Centi_30.jpg247

 

 

 

 

Szeptember 15 Kedd

Rövid Ugrással délután Ferihegy 2-re tettek kampózni. Gyebi jött ma kutyásként, Szemit hozta magával. Alig küldték ki, így amikor engem berendeltek vagy épp mentem ki, mindig megálltam a kutyaház mellett és megdögönyöztem a kutyát. Épp ezzel foglalkoztam, amikor megjelent egy alak a kerítés túloldalán. Ez a része az épületnek már nagyon messze fekszik a fősodortól, az utasok, a taxisok, a hozzátartozók mind a bejárat környéki parkolókban állnak meg, ahhoz közel szállnak le a buszról, ide semmi okuk eljönni. Dolgozó se jár erre, szinte sosem láttam itt embert. Felemeltem a fejem és a pasi arcába néztem. Nagyon sokszor megtörtént ez kettőnkkel korábban, de most ez borzalmasan furcsán hatott.
Hori állt kinn, egy augusztusi leszerelő. Egy hónapja szerelt, még a búcsúbeszédjükön is jelen voltam.

- Szevasz Hori! - mondtam.

- Szevasz. - válaszolta. - Azt hittem Dollár Tibi az.

Nem. Én voltam az. Csak néztünk egymásra. Az egész jelenet nagyon groteszk lett. Ő meg akarta lepni a haverját, de velem találkozott. Nem csak a várt örömködés maradt el, hanem mi egyenesen nem szerettük egymást. Lehet, hogy vele önmagában nem lett volna bajom, de túlzottan jóban volt Medvével. Tulajdonképpen egyetlen nálam idősebb katonával sem volt jó a kapcsolatom, csak azzal, aki a korosztályos különbségekre nagy ívben szart. Hori nem ilyen volt, hanem igazi nagyhangú, tenyeres-talpas fafej. Hülyén mutatott civilben, kissé pocakos, szürke alak lett, aki szinte vágyakozva nézett befelé.

Az egyenruha érdekes dolog. A kimenő majdnem mindenkin hülyén áll. Nagyon jó alakú srácokon mutat jól. De a gyakorló ruha az valahogy mindenkiből egy fokkal jobb férfit csinál, mint amilyen valójában.
Nagyon sok nemzet egyenruhája olyan, hogy valahogy férfit csinál a pondróból is.

hori1.jpgHorin látszott régen is, hogy folyós zsír fedi, de csak most, civilben lett igazán malacfejű puhány.
Mintha alacsonyabb is lenne. Zavart lett, hogy nem baráttal futott most össze, a kerítés oszlopai mintha meg is vastagodtak volna, úgy választották szét az ő világát meg az enyémet, hogy éreztük, alig van kapcsolat. Az, hogy ismertük egymást és itt szolgált az semmi. És ahogy álltunk, egyre jobban éreztem, hogy én vagyok otthon itt benn, ő nem csak innen nézve idegen, ő ott is az, kinn. Máskülönben nem jött volna ide vissza. Kérdeztem is, mi van, nem ízlik civil élet?

- Csak erre jártam. - mondta, de belevörösödött.


Persze, akartam neki válaszolni, hogy nem tudsz mit kezdeni magaddal most, hogy nem mondják meg mit csinálj? Akartam éreztetni, hogy számomra nem létezik már az augusztusi Hori, akihez közöm volt még a múlt hónapban. Az már nem létezik.
Meg akartam kérdezni hogy mi van Hori, kiderült, hogy csak itt vagy öreg, kinn senki lettél?, de mikor egy lépést tett a kerítés felé, hogy jobban belásson, még Szemi is rámordult. És úgy éreztem, annyira fején találnám a szöget, hogy megsajnáltam. Én kimegyek majd oda, ahol ő él, de ő ide többet soha nem jöhet be.
Hátrább lépett, hogy Szemi ne morogjon, és megkérdezte ki a kutyás. A válaszom, hogy nem valami haver, még inkább lelombozta.
Mennem kell, mondtam, és otthagytam. Még néha visszanéztem, és végtelenül magányosnak, szerencsétlennek láttam. A vagány, magabiztos Butykó Hori egy kis ijedt, bizonytalan senki lett. Még tán egy kicsit érezni, éreztetni akarta a nagyságát, hogy ő, a civil összeröhög a még mindig katona haverjaival, de még előttem, kopasz előtt sem tudta feleleveníteni. Végtelenül szánni való volt ott a kerítés túloldalán, kizárva ebből az életből örökre.
Én nem hozom magam majd ilyen megalázó helyzetbe. Ha leszerelek, vissza se nézek többet. Véget vetek a katonaságnak, mihelyst elmentem innen. Nem nosztalgiázom majd, legfeljebb csak majd 25-26 év múlva, amikor már szinte felidézhetetlen távolba került.

