Centi_30.jpg342

 

 

 

Június 12. Péntek

Újra Rövid Ugrás. Tegnap este 10-kor jöttem el, de ma reggel hatkor ismét a kutyakonyhán vagyok. Főzök, takarítok, teszem a dolgom.

Amikor elkészültem kihoztam újra Luxot. Ezeknek a dögöknek tényleg van valami érzékelőjük, mert ma olyan, mint egy kezes bárány. Nem rángat, nem húz. Csak jön szépen. Nem teljesen mellettem. Most hosszabb pórázon vittem, de csak előreszaladt néhány lépést, aztán megállt, lemaradt, de sosem feszítette meg. Aztán elkezdtem a köztünk lévő távolságot csökkenteni, dicsérgettem, végül egész hosszan lépdeltünk közvetlen egymás mellett. Megálltam vele és lenyomtam a fenekét.

– Ül! – mondtam hangosan, amikor valóban leereszkedett, felegyenesedtem, tettem egy két lépést, hogy felemelkedjen, közben mondtam, hogy indulj, megálltam és újból lenyomtam a fenekét vezényszó mellett. Egész sokat meg tudtunk csinálni, aztán láttam, hogy kezd türelmetlen lenni ezért elengedtem szaladgálni. Közben igyekeztem behívni, de ezt még azért elég sűrűn elengedi a füle mellett.

 

Kettőkor nem a váltásom érkezett, hanem csak kiegészültem Misikével. Ja értem, dupla szolgálatban vagyok, este 10-ig leszek. Az volt a feladat, hogy mozgassuk meg a kutyákat. A Kutügyről szolgálatból lehozott kutyák etetése után csibészeltünk Pofással és Szemivel.

Felpróbáltam a csibészruhát. Gyakorlatilag vastag filcharang, két ember kell a fel-le vételéhez.
Mint egy reverenda.
Dögnehéz és betonmerev.
És meleg, mint egy kályha.

csibészruha2.jpg

Abban kell futni a kutya elől. És érdemes nem elesni, mert a fej nincs védve. Mivel én vagyok a kopasz, én szaladgálok a kutyák előtt. Először közelről hergelnem kell, csapkodni a csibészkarral a pofáját, aztán amikor már őrjöng, elszaladok, majd Misike „csibész fogd” felkiáltással utánam engedi.

Nem jó érzés, hogy szalad az ember felé egy feldühített vadállat. Nem hiszem, hogy ilyen állapotban bármi is mozgatná, mint az ösztön. Abban pedig vadállat, még ha domesztifikáltuk is.

Szerencsére nincsenek másra kiképezve, csakhogy menjenek neki annak, akire ilyen dühösek, de hogy utána mi legyen, azt nem tudják. Vagyis azt csinálják, amit az ösztön diktál, hogy beleharapni, nem ereszteni és rángatni. Ez általában a csibészkar, mivel ezt már messziről lengetjük nekik, hogy ne jusson eszükbe felugrani mondjuk a fejem felé. De ha az megvan, akkor hosszú percekig csak rángatjuk egymást. Be is tudom húzni azt a karom a harangba, amelyiken a csibészkart rángatta Pofás, ezért megtörlöm a nyakam benn, amennyire lehet. Izzadok, mint egy ló. 30 fok van kinn.

Benn szerintem 130.

csibészruha.jpg

De legalább megvéd. Bár most nem vagyok veszélyben, Pofás kiszámíthatóan rángat. Olyan bután, vakon. Láthatná, hogy nem ártalmatlanított, semmi bajom, unottan törlöm a verítékem benn. Azt tudom, hogy ez az ösztön, de olyan félkésznek érzem az egészet. Nincs értelme.
Főleg így, hogy most már egy ideje Misike meg Pofást rángatja, hogy engedjen el, de az hörögve, kifordult szemmel marcangol.

Le se tudja állítani.

 

Mire jó így egy kutya?

Lehet irányítani?

Nem. Dehogy lehet.

Ki van képezve?

Dehogy van.

Be lehetne vetni felelősen civil ellen, akin nincs csibészruha?

