Centi_30.jpg321

 

 

 

Július 3. Péntek

321 napom van még. 321. Olyan, mint egy visszaszámlálás. Basszus bár már ott tartanék, 3 nap, 2 nap, 1 nap. De nem, ez még 321. Nem baj, ennél több már sose lesz!


Megint 16 órát pihenek, csak délután mentem szolgálatba. Megint Ferihegy 2-re.

Na most ebből lesz egy hosszú sorozat?

Ferihegy 1-et már ismerem, mint a tenyerem, az elmúlt hónapban szinte csak oda küldtek.

Sajnos ma óriási eső volt, Ferihegy 2-ből semmit nem láttam, nem tapasztaltam, nem kezdtem kiismerni ezt a repteret.

Annyit igen, hogy a csáp alatt nem ázom. A csáp az a mozgatható folyosó, amin az utasok rögtön az épületbe szállnak ki.

Egy kicsit gyalogolni is tudok alatta.

De ennyi.

Ezt gyorsan megtanulom.

Ehhez nem kell 7 és fél óra egyfolytában.

Márpedig én ennyit szívtam kinn benne.

Abban a kis harangban, amit a csáp csinál nekem ebben a júliusi vízfüggönyben. Igen, tényleg, július van. Vagyis pár napja újabb hónapot kezdtem meg.

Egyre közelebb a leszerelés.

Na, nincs azért közel, mert még mindig több van hátra, mint ami eltelt, de közeleg. Lassan, kisebb huzavonákkal, lelassul az idő, állni látszik, aztán meglódul egy kicsit, hogy reményt adjon, nem jobban.

Nincs olyan, hogy egyszer csak megnézve a napok számát, felkiáltok, hogy de rég nem figyelem, milyen sok eltelt!

Nem. Ilyen nincs.

Este úgy fekszem, hogy elmormolom az eltelt és a következő nap számát. 322-321, így egymás után.

Reggel úgy kelek, hogy elmormolom, hogy 321-dik napom kezdődik meg, holnaptól már csak 320 van hátra.

Minden eljövő, a történelemben még soha korábban elő nem forduló hónap megkezdése ünnep, mert minden ilyen hónap, nemrég még jövő volt, onnan jött a jövőből. Micsoda bravúr különben a jövőből múlt időben jönni! Július van. Eljött, abból az irányból, ahova én tartok, a leszerelésem napja felé. De mindez csak teória, mert most, ebben a hét és fél órában amit kinn töltöttem, megállt az idő.

Se jövő, se múlt.

Minden távoli.

Csak az az időpillanat, ami épp van.

Se több, se kevesebb.

Ez a létezés legmarkánsabb állapota.

Egy állandó lebegés, megszabadítva mindentől, nincs felelősség, a múlt elmúlt, túlléptünk rajta, a jövő meg majd jön, tenni ellene nem lehet. Olyan gyorsan itt van, hogy már benne is vagyok. És egy szemvillanás, jön a következő pillanat a jövőből, megy a múltba az előző. Ezeket tudom.

Felfogom ésszel.

De amit érzek, az az, hogy vagyok.

Benne, a MOST-ban.

Amiben kezdetben több a múlt, de jön bele a jövő, aztán kitolja a múltat. De amikor egyformán van múlt és jövő, akkor van a most, az a se nem múlt, se nem jövő, az a most. Az a „van”-ság.

Az „épp ez van” szelleme, titka, vallása, törvénye.

A „biztos” birodalma.

A hazugság nélküli világ.

Van.

Érzi és tudja az ember.

Tudja mi van.

Ez az a pillanat, amire a legteljesebb valójában összpontosul a működésünk, amiben megnyilvánul, életre kel a test és a szellem együtt, az a pillanat a létezés lényege.

Ott nincs idő. Ott nincs szerepe.

Felesleges.

Ebben az állapotban állok a csáp alatt az esőben.

Nincs idő.

Annyira nincs, hogy nem is telik.

Idő csak arra van, hogy mérgezzen a düh.

És minden időt, amit a jövőmből elvett a létezés, megkap a harag. És időmilliomosként komótosan, nem sietve, bekúszik a zsigereimbe a kérdés, hogy mi a tetves, jó büdös kurva anyjáért nem megy, nem telik már végre? Legalább egy perc. Vagy másodperc.

 

dali_clock.jpgPersze telik, tudom. Valahogy elment a hét és fél óra.

Tudom.

Mert az idő nem állt meg.

Látom magamon.

Számolni tudom, hogy veszem a levegőt.

Látom, ahogy megemelkedik a mellkasom. Vagyis mozog.

Ezt csakis időpillanatok szakadatlan folyamában lehetséges.

Számolni tudom, ahogy veszem a levegőt.

Egy folyamat vagyok.

Az időben.