 

Nem tudom, hogy ezek a gondolatok terelték-e el a figyelmem, vagy valami más, mindenesetre véletlenül felhoztam magammal a századhoz egy húszas tárat, tele lőszerrel. Nem is emlékszem, hogy a szolgálat leadásakor mit csináltam. A lőszert mindig a Küti osztja ki és ő is veszi vissza. De nem kerítünk túl nagy feneket ennek, sokszor csak odaadja a lőszerszekrény kulcsát és mi kiszolgáljuk magunkat.
Gondolom, ma ugyanígy lehetett, később mondták, hogy úgy adtam le a lőszertartó falapot, amiben hegyével lefelé kell beledugdosni a töltényt, hogy a nagy része hiányzott. Nem is érti senki, hogy csináltam.
Én se.

ak_tár.jpg

Feküdtem benn az ágyamban és olvastam. Hallottam, hogy valami szaladgálás, mozgás támadt a folyosón, de nem érdekelt. Aztán bejött Németh Gyuri, hogy Dvorszky, sorakozó van kinn, kifelé, és ez mindenkire vonatkozik. A többiek feltápászkodtak és kioldalogtak. Azt gondoltam, csak szopatnak, az egész egy színjáték és miattam játsszák el. Valahogy most ezt a kutyásokról feltételezni tudtam.
Tehát nem mozdultam.
Mondtam, Gyurinak, hogy hagyjon békén, és belemerültem az olvasásba újra. Kiabált, hisztizett, majd behívta az ügyeletest, aki elmagyarázta, hogy egy másodpercem van, már az egész század kinn áll, mindjárt jön Szadó őrnagy, mert kurva nagy baj van.
Végül kegyeskedtem lemászni és kinn sorba állni. Ekkor derült ki, hogy eltűnt egy tárnyi lőszer, mindenkinek ki kell hoznia a tártáskáját a raktárból szemlézni. Nem nyithattuk ki, csak amikor valamelyik tiszt előttünk állt és nézte.
A kopasz hadnagyok elemükben voltak, pattogtak, pattogtattak. Sorba álltunk a táskákkal a kezünkben, leléptették, akit leellenőriztek. Én unottan vártam a soromra, mintha ott se lettem volna. Akkor sem voltam jelen, amikor az én tártáskámból került elő a teli tár.

milstory_blogrepublik_eu.jpg(Képek forrása: milstory.blogrepublik.eu)

Szó nélkül hallgattam végig a kiabálást a folyosón, a fejmosást az őrnagy szobájában, tisztek gyűrűjében, válaszoltam amire kellett, de ők is látták, hogy nem érdekel. Nem értem miért, államrend elleni fegyveres akció kísérletét, futkosót emlegettek, de mindez nem hatolt el a tudatomig. Olvasni akartam és aludni. Meg se ijedtem. Talán ezért is nem lett nagyobb baj belőle. Fogalmam sincs, hogyan tudtam felhozni, semmire nem emlékszem.
Nagyon sok idő elment ezzel, bőven éjfél után rendeltek a többieknek takarodót, mi a tisztekkel fél kettőkor váltunk el egymástól. Mindegyik beszédet intézett hozzám, az őrnagy, a százados, Szilasi, de még a két kopasz hadnagy is. Ezt viseltem nehezen. Igazából akkor eszméltem.
Amikor a kopasz hadnagyok cseszegettek.
Úgy éreztem, ehhez nekik nincs joguk.
Régebben vagyok a reptéren, jóval többet tudok róla, mint ők, oké hibáztam, de hogy ők papoljanak nekem arról, hogy mit lehet, mit nem, az sok.
Azt nem fogja bevenni a gyomrom.
Ekkor sem szóltam, ugyanúgy viselkedtem, mint előtte, egykedvűen, de belém szúródott egy tüske. Nem fogom tudni így elfogadni ezeket. Sok bajom lesz még velük.
És ez nyugtalanított egész éjjel. Az, hogy nagyon durva hibát vétettem, és azt sem tudom még, lesz-e ennek valami következménye, az eszembe sem jutott.