Dehogy, nem lehetne.

 

Akkor meg mit csinálunk azon kívül, hogy felbosszantunk egy kutyát majdnem agyvérzésig, hogy aztán fékezhetetlenül nekieresszük egy embernek, hadd tombolja ki magát?

Kutyaviadalt.

Misikén van egy plusz csibészkar, amit csak a kézre kell felhúzni, mert nem lehet tudni nem fordul-e rá, ha engem elengedett végre.

Vagyis, hogy nem tudni, nem támad-e a gazdájának.
Különben is, jó ötlet az, hogy kutyás bújik a csibészruhába? Nem gáz, hogy holnap én megyek be a ketrecbe hozzá? Nem fogja összekapcsolni, hogy ez gecizett tegnap? Mert a szagom biztos, hogy érzi. Úgy ömlik rólam a víz, tuti hogy átizzadtam már az öt centis filcet.
Tudja, hogy én vagyok.

Nem lesz-e olyan pillanat, amikor már emlékszik, hogy én idegesítettem fel tegnap, de még nem tudja, hogy a kaját hozom?

Vagy mi van, ha most Misike csupasz keze után kap véletlen?
Átharapná véletlen az ütőerét?

Ha a társam segítségre szorulna mit mondjak neki?
Elszaladok segítségért? Ebben? A csibészruhában?
Egyedül le sem tudom venni.
Nem férek ki a kapun.
És ha végét járná, mellé se tudnék guggolni, csak a magasból szólnék le neki, hogy minden rendben lesz, tartson ki.

Szóval nem, nincsenek ezek kiképezve.

A kiképzett kutyáról azt képzelem, hogy nem a düh viszi, hanem a parancs, irányítható a célpont felé, ne mást támadjon, mint akit kell. Azt képzeltem, hogy pontosan tudja, milyen pontot támadjon, nem lehet megetetni felé nyújtott műkarral, gyorsan, de határozottan ártalmatlanít, a lehető legkevesebb sérülést okozva, de a legnagyobb eréllyel téve mindezt, majd megvárja a gazdát, míg az megbilincseli a csibészt, és jelzi, hogy elengedheti.
Nem a kezét, a lábát, hanem a felügyeletét.

Ezt kellene tudnia.

Ettől lenne fegyver.

Enélkül csak döglött vásári petárda.

Nem tudni mikor robban.

 

Szemi idősebb kutya, ő tudja, mit kell csinálni. Tapasztalt. A kiképzése nem volt több, mint Pofásé, de ő már rájött, hogy ez színjáték.
Kiszalad középre egy vaskos valami, utána szaladok, amikor mondják, rángatom, elengedem és kész is. Megdicsérnek és megyek is vissza a kennelbe. És akkor megint nyugtom van.

Ezt látom minden mozdulatában, amikor szaladok előtte, meg amikor cibáljuk egymást. Miközben cibál, forgatja a szemét és amint Misike felbukkan a periférikus látásában, elereszt és ugyanolyan egykedvű lesz, mint előtte. Azt persze, hogy ilyen szépen elengedje, lehet, hogy amiatt is tudja, mert most Misikének a nadrágszíjába van dugva egy régi megkeményedett bőr póráz félméteres darabja. Mondja is, hogy az előbb elfelejtette elhozni, pedig Pofást sokkal egyszerűbb lett volna leszedni, pusztán csak jó erősen rá kellett volna verni az orrára.

Itt időt kérek, elmondom Misinek, hogy bele fogok ájulni ebbe a szarba és vegyük le.

Segített kimászni belőle. Míg én elpakolásztam, láttam, hogy kihozta Luxot és próbál vele gyalogolni. De nem járt sikerrel, Lux ugyanazt csinálja, mint velem tegnap, hogy akárhogy rángattam, folyton játszott. Misike gyorsabban lett ideges mint én, kiabált és rángatta a kutyát. Kivettem a kezéből, elmondtam, hogy egész délelőtt vele foglalkoztam, hátha nekem sikerül. És tényleg, amikor meglátott nagyon megörült és készséggel eljött velem. Olyan volt, mintha kimentettem volna, egészen felszabadult. Reméltem, hogy ez valami erősebb bizalom jele lesz, mindenesetre példásan viselkedett.

