Centi_30.jpg344

 

 

 

Június 10. Szerda

28 hete vagyok katona. Kereken 50 hét van hátra.


Majdnem megszakadtam az éjjel.
Két óra pihenővel kezdtem, aztán 4 órát álltam éjféltől az előtér szolgálati helyen. Ez a reptéri várótermek belső, a beton felé néző oldala, innen viszik a buszok az utasokat a gépekhez. Semmi izgalmas nincs, mert minden zárva van, az összes fém- és üvegajtót amúgy is mindig zárva tartják, de ezt csak most éjszaka tudtam ellenőrizni.
Nincs egyetlen zug sem, ahol el lehetne bújni, annyira nyílt terep, hogy azonnal látszik, ha nem vagyok a helyemen. Szerencsére a kutató ügyelettől legalább 500 méterre esik, hosszan kell kigyalogolni idáig, ha valaki ellenőrizni jön, kocsiba ül, így azt messziről meglátom.

Az épület üvegablakai visszatükrözik az éjszakai reptér képét, benne vagyok én és az az irgalmatlan tér, ahol senki más nincs. Messze valahol a távolban a gépeknél van a legközelebbi társam.
Találtam egy kerekesszéket, de nem mertem beleülni, ki tudja, bentről az üvegen keresztül ki lát engem. 4-ig járkáltam fel s alá, majd egy óra pihenőre hívtak be. Már kinn is nehezemre esett ébren maradni, néha negyed órán keresztül álltam a tolószékkel szemben, és beleképzeltem magam, ahogy elterpeszkedem benne és szunyókálok.
előtér1.jpg
Ilyenkor le-lecsukódott a szemem, és mint valami tájfun, sodorta el a tudatom a fáradtság.
Az ébresztő a következő egy órás szolgálat előtt 4:50-kor összetört teljesen. Éreztem, ahogy a belső szerveim kristályként pattannak el, a darabjai lehullanak a lábaimba és minden lépésnél éktelen csörgés hasít a tudatomba, karistolja az agyam. Rázott a hideg, a szemeim állandóan lecsukódtak, nem volt erőm emelni a lábam, csak toltam az aszfalton előrébb.

Miután reggel visszaérkeztünk a századhoz, a lefekvés előtt szekrényrend ellenőrzés volt, rendbe kellett tennünk mindent és megvárni, míg a századparancsnok végigjárja a körleteket. Nem is értem, nem ő szokott ezzel foglalkozni. Mindenesetre így elvett tőlünk egy órát, mert nyolckor tudtunk csak lefeküdni.

Viszont 11:40-kor ébresztettek is. Lerendelték a pihenősöket külső körletre, vagyis udvartakarításra. Mondta az alegységügyeletes, hogy igyekezzek utána ebédelni, mert megyek délutános szolgálatba.

Vagyis megjött az első rettegett Rövid Ugrás.

rövid ugrás.jpgA Rövid Ugrás az a helyzet, amikor létszámhiány miatt, vagy csak egyszerűen szívatásból rögtön betesznek a következő szolgálatba, ahogy most engem is. Pár órája adtam le az éjszakás szolgálatot, reggel 6-kor és már megyek is délután 2-re vissza. Így két szolgálat között csak 8 óra telik el, de ebben benne van minden, a váltás a szolgálati helyeken, a kitárazás, töltények leadása, visszaút a reptérről a laktanyába, leadja az ember a fegyvert, reggelizik, levetkőzik, fürdik, alszik, ébred, borotválkozik, felöltözik, ebédel, felveszi a fegyvert és 40 perccel a szolgálat kezdete előtt elindul a szolgálati helyre, töltények felvétele, betárazás, és a váltás. Mindezt 8 óra alatt, így kb. 4 óra marad alvásra. Vagy kevesebb, mert ma nekem csak három óra negyven perc jutott.

Azt mondják sok Rövid Ugrás hihetetlen mód megterheli a szervezetet, nem sokat lehet bírni egymás után.

Ferihegy 1-en voltam ma megint, kitettek a hátsó betonra, szemben az előtér szolgálattal, ahol éjszaka álltam, csak ez az a hely, ahova a gépeket állítják várakozni. Míg kinn álltam megérkezett egy líbiai gép, a Libian Air. Ilyenkor már minden autó, mindenki, aki szolgáltatást végez, ott gyülekezik, ahova a gép begurul. Még ki sem nyílnak az ajtók, az aggregátoros teherautó már rácsatlakozik és a tartálykocsiból már töltik bele a kerozint. Miután az utasokat elszállították, a stewardessek átvizsgálják a gép utasterét, összeszedik a nekik fontos dolgokat, majd intenek a takarítóknak, akik ellepik a gépet és rendet tesznek.
Amíg a stewardess a gépen dolgozik, van esély kérni tőle valamit. Odaálltam a hátsó lépcső alá, ugyanis a gépeknél a konyha hátul van. Fenn egy fiatal arab férfi volt az egyik légi utaskísérő, ő jött-ment folyamatosan. Én le se vettem róla a szemem, hogyha oldalra pillant, nehogy elszalasszam. Nem éreztem jól magam, mert múltkor nem egyedül csináltam, akkor jó móka volt, így egyedül elég szánalmas kuncsorgásnak tűnt, de aki nem ciház az béna, tehát ciházni, lejmolni kell. Meg ugye, meg lehet enni, amit kap az ember.
Az meg jó.

