Centi_30.jpg 498

 

 

 

Január 7. Szerda

 

Hatodik hete vagyok benn. Hat hét! És még hátravan 76! Atyaég!

 

Ma Csévharasztra vezényeltek reggel, valami vegyigyárba, ahol állati hulladékból készítik a Hamm nevű kutyatápot. Órákig öklendezve lapátoltuk zsákokba azt a szart.

 

Rettegek a teherautós utazásoktól. Hideg van, a körletben sem nagyon fűtenek. Sopronban vaskályha volt, ugyan ki tudott rajta gyulladni a gatya meg füstölt is, de csak a közvetlen környezetében volt meleg, itt Adyligeten nincs fűtés. Illetve a folyosókon van, a körletben nincs. Reggel csonttá fagyott testtel kelek fel, magamra rángatom a csonttá fagyott ruhát, taposom a csonttá fagyott földet, havat az alakulótérig, felmászom a csonttá fagyott teherautóra, leülök a csonttá fagyott deszkára, s csonttá fagyok a nyitott ponyva alatt, bárhova is megyünk. Mint a barmokat terelgetnek, hoznak, visznek minket, unom már az egészet. A ponyva alá bezúduló kipufogógáz marja a szemem, fulladozok, s még Szabó Gabi, Misi tekintete sem bátorít. Legalább az az otromba Kohári itt lenne. De nem! Gnómok között kínlódom. Néha irigykedve nézem az őrszolgálatosokat. Majdnem mindegyik szimpatikus, de ez a csoport itt mellettem!

Milyen merénylet készül ezekkel az emberekkel? Miben mesterkednek a mindenható hadurak? A mostani szobafestői, autófényezői ismereteiket beoltják a szakács tudomány elemeivel, jogosítványt kapnak, s mint a vírus terjednek, szétszóródnak majd a különböző laktanyákba és ott alattomosan szedik az áldozataikat? Már most nagyképűek. Szerencsésnek érzik magukat és ezzel nem restek kérkedni.
Mi közöm hozzájuk?
Miért nem maradhatok határőr?
Nem akarok szakács maradni!

Resize of 10239757_1_644x461_betanitott-munkast-keresek-kutyatap-gyarto-uzembe-retsag.jpgHatalmas, szürke, fűtetlen hangárba vittek minket, magunkra, hagytak, de még feladatot nem kaptunk. Az első dolgom volt szerezni egy lapátot, a munkához is kellhet, meg elkerülni is azzal lehet. Ott tornyosult előttünk a HAMM, ez a senkinek se jó kutyatáp, amit a Buksi kutyám megszagolni sem akart. Állati hulladékból készült, ami felől a területen terjengő rothadó bűz, nem hagyott kétséget. Kinn az udvaron hatalmas konténerekben tárolták a vágóhídi hulladékot, az egyik nyitva állt, éppen marhadarabokat és a gyomortartalmukat lapátolta át belőle kisebb húsos ládákba két erősen ittas munkás. Nekem a látványától is felkavarodott a gyomrom, semmi pénzért nem mentem volna közel hozzá. Márpedig a félig nyitott ajtón át láttam, hogy a tizedes, aki kihozott bennünket, határozottan a két munkás felé tartott, majd pár percet beszélt velük. A beszélgetés végén a munkások szélesen vigyorogva bólogattak. Társaim belefeledkeztek a vihogásba, önfeledten zrikálták egymást, a jelenetből semmit nem láttak.

– Na emberek! – kezdte a tizedes visszaérve hozzánk – Százötven zsákot kell megtölteni HAMM-al, ketten végeznek vele estig, nem kell oda több ember.

Magasra emeltem a lapátomat és bekiabáltam:

– Tizedes elvtárs, Én vállalom! Leszek az egyik!

Körülöttem gúnyos vihogás harsant fel, és amikor hátrapillantottam, bolondnak kijáró, lesajnáló arckifejezéssel tekintettek rám a többiek.

– Rendben, maga az egyik, ki lesz a másik?

Valamelyik szemfüles jelentkezett még. Gúnyos nevetés csendült fel mögöttünk és csak akkor néztem vissza elégedetten vigyorogva a döbbent arcokra, amikor a tizedes darálni kezdte:

- A többieknek irány a konténerek, lapát csak kettő van, aki tud, szerezzen spaklit, a többi kézzel lapátolja ládákba a beleket, csontokat. Aztán csillogjanak majd az üres konténerek!

Napközben többször is megjelentek rossz arcú, ápolatlan emberek, és rissz-rossz zsinegekre kötve behúzott farkú, csapzott és rettentően ijedt kutyákat vonszoltak be az udvarra. Egy irodista kiszaladt hozzájuk, valami papírt aláíratott a velük, ezzel mindegyik az irodába ment, majd elégedett, kisimult arccal távoztak. Közben az egyik ittas melós csokorba fogta a köteleket és valahova hátraráncigálta a kutyákat.

Egyre nagyobb gyanakvással figyelem a kutyatáp halmot.

Azt hiszem, tudom, hogy a mi kutyánk miért nem ette meg sosem.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr254903431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.