Centi_30.jpg430

 

 

 

Március 16. Hétfő

 

Edit ma iskolában volt, elé mentem, de kicsit megrökönyödött a katonaruhám láttán, eddig mindig átöltöztem, mielőtt őt meglátogattam. Pár percet tudtunk csak beszélni, jönnöm kellett vissza. Nem tudtam eldönteni, hogy örült-e nekem vagy kínosan érezte magát, mit jelentett a zavara.

nyit2.jpgAhogy közeledtem a laktanyához, egyre jobban morajlott bennem a düh, és ahogy leszálltam a buszról és előbukkant a laktanya épülete, a nagy zárt vaskapu és a magas kerítés, ami mögé be kell mennem, üvölteni tudtam volna.

Korosztályombeli őr nyitotta nekem a kaput, szélesen, tán gúnyosan mosolygott. Sosem kedveltem.

Nem is hiszem, hogy fogom.

De bármi megtörténhet.

Van rá még 430 napom.


Nagyjából négyszer annyi, amennyi eddig eltelt.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr604960395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bagamoyo 2013.03.16. 17:07:46

..ahogy olvasom, egyre inkább az az érzésem, hogy több dacot, dühöt vittél a dologba (katonásdiba), mint amennyi kellett az átvészeléshez..

más: ez nemazakapu. :)

Dvorszky határőr 2013.03.17. 00:22:45

@bagamoyo: igen a kapu csak illusztráció, az igazi mellett két három hetente megyek ma is. :-) És igen nehezen viseltem, hogy nem vagyok a magam ura, holott akkor meg fogalmam sem volt arról, hogy az micsoda. :-)

Rollende Landstrasse 2013.03.17. 02:34:08

Pedig a katonaságot épp azzal kellett kezdeni, hogy lemondtál mindenről. Saját magadról is. Emlékszem, álltam a vonat folyosóján, néztem ki az ablakon, közben azon járt az eszem, hogy nem szabad várni a másfél év végét. Másfél év! Egy egész korszak az életemben. Igen, ezt úgy kell felfogni, mint egy korszakot. Benne vagy, egyszer elmúlik, mert ez is olyan, mint az iskolás évek. Azt se számolod, aztán egyszer csak véget ér.

Ez segített túlélni. Meg az, hogy írnok lettem.

Dvorszky határőr 2013.03.18. 17:25:30

@Rollende Landstrasse: hát én azt az utat választottam, hogy dühöngtem egy ideig, aztán meg számoltam.
:))

Maczi 2013.10.15. 00:39:49

Akkoriban még nem ilyen kapu volt. Igazából nem is volt kapu, csak egy sorompó. Később került lezárásra az az útszakasz. Addig simán be lehetett ott menni a reptérre az első varjúig.