Centi_30.jpg218

 

 

 

 

 

Október 14. Szerda


Hetedik nap laktanyafogság.

Éjjel úgy megszakadtam, mint még soha.
Elaludtam állva, illetve gyaloglás közben, 40 percet sétáltam a reptér különböző részein álomba szenderülve. Sejtelmem sincs, hogyan kerültem ki gépeket, autókat, lépcsőket, semmire nem emlékszem.

Nem úgy tör az emberre az álom amikor a teste még funkcionál, hogy ledönti a lábáról, hanem, mint valami ködbe, belegyalogol.
Nincs észrevehető határ, nincs célszalag.
És amikor az ember feleszmélhetne, már rég benne van. Én éreztem, hogy már az ébrenlét és az álom határán billegek, az épületek éles szélei, hullámokban remegtek, lilás színre váltott minden körülöttem, én magam is, aztán kikapcsolt az agyam.
Legalábbis elrejtette előlem a világot.
Lehet, hogy gondolkodtam is.
Lehet, hogy álmodtam.
Lehet, hogy töprengtem az élet dolgain.
Nem tudom.
De biztos, hogy gyalogoltam.
Megállás nélkül.

Legalább negyven percet.

Talán látok ilyenkor.
Talán valami szenzor segített.
Talán az égiek távirányítással.
Vagy a föld mágneses mezeje.
Vagy a Golf áramlat.

Fogalmam sincs, mi vitt és mi irányított, hogy nem mentem neki semminek, nem estem árokba, nem fejeltem le létrákat. Csak arra emlékszem, hogy tisztulni kezd a kép, egészen pontosan lesz egy a semmiből. Kis foltokban előbukkannak részletek a világból. Az agyam várakozott éppen, nem volt benne semmi, és mint szivacs itta fel, ami csepegett a szememen át. Még nem jött sok információ, de az agyam már rángatta be és rakosgatta össze.

Egy placc, tán piac vagy focipálya.
De nem, nincs rajta ember.
Sík vidék.
Sivatag.
Nem, a sivatag meleg, ez kopár, rideg.
Az hullámzó, ez merev.

Villódzó fények.
Vidámpark.

vidámpark.jpg

Nem, nem vidám.
Meg van világítva, mint egy felszállópálya.
Ja, mert felszállópálya.

Így elemzi az agy, amit megkaparint. Így igyekezett az agyam képet alkotni, a látottakból.

De sehogy nem lett jobb világ, sehogy nem jött ki belőle semmi érdekes.
Arra kellett rádöbbennem, hogy a reptéren vagyok, most vagyok ébren, és nagyon messze kerültem onnan, ahol a tudatom utoljára rögzített. Hosszan és sokat gyalogoltam alvás közben. Nem emlékszem semmire, talán azért sokkolt annyira a látkép. A reptérnek egészen másik sarkába kerültem.
Borzalmasan fáradt vagyok.
Lefeküdni már nem nagyon lehet sehol, ahhoz hideg van. Nincs fagy, de azért ki lehetne hűlni.
Ébren kell maradnom.

Aztán valahogy túléltem az éjszakát, napközben aludtam egy jót, csak a kötelékre mentem ki, ahol Szadó őrnagy ünnepélyesen bejelentette, hogy ezennel lejárt a büntetésem, nagyon reméli, hogy ez örökre belém égett és kellő mértékben riaszt majd vissza a további függelemsértésektől, és ha netán megint valaha, valamikor a jövőben ilyesmit teszek, tudnom kell, hogy ugyanezzel az eréllyel fognak majd akkor is megbüntetni.

Igyekeztem a helyzet komolyságának megfelelő arcot vágni.

Aztán megint éjszakai szolgálatra küldtek F1-re.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr995521277

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Captain Caveman 2013.10.14. 10:38:22

Az állva alvás mostanában nekem is megy, miközben a lányom altatom v. etetem éjjel:)

zweitakt 2013.10.14. 13:17:05

@Captain Caveman: Én ezt már 4x eljátszottam...;-))

Álva alvás:
Amikor folyamatosan, egymás után egyik éjjel őrpók voltam, következőn kimarcsin a kisasszoynál, na akkor tudtam alvás közben véghezvinni az éjjeli 1 kötelező löketet. Úgy húzott meg hátulról a bakám, mert nem álltam meg a felszólításra.....

Oldm4n 2013.10.14. 21:13:20

Mostanában vezetés közben alszom. Rengeteget vagyok úton, napi 400-500-600 között, de néha 1000 is megvan. Főleg pálya. Unalmas és nagyon fárasztó. Megtanultam én is a nyúlvadászatot... ez úgy néz ki, hogy lősz egy nyulat (keresel egy autót, ami ugyanarra megy mint te, és megfelel a tempója) felveszed a ritmusát, mozgását és kezded minden érzékelésed "lekapcsolni". Egyetlen egy külső impulzus marad meg az agyban, az előtted haladó féklámpája. (Ezért tudnod kell, hogy jól működik neki, ez szó szerint élet-halál kérdése!!!) Nagyon-nagyon pihentető tud lenni így a vezetés, komolyan kipihenheted magad közben. De 1.000.000 km gyakorlat alatt nem ajánlom. Veszélyessé válhat, ha esemény van. De másrészről rohadt büszke vagy magadra, amikor megjárod Ukrajnát úgy, hogy közben frissebb és üdébb vagy, mint a többiek, akik szó szerint kiesnek a kocsiból a célnál. :)
A jófejség - kaptam -fizetésemelés helyett- bónuszt. Heti 500 km magáncélú út a cégautóval. Jó mi? Örülök, ha nem benne ülök...

Rollende Landstrasse 2013.10.15. 16:18:05

@Oldm4n:

Erről én is tudnék mesélni. Mozdonyon, ködben, 60-nal 180 kilométeren keresztül, hajnal 2 és 5 között, télen. Közben pedig hallod a villanymotor dünnyögését szépen... egyenletesen... a mozdony ringat... Az éberségi pedál kezelése meg... te nyomtál már el vekkert úgy, hogy nem emlékszel rá? na ugye...

nagyon át tudom élni az álmosság leírását. Mikor aludnál, de nem lehet. Dvorszki már a második fázisnál tart.

1. Szenved a test és a lélek, mert nem alhat. A tüneteket és a képzelgést nagyon jól leírta. Én egyszer Monorierdő megállóhelyen anyahajóra leszálló vadászpilóta voltam. Hajszálpontosan érintettem a fedélzetet.

2. lelkileg már hozzászokott, de a test még szenved.

3. Szenved a test, de a lelke már leszarja.

Negyedik fázis nincs. Ezen túl az ember már akkor van ébren és akkor alszik, mikor kell. én már itt tartok. Ja, és a hosszú szolgálatok előtt tudatosan kipihenem magam.

Oldm4n 2013.10.15. 18:39:31

@Rollende Landstrasse: Sok vasutast ismerek. (Dolgoztam régebben a MÁVnál. Mind alszanak. Meséltek már az éberségi pedálról...

Dvorszky határőr 2013.10.16. 17:42:55

Engem a vezetés mindig felébreszt, alig van olyan, hogy érzem közben a fáradtságot, de ha fáradt vagyok meg kell állnom, de amit Ti írtok az elképesztő. nekem nem menne. :)