Centi_30.jpg225

 

 

 

45 hét telt el, 33 van még hátra!

 

Október 7. Szerda

Ma ugrottam egy Rövidet, tegnap délutáni Tranzit-őrségből ma délelőttre mentem F1-re. A Gitti volt a Kutügy, ami mindenkinek fura volt, de legfőképp neki magának.
Ritkán, vagy tán még sose tették be ilyen beosztásba, nem is érezte magát jól ebben a szerepben, mert elszúrta a váltást. Hogy csak általánosságban van betojva valamitől, vagy van valami konkrét oka, nem derült ki, de néhányunkat csak két-három órára tett ki, de a kevésbé szerencséseket akár hét órára. Én megúsztam, két órára tett ki, Molnár Csabi viccesen jegyezte meg az IFA platón visszafelé, szolgálat után, hogy ő is elhagyja a fegyverét, ha ilyen jó dolga lesz az embernek utána, és hogy figyeljem meg, amilyen szerencsém van mindig, ezt is megúszom. Azok, akik többet álltak kinn, zúgolódtak Gitti miatt, így elég nyomott, bosszús hangulat terjengett köztünk és a többség szemében, az idősebbekében azt láttam, hogy bárcsak ne úsznám meg.

Én a tegnapi események miatt elég bizakodó voltam, mintha a laktanyában nekem lett volna a legjobb kedvem, Lufinak, a Sas körlettársamnak is csípte a szemét. Mondta is, hogy öcsém téged nem könnyű eltaposni, de azért mosolygott hozzá. Nem meséltem el neki sem a nőt, aki tegnap meghódított és akit meghódítottam, nem értette, mire ez a fene nagy vidámság. Lufi jó srác amúgy, a beceneve a Lauf családnévből bújt elő, de az alakja miatt is kaphatta volna. Olyan puffancs.
Nem sokkal később kimentünk a folyosóra, kötelékre. Szadó őrnagy állt elénk, ez már önmagában szokatlanná tette az eligazítást, mert amióta megjöttek a kopasz hadnagyok, ők tartották, gondolom, hogy még jobban belénk vésődjön a pofájuk, meg, hogy érezzék a hatalmat.

Szadó őrnagy merev volt, mint a szolgálati szabályzat és úgy intonált, mintha temetési beszédet tartana.

Az általános marhaságok után, előhozakodott az esetemmel és kiléptetett a sorból.
Álltam beszarva, nincs kétség, most mondja el mi lesz velem.

Felhívta a figyelmét mindenkinek, hogy egy nagyon komoly és súlyos ügyről szólna néhány szót. Körülményesen írta körül, hogy a fegyverre mindig vigyázni kell, az életünknél is jobban, az ellenség az életünket elveheti, de a fegyverünket soha. Ezt vegyük tudomásul, tartsuk szem előtt. De hogy mi magunk hagyjuk el, az példátlan, az nem maradhat büntetlen.

– Nagyon nagy szerencséje van Dvorszky, hogy éppen semmilyen harci cselekmény nem robbant ki, és a fegyelmezetlensége nem járt különösen nagy hátránnyal, mert akkor sokkal súlyosabb büntetést kapott volna, de ne gondolja, hogy vajszívűek voltunk. Ugye először megpróbált kibújni a szolgálat teljesítése alól, azzal, hogy elbújt az épületben, amivel a parancsmegtagadást is és a szolgálati helyelhagyást is elkövette. Másodszor veszélyeztette a harckészültséget azzal, ...phh.. kimondani is szörnyű..., azzal, hogy elhagyta a fegyverét! Még jó, hogy a takarítónők találták meg és visszahozták. – hitetlenkedve csóválta a fejét, mintha ő is csak most értené meg mit is követtem el, de azért töretlenül folytatta. – Soha életemben nem hallottam ilyenről, a katonának a fegyver a babája, a testvére, szülei, vagy akár a szocialista haza. Úgy kell szeretni, úgy kell vigyázni rá. De maga Dvorszky, nem ment ki az épületből, elaludt, majd elhagyta. És még ezzel sem érte be, mert aztán még a rádiót sem kapcsolta be, amivel meg az őrszolgálati szabályokat hágta át durván. Rendkívül súlyos cselekmény mindegyik egyenként is, de magának sikerült ezeket csokorba gyűjtenie. Éppen ezért a tisztikar az utóbbi napok vizsgálatai alapján és hosszas egyeztetések után szigorú döntést hozott.

börtön.jpg

Nagy levegőt vett, és keserű ábrázatán lassan mozgó szájával hirdette ki: Dvorszky határőr! Függelemsértését a tisztikar döntése alapján 7 nap laktanyafogsággal bünteti!

