Centi_30.jpg254

 

 

 

 

Szeptember 8 Kedd

Délután F1-en a Köblinél 7 és fél órát pihentem. Fura, hogy mennyire nincs lelkiismeret furdalásom.
Tudom, hogy akik most kinn vannak, azért állnak órákkal többet, mert én benn herézem. Igaz, magamtól nem tudnék, mert mégiscsak Kübli szervezi a szolgálatot. De nagyon tetszik, hogy elég komolyat nyom a latban a korom, mégiscsak Öregedő vagyok, nincs ugyan egy hónapja, de azért mégiscsak szóval tekintélyem van.
Nyilván ez csak ebben a közegben értelmezhető, a kinti világban remélem annak nincs tekintélye, aki nem szolgált rá.
Hogy nincs senkinek ráaggatott tekintélye.
Nehezen viselném, ha például a származás, vagy születés okán nekem bárkit tisztelnem kellene. Azért van itt benn nehéz dolgom, mert azt a tiszteletet, amit én megkapok, nem akarom másnál elismerni.
Elég disszonáns.
Pont olyan vagyok, amit utálok.
Az eltelt idő után kaptam rangot. Semmi közöm hozzá. Akkor is elnyerem, ha nem is akarom.
Nem tehetek ellene semmit.
Vagyis nem érdemlem meg, mégis iszonyú jó érzés pöffeszkedni benne.
És még úgy is, hogy tudom, amiatt kapok kitüntetett figyelmet Küblitől, mert Répa haverja vagyok. Igazából Répa kapta azt az ajándékot, hogy én sem megyek ki a betonra. Répát mindenhol azonnal megkedvelik, már rég nem kell kiharcolnia a helyét, mindenki szeret a közelében lenni.

Egy ideje együtt gyúrunk. Hihetetlen sokat bír, nem tudok lépést tartani vele, nagyobb súlyokkal és többet tud. De már azért én sem vagyok annyira keszeg, a laktanyában talán 25-30 ember lehet nálam erősebb. És bár Répa alkatra olyasmi, mint én, egyforma magasak vagyunk, vékonynak látszik, de szerintem ő a legerősebb.

Vannak nagyobb srácok, akik szintén kicsit veszélyeztetve érzik a pozícióikat, mert kerülgetik, kóstolgatják, de csak óvatosan és ettől az óvatosságtól buknak le, itt derül ki, hogy tartanak tőle. Akkora srácok is, mint egy IFA. Sokszor mikor kimennek az edzőteremből és ketten maradunk, csak legyint utánuk, túl van már azon, hogy felvegye a kesztyűt, tudja, hogy senki sem mérhető hozzá, ettől teljesen természetes módon magabiztos, kétely nélküli és ezt érzik a nála nagyobbak is. Nem hiszik, de nem merik megvizsgálni. Csak puhatolóznak. Viccesek nagyon, ahogy lopva hasonlítgatják a karjaikat az övéhez, vagy ahogy valami hülye ürüggyel megpróbálják megemelni az általa használt súlyzót, hogy mégis mennyivel gyakorol.

Ki lehet számolni a felpakolt súlyokból, de nem hiszem, hogy tudnak számolni, mert rendre meg kell vizsgálniuk. Répa minden gyakorlatot nagyobb súllyal csinál, mint más, de nem erőlködik, olyan lazán csinálja, hogy közben vicceket mesél vagy hahotázik, és miután lerakta a súlyt, a hasát fogja. Könnyű megnevettetni, ezért ott lihegnek körülötte, és szórakoztatják, cserébe a kellemes hangulatért, amit csinál.

Nem is értik, mit kedvel bennem, a sótlan, ellenséges alakban. Holott Répával igazán jól megértjük egymást. Kell ehhez, hogy nem vagyunk vetélytársak, sosem igyekeztem kideríteni mennyit emel, hanem úgy, mint ő végeztem a feladataim mellette. De mostanában már az ő ötlete alapján, kisebb súlyokkal elkezdtem az ő sorozatait tartani, néha ütemre, egyszerre végezzük.
Olyan ez, mint valami társastánc.
Figyelni kell a másik rezdüléseit, és ráhangolni a sajátunk, és az ő teste mozgására mozgatni a sajátom. Jólesőbb fáradtsággal teszi le az ember a súlyt, ha előtte egy másik emberrel szinkronban nyomta, emelte ki sokszor egymás után. Az a jó, hogy engem senki nem piszkál, saját jogomból vagyok érinthetetlen.
Megdolgoztam érte.
Mikor elkezdtem lejárni erősíteni, szakács voltam még, sok szabadidővel. Kis vézna gyerek voltam, de mire délutánonként az idősebbek lejöttek, már órák óta lenn edzettem, látták, hogy keményen nyomom, nem piszkáltak, még atyai tanácsokkal segítettek is. Mostanra meg tekintélyes súlyokat mozgatok, látszik bennem az erő, meg az is, hogy nem szeretem a túlzott bizalmaskodást. Még mindig valamelyest kiszámíthatatlannak tartanak, a csöndes, sokszor konok hallgatásomban.
És ez nagyon jó így.

