Centi_30.jpg402

 

 

 

 

Április 13. Hétfő

Megígértem a Nitrónak, hogy megverem, ha nem viselkedik rendesen. Tele van vele a tököm, állandóan ugráltat. Ma az ébresztő előtt egy órával keltett, hogy jelenésem van a konyhán. Volt már ilyen, hogy korábban lerendeltek, de most mivel ő ébren volt, nem volt okom a többiek álmát megzavarni, csöndben összeszedtem magam és kivonszoltam magam az alegységügyeletes asztalához. Ez a lépcsővel szemben a kétszárnyú épület közepén helyezkedik el. Ez egyfajta diszpécser szolgálat, rajtuk keresztül üzennek, adnak parancsot és egyáltalán nyilatkoztatnak ki a tisztek, és szintén rajtuk keresztül lehet felvenni a kapcsolatot a század tisztikarával. Az alegységügyeleti és az alegységügyletes helyettesi szolgálatot a század sorállományú tagjai adták, alegységügyeletes csak tisztes lehetett, a helyettese sima határőr is, ők általában öreg katonák voltak. Ez a szolgálat a tisztikar megbecsülését jelezte, az lehetett ügyeletes, aki kötelemteljesítésben élen áll. Vagyis a talpnyalók, smúzok, gerinctelenek és törtetők.

Ugyanis ezzel a beosztással meg lehetett szabadulni a reptéri őrszolgálattól, meg más, nem kívánt feladattól.

Jellemzően a 2. század katonáit osztották ide, de tőlünk a törzsszakasztól is néha-néha. Mint például most Nitrót. Az alegységügyelet a tisztikar kiterjesztett karja, mindenki feltétlen engedelmességgel tartozik, még a katonai ranggal nem rendelkező ügyeleteshelyettesnek is.

Engem másfél év alatt egyszer sem osztottak be ide. Nem tudtam megízlelni a korlátlan hatalom mámorát. Nem volt lehetőségem az ebből a beosztásból fakadó megkérdőjelezhetetlen szerepre, nem ugrott senki a parancsaimra. Bevallom kicsit fájt érte a szívem. Zsarnoki ambícióim sosem voltak, nem törekedtem sosem központi figura, vezéregyéniség lenni. Az felelősséggel jár. De itt addig, amíg rajtam van az alegységügyeletes helyettesi karszalag, Isten vagyok, aztán leveszem és semmilyen felelősségem nincs. Ideális gyakorlópálya. Olyan ez mint  A Legyek Ura szereplői közt, akik megállapodtak egymás közt a rend kedvéért, hogy akinél a hatalmas, erre kijelölt kagyló van, az beszél.

legyek ura.jpg
Sokszor eszembe jut ez a gyerekkoromban olvasott könyv.
Gyakorlatilag a korai gyerekkoromtól kezdve a könyvek kötöttek le igazán. Nem mentem a játszótérre a többi gyerek közé, ha valami izgalmasat olvastam. Apu hihetetlen érzékenységgel instruált; a szerinte mit olvassak kérdésemre mindig tudott a felkínált könyvek közé olyat becsempészni, amire ráugrottam, néha az volt az érzésem, ez valami játék, amiben ő már tudja a helyes választ, és a többi – amúgy szintén érdekes – könyvet csak azért teszi elém, hogy a választás lehetőségét biztosítsa, és hogy örömét lelje abban, hogy az ő logikája alapján közelítek, mindennemű nyomásgyakorlás nélkül, szabadon, az előző olvasmányom után, szerinte olvasandó könyvhöz.

Sokszor adott úgy könyvet a kezembe, hogy ezt majd később, ha idősebb leszek, de legyen a fejemben és majd, ha én úgy érzem, kezdjek neki. És mivel beférkőzött a gondolatomba a könyv, hamarabb kezdtem neki, mint az az életkoromból következett. Apunak láthatóan jól esett válaszolni, beszélgetést folytatni, ha kérdések fogalmazódtak meg bennem egy-egy kötet után. Bár ez a kamaszkorom után eltűnt, mégis visszamaradt valami magasabb szintű kommunikációs csatorna, ami a mindennapi dolgok áramoltatására nem annyira, viszont szociológiai, filozófiai, fejlődéstörténeti, teológiai és egyéb elméleti kérdések rövid megvitatására tökéletesen alkalmas volt.

