Centi_30.jpg382

 

 

 

Május 3. Vasárnap

Ma is órák hosszat napoztam, kicsit leégtem. A délelőttös szolgálat után kisunnyogtam hátra. Az a bozótkupac, amit a társaim készítettek, olyan takarást biztosított, hogy felülhettem, nekidőlhettem és akár olvashattam is volna. Legközelebb hozok könyvet, annyi időm van itt, arra használhatnám.

Gyerekkoromban imádtam olvasni, igazi könyvmoly voltam, nem lehetett leráncigálni focizni. Illetve egyszer, kb. 6-7 évesen befogadtak a nagyok. Nem voltak elegen és befüttyentettek a pályára.
Béna kis fasz voltam, ijedeztem, amikor felém jött a labda vagy valamelyik ellenfél. Ha valami csoda folytán mégis beleértem lasztiba, hihetetlen szögben pattant le rólam, félre, ki a kerítésen túlra, esetleg a másik csapat csatára elé a kapu közelében, vagy egyszerűen csak lőttem egy sima öngólt.

Mindenesetre egy idő után már előre fogták a fejüket a társaim, ha úgy nézett ki, akcióba lendülök. Volt valaki, aki a hátam mögött kissé erőtlenül, de – az ellenfél által valami okból üresen hagyott – kapu felé lőtt. Az lett volna a szerepem nekem, az egyedülinek a labda közelében, hogy egy picit beleérek és besegítem.

De nem volt szívem.

Annyira szépen, lassú haladással jött, hogy csak annyit csináltam, beálltam mögé és a testemmel fedeztem. Elragadtatva figyeltem, ahogy egyenletes sebességgel begurul a kapuba. Elengedtem a fülem mellett az összes csapattársam artikulátlan ordítását, hogy érj bele, érj már bele te kis majom, én tántoríthatatlan voltam.

Büszkén fordultam aztán feléjük, diadalittas mámorban, hogy lám úgy is tudok gólt szerezni, hogy nem érek semmihez. De nem osztoztak az örömömben, valami marha szabály volt, hogy hozzá kellett volna érnem, mert csak akkor érvényes gól. Nem tudtam, de nem érdekelte őket, elmondták, hogy valószínűleg nagyobb az esélyük emberhátrányban, és kitettek a csapatból.

Tehát sokat olvastam. Azt jól csináltam, minden történet betalált.

Hozok is le ide könyvet.

Heverésztem a gúla mögött, nyugalom vett körül, ici-pici hangfoszlányokban ért el hozzám a laktanya életének néhány jellegzetes zaja. Kedvtelve hallgattam, azt éreztem, olyan, mint a “jó ebédhez szól a nóta”. Utáltam, mint a szart, de néha a konyhában bekapcsolva maradt a rádió a vasárnapi ebéd után, így ez a sült hús és a dinnye utáni pihenés háttérzaja lett, a megnyugvás, olyan mint a szünetet jelző éles szirénahang a lágerekben.

Ami akkor is jó, ha amúgy kibírhatatlan.

Élveztem, csukott szemmel hallgattam és pokoli messze kerültem a világtól, ettől a rám erőszakolt, furcsa világtól.

monkey-football4.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr345057303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oldm4n 2013.05.03. 11:39:45

Fociról van nekem is két sztorim. Az egyik általános iskola 1. osztályából, amikor is a marha osztálytársam kifejelte a metszőfogamat. Azután sokáig nem fociztam. Később azonban, talán 5.- 6.-ban behívtak. Én voltam a legnagyobb... közel egy mázsa. A tizenhatosnál voltam középen, amikor megkaptam a labdát. Olyan erővel rúgtam bele, hogy a kapus nem mert az útjába állni. Ekkor hallgattam egy litániát az alkoholista tornatanárunktól, hogy "vigyázz-a-kisebbekre-ne-lőj-olyan-erősen" ezután már nem volt kedvem hozzá. Talán sohasem fociztam többé, az egyik legutolsó mérkőzés volt ez. Szakközépben pedig nagy hejehujázás közepette raktak be a 3.osok közé kosarazni. Na azt szerettem. :)

Dvorszky határőr 2013.05.03. 18:14:44

@Oldm4n: ne lőj olyan erősen = szakszerű tehetség gondozás :)

sóskatáska 2013.05.03. 23:59:05

@Oldm4n:Később azonban, talán 5.- 6.-ban behívtak. Én voltam a legnagyobb... közel egy mázsa.

mi voltál te ember? YETI?

Oldm4n 2013.05.04. 08:26:28

@sóskatáska: Nem, csak nagy vagyok. Nagyon nagy. (Ezt nagyon élvezem!) Mint a nagyapám, 196 cm, 125 kiló. Nem focistaalkat. 15 voltam, amikor elértem a 192 cm-t és a mázsát. Testépítettem. Felmentem 140 kilóig, majd vissza 90-re, majd az évek alatt 125-re beálltam, nagyságrendileg 20-25 kiló túlsúllyal. Hiába na, negyven elmúltam. Már közel tíz éve nem változott a súlyom, elfogadtam, nem szálkásodik az istennek sem, ennyi. Szeresd pocakot! :D Ja és nem leszek BB (bodybuilder) modell. Súlyemelek, MMA-zom, most éppen megismerkedtem egy orosz faszival, aki egy új harcművészetet csinál Systema néven, ebből szeretnénk egy új szakszövetséget csinálni, legyen ilyen is az országban. Hihetetlen miket csinál a faszi, és mennyire egyszerű mozdulatai vannak. De ha visszaolvasod a blogot, elég jól kitárgyaltuk, ki vagyok, mi vagyok, mit csinálok. :)

Oldm4n 2013.05.04. 08:27:51

@Dvorszky határőr: Látod erre nem is gondoltam...

Rollende Landstrasse 2013.05.05. 10:12:01

@Oldm4n: Az ilyen alakokat szokták beállítani kapusnak. :-) Odaállsz, oszt menjen be a labda, ha befér...:-)

Oldm4n 2013.05.05. 19:31:17

Egészen pontosan ezt akarták. Erre meg én nem voltam hajlandó. Nagyjából akkor "fociztam" utoljára. :)

alien 2013.05.24. 23:43:20

@Oldm4n: A Systema nagyon érdekes, nézem a youtubon Vadim Starovot és nem hiszek a szememnek.

Oldm4n 2013.05.26. 08:54:43

@alien: Bizony. Sajnos nagyon féltik ezt a tudást. Jelenleg úgy van, hogy az ezredes személyesen jönne instruktornak. Nem ingyen. Nagyon nem ingyen. Megcsinálnánk a nemzeti szakszövetséget, de egyelőre nincs rá pénz. A kapcsolat megvan, ha fel tudunk hajtani egy kis tőkét, akkor lesz nemzeti szakszövetsége, s akkor egyfajta robbanásszerű elterjedése várható, mert egyszerű, könnyen tanulható mozdulatokat használ (mint a Krav Maga) de itt a lényeg a Krav magásokkal ellentétben nem az egyszerű túlélés, hanem az ellenség szétzúzásával elért győzelem. (Szellemiségi különbség) Erre pedig nagy szüksége van a falusi magyarnak a tudjuk kik ellen.