Centi_30.jpg393

 

 

 

 

Április 23. Csütörtök

Koltay a csüti. Nem küldtem el időben a vacsorát, megbuktatott.

Elfelejtettem na.

Összekészítettem mindent, ahogy kell, de aztán az egyik korosztályom konyhamunkással beszélgetni kezdtünk és kiment a fejemből. Egyszer csak csörgött a telefon, Koltay ordított a túloldalon, hogy leszóltak neki a reptéri ügyeletes tisztek, hogy mi történt, nincs ott a vacsora. Magyarázzam meg azonnal, de hát nem tudtam értelmeset mondani, csak, hogy tényleg nem küldtem fel.
De mi az istenért, fiam? Na mindjárt átmegyek! – üvöltötte a telefonba.

Intettem a konyhamunkásnak, ilyen gyorsak sosem voltunk, néhány tizedmásodperc alatt vízben úszott a konyha, és én a vacsorás bödönöket huzigáltam az ajtóhoz, a segédem meg sikálta a padlót.

Koltay belépett és mint egy bika támadt nekem, hiába mondtam, hogy belefeledkeztünk a takarításba, a sárga földig leteremtett.

– Na ne röhögtessen, azonnal pakolja össze amit kell, küldöm a kocsit érte. Azt hiszi, hogy amiatt, hogy múltkor nem sikerült a szolgálati szabályzatot átírnia, akkor figyelembe se kell vennie? Ha nem tudja előbb elküldeni a vacsorát, akkor még későbbre tolja? Megérdemelné, hogy ne küldessem fel egyáltalán, aztán kiállítanám a visszaérkező éhes katonák elé, hogy elmondja mi is történt! Tanulja meg, hogy a társaival nem szórakozhat, ők fogják a maga seggét védeni, ha olyan a helyzet, kötelessége odafigyelni az ellátásukra! Hol van a bajtársiasság?

Na ezt baszdmeg jól megkaptam. Égett a pofám tényleg.

– A következő szabadnapjáról ne is álmodjon!

Felemelte a telefont és feltárcsázta Cupit és felvázolta a helyzetet.

–  ...tudod kérlek, az ilyen szakács megérdemelné a lefokozást, ha rajtam múlna, repülne innen! Hamar a 2. században találná magát, hogy megtanulja milyen az őröknek kinn!

Itt beállt egy kis csend. Gondolom, az öreg elmondta, hogy tulajdonképpen pont ez a helyzet, tényleg repülök a szakácsoktól, meg gondolom, azt is, hogy ezt a saját kérésemre intézték el. Ettől úgy láttam, kissé lehiggadt.

– Maga tényleg az elhelyezését kérte innen? – nézett rám miután letette a telefont.

– Zászlós elvtársnak jelentem, igen.

Ő volt az egyetlen, akinek a szemében valami elismerésféle csillant, de ez elmúlt hamar.

– Nem sok jót jósolok magának, ha ennyire szarik a társaira. Ha nem változik vért fog hugyozni köztük. Én is magán tartom a szemem majd. Itt a konyhán lehet, hogy nagy legény, de majd meglátjuk, mi lesz magából, mert hogy ott is nagy lenne a mellénye, azt kötve hiszem.

Az ajtóból visszafordult, talán csak én reméltem, de mintha enyhe mosoly lett volna a szája sarkában, amikor rámutatott a vizes padlóra és mondta:

–  Ezt a színházat meg tüntessék el.

Theater-Carre.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr885052140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oldm3n 2013.04.23. 10:38:24

Na, határőr, ezt jól megkapta! Kíváncsi vagyok, kikerül e a kettesekhez.

Rollende Landstrasse 2013.04.23. 11:23:45

@Oldm3n: Valahová biztos elhelyezik, mert korábban már ígért utaskísérős sztorit, a sztyuvik pedig nem sűrűn fordulnak elő abban a a konyhában.

Pavel Korcsagin 2013.04.23. 12:49:58

Kedves Uram!

Ezt meg kellene filmesíteni. Rendesen megcsinálja a napomat, mindig.

Oldm3n 2013.04.23. 19:58:34

@Rollende Landstrasse: Ez bizony jogos. Hiába, no, az a német úriember mindig összekuszálja a dolgaimat. Valami Alzheimer... :D

Dvorszky határőr 2013.04.24. 15:17:25

@Pavel Korcsagin: Köszönöm! :) Ha jövő májusban leszerelek megint, jöhet a film, és biztos kell producer, jelentkezni fogok! :))

Kozsok 2013.12.09. 20:58:50

89-91 emlékeim szerint három megszólítást kellett használnom (-nunk). először: elvtárs, majd bajtárs lett mindenki és később honvéd. Alzheimer doki szint jól emlékszem... :)

Dvorszky határőr 2013.12.10. 18:02:27

@Kozsok: ezt valószínűleg tisztként lehetett nagyon possz végigélni

Kozsok 2013.12.11. 08:58:36

@Dvorszky határőr:ja... lehonvédeztük a tiszt Urakat :D

csorsza 2014.02.03. 20:54:52

Hát, te tényleg magadnak kerested a bajt.
Jó ez a blog, grat, de a balfaszságod egyre idegesítőbb :)
Mondjuk, emlékeim szerint, volt ott bőven hozzád hasonló, antiszociális csávó elég, nem is lehettél te olyan egyedi eset :)

Dvorszky határőr 2014.02.03. 22:37:07

@csorsza: Tökéletesen igazad van, iszonyú idegesítő lehettem, de ha nem vagyok ilyen fasz, akkor nem lett volna ilyen eseménydús a katonaság, nem lenne most blog. :-D

csorsza 2014.02.04. 11:07:21

@Dvorszky határőr: kétségtelen, a kalandregényhez nem elég a fantázia, kellenek a saját élmények :)

Csak néha beleképzelem magam a másik oldal helyébe, és érzek időnként szimpátiát velük is :)

Dvorszky határőr 2014.02.07. 21:53:44

@csorsza: :)) igen ezt tökéletesen megértem :)