A Legyek Urát is kiskamaszként olvastam el, Apu ajánlása után egy évvel. Megrendített a gyerekek kegyetlenségének nyers leírása, bár én magam ugyanezt tapasztaltam sokszor, betűkbe öntve mégis bénító hatású volt. Rémisztett, hogy majdnem a végkifejletig - ahol muszáj volt állást foglalni -  azonosulni tudtam majd minden szereplővel, a gonoszokkal is, noha mégis leginkább a kövér szemüveges elesett gyerek szerepe állt hozzám közel. Ha nem is ilyen vagyok, az ilyen szorul védelemre. Ezt a gondolatot csak legbelül tudtam, mert ha épp nem én voltam a vétlen áldozat, ugyanolyan lendülettel vettem részt mások kínzatásában, mint a társaim. Bár utólag, jobbára megbántam.

A katonaság A Legyek Ura leképződése. Akinél a kagyló, az beszél.

Én sose beszéltem, nem adtam parancsokat.

Számomra az egyetlen járható út, az engedetlenség maradt.

 

Csendben leültem az asztal melletti székre bekötni a surranóm, közben Nitró vigyorgó arcába toltam a kérdésem, hogy miért kell ilyenkor lemennem a konyhára. Nitró továbbra is vigyorogva fejtette ki. Ha  netán el akarnám az őrök reggelijét küldeni korábban, most alkalmam nyílt rá.

Ez szopat. Reggelit sose küldünk fel. Komolyan ezért keltett fel? Hogy meghecceljen?

Mélyen a szemébe néztem.

– A kurva anyádat, Nitró! – sziszegtem és visszaindultam a körletbe.

– Nem mondtam, hogy elmehetsz, Dvorszky! – hallom fojtott suttogással a hátam mögött, de meg se rezdülök, ő meg nem mer a kongó folyosón hangosan utánam kiáltani.

 

Persze az ébresztőnél ugyanúgy felver, de pihenőidős szakács vagyok, csak felveszem a gyakorlót újra és visszafekszem az ágyra. Tíz óra körül jön be ismét, hogy remek szabadidős munkát talált nekem. Konyhaszolgálatosnak osztott be. Nem hiszek a fülemnek. Leküld mosogatni a konyhára. Ilyenkor reggeli után a konyhásoknak kell a tányérokat, bögréket elmosni. Ádázul védekezem, de nincs elfogadható ellenvetésem, hogy miért ne mehetnék le, csak annyi, hogy “Nitró megöllek éjszaka az tuti”, de ez észérvként ingatag lábakon áll.


Lenn Robi széles mosollyal fogad, hogy kezdjem szokni ezt a beosztást, mert ha elhelyeznek innen, a konyhára már csak így jutok le, viszont így sokszor. Örülhetek majd, ha egyáltalán enni adnak.

Követ a mosogatóba, és megállás nélkül adja az utasításokat, amiket sorra engedek el a füleim mellett, elég sok konyhamunkást igazgattam, hogy tudjam mit kell csinálnom. A másik srác a második századtól teljesen meg van szeppenve, mint a robot dolgozik mellettem, őt nem cseszegetik, de ebben a hangulatban bármikor sorra kerülhet, olyan pici lesz alig látni, csak a kezei járnak, mint a motolla.
Robi az ajtóból még megjegyzi, hogy nem érti, hogy lehettem szakács, a mosogatás a legtesthezállóbb feladat számomra, valószínűleg csak ehetetlen szart tudok csinálni, nyilván inkább anyámtól tanultam főzni, nem a suliban. Ekkor megfordulok, jobb kezemmel felemelek egy literes merőkanalat, kicsit megemelem a nyelénél fogva, hogy jól lássa, a másik kezemben lévő bögréből pedig a mosogatóból kimert szutykos löttyöt az arcába öntöm. Néhány másodpercig levegőért kapkod, az utolsó rántotta maradék is leszánkázik az arcáról, de már mozdulni nem tud, mert Basa fogja két kézzel. Mondani sem tud semmit, nézünk csak egymásra fújtatva, majd Basa elengedi, ő megfordul és kimegy a konyháról. A mosogatással sokkal hamarabb végzünk, mint általában a konyhások szoktak, a társam meg is köszöni, meg biztosít, hogy már neki is viszketett a tenyere, ez a Robi egy istentelen nagy bunkó.

Egyetértettem.