Még néhány ülő gyakorlatot is bemutattunk, már nem kellett a fenekét sem nyomogatni, bár úgy viselkedett, mintha semmit nem értene és miután mindketten mozdulatlanul figyeljük mi lesz, ő ezt megunva nézelődni kezd, majd miután úgy tapasztalja, hogy biztos nem megyünk semerre, lehuppan a fenekére. Misike nincs meggyőzve, de én tudtam, hogy vezényszóra ült le, mert amúgy nem az a fajta, aki, ha nincs körülötte mozgás, akkor úgy dönt, hogy leül, nem pedig úgy, hogy arrébb áll szaglászni, vagy világot látni.

Ma tökéletesen kiderült számomra, hogy most már minden csak rajta múlik, hogy úgy viselkedik-e ezentúl, ahogy tegnap, vagyis számomra kezelhetetlen lesz vagy olyan lesz, amilyen ma, hogy kezes. Ebbe nekem már nincs beleszólásom. Mivel nem én váltottam ki a változást nem tudom, hogy meddig tart, és ha elmúlik, hogy hozzam vissza ebbe az állapotba. Szóval, ha ő akarja, ki fogom tudni képezni, ha nem akarja, nem.

Épp visszafele terelgettem a kennelbe Lux-ot, mikor befékezett az egyik kutügy UAZ, hogy felvisz a századhoz, mert megyek F2-re éjszakás szolgálatba. Fél hatra értem a laktanyába, hattól vacsoráztam, valamivel fél hét előtt voltam ágyban. Nyolc negyvenkor ébresztettek, borotválkoztam, összekészültem. 10-kor fenn voltam szolgálatban. Vagyis két óra húsz percet aludtam.
Ez egy igazi Ultrarövid Ugrás.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr695220360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

É2I 2013.06.12. 10:25:28

Úgy néz ki szívócsőre kerültél, valaki úgy gondolta, ha már ennyire akarod, akkor megismerheted a hadak útját. Ergo szopattak. :)

Oldm4n 2013.06.12. 12:08:00

Igen, nekem is határozottan ez az érzésem... (Nem győzöm hangsúlyozni, fogalmam sem volt, mi az a rövid ugrás.)
A fogatás igenis jó dolog. Megtanul a kutya ember ellen harcolni. Sajnos a honi szokások miatt nem fognak igazán jól a magyar kutyák, elég megnézni egy külföldi rendőrkutya bemutatót. T.i. ez nekik egy játék. Pontosan azért, mert az az ember fogat, aki eteti, sétáltatja, törődik vele ÉS mindig van rajta kar, rongy vagy ruha. Így a kutya a karhoz, ruhához köti a fogást. Ez pedig nem jó. Ahova én jártam, ott külön rosszfiú volt kizárólag a fogásra, rongyozásra, rejtett karral, na ott megtanultak rendesen embert fogni a kutyák. Mondjuk ehhez kellett a fanatikus kiképző is, (H. Miklós, Rózsa utca) de ott minden kutya letette a kívánatos vizsgát. A rendőrségi K9-től a vakvezetőkön át a sima kis K1-ig, mind. De jó móka, ha szereted csinálni. :)

paveway 2013.06.12. 18:32:16

A tegnapival együtt kommentálnék. Komolyan rábízták a kutyák gyk. akárkire, aki már életében látott kutyát messziről? A mairól pedig a nekem is az jutott eszembe, hogy téged sz.pattak rendesen, ahogy a csövön kifért.