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr185413653

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dwr 2013.09.15. 18:17:01

Szia Dvorszky!
Ember, ez nagyon durva, nem csodálkoznék ha akkortól 2-3 hónapig: "ba*** meg, nem akarja látni a sárga vilamost" várna rád.( "Nyiksi" hdngy kedvenc szavajárásával, mikor HDM-ként egyszer sikeresen "lökött".
Az első öbölháború kitörésekor vagy a taxisblokádkor, megkettőzték a belső őrséget + kapus + telephely ügyeletes. Na szóval ott kummantgatunk hárman a Ferihegyi éjszakában a kapusbódéban, megjelenik a hdngy mint valami szellem és nem túl hangosan, de valami irtó vésztjósló-fenyegető hangon csak az előbb idézett mondatot mondta. Mind a hárman lesápadunk, leizzadunk, a két őr mint valami agárverseny rohan a helyére és egészen a szolgálat leadásig a futkosót látta maga előtt.A hdngy szerencsére nem csinált ügyet belőle még a CSÜTInek sem szólt, de a hangjára gondolva a mai napig szaladgál a hideg a hátamon.No de elkalandoztam, vissza a témához....
A FEP-en nem emlékszem tárazófára, ott mintha csak a tárakat adtuk volna át az őrszobán (CSÜTI helység). Cséven viszont mindíg csak a tárazófán fogadtam el Aegüh-ként a lőszert, illetve adtam ki. Sőt még azt is megcsináltam unalmamban éjszaka, hogy leellenőriztem a lőszert, mert néhány idióta kiszedte a lőport a hüvelyből.Mozgatta nyomorgatta a lövedékcsúcsot kiszedte a lőport, majd visszakalapálta. ( hogyan csináltam :)? egy vállfából 2 képeslapból meg némi cérnából gyártottam egy mérleget) -mondom -kurvára unatkoztam éjszaka :)))
Az üres lőszerek mentek a nagy lőszeresládába, a jók meg a tárazófára.
A töltő- ürítő helyet nem követeltem meg, de a lőszer elszámolást mindíg nagyon komolyan vettem, szóval ezt nem csak te kúrtad el alaposan, hanem az ŐRPK-is.
Elnézést a terjengősségért, de rám jött:)))
üdv: kisberben

wrstjnethn 2013.09.15. 21:18:59

Alapszabály, hogy régi helyre (munkahely, iskola, laktanya, bármi) nem megyünk vissza. Hiába szeretné az ember, nem tartozik többé oda, idegen lesz minden, csak elrontja a szép emlékeket és hülyén érzi magát az ember, meg az is, akihez megy. Ha mégis szeretne találkozni régi ismerősökkel, akkor semleges helyre kell megbeszélni.

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.09.16. 07:19:20

Bki, nem tűnt fel, hogy nehezebb a tártáska, mint kellett volna?
Mondjuk, ilyesmi nálunk elképzelhetetlen lett volna.

Haynau (Sons of Monarchy) 2013.09.16. 09:49:58

Tele tárral elslattyogni nem a legnyerőbb ötlet. Nyitott szemmel aludtad végig a szolgálatot? Mondjuk a parancsnokod is benne volt egy picit, de ez nem jelenti azt, hogy ne te lennél az, aki bődületesen nagy baromságot csinált.

Inkább öntudatoskodsz a fiatal hdgy-ok miatt? "Úgy éreztem, ehhez nekik nincs joguk." - hát ezért volt nehéz elviselned: képtelen voltál megérteni és elfogadni, hogy a katonaság miről szól. Akinek csillag van a vállapján, annak igaza van - tökmindegy, hogy civilben esetleg milyen korlátolt bunkó. Ha ezt elfogadod, túléled. Ha nem, eszed magad meg talán még faszán (gondolod te) ellen is állsz egy picit, de haszna ennek nincs. Ja, hogy megmarad a tartásod? Az baromira nem attól marad meg, hogy képtelen vagy a szabályokat betartani.