Az nem, hogy úgy éreztem, kényelmetlen neki a jelenlétem, sohasem nézett ki az ajtón, illetve egyszer, ugyan határozottan felém, de mellettem el, hogy ne találkozzon a tekintetünk. Gondolom, csak kíváncsi volt, hogy még mindig ott vagyok-e. De aztán kiderült, hogy csak azért nem figyelt rám, mert dolga volt, amint elkészült kimosolygott az ajtóból és ledobott nekem két doboz kólát és egy nagy nejlonba csomagolt csípős tonhalas szendvicset. Nagyon büszke voltam magamra, egyrészt most ettem életemben először külföldi ország idegen embere által készített fura ízvilágú ételéből, másrészt, sikerült ételt kuncsorognom, nem olyan nehéz ez, menni fog.
Az egyik doboz kólát feltűnés nélkül a váltásom kezébe nyomtam, persze ez ugyan rendes dolog, de igazából csak azzal akartam elbüszkélkedni, hogy még felesleget is szereztem.

Olyan profi kéregető vagyok.

Ferihegy 1, szolgálati utasítások (Az elméleti oktatáson általam készített jegyzet részletei):

Előtérszolgálat feladata:

-          a beszállító járatok biztosítása az Induló oldalon

-          az Érkező oldalon a kiszállító járatok biztosítása

-          a Szolgálati átjáróból kijövők biztosítása

-          járművek és gyalogosok igazoltatása

-          beszállítás előtt, a kiszállás után a busz átvizsgálása

Főfeladat a kijáratok közötti keveredés megakadályozása.

A Kijárat és a busz vége között a HÖR-ön kívül senki nem tartózkodhat.

Kormánygép zárás, jelentési kötelezettség kisgép érkezés, mentő megjelenésekor és gyanús mozgás esetén.


Gépállóhely biztosító szolgálat feladata

Ki- és beszállítás biztosítása.  Minden gépet érkezéstől indulásig biztosítani, a gépek kiszolgáló személyek igazoltatása, baleseti rendszabályok betartása és betartatása az ott dolgozókkal.

Gépek biztonságának biztosítása, illetéktelen személy feljutásának megakadályozása.

Külföldi gépet nem, de MALÉV árus gépeket kell kutatni. A katonát utasok nem vehetik körül.

Fokozott biztosítási kötelezettség: SU, PAN-AM, iraki, iráni

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr845220227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oldm4n 2013.06.10. 10:09:53

Azért a sereg fejlődőképes. 1991-92-re ismeretlenné vált ez a fajta szopatása a katonának. Egy szoli, aztán mehetsz amerre szemed lát. (Ja, meg így nem kerülsz pénzébe az államnak, ha pihenős vagy) Néha csak csodálkozom, mintha egy egész más ország egész más seregében szolgáltam volna. Pedig csak öt év telt el. Igaz, nálunk már lehetett tudni, hogy vége van...

Dvorszky határőr 2013.06.10. 12:59:14

@Oldm4n: Gondolom, mivel pénzbe kerültünk, kisajtoltak belőlünk mindent, amit lehetett.
:))

Oldm4n 2013.06.10. 13:53:02

Nyilván, ám az is megérne egy misét, hogy ma mennyit is fizetnek a reptér őrzéséért a 'profik'-nak...!