Teljes kussban állt mindenki, várták a folytatást, hogy és felnégyelés meg akasztás, de nem, semmi egyéb, ennyi.

Hét nap laktanyafogság!!!!!!!!!!!!!!!!!! Alig bírtam ki röhögés nélkül!

A kötelék után általában mindig mindenki céltudatosan húzta el a csíkot, másodpercek alatt ürül ki ilyenkor a folyosó, de most mikor az őrnagy „oszolj”-t vezényelt, mintha mindenki görcsöt kapott volna.
Álldogáltunk bénán, a legtöbb szem rám szegeződött, kérdezettek engem és egymást is, hogy ez most mi?
Ez lenne a büntetés?
Nem tudom, hogy hányan szerették volna, hogy futkosóra kerüljek, de még azok is kevesellték, akik amúgy kedveltek.
Nem azért mert nekem kevés, hanem, mert úgy egyáltalán.
Megfordult mindenkivel a Föld. Ha ez csak ennyi, mit kell csinálni komoly büntetéshez?

Hirtelen minden átértékelődött. Lehet, hogy minden félelmünk alaptalan, a katonaság egy bohózat?
Többféle teória napvilágot látott, de mire szétszéledtünk, az vert gyökeret, hogy valószínűleg inkább csókos vagyok. Történt már ilyen, tartottak már csókosnak konyhán, de most sem siettem leszögezni, hogy ennek semmi alapja. Az nem baj, ha azt hiszik.
Este a körletben is találgatták a többiek, hogy miért kaptam ilyen enyhe büntetést, de ők is abban állapodtak meg, hogy csókos vagyok, más biztos, hogy nem úszta volna meg ilyen könnyen, azért elhagyni a fegyvert, igenis nagyon súlyos kihágás. Ha nem csókos vagyok, akkor alig hihető, mennyire szerencsés.

Én majd kiugrottam a bőrömből, mert tényleg nagyon olcsón megúsztam, akkora kő esett le, hogy eltorlaszolhatnám vele a laktanyakaput, de amiatt is ujjongtam, mert mióta itt vagyok senki nem kapott még laktanyafogságot, már a szó is tekintélyt parancsol, sittes lettem, igazi sittes!
Túl erősen vigyorogtam, a többiek nehezen viselték, ezért lementem a konditerembe. Későre járt már csak Imre Gyula edzett lenn. A gyakorlatok közben tárgyaltuk a dolgot, kibökte, hogy mint raktárosnak és az írnok helyetteseként van némi rálátása a dolgokra.

A helyzet a következő:
Az ügyemet tulajdonképp eltussolták a tisztek. Sokkal súlyosabb büntetést kellett volna kapjak. Felmerült a futkosó gondolata is, de minimum fogda járt volna ezért.

Ha igazán őszinte akarok lenni, én is annak örültem volna. Nem akarnék börtönbe kerülni soha, de a fogdát kipróbálnám és ennél jobb lehetőség ritkán adódik. Szerettem volna tudni, milyen, amikor csattan mögöttem a vasajtó zárja, és ablakon adják be az ebédet. Tudni, hogy bírom. De most már mindegy, jó lesz a laktanyafogság, ezt is úgy képzeltem, hogy kiürítik nekem a fegyverszobát, vagy a hadnagyok irodáját.