Ritkán veszek részt a viccelődésekben, visszafogottan nevetek, de néha hosszú hallgatás után tudok olyan egyszavas kommentet tenni a dolgokhoz, amiből fergeteges röhögés lesz és emiatt még azt is mondhatnám, hogy néha mégis rokonszenveznek velem.

Répának hatalmas bicepsze van, azt még az igazán nagyok is néha szájtátva figyelik, és most az a terve, hogy az enyémet is olyanra alakítja. Mindig kikérdez, megmértem-e és, hogy mekkora, csak ezután kezdünk edzeni. Tehát nem lát bennem vetélytársat, az hozott bennünket közel, hogy nem kell lejátszania a kötelező köröket, hogy a falkarendet beállítsuk.

Kübli is kedveli, ezért engem se küldött ma ki.
Ez nem nagy érdem, de fürdöm benne.
Élvezek belenézni a nagy ritkán pihenőre berendelt társaim képébe.
Genyóság, de nem bírom ki.
Pedig, hogy fortyogna a vérem, ha én lennék kinn, és egy ilyen szar alak bámulna szemtelenül a képembe, mikor benyitok a kutató ügyeletre!
Hogy válik az ember pici hatalomtól is ilyen igazságtalanná? Ilyen gyorsan sutba lehet vágni a tisztességet? Az emberséget? Nem így leszek gerinctelen öregkatona?

Folyamatosan ezek a kérdések cikáztak a fejemben, de mindig nagyon könnyen el tudtam hessegetni azzal, hogy ez nekem jár. A sereg után tisztességes ember leszek, de itt nem muszáj. Kipróbálhatom, hogy mostantól egy kicsit szemét leszek. Akkor meg majd még inkább, amikor öregedő korszakot elértem. Nemsokára itt van, és akkor így is, úgy is enyém a világ.

Minden váltásban kell legyen egy kutatószolgálatos. Ez ma Répa. Az a feladata, hogy a beérkező gépeket átkutassa. Egy érkezési táblázatot kell figyelnie, és ha leszáll egy gép, felmegy az utastérbe, és átvizsgálja. Ez a szolgálat mostanában lett bevezetve, ezért eggyel több ember jön fel. Igazi csókos állás, amint kész, jöhet is be. Fenn a gépen megeszi, megissza, amit kap, kokettál a légi utaskísérőkkel, szót vált a kerozinossal, takarítókkal.

Arról, hogy mit kell ellenőrizni, senkinek semmi dunsztja sincs, mert mit hagyhat a gépen egy olyan utas, aki épp leszállt? Mivel semmit nem vihet fel, ami gyanús, hogyan is keletkezne gyanús csomag fenn?
Csak, ha beleszarik a hányózacskóba.
De ez elég ritka.

Akkor vajon mit? Bomba nem lehet, illetve ha igen, ha fel tudta vinni, akkor valószínűleg el is tudja jól rejteni, nem a magyar határőr szúrja majd ki. Főleg nem úgy, hogy csak bepislant a székek alá. Igazából csak hátráltatjuk a takarítókat, mert ők addig nem léphetnek a gépre, amíg a kutatás tart.
De valamiért pont a takarítók a legelnézőbbek velünk, viszont hamar megtanulják utálni azt, aki szükségtelenül húzza az időt.

répa3.jpgRépát ők is szeretik. Mivel nem rejtette véka alá az ötven feletti, de maguknak pajzán vicceket megengedő takarítónők előtt, hogy 27 centis a farka. Azóta folyton az érkező kutató szolgálatost vizslatják már messziről, nem Répa jön-e. Nemrég tudtam meg, hogy a Répa a seregbe is kintről behozott beceneve. Bár Répási a családneve, de a név a farkára utal.
Meg ő maga is lépten nyomon.

Számtalanszor láttam edzés közben, hogyha észrevette, hogy figyelik az izmait, akkor "ne azt nézd, hanem ezt" felkiáltással kicsapja eléjük. És ha más nem, ez tiszteletet parancsol. Látni, ahogy a szégyenérzettel vegyes irigység elönti ezeket. De azért megszólják, hogy nekik nagyobb, csak a neveltetésük miatt nem vehetik így elő. Répa nem szól ilyenkor, csak elégedetten elcsomagolja magát. Azt mondja, nem találkozott olyannal, akinek nagyobb lett volna, így bármikor elővette, ha úgy érezte, de soha nem érdekelte másé, és mi sem méregettünk egymáséhoz.

Rábeszéltem, hogy ma az egyik alkalommal hadd menjek ki helyette, fel akartam menni legálisan egy gépre, lehetőleg nyugati gépre. De az igazi okom nem ez volt. A kutató szolgálatos csak egy pisztolyt visz magával! nem tudom miért van ez a vonzalom a pisztoly után, de már gyerekkoromban is imádtam, sokszor voltam rendőr, nyomozó meg egyéb a testvéreimmel kitalált játékban és ha volt épp játékpisztoly akkor azzal, ha nem volt akkor bármivel, ami emlékeztetett rá, folyamatosan harcoltam. A legszebbnek a náci hadseregben használt Luger P08-t (Parabellum) tartottam, bármi is volt a kezemben, ezt képzeltem bele.