dwr 2013.06.12. 22:06:34

Rő, gészség Dvorszky Hör!
Régen kommenteltem a blogod, de azért szorgalmasan olvasom és a pályafutásod alakulása egyre inkább megdöbbentően kísérteties hasonlóságot mutat az enyémmel.Miért is? Említettem már, hogy jártam Csévharaszton is. No ez az ott járás 1991 januárjától 1991 aug 23-ig tartott a HÖR ezred II őrszázada kötelékében.Itt jön a döbbenet: kutyás járőrként. Hogyan és miért kerültem a legjobb tuti FEP törzsszakasz írnoki "állásomból" vissza az Adyligeti húselosztóba a mai napig érthetetlen a számomra. Fenyítve nem voltam, a szakasz pk asszem bírta a búrám, a helyettese vmilyen Imre, egyébként továbbszolgáló főtörzs adott oda az első szóra Adynak. Az akkor már hadnagy Szpk próbált állítólag visszaszerezni, de valamelyik kanmajom odaát a Pk épületben nem volt hajlandó lehúzni a "halállistáról". Az ezred kért embereket, gondolom az éppen zajló 1.Öböl háború miatti megerősítésekhez.Na de akkor is, milyen orbitál farok az aki odaadja az írnokát az első szíre-szóra. Mellesleg Aegüh-t,és kapuügyeletet is nyomtam az írnokoskodással szimultán. Az szpk legalább kistafírozott az "érzékeny" búcsú alkalmával 2hét jutiszabival.
2 nap Jacksonban döglés után útnak indultam L50-es IFA-val Csévre.
Így utólag rágondolva 1000X jobb dolgom lett mint a FEP-en. Erről és kutyás kalandjaimról legközelebb.
Üdv: kisberben

Dvorszky határőr 2013.06.13. 12:10:13

@paveway: A seregben nem volt meglepő, hogy olyasmit kezel valaki, amihez nem ért. De ez szerintem azóta is hagyomány az országban. :))

Dvorszky határőr 2013.06.13. 12:11:48

@É2I: Szopás volt igen, de a kezdeti felháborodás után felfedeztem, hogy itt így működik a szolgálat, engem csak mint újoncot szopattak, nem jobban, mint mást. :)

Dvorszky határőr 2013.06.13. 12:15:11

@Oldm4n: Fura, hogy nálatok nem volt rövid ugrás, hányan voltatok amúgy akkor a laktanyában?

Dvorszky határőr 2013.06.13. 12:20:07

@dwr: Na ez érdekes, a kutyás élmények jöhetnek. Ezek szerint neked sem volt komoly kutyás előképzettséged?
A napokban OldmAnnel emlegettünk valamelyik posztban.
:))

Oldm4n 2013.06.13. 13:43:30

@Dvorszky határőr: Elméletileg két század. Nagyságrendileg kétszázötven ember, plusz tisztek, etc. Mondjuk 300. Én inkább úgy érzem, hogy téged ezzel szopattak... nem kicsit, nagyon. Ha jól számolom a beosztást, ennyi ember simán le tud adni úgy minden szolit a reptéren úgy, hogy nem is kell a rövid ugrás. Mondjuk nálunk az útlevélkezelést nem csinálták sorállományúak, tehát nyilván kevesebb lett addigra a meló is. Gyakorlatilag sima őrszolgálat ment, az is csak úgy komótosan, öregesen. (Öreg rozmár..) Ki lehetett bírni.

paveway 2013.06.14. 15:49:23

Tamás, nem gondoltál még egy sörözésre a hűséges olvasókkal? Persze lehet, hogy azóta sem szeretted meg a sört :D

Dvorszky határőr 2013.06.17. 12:47:29

@Oldm4n: Akkor ahogy nézem jóval többen voltatok, két század volt nálunk is, de az egyik a sorállományú útlevélkezelő a másik a kampós, meg persze a törzsszakasz, de a második század , amelyik a reptéri őrszolgálatba szerintem 50 embernél nem volt több. De majd megkérdem valamelyik korosztályom.

Dvorszky határőr 2013.06.17. 12:49:26

@paveway: :))) leszerelő bulin gondolkodtam már, de jó ötlet előtte is. A sörözés, főleg most nyáron, majdhogynem elengedhetetlen. Kitalálok, helyszínt, meg egyeztetésre javaslok időpontot és nyomjuk!
:))