Centi_30.jpg301

 

 

 

Július 23. Csütörtök

Szabadságom harmadik napját a barátokra szántam.
Először is meg akartam keresni Szaszát. Szasza osztálytársam volt a szakács suliban. Az utolsó évben lettünk igazán jóban. Nálam majd egy fejjel magasabb, kicsit testes srác. Viszont vajszíve miatt sosem élt vissza a testi adottságaival, pedig az osztály egyik legnagyobb tagjaként megtehette volna. Talán két levelet, ha írtunk egymásnak mióta bevonultam, de a legutóbbiban megemlítette, hogy úgy néz ki, beviszik őt is a közeljövőben. Ki akartam deríteni igaz-e.
Nem találtam otthon, sem őt, sem az anyukáját, akivel ketten éltek egy Szentkirály utcai lakásban. Szerettem hozzájuk járni, a mamája mindig megvendégelt, és a ház, a lakás atmoszférája annyira más közeg, mint amiben felnőttem, hogy minél többször érezni akartam. A huszadik század történelmét véltem felfedezni, a ház folyosóján megelevenedett a második világháború vagy az 56-os városi harc. A szobáról szobára folytatott küzdelem.

561.jpgDe senki nem volt otthon. Éles hangú csengőjük légoltalmi riadó jellegét én sem sokáig viseltem, és nem szerettem volna az itt lakó túlélőkből fájdalmas emlékeket ébreszteni ezért, hamar feladtam. Tőlük Brenyóhoz vettem az irányt. Ő Ketya barátja. Ketyával szintén egy osztályba jártunk, a suli után sok kalandban volt részünk, ami összekovácsolt bennünket és lassan kezdtem az ő általános iskolai osztálytársaiból alakult viszonylag masszív baráti társaságába is felvételt nyerni.
Brenyót igazából aznap ismertem meg, amikor elkísértem Ketyát a bevonulásakor. Három hónappal korábban hívták be, mint engem, Brenyó is eljött és hosszan néztünk utána, ahogy Ketya távolodott és szűkült bele a sportcsarnok gyomrát rejtő hangár szájába. Kiderült, hogy mindkettőnknek aznap estére van jegye a Hazel O'connor koncertre, amire már együtt mentünk. Gondolkodásmódja tökéletesen passzolt az enyémhez, hosszan, mélyen beszélgettünk délelőtt, de a koncert előtt, közben és után is. A bevonulásomig, pontosabban Editig sokszor találkoztunk, most gondoltam megnézem, mi van vele. Szerencsére őt otthon találtam. Több, mint fél éve nem találkoztunk, semmit nem tudtam róla, pedig sok minden történt vele is, például otthagyta a munkahelyét. Korábban a Műemlék Felügyelőségen dolgozott, de még áprilisban felmondott és ebben az időben épp vadul készült a felvételire, a Műegyetemre.

Este úgy döntöttünk moziban a helyünk így  megnéztük a Rázós futam című filmet.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr355336112

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.