Pisztoly!
Valószínűleg lőni sosem fogok vele, de most a kezembe vehetem, a derekamra tehetem. Amúgy vacak PA63, azt mondják, egy elég elcseszett konstrukció, de pisztoly. Most én táraztam be. Néhány hónapja vezették be a maroklőfegyverekbe a műanyag fejű töltényt, hogy ne szikrázzon, nehogy kigyújtsa a gépet. Az AMD-be persze továbbra is acélmagvast használunk. Bármily meglepő, de ebben van némi logika. A pisztolyt az ember akkor használja, amikor fenn van a gépen. Senki nem akarná magára robbantani. Kintről viszont lehet sorozni, ha már lőni kell, nem gond, ha a géprablót likvidáljuk így.

Felcsatoltam magamra és mint valami western hős, mentem átkutatni egy Interflug járatot. Nem volt szerencsém, kelet-német légitársaság, TU154-essel járnak. Egy Boeinget szerettem volna. De a takarítónők engem is felfedeztek, meséltem is Répának, hogy látszott, hogy már készítik a jelzőket a farkamra, hogy de szép nagy, aztán, hogy nem ő ment, gyorsan váltottak.

Hogy milyen kölyökképe van ennek a gyereknek! Épphogy pelyhedzik. De kis fiatalka még.

Nem tudom.

Ez siker?

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr165408469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oldm4n 2013.09.08. 12:58:05

Határőr, maga náci! :D (Tudja hogy a Lügernek van az egyik legjobban kitalált hüvelykivető mechanizmusa a maroklőfegyverek között???) A többi faszság. Soha nem fog az alumíniumon/műanyagon szikrázni az acélmagvas lövedék. De ha igen, akkor is - És akkor mi van???? Az üzemanyag a szárnyakban van, a törzsben az égegyadta világon semmi nincsen, amit fel tud gyújtani... sereglogika! Ami kerek visszük, ami kocka gurítjuk, de csak amíg le nem kopik kerekre, mert akkor felvesszük és visszük... o.O (És tényleg!!!)

Martin Berghoffer 2013.09.08. 14:58:48

@Oldm4n: DAFUQ???????????????????????????????

bagamoyo 2013.09.08. 16:49:12

Ferihegy 1- en kutató??? A mi időnkben már nem volt szabad külföldi gépekre felmenni, sajnáltam is, mert kutattam is..

Oldm4n 2013.09.08. 19:15:53

@Martin Berghoffer: Ha arra gondolsz láttad e a Mythbustersnek azt a részét, amelyikben megpróbálnak mindenféle lőfegyverrel felgyújtani egy autót? Nem? Nézd meg. Tanulságos. Még a nyomjelző a félig telt tankba sem gyújtotta fel! Mondjuk mitől gyújtaná??? (A hollywood-i robbanásokat már meg sem említem, a hat éves lányom is tudja, hogy a kocsiban nincs semmiféle robbanóanyag.)

estván 2013.09.08. 20:52:56

Állítólag a Határőrség inkurrenciájából rendőröknek újra kiosztott PA-63-ak jobb passzban vannak, mint némely (sokkal "fiatalabb") P9RC-k...

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.09.09. 09:19:19

@estván: A PA újkorában sem volt nagy szám, viszont van egy hallatlan nagy előnye: sokkal könnyebb, mint bármely más pisztoly. És ezt hamar megtanulod értékelni, ha egész nap kénytelen vagy fegyvert viselni.

estván 2013.09.09. 11:37:49

@agresszív kismalac: Valóban, az alu ötvözet tokozás miatt a régi szép időkben a Varsói Szerződés legkönnyebb hadi/rendészeti oldalfegyvere volt. Aminek viszont ma is a csodájára járnak a külföldi (jellemzően nyugat-európai) rendőrök: az acélmagvas hadilőszer a Mo.-i rendvédelmi szerveknél :)

Dvorszky határőr 2013.09.13. 19:48:53

@Oldm4n: Nem tudtam, hogy annak a legjobb a mecsnizmusa, de mindenesetre gyönyörű darab.

(elnézést, hogy későn válaszoltam, egy hónapig nem voltam net közelben)

Dvorszky határőr 2013.09.13. 19:55:32

@estván: @agresszív kismalac: Sajna nem lőttem vele, és msá típusú fegyver is csak sokkal később került a kezembe, nem tudtam értékelni a súlyát, de elég kisiparinak láttam. A p9rc-t most néztem meg a neten.
Az acélmagvas hadilőszer sem ond nekem semmit, mitől járnak a csodájára?

(elnézést, hogy későn válaszoltam, egy hónapig nem voltam net közelben)

Kozsok 2013.12.11. 16:42:42

volt pisztolyom, amd-m és nevem volt egy pkm-is.
hajmáskéri orosz lőtéren rengeteg elhullajtott műanyag magot láttunk. a hüvelyek és a magok sérülten, épségben is megtalálhatók voltak, de egészben lőszer nem volt.