Centi_30.jpg203

 

 

 

 

Október 29. Csütörtök

Ferihegy 2-re tettek ma ki. A tegnapi eset miatt határozottan boldognak éreztem magam és jól is esett kinn állni. Megint megúsztam egy csúnya kihágást, de a tudatalattimban megjelent valami szúrós.
Elkezdtem félni, hogy ezt megszokom, hogy nem tudom majd, hol a határ.
Nem lesz ez jó.
Tudnom kéne hol a helyem.

helyedre1.jpg
Ezért elkezdtem újra szemügyre venni a környezetem, úgy mintha teljesen új lenne.
Végigpásztáztam a tekintettemmel az épület lapjain, sarkain, követve a cikk-cakkjait le egészen a csápokig, át a betonra, a festett csíkok mentén a gépekhez, ezekhez a böhöm szörnyekhez.
Épp száll fel egy MALÉV gép.
Amint becsukódnak az ajtók, magabiztos kezek elkezdik leakasztgatni a különböző ormányokat, az akkumulátortöltő tehergépkocsik csatlakozóit, a kerozinos kocsi nyúlványát. Már zúgnak a motorok, az első futóműre egy tolórudat illesztenek, a másik végén egy lapos, bivalyerős toló-vontatógép lassan kitolja a csáp mellől és a leszállópálya felé irányítja a gép elejét. Sok esetben ilyenkor majdnem a mellőlem hátrébb tolt repülő mögé gyaloglom, így amikor felpörgeti a turbinákat érzem a szelét, melegét, szagát.

És ekkor ugrik be, hogy én ezt már soha nem fogom tudni úgy szemlélni, mintha sosem láttam volna. A szag az mindig aláfesti a képet, mindig itt van az orromban a kerozin égésének mellékterméke, annak a semmivel össze nem keverhető, gázolajhoz hasonló, de finomabb, édeskés, kis mennyiségben élvezhető szaga. Ha éppen megy vagy jön valamelyik gép, akkor erősebb, de amúgy is állandóan szállong, és akármit nézek, mellétolakszik ez a szag és emlékeztet, hogy nem, nem ismeretlen.
Ezt te jól ismered.
De ha netán kerozin nincs, akkor a generátorkocsik dízelolajszaga kitölti az űrt.
Tudod jól.
Elkerülhetetlen.
És nem új ez, sőt, tudom, hogy ha szagot érzek, akkor enyhíteni tudok a kényelmetlenségeken.
Mert a sugárhajtómű meleg szele, már most jól tud jönni hűvös éjszakákon.

helyedre.jpg
Tisztes távolból begyaloglom mögé amíg a felszállópálya felé igyekszik, és élvezem az akár százméteres távolságból idepréselt levegőt, hagyom, hogy körülöleljen.
A gép távolodik én meg hosszú, laposakat lépve elébe megyek a lustább-lassabb fodroknak, gyaloglom, amíg langyos előttem a majdnem zselés fuvallat.

Ma délután jó idő volt, most csak a szagra csatlakoztam rá és hagytam, hogy az ismeretlennek látszó képi részleteket is elárassza és és igazolja, hogy láttam már.

És végül teljesen családiasnak éreztem ezt a látványt, béke szállt meg, az elalvás előtti másodpercek érzése, amikor az ember még utoljára körbenéz az ágya körül és mielőtt végleg lehunyná a szemét, konstatálja, hogy biztonságban van.
Én csak hunyorítottam, majd többször körbe fordultam, míg el nem mosódott a gyorsan mozgó kép a szempillám mögött, és éreztem, hogy rész vagyok, ennek a kicsiny mindenségnek a része.

Nem is tudtam eddig, de a helyemen vagyok:
ez az otthonom.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr705522807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

paveway 2013.10.29. 11:00:59

"Elkezdtem félni, hogy ezt megszokom, hogy nem tudom majd, hol a határ." Mert eddig pontosan tudtad és be is tartottad. :D

wrstjnethn 2013.10.29. 15:35:22

"ez az otthonom."

Ezért kellene kicsit jobban becsülni magát az intézményt és talán a társakat is.

Dvorszky határőr 2013.10.29. 16:38:42

@paveway: :) jó igaz, voltak kisebb botlásaim előtte is :)

paveway 2013.10.29. 20:22:42

Kisebb??? KISEBB??? Úgy érted, nagyobb.

Börnike 2013.10.29. 20:42:04

Ezt az érzés nagyon jól leírtad. Szerintem a legtöbbünk eljutott erre a szintre amikor már családként tekint az addig idegen környezetre. Engem egy meleg szeptemberi délutánon THÜH szoli közben ért ez az érzés. Máig emlékszem a hangulatára pedig pont húsz éve volt.

Martinm5 2013.10.30. 00:55:12

Hát barátom, most értem a végére, pár nap alatt az egészet elolvastam és csak gratulálni tudok! Éltem át hasonló (na jóval szelídebb) dolgokat, és egyszerűen zseniális amit6ahogy irsz!

Dvorszky határőr 2013.10.30. 19:14:41

@Martinm5: Szia nagyon köszönöm! Nagyon jó érzés ám ilyen kritikát kapni, igyekszem ennek megfelelően írni a maradékot!
:))
D.h.

Börnike 2013.10.30. 21:28:10

@Dvorszky határőr: Én Szombathely pampáin száguldoztam BMP-1 gyalogsági harcjárművel. Hétköznapi nevén nyuszibusszal.
Ott is voltak HÖR-ök. De sokat nem tudtunk róluk. Még a leszerelések sem történtek egyszerre. Talán direkt?! :)

Dvorszky határőr 2013.11.04. 16:49:32

@Börnike: :)) azért talán azt még egy katonatiszt is felérte ésszel, hogy ha épp leszerelt részeg határőrök és honvédek összetalálkoznak, abból nem sok jó sül ki. :))