest adtam nekik, mint a társaimnak és nagyobbakat is kaptam tőlük. A verekedés csak kialakult valahogy!

Ne szarozz annyit! – szólt Szabó – Csak a méretre figyelj! Szaladjunk a kantinba mosószerért!

Sikerült egy sértetlennek látszó gatyát találnom, az egyik zoknit az utolsó pillanatban elszakította egy kéz, amelyik megmarkolta és szorította, amíg bele nem mélyesztettem a fogam. Majd elengedtem, legyen az övé, gyorsan belemarkoltam a kupacba egy újabbért.

Aztán szaladtunk le a kantin felé, sokan követtek bennünket, de a meztelenek a kapunál –ahogy besüvített a jeges szél–, megtorpantak. Még láttam, hogy sokuk visszaindul, fel az emeletre, gondolom nadrágot húzni, de aztán futottam tovább. A szakaszunk felvásárolta az összes mosószert a kantinból, míg a meztelenek koszos alsókat hordtak még néhány napig.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr654892152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lutria 2012.12.18. 18:13:33

Úgy látom a fehérnemű tisztacserét elmosta a rendszerváltás,mi kaptunk 3 váltás fehérneműt-zoknit(1 év időtartamra)magától értetendően nekünk kellett kézzel mosni a mosdóban.(néhány újonc nyugaton érezte magát és kereste a mosógépeket,de gyorsan visszatértek a valóságba)Esetleg hétvégi eltávra hazaloptuk a cuccot egy alapos mosásra,én néha még a gyakorló nadrágot is felvettem a kimenő alá hogy otthon rendesen ki lehessen mosni.
A gyakorlót meg havonta 1X lehetett cserélni,kivéve ha valaki jóban volt a raktárossal(velem együtt vonult)úgyhogy néhányan soron kívül kaptunk,még egyértékűt is,és még itthonra is jutott...:)

Valerijov 2012.12.18. 18:26:55

@lutria: mi az az "egyértékű"?

lutria 2012.12.18. 19:38:18

@Valerijov: Így nevezték a szinte új,vagy néhányszor mosott,szinte "csillogó" zöld gyakorlót.

determ 2012.12.18. 21:05:48

De most nemár... ez azért nagyon durva... És ha te magad "bevittél" fehérneműt? Ilyesmit lehetett?

Dvorszky határőr 2012.12.19. 12:24:50

@lutria: Ezt a kifejezést én sem ismertem. Nem tudom milyen anyag volt a gyakorló, de valóban új korában csillogott, aztán bemattult és sima vászonanyagnak hatott, de amúgy imádtam, mert elnyűhetetlen. A tisztacsere nekünk végig megmaradt, de valóban a kiképzés után már 3 alsógatyát kaptunk és arról teljesen önállóan és szabadon dönthettünk, hogy mennyit cserélünk belőle hetente.
:)

Dvorszky határőr 2012.12.19. 13:10:26

@determ:
Nem lehetett bevinni semmi civil holmit, csak kincstári ruházatot hordhattunk, sőt azt is csak parancsra. Az időjárásnak ehhez semmi köze nem volt, mert a kötelező viseletet a BM vagy a HM adta parancsba évszakonként. Csakhogy az időjárás nem minden esetben engedelmeskedett és ha mondjuk hidegebb volt a kelleténél, attól mi még nem vehettünk fel több ruhát. Hogy mást vegyünk fel az meg szóba se jöhetett. :)
Egyáltalán civil holmi nem nagyon lehetett nálunk, a könyveket épp hogy eltűrték, a barátnők fényképei felett szemet hunytak, de a viszonylag gyakori szekrényrend ellenőrzéskor nem kerülhetett elő semmi a civil világból.
Ezzel szemben az Öcsém szerződéses katonaként, ha jót akart magának pl. a koszovói misszióban, akkor gyakorlatilag szinte minden fontosabb felszerelést meg kellett vegyen magának, kényelmesebb bakancstól, a golyóálló mellényen át mindent. Sokan a szolgálati fegyvereiket(pisztolyokat) is lecserélték, harcképesebbre, mint amit a hadsereg adott. :)

T5H 2013.01.21. 22:30:30

Záhony, 1975 szeptember 5. Hajnalra deres lett a bunker teteje. Jelentettük, hogy fázunk. Fagyjanak meg, volt a válasz. Ezek után, ami csak textilnek volt nevezhető, mindent magunkra vettünk. Volt olyan, hogy a buziköntös ott figyelt a gyakorlóing alatt, amin a nájlon ing volt. Merthogy FEP, kimenőruha.

Doki J. (törölt) 2013.03.27. 11:09:18

Én első lépcsős alakulatnál voltam, ott is kaptunk zoknit, gatyát, magunk mostuk. Aztán egy szép "nem tervezett aktiválásnál" három napig terepen voltunk. A második napon az a szar barna gatya az izzadságtól megkeményedett és szétvágta az ágyékunkat. Volt olyan srác, aki menni sem tudott, de a legtöbben is csak széles terpeszben...
Nos ott döntöttem el, hogy soha többet ilyent nem veszek fel, előírás ide, előírás oda. Varrattam egy könnyű anyagból ugyan olyan színű és formájú fürdőnacit,hogy ne bukjak meg és este zuhanyzásnál kimostam és reggelre megszáradt. Az bevált.
Nekem a gyakorló nadrág cseréje okozott gondot, sosem volt jó méret, és mivel (...) szerelő voltam állandóan olajos lett. Így volt, hogy 3 számmal nagyobb jutott, amelyben úgy néztem ki, mint egy
kozák atamán a lovaglócsizmával, mivel olyan buggyos volt. De aztán volt olyan is, ami csak lábközépig ért, és nem tudtam betűrni a surciba...

Doki J. (törölt) 2013.03.27. 11:15:04

@T5H: Én nyár közepén egyszer őrséget adtam, hidegfront volt, lehűlés, volt úgy 2-3 fok hajnalban. Nyári szerkó, feltűrt ingben tettek ki őrködni, ahogy a szabályzat előírta.
Mivel ez a vegyvédelmi táskát is tartalmazta,így a vv cuccot vettem fel, kapucnival a hideg ellen. Reggel szürkületben 3 szor ment el mellettem a őrkocsi, mire rájöttek, hogy az valami nem egy boróka bokor, hanem én vagyok.

Dvorszky határőr 2013.03.28. 13:51:47

@Doki J.: Nekem ez a fürdőgatyás megoldásnem jutott eszembe, de jó ötlet.
:)

T5H 2013.03.30. 20:27:19

@Doki J.: Vizuális típus vagyok. Látlak.
Erősen mosolygok.

kjanos 2014.04.22. 16:38:33

@Doki J. (törölt): Jó írás. Szinte látlak mint atamánt.-))

levi.007 2018.09.03. 08:32:30

@Valerijov: Szemle zsávoly volt a neve.