De nincs fogda itt a laktanyában - folytatta Gyula. - Ha fogdát kaptál volna, el kellene vinni Adyligetre. Csakhogy akkor ez az ügy nem tartható a laktanya falain belül, viszont azt nem kockáztathatták meg, mert mostanában osztják majd az Élenjáró címeket a különböző határőr ezredeknek, zászlóaljaknak. Ez pedig tetemes pénzjutalommal jár a parancsnokoknak, nálunk leginkább Nyírőnek. Ha valamely parancsnok irányítása alá tartozó alakulatában fogdával járó fenyítést kap egy katona, az az egység nem kaphat élenjáró minősítést.
Vagyis a tisztek tetemes pénztől esnének el. Akkor még el tudták volna intézni, hogy fogdába kerüljek, ha van egyáltalán ilyen helyiség a laktanyában. De ha tényleg meg akarnak büntetni és elvisznek Adyligetre, akkor viszont ez kiderül. Tehát öcsém ezt nagyon olcsón megúsztad.

Ha ez valóban így van, nagyon nagy szerencsém volt tényleg.

Ha nem ebben az időszakban követem el ezt a galádságot, akkor valószínűleg fogdára kerülök, aminek tényleg örültem volna, de az is lehet, hogy futkosóra küldenek, annak meg egyáltalán nem.
Mindenesetre nem ez történt volna, ami.

Amúgy meg a fenyítés egy főnyeremény. Ma már nem tettek semmilyen szolgálatba, nem adnak semmilyen feladatot, mert holnap megkezdem a laktanyafogságot, és ez most a felkészülési idő.

Amikor van időd átgondolni mekkora bűn terheli a lelked, micsoda elviselhetetlen büntetést kaptál érte. Hogy abban az állapotban bűnhődj, amiben a legmélyebben érint, amiben a legjobban érzed, hogy ez büntetés.

De röhögőgörcsben nem születik bűntudat.
Sőt, én úgy éreztem, kiváltságos lettem, hogy simán visszaszólhatok bárkinek, hogy nem takarítok én ki semmit, büntetésben vagyok. És mindenki azt látta, hogy ebben a komoly büntetésben én fekszem, pihenek, és szarok a világra.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Részlet a korabeli Büntető törvénykönyv, Katonai bűncselekmények fejezetéből:

 

 

Harckészültség veszélyeztetése
"363. § (1) Aki az alakulat harckészültségét közvetlenül veszélyezteti azáltal, hogy szolgálati kötelességének megszegésével

a) nem gondoskodik a szükséges fegyverzet, harci felszerelés vagy más hadianyag biztosításáról vagy készletének megóvásáról,
b) fontos fegyverzetet, harci felszerelést vagy más fontos hadianyagot megsemmisít, használhatatlanná tesz, vagy rendeltetésétől egyéb módon elvon,
bűntettet követ el, és egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Ha a bűncselekmény a szolgálatra különösen nagy hátránnyal jár, a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, háború idején tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés vagy halál."

"Parancs iránti engedetlenség
354. § (1) Aki a parancsot nem teljesíti, vétséget követ el és egy évig, csoportos elkövetés esetén bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az engedetlenség
a) más alárendeltek jelenlétében akár a parancs teljesítésének kifejezett megtagadásával, akár egyéb sértő módon történik,
b) a szolgálatra vagy a fegyelemre jelentős hátrány veszélyével jár.
(3) Aki háborúban a harci parancsot nem teljesíti, tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel vagy halállal büntetendő."

"Szolgálati feladat ellátása alóli kibúvás
349. § (1) Aki fontos szolgálati feladat alól megtévesztéssel vagy távolmaradással kivonja, illetőleg annak teljesítésére képtelenné teszi magát, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig, háború idején egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár."

"Kötelességszegés szolgálatban
348. § (1) Aki őr-, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálatban az ennek ellátására vonatkozó rendelkezést megszegi, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár.
(3) A büntetés bűntett miatt tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés vagy halál, ha a bűncselekményt harchelyzetben követik el és abból különösen nagy hátrány származik.
(4) Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt a (2) bekezdés esetén, az ott tett megkülönböztetés szerint, egy évig, illetve három évig, a (3) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő."