Egy órán belül a századnál voltam újra, arra toppantam be a körletbe, hogy az ágyam fel van túrva, az ágyneműtartóm kiforgatva, Nitró tüsténkedik köztük. Tiltott civil anyagot keres, pornóújságot, meg kintről behozott ruhaneműt, alsógatyát. Mert olyat nem hordhatunk. Aztán sorra került a szekrényem, de a naplómon kívül semmi tiltott nincs nálam, a naplónak meg csak a tartalma terhelő bizonyíték, de nem tudnak olvasni vagy mi lehet, mert sose nyitják ki. Meguntam vitázni, Nitró is érzi, hogy fásult vagyok, nem is élvezi annyira, mintha megint ellenkeznék. Nézőközönség előtt alakítom ki a szekrényrendet, beágyazom és szó nélkül felfekszem és bárki szól, nem reagálok.

Addig, amíg Nitró be nem szól, hogy Hortományi hívat. Az ajtóban megállok előtte és miközben folyamatosan olvad át meglepődésbe  az arcáról a mosoly, nagyon komolyan, nagyon nyugodtan, de nagyon határozottan elmondom, hogy Nitró, ha ezt nem hagyod abba, ha nem viselkedsz rendesen, nagyon megverlek.

Kurva kemény vagyok amúgy, jó hogy nem a trajcigfritzig, vagy a teremburáját kifejezéseket használom.

Cupi semmit nem akar csak azt, hogy Szilasi törzsőrmesterrel megvitatták a dolgot, a szolgálati szabályzat szent, és hogy nincs közvetlen bizonyíték, hogy teljesen valótlant állítottam.

Vagyis valószínűleg a törzsőrmester nem emlékszik, mit is mondtam, vagy nem biztos benne.

Hát ez nekem kapóra jött, de azért, köszönjük Szilasi elvtárs, az ember mindig legyen következetes.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr365018257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bagamoyo 2013.04.13. 12:26:08

Márványarc, alias "Szilasielvtárs" egy érzelemmentes idióta volt, életcélja a sorállomány megkeserítése, mintha Ő nem egy sima mezei TSZ-es lett volna.. Alegységügyelet:Tisztes lévén sokszor nyomtam ezt a szolgálatot, hidd el Dvorszki, ez a szolgálatok legalja.. Semmi örömet nem ad a "hatalom érzése", egyszerűen nyűg, macera, és másokat kell basztatni.. Nem egy nagy élmény hidd el.

dwr 2013.04.13. 21:19:03

Csatlakozom az előttem szólóhoz. AegÜh-ként én is rendesen szivatva voltam. Alapvető volt, hogy én vittem a szolit 23-tól 05-ig, nekem kellett ébreszteni a tisztekért kimenő sofőrt, őrt, kapuügyeletest ha feljött aludni a pihenő idejében. Egyszer csúnyán bealudtam az asztalra dőlve. Hű hogy milyen balhé lett belőle,( talán a törzsfőnökért kellett menni hajnalban) alig tudtam kidumálni, az volt a szerencsém, hogy a sofőr áthúzta, átírta az ébresztési időpontot a füzetben és a "nyomozás" kiderítette hogy nem én vagyok hibás egyedül.Szerencsére csak ordibálásos lebaszást kaptunk, továbbiakban nem lett következménye.
Üdv: kisberben

Oldm3n 2013.04.14. 12:34:59

Abszolút igaz. A kettesek adták az AEGÜH-t, de nem volt olyan nagy kitüntetés ám. Jobb kint lenni, még őrszolgálatban is, csavarogni a kifutópályánál, mint ülni egy asztalnál, nem csinálni semmit, vagy ha csinálsz is, abban kevés a köszöneted. Mindenkinek nyűg, de meg kell csinálni. Nálunk főleg a gombás lábúak adták az AEGÜH-t, hogy ne kelljen sokat gyalogolniuk a kasztróban. Hihetetlen, hogy 5 év alatt mi minden változott. (Érdekes, hogy így végiggondolva, viszont nevekre nem emlékszem... egy-két borvirágos, kannásbortól elbutult arcra igen, de nevekre jóformán egyre sem.)

