Centi_30.jpg 509

 

 

 

Január 1.  Csütörtök

 

Naptar_kicsi.jpgA bevonuláskor kaptunk egy 1987-es zsebnaptárt. Mivel semmilyen füzetet, noteszt nem tarthatunk magunknál csak ezt, elhatároztam, hogy tölteni fogom. Mostanáig csak a "Jegyzetek" rovatba írtam, ami itt benn történt, de ma végre elkezdhetem magát a naptárat vezetni. Például, ami most teljesen jól látszik, hogy ez az első napom ebben az évben.

Viszont a lapokat végigpörgetni is szinte perceket vesz igénybe, minden lapja tök üres.

365 napot kell töltenem.

Egy teljes évet.

És aztán lesz még hátra 5 hónap.

Kiterveltem, hogy minden hetet beszámozok emelkedő, meg csökkenő sorrendben is, minden napra odaírom, hány napom van hátra, mindig figyelem mennyi telt el. Minden kerek számot, minden 0-val, 5-el végződő, minden azonos tagokból álló, az összes, babonához kapcsolódó számot, hetet és hónapot, minden fordulópontot ünnepnek fogok tekinteni. Minden eltelt perc, óra, nap, hét és hónap közelebb hozza a felmérhetetlen messzeséget, az életem következő és egyben egyetlen biztos pontját, a leszerelést. Fogalmam sincs mi lesz utána, de bármi is jön, az az enyém lesz.

Most egyetlen pillanatát sem tudom elképzelni, semmilyen ködös terv, opálos kép nem jön elő. Nincs körvonalazódó ábránd, ami messzebb mutatna egy kicsit későbbi ébresztőnél, a reggeli menetgyakorlat után kiosztott fagyott, 1978-as löncshús konzervnél, egy nyugodt szarásnál, amikor nem veri az ajtót a tisztes, hogy még neki sem kell ehhez 40 másodpercnél több, kifele emberek, ne akarjuk, hogy bemutassa.

Nem remélek többet, minthogy kitakarjon az előttem lévő, hogy szürkébb és semmibb legyek a többieknél, hogy semmivel ne váltsam ki a kiképző érdeklődését, ami mindig azonos a haragjával.

Elképzelhetetlennek tűnik a kor, amelyben majd újra szétdobálom a levetett ruháim, nem pedig időre hajtogatom gyűrődéstől mentesen négyzet alakúra, annyiszor ahányszor szekrényrend ellenőrzésnél kihajítják a tisztesek a földre. Az űrutazásnál nem valószínűbb az az élet, ahol majd én döntöm el lefekszem-e az ágyra, milyen sebességgel gyaloglom; amiben az időjárás alapján öltözködhetem és engedély nélkül szólalhatok meg.

Egy apró, halovány vízióm sincs, de tudom, a leszerelés után enyém leszek újra.

Akarhatok majd.

Nemet mondhatok.

Messze van a leszerelés, de nemsokára eltelik a negyvenedik nap. És onnan már csak ötszáz van hátra. Az egylapos éves naptárban minden nap kihúzom az aznapit, rövid megjegyzéseket teszek. Lassan telik majd meg, de elkezdtem. Az első nap megvan.

telik_kicsike.jpg

Épp a naptár oldalán a lapok szélére satíroztam, hogy "TELIK", mikor megint betoppant az otromba, ragyás arcú alegység ügyeletes.

Levezényelt a konyhára. Szilveszterre a szakácsok levágtak egy halom birkát, a tisztek trófeát akartak a fejükből a falra. Ott a rengeteg birkafej egy hatalmas ládában. Kaptam egy slagot, meg egy kefét.

Megállt mellettem egy öreg szakács.

– Meg kell tisztítani mindet. Aztán rendesen! Ne legyen rajtuk se vér, se takony, se hányás, se nyál. Ragyogjon mindegyik!

Otthagyott. Néztem a birkaarcokat. Rájuk dermedve, fixálva az utolsó fájdalmas bégetés, tágra nyílt szemükben a riadalom. Bizonytalanul nyúltam a slag felé. Lemostam, majd szépen sorba raktam őket, és szaladtam a szakácshoz jelenteni.

– Kész van? Máris? – ingatta a fejét – Na, nézzük meg!

Végigmustrálta a sorokat.

– De szépen szemlére vágta mindet! Hé, mi ez itt? Szalma van a fogai közt! Jöjjön, nézze csak meg! Ennek meg lóg a takony az orrából! Itt ennek is! Na nem! Ez így nem jó! Szokott fikázni?

Megvontam a vállam.

– Na akkor, ne sajnálja az ujját most se! Dugja be az orrukba, azzal kiszedhet mindent. A szájukat is takarítsa ki, a hányást is, meg ne lássak egy szalmaszálat sehol, a fogakat, nyelvet kefével, ultrával mossa meg, ragyogjanak. Nyomja a slagot a szájába, a nyelőcsőből is vigye ki a vért. Lásson hozzá.

Émelyegtem, de egész addig nem hánytam, míg tényleg bele nem nyomtam a slagot a szájukba. A nyakuknál, ahol a testük kellett volna legyen, nagy sugárban folyt ki a víz, közben a szemeik könyörgőn meredtek rám.

Boldog Új Évet!

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr664897465

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.