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr735521161

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

króm nickel 2013.10.07. 06:46:22

Hasonló elrettentő büntetésre tipeltem.
Nálunk az őrsön ennél cifrább fegyverelhagyási ügyet szintén olcsón megúszott az elkövető. A határtól 10 méterre volt szolgálatban az öreg kolléga egy kopasz határőrrel. A kopaszt megbízta hogy figyeljen, míg ő alszik. A járőrtárs fogta mindkét AK-47-est és átsétált Ausztriába. Nagy balhé volt, de az öreg 30 nap fogdával megúszta. /A fogda a határőrnek pedig jutalom.:)/

buksikutya73 2013.10.07. 10:19:09

Gondolom vissza se jött a kopasz, azaz "disszidált".

zweitakt 2013.10.07. 10:34:52

Jóbarát! Ezt mocskosul könnyen megúsztad. Nálunk is volt hasonló eset, csak ott az őrtoronyban betépett a csávó, felment az ÜTI, és elvette a fegyverét, tártáskáját, és az orifonon szólt be az őrparancsnoknak...
Ő is megúszta. Ráadásul a katonai ügyészség dobta vissza az anyagot, hogy oldják meg helyi hatáskörben. Kapott 21 napot a jergliben. No akkor nekünk is fordult egyet a világ... Mit kéne tenni ahhoz, hogy a futkosó réme fenyegessen... Mondanom sem kell, eléggé bomlott a fegyelem, és nehéz volt helyreállítani. Szerencsére normális, és tisztelhető, tökös tisztjeink voltak, és saját tekintélyből állították helyre a rendet, fegyelmet. A fickó onnan kezdve, szabadulása után konstans szopott a legszarabb őrtoronyban, konyhán, stb. A tisztek figyeltek rá, hogy a legszarabb beosztásokat kapja egy ideig. És csak a kötelező kimarcsit, eltávot kapta meg, slussz. De még így is olcsón megúszta....

Eltévelyedés · http://gumimacik.blog.hu/ 2013.10.07. 10:51:55

Dvorszky, maga egy igazi mázlista. Ha bele is lő valamely frissen tankolt gép üzemanyagtartályába, azért ki is tüntetik... Csak nehogy túl hamar elérje a honvédelmi miniszter tisztséget, mert onnan nehéz feljebb lépni!:)

króm nickel 2013.10.07. 11:46:54

@buksikutya73: Akkor a szolgálatból disszidálás hazaárulásnak minősült. Az osztrákok minden kincstári holmit visszaadtak a fegyvertől az alsógatyáig. A srácot persze nem.

Rollende Landstrasse 2013.10.07. 12:14:29

Bármennyire is fenyegetőztek vele, futkosóra tényleg csak a legsúlyosabb esetek kerültek. Többnyire olyan bűncselekményekkel, melyekért civilben is börtön jár. Súlyos sérülést okozó gondatlanság, lopás, verekedés. A legsúlyosabb esetekben (például nemi erőszak vagy gyilkosság)az ítélet után leszerelték a katonát és civil börtönben töltötte a büntetését. A katonai jellegű szabálysértéseket (mert a fegyver elhagyása annak számít, nem bűncselekménynek) mindig megoldották csapatszinten, hadbíróság nélkül.

wrstjnethn 2013.10.07. 13:47:19

Mondtam én, hogy tussolás lesz, mert nem szeretnék, hogy kiderüljön.

Oldm4n 2013.10.07. 15:33:57

Határőréknél a fogda tulajdonképpen jutalom volt. Oda nem került akárki. De akárhogy nézem, határőr, magának kurva nagy mázlija volt, nem vitás. Fegyver elvesztése (mondjuk a takarító hazaviszi és nem kerül meg) esetében sok sok év futkosó lett volna a jutalom...

