Centi_30.jpg445

 

 

 

 

Március 1. Vasárnap


Olyan érzésem van, mintha miattam jöttek volna ma be a tisztek. Vasárnap ritkán látni őket. Tegnap elszaladtam Edittől, átvettem az egyenruhát és visszajöttem a laktanyába. Négykor már benn voltam, kérdezték is a többiek, hogy mi van, ennyire nem ízlik a szabadság?

De. Kurva jó.

news-20110201-02342699-292158491.jpgEszembe se jutott már, hogy mennyi időt töltöttem otthon. Viszont ma bejött és behívott az Öreg és kérdezgette, hogy nem tűnt-e fel, hogy két napig voltam kinn.

Hát nem nagyon, rövid volt, aztán meg még sok is.

De hogy mégis, nem gondoltam, hogy ez nekem nem jár, meg hogy ilyen nem szokott lenni?

Szerintem járt ez nekem, de csak csóváltam a fejem. Míg le nem léptet, meg sem szólalok. Hadd mondja.


Mert mindenki hibázhat, és bár ő fényévente szokott, de most valahogy elírta a dátumokat, nem szereti kitölteni, csak hát, ha az írnok szabadnapon van, akkor még ezt is neki kell csinálnia. És tényleg olyan hülye vagyok, hogy nem szólok? Mi van ha jövő február 28-át ír véletlen, akkor egy évig nem jövök vissza?

Mondjuk ez érdekes kérdés, de ha könyvem van, vagyis engedélyem, miért kéne? Dehogy jönnék. És még igazam is lenne.

És most mit csináljon velem? Baj lesz az elszámolással, jól elszúrtam neki mindent. Mert mondhatnánk, hogy kivettem a jövő heti szabadnapom előre, de az nem ajándék, hanem juttatás, heti egyszer kötelező. Akkor pihen a katona, nem tologatható, vagyis nekem a következő héten biztosítani kell a szabadnapot. Ha biztosítják, akkor viszont nekem több lett. Ez teljesen elfogadhatatlan és a többi katonával szemben is mérhetetlen mód etikátlan, reméli érzek bűntudatot, csodálkozna, ha nem vetne ki magából a szakasz. Ilyet egyszerűen nem lehet csinálni. Nem is érti, hogy gondolhattam.
Valahogy ezt meg kell oldani, lehetne esetleg azt tenni, hogy egyszerűen nem írnak be egy napra szolgálatba, de ki sem engednek. Igen, viszont akkor is többet pihenek a többieknél, bármit teszünk, nem lesz jó és akárhogy is nézzük, azt a napot én egyszerűen elloptam. Mindenképp megkavarja a szolgálatok nyilvántartását is.

Borul az egész rendszer, mondta, de itt hirtelen ijedten körbenézett, megbökdöste, majd megigazította a telefonkagylót. Tudom jól, hogy gondolja és nézze meg az ember, még a végén teljesen bajba sodrom. A kimutatás elcsúszik, úgy érti.

– Most mondja meg, mit csináljunk azzal a nappal?

Hát én szívesen kidobtam volna neki az asztalra, hogy nézegesse, miről is beszélünk, hogy ez egyik napot átaludtam, és a másikat, a tegnapot is jobb lett volna, de végül nem szóltam.

Mert azt se lehet, mondja, hogy csak úgy elkönyvelem ajándéknak. Nem szokása a határőrségnek ajándékot osztogatni, főleg nem ilyen kisstílű tolvajoknak.
És különben nem sült le a képemről a bőr?
Még nem tudja milyen büntetést találjon ki nekem, de ez a nap, ez sok bosszúságot fog még okozni.

Cupi egy médium, én ugyanezt éreztem, mikor tegnap Edittől eljöttem.

Nem tudja még, hogy legyen, de most már, ha eltulajdonítottam, egyelőre tartsam meg, majd egy másikat elvesz helyette valahogy.

Oké, egyelőre megtartom.

naplopo.jpg

Leléptet, de ezek után mindenki tudja, hogy egyáltalán nem vagyok csókos és lám, tényleg úgy viselkednek a körletben, mintha meg lennének sértődve, csak Basa kacsint egyet takarodó előtt.
De ez itt nem jó ómen. Ha valakiről kiderül, hogy nincs hátszele, több szívásra számíthat, de mondjuk ez a konyhán nem olyan fenyegető.

Ma világossá vált számomra, mit is jelent a gyakorlatban, amit Hédi néni, az idős szomszédasszony mondogatott mindig, hogy kisfiam, az emlékeket, a múltat senki nem veheti el.
Hát igen, még Cupinak se sikerült.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr1005075409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lutria 2013.03.01. 13:33:46

Ez is egy hatalmas porszem lehetett a gépezetben,nálam az történt meg többször is hogy hirtelen katonai felszerelést kellett szállítani a Budaörsi vagy az Újpesti laktanyába,de nagyon elment az idő és néhány társammal 1 éjszakát ott kellett aludni,-hát mit tudtak problémázni azzal hogy hová fektessenek,vagy vacsoránál/reggelinél nekünk is jusson egy adag-szinte a laktanyaparancsnoktól kértek engedélyt rá...
Szinte bármilyen trükkel meg akarták spórolni az ellátást,mivel pestiek voltunk még azt is felajánlották hogy inkább eltávot adnak reggelig csak húzzunk el,-mivel gyakorlóban voltunk még kimenőcuccot is szereztek volna,viszont a katonakkönyvünk nem volt nálunk, úgyhogy sajnos nem jött össze.

whale 2013.03.04. 13:33:17

Édes istenkém, de jó, hogy ebből a faszságból nekem semmi nem jutott!:))
A nap végén a főnököm szépen kitöltötte a könyvemet, oszt' mentem haza...Autóval!:DDD (mondjuk egyszer megszívtam, mert elaludtam és nem értem oda hozzá hétre CSepelre, pedig a lányát is mi vittük suliba. na akkor egy kicsit zabos volt.:)) vajon mi lehet vele?)

Dvorszky határőr 2013.03.04. 14:09:43

@lutria: Igen, ahogy néztem, a nem várt esemény mindig felborzolta a kedélyeket, mindig ideges kapkodás volt az eredménye.
:)

johnibyg 2013.03.04. 14:36:08

@whale: XD Hogy sikerült kimagyarázni azt?

whale 2013.03.04. 17:57:53

@johnibyg: Sehogy. Büntiből egy hétre beragasztott a laktanyába.:) A többiek nagyon rühelltek, mert amikor nekik ébresztő volt reggeli tornához, én akkor fordultam a másik oldalamra.:DDD
De hozzám se szólhatott senki, pedig akkor még erősen kopasz voltam.:)
De hát én voltam a kémelhárítótiszt sofőrje...:DDD

whale 2013.03.04. 17:58:36

@Dvorszky határőr: 27-28 lehet mostanában, szóval tulképpen igen.:))