Centi_30.jpg274

 

 

 

 

Augusztus 19 Szerda

Én ezt nem értem. Miért ilyen csöndes a leszerelés? Úgy nézem az az elementáris érzés, hogy vége, valahogy mégsem okoz eufóriát. Talán mert nagyon lassan jön el, végül is nekem is 540 napom van szokni az érzést, hogy lassan vége. És mire tényleg vége az ember annyira megszokja, hogy nincs benne semmi rendkívüli. Az történik, amiről 540 napja pontosan tudni, hogy megtörténik. De ha nekem most azt mondanák, hogy leszerelhetek, majd kiugranék a bőrömből, még tán törni-zúzni is elkezdenék örömömben.
De a Mamutok nem törtek-zúztak, egyszerűen csak csendben leszereltek.
Ahogy a májusiak.

Aztán az is lehet, hogy amikor kézzel fogható közelségbe kerül a leszerelés, kézzel fogható közelségbe kerül a szabad élet, akkor az ember sokkot kap. Azon például én egyáltalán nem gondolkodom. 200 valahány nappal ez érthető, de 10-5 vagy három napnál az ember érzi, hogy egy olyan világ jön, ahol semmi nem tudható biztosan.
Hogy jön az ismeretlen. És az bizony rettegést kelthet.
Mert a leszerelésnél lehet, hogy kisebb öröm, hogy vége, mint amilyen erős a félelem a jövőtől, amiben már minden döntést nekünk kell meghozni, nincsenek kopaszok, akik felett hatalommal bírunk, akiknél a puszta létezésünkben is többek vagyunk, nincs utasítás, nincs lógás. Talán az az igazán kemény, nem ez itt.

szabadságszobor_1.jpgJön a felelősség, meg a gondolat, hogy mit csináljak magammal. Én azért nem gondolkodom erről, mert halvány sejtelmem sincs, mit csinálok majd. Olyan mértékben sötét folt a jövőm, hogy felesleges meregetnem a szemem előre. Meg messze is van még. Az egyetlen, ami miatt a jövő reményt ad, az az, hogy nem leszek itt.

De ez azért jövőképnek karcsú.

Mindegy jöjjön csak. Éljen a szabadság.

Valamit majd kezdenem kell magammal.
Mennyivel egyszerűbb itt! Mert ma azt kezdtem magammal, hogy lementem a dokihoz, lázas is vagyok, meg szarul is, de nem annyira, mint ahogy eljátszanom sikerült. Cannes-i nagydíjas alakítás lett, öt nap egészségügyi szabadságot ért!

 

Szóval ma volt az augusztusiak leszerelése. De még a doki és a leszerelés előtt részt vettem a leszerelő beszéden. Na nem magamtól, hanem, mert fel kellett tölteni a sorokat. Mert a beszédet ugyan a leszerelőkhöz intézik, de nem róluk szól. Hanem a laktanyaparancsnokról. Akinek itt alkalma nyílik szívhez szóló beszédet mondania. De az meg hogy veszik ki magát, hogy a beszéd nem telt ház előtt zajlik? Az, hogy nincs annyi augusztusi leszerelő, akikhez szólani kíván, hogy ne legyen foghíjas a terem, az nem érdekes. Ő akkor elégedett, ha sokan kíváncsiak a gondolataira.

A beszéd szar, az érzés jó volt. Meghatódtam. Egyáltalán nem attól, ami benn elhangzott. A szokásos szocialista haza kifejezés szökött szárba megint és csak pufogtak a munkásmozgalmi frázisok. De elképzeltem, hogy egyszer majd úgy unatkozom itt, hogy néhány óra múlva örökre elmegyek. Ez az érzés elérzékenyített.

Pár percre, mert az orvosnál már nem ez munkált bennem. És hát öt nap EÜ szabadság komoly eredmény.

Jöjjön csak. Éljen a szabadság.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr135359702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.08.19. 10:21:48

És fokozottan igazak ezek a gondolatok a háborúból hazatérőkre. Tengernyi könyv szól erről.

Rollende Landstrasse 2013.08.19. 13:31:17

Még a börtönből szabadulók is érzik ezt. Intézményfüggőség.