Nap mint nap olvasom a mindig aktuális bejegyzést, de az utóbbi posztokban olyasfélék történnek, amik a kezdeti szimpátiát kezdik háttérbe szorítani. Pláne, hogy olyasféléket művelsz, amivel a többieket is szívatod, és ez téged kb. nem is érdekel. Na az ilyeneknek volt nálunk nagyon rossz dolga: aki a bajtársainak a fejére sz*rik, nem érdemel jobbat. Bocs, de ez a véleményem.

Dvorszky határőr 2013.09.16. 10:45:53

@dwr: Szia kisberben!
Nyilván az őrpk is elkefélte, mert neki elenőriznie kellett volna, igazából a szigorítás azt jelentette, hogy a korábban is létező szabályokat be kellett tartani, de tényleg nem tudom, hogy csináltam. A tárazófa pont arra volt jó, hogy az ilyesmik ne történjenek meg. Gyanítom azért is úsztam meg, mert ez inkább az őrpk felelőssége.
De a "tárazófa" kifejezést köszönöm, az nekem nem jutott eszembe, mikor írtam. :)

Dvorszky határőr 2013.09.16. 10:48:53

@agresszív kismalac: Egész nap rajtunk volt a tártáska, ha volt benne lőszer nehezebb volt valóban, de nekem nem tűnt fel, tényleg nem most, már akkor kiesett minden, hogyan is kerültem fel a laktanyába, mit csináltam, hogy felejtettem el. Rövid Ugrással tettek szolgálatba és olyankor annyira fáradt az ember, hogy csomó minden nem jut el az agyáig.

Dvorszky határőr 2013.09.16. 10:58:02

@Haynau: Értem, hogy miért ez a véleményed, jogos is, bár gyakorlatilag mindig Rövid Ugrással jártunk szolgálatba, surrano.blog.hu/2013/06/10/_197_nap_rovid_ugras
és ettől tetszhalott állapotban léteztünk, mindigy nyűgös voltam, ha egy hadnagy baszogatott, még inkább. Fáradt voltam, azt akartam, mindenki hagyjon békén. Mindenki. Emiatt valóban nem voltam valami szerethető figura.
De nekem szerencsém volt, mert ennek ellenére, ebből komoly bajom nem volt.
dwr-nek írtam feljebb kicsit, hogy csak annyi lett a szigorítás, hogy az érvényben lévő szabályokra nem lehetett többet fittyet hányni, de tényleg nem sokat törődtem a többiekkel. Sokszor éreztem, hogy mindenki az ellenségem, de 26 évvel fiatalabb voltam, talán ma máshogy működnék.
De az hogy nem vagyok szimpatikus, másnak is feltűnt, Anyu sokszor mondogatja, hogy jaj, Tomikám, írj már magadról valami jót is, de vagy azt írom, ami történt, amilyen voltam, szépítgetés nélkül, vagy regényt írok szuperhőssel.
(és még így is lesz olyan, ami alig hihető) :))

Dvorszky határőr 2013.09.16. 10:59:16

@wrstjnethn: Szerintem Butykó Hori, hazaérve biztos belátta, hogy hülyeséget csinált, valóban egy ilyen lépés, ki tudja üresíteni az egész másfél évet.

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.09.16. 12:10:02

@Dvorszky határőr: Én szívesen megnéznem, mi van most Taszáron, bár az más tészta, ha jól tudom, megszűnt katonai objektum lenni.

agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2013.09.16. 12:12:06

Most, hogy elmondtam nektek, hol húztam le másfél évet, sajnos... el kell varrnom a szálakat.
Mikor is lesz blogtali?

Haynau (Sons of Monarchy) 2013.09.16. 21:02:41

@Dvorszky határőr: Kösz a választ! Természetesen nem gondolom, hogy ma is ilyen vagy, tizennyolc éves fejjel pedig sok mindent másképp lát az ember... Ezért is tetszik maga a blog: hitelesnek tűnik, egy tizennyolc éves srác szemszögéből mutatja be az egészet. Úgyhogy ne szépítsd továbbra sem, ez így jó ahogy van!

