Centi_30.jpg 494

 

 

 

Január 11. Vasárnap

 

Ma elszúrták az öreg szakácsok a tejbegrízt, összeállt és olyan kemény lett, mint a kő. Az én feladatom volt szép egyforma kockákat vágni belőle, hogy ki lehessen osztani valahogy. Órákon keresztül hajlongtam az üstbe, lendületesen kaszaboltam, saraboltam, még a derekam is belefájdult. Este az aljából merőkanállal kifaragtam néhány gömböt, majdnem úgy pattogott, mint egy teniszlabda. Mivel nem figyelt ránk senki, fakanalakkal ping-pongoztunk a sütőlapokon egy korosztályombeli szakáccsal, amíg nem vittek el havat lapátolni.

Hatalmas baleset volt a fogaskerekűvel. Nem nagyon jutnak be hírek kintről, TV készüléket még sehol nem láttam egyik laktanyában sem, újságot nem olvasunk, legutoljára addig volt a kezemben, amíg bele nem tömködtem a gumicsizmába.

Azt hallottuk, hogy az egyik kocsi nem tudott megállni, elromlott a fék. Mindenki erről beszél, annál is inkább, mert az a szóbeszéd járja, hogy az egyik elhunyt vezetőnek itt szolgál a fia. A mamája vezette az egyik szerelvényt. Az idősebbeket kérdezzük, hogy igaz-e és, hogy ki az?

Azt hiszem én még nem láttam olyat, akinek balesetben halt meg valakije.
De nem tudtam meg, ki ő, és egyáltalán van-e alapja a szóbeszédnek.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr254903542

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.