Dvorszky határőr 2013.04.14. 14:51:59

Oké srácok elfogadom, de mivel nekem idővel mindenki aki bármily csekély hatalommal bírt felettem, az ellenségem lett, torzult a róluk alkotott kép. És nagyon igyekszem, hogy az akkori érzéseimet írjam, függetlenül attól, hogy az jó képet fest-e rólam, vagy a környezetemről. :)

hungarisztan 2013.04.15. 01:28:38

No, végre az is kiderült, honnan a választékos irodalmi stílus. Jó lehetett egy ilyen apu!

Dvorszky határőr 2013.04.15. 02:02:21

@hungarisztan:
Igen, miatta vagyok olyan amilyen. És ez a legjobb dolog, amit adhatott.
:-)

germanungar1 2017.11.03. 10:54:02

A 146-nál járok és szinte egyik napról a másikra változik a véleményem rólad. Egyszer vagányként hatsz, de máskor egy igen geci alak vagy, aki mindenkit lenéz és magát mindenek fölé helyezi. Én nem hiszem, hogy te igy, ilyen modorban élve szereltél le, legalább is nekem az a honvédségi tapasztalatom, hogy téged már 100 nap után félholtra vertek volna a társaid. Az ilyen nyegle faszokat sehol nem kedvelték, pláne akkor nem, ha még valami kis hatalma(szakács) is volt. Neked, az én véleményem szerint mindenhol ugy betartottak volna, hogy vagy futkosóra kerülsz, vagy diliházba. Vagy ennyire nyafi volt az egységed, hogy pökhendi viselkedésedet elnézték?

Máskor meg azt gondolom, ezt az unalmas napokat aztán szépen kiszinezted, s igy érdekes elolvasni. Néha még az is eszembe jut, hogy talán nem is voltál katona és Karl May-hoz hasonlóan kitaláltad az egészet.

OK, kritizálni itt felesleges, hiszen meg van irva a blogg és kész. Azért még is érdekelne, hogy mi a faszért nem akasztottad fel magadat, ha tényleg mindennel és mindenkivel csak igy elégedetlenkednél.

Ami nekem még furcsa, hogy az egyszerü öreg katonáknak olyan tejhatalmuk lett volna. Én is voltam kopasz, de hogy öreg katonák ilyen hatalommal rendelkeztek volna, mint pl. az, hogy egész éjjel foglalkoztatott, na az nekem hihetetlen. Takarodó után min. az ügyeletes végigjárta a körzetet és igy ellenörizte, hogy mindenki a vackában van-e. Szolgálatosok és gyengélkedök is szigoruan ellenörizve voltak, és elképzelhetetlen, hogy egy-két öreg ilyen felhajtást tudott volna csinálni.

Neharagudj, hogy igy kitört belöllem, de tkp. te vagy a hibás, ha a szövegedet igy a lelkemre veszem.

Dvorszky határőr 2017.11.03. 16:48:01

@germanungar1:

Igen a honvédségi tapasztalat az sokakkal teljesen mást mondat, sőt a határszélen szolgált határőrnek is furcsa olvasni a blogot. A Ferihyegyi laktanya országosan kiemelt hely volt, csókosok ifitábora, fogalmam sincs hogy kerültem oda, illetve nyilván szakácsra szükség volt aztán így.
De valóban amiket én hallottam a honvédségről, az alapján igazad lehet, máshol fogalmam sincs hogy úszom meg mindezt verés és futkosó nélkül. Mivel határőrök voltunk, állandó éjjel nappali szolgálat, folyamatos volt az éjszakai mozgolódás a laktanyában és a körletekben, senkinek nem tűnt fel, ha valakit, szopattak vagy az öregek mentek a klubba pornót nézni. Éjszakánként nem volt a laktanyában hivatásos, csak két szerencsétlen alkoholista csüti, éjfékor mindegyik részeg ájultságban feküdt, azt csináltunk amit akartunk. Nem sokat szaroztak amúgy a határősökkel sehol, minden nap kiosztottak nekünk 60 éles lőszert, sokszor egyszerre 60-70 embernél volt ennyi cucc, emiatt sokkal többet engedtek meg nekünk, mit honvéd laktanyában, nem kockáztatták, hogy valaki komolyan bekattan.

Azt hogy ezt hiszed-e vagy nem, az a Te dolgod, ezt még a blog írásakor több ízben helyretettem, több körlettársam, katonatársam olvasta, nagy felzúdulás nem volt, hogy nem igaz, de valóban sok helyen színeztem, hogy élvezetesebb legyen, nem érdekel, hogy mesének, vagy igaz történetnek fogja-e fel valaki, ha élvezi olvasni, ha meg nem akkor meg végképp mindegy.