Amúgy pedig befogom, mert (hál' Istennek) nem voltam soha "őrkutya" (bocs, nálunk így hívták őket) és nyilván nem ismerem első kézből a stresszt ami alatt álltatok - bár lehúztam jópár készenléti szolgálatot.

Dvorszky határőr 2013.09.18. 15:31:05

@agresszív kismalac: És futottál már itt össze surranótárssal?
A blogtalit még gyúrogatom egyelőre, de a következő két hónap nekem még alkalmatlan, de nagyon mocorog bennem is. :)

Dvorszky határőr 2013.09.18. 15:34:03

@Haynau: :)) azért bevallom, nagyon sok mindenben a mostani önmagamra ismerek az akkori reakcióimban, szóval a vér nem válik vízzé, de tényleg igyekszem úgy írni, ahogy akkor gondolkodtam, bármiről is legyen szó. :)

A készenléti szolgálat nálatok mit jelentett?

Haynau (Sons of Monarchy) 2013.09.19. 13:50:55

@Dvorszky határőr: A készenléti szolgálat az én esetemben azt jelentette, hogy 24 órás szolgálatban voltam - elvileg. Gyakorlatilag annyit jelentett, hogy a napközbeni rendes szolgálat végeztével maradt a gyakorló és a körletben kellett tartózkodni, hogy aztán esetleg az ÜTI mindenféle szir-szar munkára vezényelhessen, akár éjszaka is. Ezt a fajta szolgálatot időről időre mindenki beszopta, ÜTI-től függően lehetett ez henyélés-lógás vagy kőkemény szopatás is.

Nekem annyiból volt mázlim, hogy sofőrként nem kellett havat lapátolni mennem (illetve kijelentettem, hogy sofőrként jogos pihenőidőmet töltöm), mert napközben én fuvaroztam az őrségre a váltást (több laktanyába is, tehát már ez órákig tarthatott, ha bénáztak az átadásssal), és nekem kellett az éjszaka kellős közepén az ÜTI-t a többi objektumhoz furikázni, hogy ott is ellenőrizhesse az őrséget. Azért nem volt ANNYIRA rossz, betehettek volna mondjuk őrszakaszba is...

Ja, hogy el ne felejtsem: nem Magyarországon voltam katona (hogy ne áruljak el hadititkot: mi annó Steyr-77-es rohamkarabélyokkal voltunk ellátva ;) )

Dvorszky határőr 2013.09.25. 18:41:32

@Haynau: :)) azért söfőrnek lenni igen jó dolog volt nálunk is. :))

Szöget ütütt a fejemben hogy hol használnak ilyen fegyver a környezetünkben, de gondolom ausztria. MEg az is meglepett, hogy mindenhol egyforma a katonaság annyira, hogy az itt használt kifejezéseknek, posztoknak, ÜTI, CSÜTI, ilyenek mind megvannak máshol is? Meg a szopatás meg minden egyéb?
Persze, ha meg jobban belegondolok, miért is ne lenne?
:))

Haynau (Sons of Monarchy) 2013.09.26. 22:42:43

@Dvorszky határőr: Talált süllyedt! :))

A katonaság imádja a rövidítéseket, mondjuk valamennyire értem is: szabványosított, mindenki érti, még akkor is, ha gáz van. Nálunk mondjuk "OvT"-nek hívták, ami szó szerint kb. "napos tiszt"-et jelentett - bár rendszerint öreg altisztek (alhadnagyok) látták el ezt a posztot.

Szopatás nálunk is volt, de ez a "kopasz-öregedő-öreg"-kasztrendszer "osztrákéknál" nincs annyira kiélezve.

A Steyr-t egyébként imádtam, szerintem ideális fegyver. Ha alkalmam van rá, lövészversenyeken néha-néha még mindig kezembe kerül.

Zsolt Gregovszki 2013.09.30. 22:24:22

A Butykó Horis rész nagyon elszomorító, szinte előttem van a jelenet is. Rohadt egy érzés lehet visszasüllyedni a többi kis szürke egér közé, amikor még pár hete te voltál az egyik vezér "patkány". Még ha csak pár órára vagy csak pár percre is de mindenki szeretne VALAKI lenn, nem csak egy a tömegből. Talán ott és akkor tudatosult benne, hogy ő már sohasem lehet VALAKI...