A leszerelés zajossága pedig a leszerelők értelmességétől függ. Két leszerelést néztem végig, mindkettő igen hosszas éjszakai bulizásba fulladt (építőzászlóalj, külső körlet, mindössze egy tiszthelyettes volt a környéken). Az elsőnél két leszerelő kiült a korlátra, hogy magasan szarjon a laktanyára (valójában munkásszálló). Ezt az ordenáré tombolást örökségként vitték tovább a korosztályok, aztán leszerelt egy csöndesebb vonulás, és utána elfelejtették, hogy szét is lehet verni a körletet. Később visszamentünk látogatni az ismerősöket, azok mesélték, hogy sokkal nyugodtabbak már a leszerelések.

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.08.19. 17:36:52

Az előttem/előttünk leszerelőkkel nem tudok igazán együttérezni, ők még bőven a "cucilizmusba" mentek vissza, még volt jövőképük talán.
Én még úgy vonultam be, hogy volt egy működő munkahelyem. Mire leszereltem, a nagy, szám.tech. intézetből egy húsz-harminc fős, épp-csak vegetáló cégecske maradt. És kurva nagy szerencsém volt, hogy a kollégáim olyan helyre mentek, ahová végül engem is felvettek (totál más területre).
Elképzelem a többi, velem együtt leszerelőt... Bár lehetett sejteni, hogy valami változni fog a másfél év alatt, amit a laktanyában töltünk, de arra az óriási bizonytalanságra, ami fogadott a leszereléskor, arra szerintem a többség nem volt felkészülve.
Egyébként a leszerelésből csak arra emlékszem, hogy köszönés nélkül tűntem el a laktanyából, annyira utáltam a többieket. Volt a két írnokunk, a srác, aki agyonlőtte magát, egy pesti srác, akit később a Budai Skálában láttam, mint osztályvezetőt, meg egy cigány gyerek, akikkel úgy-ahogy elvoltam. Ők képviselték az emberi fajt a sorállományban. A többi... no comment. Akikra rajtuk kívül emlékszem, az az emberiség legalja volt a szememben.
(más téma, hogy azóta változtak a nézeteim és tudom, hogy mindig van még lejjebb)

Sok csúf dolgot juttat eszembe ez a blog (bocs, hogy itt-ott beleszemetelek a panaszaimmal). Pl. a zsidóságára baromi büszke kiképző tisztes... Első nap azzal indítottak, hogy megbeszélték, ki, milyen vallású. Én meg nem akartam felelni. Addig baszogattak, hogy meguntam és a pofájába vágtam: antiszemita! Nagy kerek szemek... "Az meg milyen vallás?"... Ekkora zsidó volt a gyerek, hogy még ezt sem tudta. :D
Aztán felvilágosítottam, attól kezdve nem voltunk túlságosan jóban, bár szerintem a mai napig nem tudja a hülyéje, hogy semmi bajom a zsidókkal, csak az istenverte, erőszakos barmokat nem bírom elviselni :)

Dvorszky határőr 2013.08.21. 11:59:31

@Rollende Landstrasse: Ezeket "a szétverjük a körletet is" leszereléseket én is csak legendaként hallottam.

Dvorszky határőr 2013.08.21. 12:00:01

@agresszív kismalac: Remélem sosem tudjuk meg milyen ugyanez háborúból visszatérve.

Dvorszky határőr 2013.08.21. 12:00:36

@álfirkász: Igen ez még nem jutott eszembe, de valoban pl. manapság másfél év katonaság derékba törheti egy ember életét, semmi nem az ami másfél éve volt, amikor bevonult. Az "átkos"-ban valóban kicsit kiszámíthatóbb volt minden.

lyken 2013.10.22. 12:40:26

@Dvorszky határőr: " de valoban pl. manapság másfél év katonaság derékba törheti egy ember életét"

Tud ez értelmesen működni. Lásd például Svájcot, ahol néha eltűnnek a dolgozók tartalékos képzésre 3 hónapra. Tesóm kint dolgozik, az egyik kollégája most jött vissza tartalékosból, a másik meg épp vonul befele.
Mondjuk Svájcban nem akarták elhinni, hogy ha szar nálunk a rendszer, akkor miért nem csináljuk meg? :D

" Az "átkos"-ban valóban kicsit kiszámíthatóbb volt minden. "
Ja, és Svájc azért egy aránylag kiszámítható hely. Kevés az illogikus dolog, ami rossz azt megjavítják. Ez az emberi tényező pedig sokat számít.