Centi_30.jpg268

 

 

 

 

Augusztus 25 Kedd

Ma is kutyakonyhára rendeltek. Az a helyzet, hogy engedékenyebb vagyok Lux-szal, mintha még segítené is a dolgokat. Így egész jól haladok vele. Azt csináltam, hogy ahogy kihoztam, elengedtem, hadd tombolja ki magát kicsit. Aztán magamhoz hívtam, és gyakoroltunk.

Aztán megint elengedtem és valamivel később újra gyakorolgattunk. És ezt csináltam jó sokszor. Hamar rájött, hogy minél előbb teszi, amit mondok, annál hamarabb szabadul, ezért a vége felé már tényleg úgy nézett ki, mintha tudna a dolgát. Ezzel a módszerrel a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad.

kutya.jpgAztán ma kitaláltam azt is, hogy összebarátkozom Parával. Mindig rácson keresztül takarítjuk a celláját, meg a kaját is a rácsok alatt toljuk be neki, mert annyira kiszámíthatatlan. Csak Dollár Tibi és Szögi úr tudott a kegyeibe férkőzni. De Szögi úr leszerelt a napokban és kell valaki, aki fel tudja még vinni szolgálatba.
Ezért míg Lux szaladgált, kihoztam egy széket és leültem Para cellájával szemben. Először túl közel ültem hozzá, mert érezhetően feszült lett.

Ezért egész hátramentem, de igyekeztem megtalálni azt a pontot, ami már nincs neki túlságosan közel, de nem is nagyon távol, hogy még azt érezhesse, hogy miatta ülök ott. Aztán beszélni kezdtem hozzá, elmondtam, hogy mi a tervem vele, meg, hogy mennyire haladok Lux-szal. És amikor jól látta, időnként közelebb húztam a széket. Időnként felálltam, hogy foglalkozzam a kiskutyával, aztán újból visszaültem, de mindig úgy, hogy még mielőtt leültem, volna, már beszéltem hozzá, meg a nevén szólítottam, hogy figyeljen rám. És aztán amikor a kaját osztottam ki, megálltam a táljával a kezemben kinn, sokat beszéltem hozzá, és szép lassan kiakasztottam a riglit az ajtón.

Majd elmondtam mi lesz, hogy bemegyek és csak ételt adok, jövök is ki, közben lassan benyitottam és beléptem hozzá. Nagyon mereven figyelt, de nem volt ellenséges, csak annyit érzékeltetett, hogy ha rosszat mozdulok végem, de addig megengedő. És tényleg, hagyta, hogy lassú mozdulatokkal elé tegyem az ételt, és míg ki nem értem, ugyanolyan dermedten figyelt, de nem ugrott nekem. Mondjuk fogalmam sem volt, hogy ebben az esetben mi lesz, de próbálkozásnak nem volt rossz, miután rákattantottam a kallantyút újra, lefeküdt és addig nem nyúlt a kajához, míg arrébb nem mentem.

Aztán, hogy egy genyó Ultra Rövid Ugrásom legyen, 6 órakor lehoztak a kutyakonyháról és felküldtek éjszakára F1-re. Gondoltam egy merészet és a pórázzal, szájkosárral határozottan beléptem Para kennelébe, persze beszéltem hozzá folyamatosan, majd, bár ebben nem nagyon bíztam, de néhány darab kutyatápot szórtam a tálkájába. Nem érdekelte nagyon, de ezért csökkent benne a bizalmatlanság. Rászóltam, hogy üljön le, ezt meg is tette és bár száz százalékig nem voltam biztos magamban, szintén határozottan rátettem a szájkosarat és a pórázt. Kinn a teherautón zúgolódva kérdezték, hogy mi az isten tartott ennyi ideig, de mikor beemeltem Parát a platóra, az összes srác hüledezni kezdett.

Hát ezt meg hogy? Nem féltem? Könnyű volt?

Meg ilyen kérdések jöttek, én meg élveztem, mert úgy éreztem tényleg bátor vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr175360043

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.08.25. 08:55:45

Azért voltak olyan élményeid is, amikért irigyellek így utólag.
Bár az is igaz, hogy akkoriban még féltem a kutyáktól, szóval számomra egy rémálom lett volna. Akkor. Most meg amilyen hülye vagyok, minden házőrzőt kezesbáránynak nézek és néha igencsak meglepődök. :D

Martin Berghoffer 2013.08.25. 13:33:56

Erre van egy jó mondás.Mi is az?ÁÁÁ meg van: "Aki tud az tud!".

Dvorszky határőr 2013.08.25. 13:52:20

@álfirkász: Ezt a kutyas idoszakot nagyon elveztem, mint kiderult, fingom nincs a kutyakhoz, de szerettem. :-)
@Martin Berghoffer: Ez nem volt tudas, tapogatoztam inkabb csak. :-)

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.08.25. 15:16:24

@Dvorszky határőr: és miután leszereltél? Mostanság hogy állsz a kutyákkal?

Dvorszky határőr 2013.09.13. 19:17:44

@álfirkász: Most nekem nincs, de a családban mindig volt, Buksi után is, a mai napig. Nagyon szeretem őket, de nem úgy élek, hogy tarthatnék.

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.09.13. 21:21:47

@Dvorszky határőr: hmm... Sors- és ko(')rtárs. :)
Én a telepi kutyákkal haverkodok pótlásképp. Egy időben jártam a kutyaotthonba sétáltatni, de a derekam nem bírta. Az egyik séta után alig bírtam hazavonszolni magam, azóta nem mertem újra. :(
Persze az nem is ugyanaz, mintha saját kutyával sétálna az ember, nincs igazi kapcsolat a kutyával, mivel ahányszor mész, annyiszor másikat kapsz.
Persze volt egy-kettő, akik még egy évvel később is emlékeztek rám, pedig csak egyszer vittem őket. (rácson át sokkal barátságosabbak voltak, mint a többi látogatóval)

Dvorszky határőr 2013.09.16. 10:16:04

@álfirkász: Mindenesetre ez igen tiszteletre méltó, mindig is úgy gondoltam, hogy nagyon komoly ember és állatbaráti szeretetről ad tanúbizonyságot, aki kutyaotthonos kutyákat visz sétáltatni.

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.09.16. 11:03:29

@Dvorszky határőr: ismered azt a szót, hogy mizantróp? ;)
A kutyákat, macskákat imádom, úgy általában szeretem az állatokat, feltéve, hogy nem humanoidok... :D

Dvorszky határőr 2013.09.18. 15:27:17

@álfirkász: Igen ismerem, de az embergyűlölet nem feltételez állatszeretetet, de az igaz hogy az embert, mint olyat nehezebb szeretni.
:))

Andaxin 2017.11.01. 02:28:16

@Dvorszky határőr:
Kutya nélkül lehet élni, de minek? :)