Dvorszky határőr 2013.10.01. 13:36:07

@Haynau: Pedig pont ezt a kopasz-öreg megkülönböztetést gondoltam volna nemzetközinek.
:)
Az publikus miért az osztrákok hívtak be?
Ennyire nem lakhattál közel a határhoz. :))

Dvorszky határőr 2013.10.01. 13:39:39

@Zsolt Gregovszki: Igen, ez látszott nagyon. Ez az eset nagyon erősen megmutatta azt a tanítást, hogy ne nézz vissza. Ami elmúlt, elmúlt.
Persze nyilván alakulhatott volna jól is, ha valami haverjával találkozik, de nagyon jól mutatta ez a helyzet, hogy nem találja kinn a helyét, és igen, egy lett a sok közül.

Haynau (Sons of Monarchy) 2013.10.01. 20:07:24

@Dvorszky határőr: Nem hadititok, a határhoz nem is laktam közel. De a túloldalán élek. Illetve az én szemszögemből az "innenső" oldalán... :))

Nálunk nem hívtuk egymást öregnek-kopasznak, de az is igaz, hogy mindenki inkább a saját korosztályával vegyült. Kivétel volt ez alól mondjuk a századiroda - az irodisták mind egy szinten voltak - és a sofőrök. Nekem volt szerencsém mindkét helyet belülről megismerni... ;)

Haynau (Sons of Monarchy) 2013.10.01. 20:16:00

Hozzáteszem: engem még a kiképzőaltisztek sem mertek nagyon cseszegetni, de magára vessen a katonaság, ha friss jogi diplomával behívnak. Persze kiemeltem minden egyes alkalommal, hogy JOGOT végeztem, erre az összes alsóbb sarzsi majd' betojt, mondván "basszameg, ez ismeri a jogait!" - mondjuk ez kb. így is volt. Pedig soha nem akadékoskodtam emiatt, ha szívattak (bár nem egyenként szívattak, hanem rögtön az egész rajt).

Dvorszky határőr 2013.10.03. 15:18:12

@Haynau: ááá az ilyen nagyon veszélyes! Ismeri a jogait!
Basszus azzal tényleg nincs mit kezdeni.
:)))
Akkor értem, miért volt tul.képp jó dolgod.
:)

Haynau (Sons of Monarchy) 2013.10.03. 16:17:13

@Dvorszky határőr: Vessenek magukra, ha egy huszonhat éves embert azzal basztatnak, hogy behívják nyolc hónapra... de azért nem kell őket félteni: egy felsőbb egység fegyelmi ügyes-bajos dolgait kellett adminisztrálnom, gondolom jól jött nekik, hogy egy jogászt foglalkoztathatnak sorkatonai "fizetéssel".

Amikor csak lehetett, menekültem az unalomból. Ehhez jól jött a katonai jogsi, annyit vezettem amennyit csak lehetett... ;)

Dvorszky határőr 2013.10.07. 15:08:24

@Haynau: na baszki, 26 évesen az ultra szopás.

Haynau (Sons of Monarchy) 2013.10.07. 17:40:57

@Dvorszky határőr: Anyagilag az volt. Viszont nem rejtettem véka alá a hozzáállásomat meg azt sem, hogy 18 éves nyikhaj őrmesterek nekem sok más lehetnek, de olyan felettes akire felnézek, egészen biztosan nem. Mivel jogász vagyok, nem mertek visszaszólni. Dolgoztam, többezer kilómétert vezettem, megtanultam VW-T4-en és Mercedes Sprinteren kereket cserélni meg hóláncot feltenni.

Meg egyszer elvezényeltek egy alpesi gyakorlótérre, téli versenyre. Na nem a sorállomány versenyzett, hanem a környező országokból jöttek tiszt-delegációk. Naná, hogy magyar tudással tolmács lettem a magyaroknál. Annyit még soha nem ittam egy hét alatt, mint akkor. A "jóreggelt"-hez már kezembe nyomtak egy pohár Jägert, Vilmost vagy egyebet, úgyhogy minden nap jelentenem kellett a szolg.vez. altisztnek, hogy nem vagyok szolgálatképes mint sofőr. A harmadik naptól kezdve már vigyorgott amikor beléptem az irodájába ... ;))