Ha a folyamat rendben működik, létezik az idő. Vagyis telik.

Látom emelkedni a mellkasom.

Ebben az ütemben telik.

Számolom, ahogy veszem a levegőt.



Tízet-tizenkettőt egy perc alatt. Több másodperc a belégzés és több másodperc a kilégzés.

Minden másodperc, minden lélegzetvétel egy kicsit farigcsálja a hét és fél órát. Lassan, de megeszi.

Tíz perc alatt 100, egy óra alatt 600 lélegzetvétel. Összesen 4500.

De hol is tartottam? 2850 vagy 55? Vagy 2580?

A kurva anyját, elölről nem kezdem!

 

Időnként egy-egy órára kijött kutyával Németh Gyuri a kutyások rajparancsnoka, és amikor elment mellettem, mindig tájékoztatott a fejleményekről.

A fejlemények a következők:

Tegnap jött egy új kutya. Senki nem tudja pontosan mi célból, de Géza az egyik idősebb körlettársam kavar a kutyákkal, válogat. Kitalálta, hogy most lenne lehetőség újraosztani az ebeket. Németh Gyurit Géza fél óránként felhívja telefonon a kutatóügyeleten, hogy most épp melyik kutya mellett döntött.

Gyurin is látom, de mondja is, hogy mindenki ideges, senkinek nem tetszik az ötlet, de Géza hajthatatlan.

Nem tudni, melyik kié lesz.

Ölni lett volna kedvem.

Nélkülem ne dőljön el, melyik kutya az enyém.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr905294108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oldm4n 2013.07.03. 10:37:36

Az őrkutya eszköz. Eszköz, amivel eszközként bánnak. Mert ha nem, akkor megszűnik őrkutyának lenni. Még mindig nem érti, határőr!
Az idő... most nagyon cseppfolyóssá vált a számomra. Megszűnt a munkahelyem, (hazamentek az oroszok, valami nagy dolog készül.) a szponzorom sem utal átmeneti nehézségekre hivatkozva. Lóg a levegőben a harmadik nagy háború, talán már el is kezdődött, csak még nem vettük észre. Az idő a 'most', nincs holnap, nincs tegnap, még ma sincs, csak a pillanat. Carpe diem! Amíg hagyják. Amíg lehet. Sajnos ezt most tanulom meg, úgy, hogy nem az én hibám. Én mindent megtettem, amit elvártak tőlem. Mégsem lesz elég. Nincs már több idő. Lejárt.

Dvorszky határőr 2013.07.03. 13:18:10

@Oldm4n: Hát ugye az autó is eszköz, mégis az emberek nagytöbbsége családtagként kezeli, szóval nem nagyon tudom, szokni, hogy az őrkutya eszköz. Az idő meg régen alig telt, most meg utól se érem, úgy suhan mellettem.
:)

Rollende Landstrasse 2013.07.04. 08:20:54

@Dvorszky határőr: Anyám épp az autójával van úgy, mint te a kutyával. Nem tudom megmagyarázni, hogy az csak eszköz. Esőben nem lehet használni, mert ázik, árt neki, rosszul érzi magát. Napon nem lehet hagyni, mert égeti. Küszöbre ne lépj, mert karcolja. Ha öt percre felmegy a lakásba, már be kell állni a garázsba, mert hátha... Egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni az autó eszköz-státuszát. (persze én is igényes vagyok a járműveimre, mindig rend van benne és tisztaság, de ha használni kell, hát használom)

Majd akkor leszek gondban vele, ha el kell adnom. Vannak tipikus sablonszövegek, melyek annyira átlátszók, hogy már a nepper se mondja. Ki fog nekem hinni, hogy a kocsi tényleg
- ÁLLANDÓAN garázsban tartott
- nyugdíjas értelmiségi nőé
- kilométerre pontosan betartott olacserés
- és tényleg csak 70 ezer van benne.

Bár az állapota valóban páratlan.

Dvorszky határőr 2013.07.04. 17:19:30

@Rollende Landstrasse: Hát azóta például a kocsit kevés ember tartja annyira eszköznek, mint én, legalábbis ami a benne lévő rendet illeti.
Viszont amint az eladás gondolata felmerül a kocsival kapcsolatban, azonnal jelezd légyszíves, én hinni fogok. :))

Rollende Landstrasse 2013.07.04. 18:13:40

@Dvorszky határőr: Bele se férnél. Kia Picanto. A kinézete dögös, mert fekete, alufelnivel. Ráadásul minden extra benne van, amit kitaláltak a Kia gyárban. De eladó nem lesz mostanában.

Zsolt Gregovszki 2013.09.29. 11:07:23

@Dvorszky határőr: Én is így gondolom, egy állatot sohasem lehet eszköznek tekinteni, hiszen akkor már rég megette a fene az egészet....