Azt hogy mennyi hatalma volt egy öreg katonának a honvédségnél nem tudom, az tudom csak, hogy abban az időben abban a laktanyában azoknak az öregeknek ennyi volt.

De én is azt érzem, főleg ennyi idősen, hogy én szanatóriumban voltam, sehol máshol nem lehetett volna ezt megcsinálni, amit én ott előadtam.
:)

germanungar1 2017.11.07. 13:17:42

OK testvérem, én leirtam az én véleményemet a bloghoz, ill. annak egy részéhez. Ez tkp. csak a pillanatnyi érzésemet sugározta, én ezt igy itéltem meg.
Persze ez mind nem azt jelenti, hogy nem olvasom tovább, viszont több helyen az az érzésem támad, hogy tulfokoztad az egész történetet. Más helyen viszont csodálkoztam, hogy egy kinálkozó alkalmat nem használtál ki egy nagy poénra. Ilyen pl. a "Moslék", ahol szerintem mindenki arra vár, hogy valami nagy ötlettel állsz elö és Robit falnak futtatod.
OK, ne aggódj a véleményem miatt, hiszen csak azért olvasom tovább, mert kedvellek, és mert beleéltem magamat. Kedvellek annak ellenére is, hogy Editet elbasztad és néha nem értem, hogy mi a faszért hagytad magadat igy kihasználni. Bár már megértettem, hogy a te hibád is, amiért nem kedveltek, hiszen te sem kedveltél senkit.
Nagyon sok helyen felismerem a strici pestieket, hiszen rajparancsnokként volt szerencsém 2 "nyóckerületi"-szaralakhoz, akik a tiédhez hasonló viselkedési normájukkal nem csak a saját életüket keseritették meg. Itt egy kicsit az is zavart, hogy milyen magabiztosággal leosztályozod a vidékieket, és az intelligenciát, ill. annak hiányát nem ritkán megyéhez és szakmához kötöd. Szerintem ma ezt már te is tudod, hogy "budapesti" nem jelent müveltséget és vidéki nem mind szaros bunkó. Tudom te ezzel nem vagy egyedül, ez egy tipikus budapesti viselkedési norma.

Frankfurt am Main-ban magyar szóra lettem figyelmes.
Köszöntem és megkérdeztem
- magyar vagy?
A válasz ugy hangzott, mint egy pofon
- nem, budapesti vagyok!

Remélem, hogy Robit megvered, mert ha nem, akkor kapod a következö levelet. :))
Gott schütze dich!

Dvorszky határőr 2018.06.15. 13:29:04

@germanungar1: Bocsánat kicsit eltűntem. Elég hektikusan működöm ma is, néha egy USB csatlakozóról napokig olvasgatok, hogy jót vegyek, de pl. másodpercek alatt logikátlan módon döntök kocsivásárláskor, szóval igen van egy csomó hely a blogban, ahol ült volna valami vaskosabb poén, idősebb fejjel ezt jól látom, de valóban igyekeztem a valós eseményeket rögzíteni, sztorit sose találtam ki, csak színezgettem a meglévőt, vagy egy napi eseményeket szétszedtem és több napra osztottam el. De ez amit hiányolsz ez a működésemből fakadt. :)

Dvorszky határőr 2018.06.15. 13:32:15

@germanungar1: A pesti é vidéki dolgokban is az akkori hozzáállásom igyekeztem leírni, nyílván ez az azóta eltelt tapasztalatok alapján ez alaposan megváltozott, az emberség nem attól függ, ki pesti, ki vidéki.

J. Mutzenbacher 2018.11.24. 14:35:16

@germanungar1: Utólag is kösz a spoilereket...

germanungar1 2018.12.08. 14:29:38

@J. Mutzenbacher:

Sorry, nem értelek.
OK, ez nem a te hibád, valszeg az az oka, hogy katonakorom óta külföldön élek.

germanungar1 2018.12.08. 14:33:18

@Dvorszky határőr:
Soha nem gondoltam volna, hogy én ide még benézek. De mivel sokminden ismerös volt és megragadott, igy 1-2 napodat ujra és ujra elolvasom. Mintha arra várnék, hogy Edittel mégiscsak összefutottál.
Kellemes karácsonyt!