dwr 2013.10.07. 20:42:15

Szia Dvorszky!
Papuskám, te igazi mázlista vagy.Mondjuk a FEP-en, -mint ahogy meg is írtam- mindíg nagyban ment a szőnyeg alá seprés.Igazi sittes gyereket is csak egyet ismertem, vmi Gemela esetleg Hemela nevűt. Ő állítólag giga méretű dobizás miatt volt futkosón, a kilógást meg valami csatornában intézte. Csévről viszont 5-en az adyligeti fogdából szereltek le.Pedig csak egy kicsit söröztek, igaz a faluszéli kocsmában fényes nappal. Mondanom sem kell, ez is egy orbitális OPK parancsnoki köcsögség eredményeként történt. A pápalátogatás miatt 2 héttel később szereltünk.-K.anyjukat -így 22év múltán is. Fegyver leadva, az utolsó 5 napban már csak melegítőnk volt. Totális agyzsibbasztó nihil, a klub TV is "széttörődött" úgyhogy olyan unalom volt, ami szinte lyukacsosra égette az agyad.Ezek meg öten kimentek a krimóba kicsit lazítani,
-Á, az utolsó hónapban csak az ezred pK fenyíthet-mondták, na, elintézték nekik.
Volt benne valami, mert mikor lejött a törzsfőnök lökni és mi leszerelők csak egyszerűen kiröhögtük, mikor nekifogott pattogni az alakiatlanság miatt.
-Egy frászt fogok neked majomkodni tréningben meg papucsban- meghallotta, de nem tudta beazonosítani a tettest, erre hisztériás rohamot kapott, ekkor röhögtük ki. 5-en már Adyn guggoltak, még 20-at csak nem tudott melléjük csukatni.Ja és most jut csak eszembe, 3kampós korosztályombéli tisztes a FEPről, nálunk szerelt Cséven, fegyelmi okokból.
üdv: kisberben

qnadam · http://qnadam.hu/blog/ 2013.10.08. 00:11:57

urak, miért hívják a futkosót futkosónak?

s 2013.10.08. 00:28:13

Parancsnoki UAZ-t kitolni éjjel az autóútig - hogy ne hallják meg a motort - ott bepattanni, elmenni 50 km-re a diszkóba, végig inni és bulizni az éjszakát, hajnalban, bebaszott fejjel hazavezetni próbálni, árokba fordulni, négyen a kibaszott kocsit ismét útra tenni, rövid idő múlva ismét árokba fordulni hány futkosót ér? Mert volt egy pár.

dpeti · http://www.ninapartmentsphuket.com 2013.10.08. 04:45:26

@qnadam: eredetileg a buntetesben levo mindenhova csak futasban kozlekedhetett.

jozsefka1 2013.10.08. 10:17:17

Szerintem is karcsú lett a bünti. Én egy kimaradáson italoztam kissé, aztán egy helyi rendőrrel lett afférom. Szolgálatban volt, ő vezette a ladát és úgy be volt b..szva (amit nyilván én sem vettem észre, egyéb okból...), hogy a vegzáláskor egy füles után úgy lenn maradt, aszittem, hogy én vagyok Mike Tyson. Na mindegy, nekem 20 nap foximaxi aztán 6 hónap helybentopi, neki meg a szolgálati könyvére ráesett a hivatali páncél. Ugyanis később, már civilben találkoztunk, megbeszéltük és együtt jól eliszogattunk.
Bár a laktanyaparancsnok rendes volt, mert dec. 3-tól vágott fogdára, így legalább az asszony meg a család karácsonykor meglátogathatott.

jozsefka1 2013.10.08. 10:18:48

Ja a lényeg: hadbíróság az nem lett belőle, mert a két parancsnok megegyezett, mindeki saját hatáskörben jár el.

Dvorszky határőr 2013.10.10. 12:00:58

Srácok, kurva jók ezek a történetek! Azért elég sok marhaságot meg lehetett csinálni, összességében nagy kaland a katonaság, hosszú volt, de ahogy nézem, volt itt minden, rendőrrel verekedés, parancsnoki UAZ elkötése, AK-val határátlépés, klubszoba szétverése.
Senki nem unatkozott, úgy veszem észre. :)) Nagyon jó sztorik, de az jól látszik, hogy ahány ház annyi szokás, mindenhol máshogy értelmezték a súlyos kihágásokat. Feltételezem, ez a laktanyaparancsnok meg a tiszti állomány hozzáállásán múlott.
Én valóban ezt meglepően jól megúsztam, de nem éreztem azt, hogy jóindulatúak voltak, hanem csak hogy simán töketlenek. :))