É2I 2013.06.10. 18:06:06

@Oldm4n: '90-91-ben még simán ment. De hozzá voltam szokva, előtte három évig dolgoztam három műszakban, gyakran megállás nélkül 6-8 hónapot. A hétvégék mindig rövidváltással történtek. Igaz legalább azt az öt óra alvás alatt nem basztattak és csak hetente egyszer volt, de nem volt ismeretlen a fogalom.
A seregben meg a saját szolgálatom nem volt gáz, volt hogy négy napot is adtam folyamatosan 24/24-ban. Persze híradósként volt pihenőnk, és hármunk közül egynek kellett csak fent lenni. Persze ő is aludt kint a relében, de oda két vas ajtót kellett feltépni és előtte három vasfellépő is volt a kocsira. A legsunyibb ÜTI sem tudott felmenni hangtalanul az épületbe meg be sem jöhetett előzetes bejelentés nélkül, aka oda kellett csörögnie, hogy jön ellenőrizni. Mire leért mindenki haptákban és minden sörös/boros/pálinkás üveg eltakarítva.
Ráadásul, ha így vittél több napot nem kellett megjelenni a reggeli eligazításon. Azaz nem adtad le / vetted fel a szolgálatot, mert minek.
Hála az égnek a konyhamalacot nem lehetett egymás után adni, annak a másnapi átnyúlása miatt. Ettől függetlenül néhányszor mégis behúztam, de nem sokszor.

Alapjában - ha nem kurtál el magaddal és ha nem voltál szoliban - du. 4-től reggel hatig megírták a könyved kimaradásra, de ez nem spórolás volt - ha csak nem a vacsora megtakarítása -, hanem hogy ne basztassák egymást a honvédek, ha nem muszáj. Meg hát ugye otthon le tudtad ereszteni a gőzt. Pl. megdugni a barátnőd. (Igaz az nekem is csak majd félidősen sikerült, addig kitartott a kislány, mivel előttem még nem volt mással. Úgyhogy Dvorszky duzzadó férfiassága rám is jellemző volt 1-1 randin. :))

Oldm4n 2013.06.10. 20:50:42

Nálunk nagyon bajtársias, szinte baráti volt a hangulat. Fel sem merült, hogy valaki visszaéljen a korosztályával, vagy hogy szívassa a kopaszabbakat. Jó, voltak irigykedések, hiszen mindenki tudja, hogy Sasnak lenni a legjobb, de ez csak szerencse kérdése. :D
Nagybratyóm volt híradós, emlegette mekkora királyság volt. Kivitték őket az oroszokhoz, hadgyakorlatra, mindenhol a főtisztekkel komáztak (hja kérem, a telefon ugye, ami jól jön a Jekatyerinburgi mezőn még az ezredesnek is...) ami elképesztő előjogokat biztosít. Szegény, haláláig sírt a sereg után. Tulajdonképpen én sem panaszkodhatom, sokkal rosszabb helyek vannak/voltak a Kampónál. A FEP-en a gépesített lövészek például nem járőröztek, fix lőposztokról pásztázzák a terep rájuk bízott részét. Nyilván a sima járőrszoli más, de azt keveset kellett adni, inkább csak beugrósként. Az érdekes, hogy nemigen emlékszem a kutyásokra, bár ahogy kotorászom az agyamban felrémlik, talán zöld fadobozokban laktak a németjuhászok meg egy darab dobermann egy méterszer méteres kennelben, s mintha a kerítés lett volna mögöttük néhány méterrel. (De még az is lehet, hogy az Adyliget volt?...) Meg sok minden másra sem emlékszem, hiába no, a kor.

Dvorszky határőr 2013.06.10. 23:29:34

@Oldm4n: Tényleg olyan, mintha egészen más seregben szolgáltunk volna. Az igazi határőrségnél köztudott és megkérdőjelezhetetlen tény volt, hogy a Mágusnak lenni mindenki más feletti titulust jelentett, én azt gondolom, a határőrség természetet figyelembe véve nálatok sem lehetett másképp, csak Neked a méreted miatt esetleg senki nem merte megmondani. De ez olyan, amikor a kisvárosba mindenki tudja, hogy csalja az embert az asszonya, csak az ember nem. :-))

Oldm4n 2013.06.11. 07:06:33

@Dvorszky határőr: Júúújj, ezt inkább nem kommentálom! Mondjuk kérdezzük meg kisberbent is... :D

Dvorszky határőr 2013.06.11. 18:12:39

@Oldm4n: :)) Azt hiszem, a kisBerben nem tekinthető elfogulatlan bírának. :))

csucsu63 2014.02.13. 15:34:39

Általában 3-4 rövid ugrás volt egymás után,de voltak különleges esetek.A század nagyobb része szalmonella fertőzést kapott.A maradék határőröknek,nemcsak a vírussal,hanem a betonnal is meg kellett küzdeni.Akkor nekem 11 rövid ugrás,1nap pihenő,8 rövid ugrás,1 nap pihenő,és 5 rövid ugrás lett a vége.A többiek sem jártak jobban.Olyanok voltunk mint az alvajárók. Ha akartunk volna,akkor se tudtunk volna éberen őrködni.:)

Dvorszky határőr 2014.02.17. 10:59:06

@csucsu63: Basszus ez így horror, 11 rövid ugrás halálos adag, utána egy nap pihenővel még 8.
Csoda hogy élsz bakker.