Centi_30.jpg201

 

 

 

 

 

 

Október 31. Szombat

Ma Répával rácsodálkoztunk, hogy mostantól napokig szinkronban megyünk szolgálatba. Indulnunk is kellett ebédelni, mert Rövid Ugrással tettek minket délutánra F2-re. Ez még csak az első Rövid Ugrásom az elmúlt napokból, ma még frissek voltunk Répával, ezért a szolgálat alatt megállapodtunk, hogy mivel holnap megint csak délutánra megyünk, éjszaka újból kiszökünk.

És hogy ne is tököljünk sokat, rögtön miután leadtuk a fegyvert, már mentünk is a kerítésen ásító lyukhoz. Meglehetős rutinnal másztunk át rajta és már szaladtunk is a vasúti töltés mögé, hogy egy kilométer után visszaálljunk stoppolni az útra.

Megint nagyon hamar felvett két negyven körüli fazon. Pontosan tudták mi a dörgés, mondták, hogy bátrak vagytok srácok. Két katonatársba futottunk bele, a hetvenes években szereltek együtt a harckocsizóktól. A sereg alatt egy életre barátokká váltak. Mesélték rögtön, hogy ők hogyan lógtak ki, hányszor és minek.
Teljesen összeszoktak, kerítésen másztak át, és felváltva hol az egyikük, hol másikuk barátnőjéhez mentek el.

Én kezdtem kényelmetlenül érezni magam. Hős vagyok, áthágom a szabályokat, megszegem a törvényeket, olyat csinálok amit csak kevesen, és amivel nem ártok senkinek.
Szököm éppen.

Miért kell más hőstetteit hallgatnom, miközben épp zajlik a sajátom? Jó fejek, de azért mégis!
Elvégre tényleg mi vagyunk szökésben.

Lehet, ez olyan gyakori, hogy aki volt sorkatona, az mind csinálta?
Ahogy ezek is?
Lehet, hogy nem csak kevesek csinálják?
Ez a két szimpatikus fasz is kiszökött, többször is.
Mindenki kiszökdösne?
A Kistatár is?
Ááá, azt nem hiszem.
Mindenki tuti nem.
Szerintem nem is olyan sokan.
A többségről nálunk nem tudom feltételezni.
Biztos kevesebben lógnak ki, mint ahányan nem.
Inkább az a valószínű, hogy kevesen.

Azért ez elég komoly kihágás.
Folyamatosan menekülni kell.
Éberen figyelni, nem lankadni.
Bízni a társban.
Társ nélkül nem is lehet.
Bírni kell az üldözöttség érzését.
És élvezni.

Nem, ezt kevesen tudják.
Amikor itt benn pici apró dolgok miatt beszarnak. Nem hiszem, hogy sokan merik.
Nem mondom, vannak fasza gyerekek, de a többség az nem ilyen. Ha megnézzük, hogy ezek között milyen a másmilyen, az aki inkább jelent azokról, akik bátrabbak. Mennyi van belőle, és mennyi az, aki pluszban még egyéb módokon is nyal, mennyinek van mindezekhez vagy mindezek mellett csillaga is?
Elég nagy halmaz.
Azok tuti nem szöknek.
A fasza gyerekek közt mennyi tenné még ezt is meg?
Ez az egyik legsúlyosabb eltévelyedés.
Háborúban az ilyesmi halált érdemel.
A laktanyában elkövethető legnagyobb bűn sosem lehet akkora, mint ez, mert benn vagy, hadra fogható, felhasználható. Kis stikák persze vannak, kiszaladnak ketten a közeli kocsmába, a Sarokházba, de jönnek is vissza rögtön. Esetleg kinn berúgnak, de ha felfedezik, benn biztos van, aki tudja és mondja is, hogy ki szoktak járni. És ha a tisztek utánuk mennek is, nem gond, megvannak, csak berúgni mentek, ahogy a tisztek is ismerik ezt, hisz rabjai. De úgy, hogy elmenjen az ember szórakozni a város másik felébe, ahogy mi terveztük, és hogy a laktanyában tényleg senki ne tudja, hol vagyunk, úgy nem hiszem, hogy sokan.
A fasza gyerekek közt is kevesen.
Nagyon kevesen.

Tehát összegyűlt ebben a kocsiban négy igazán fasza gyerek.
Azért, amikor kitettek a Nagyvárad téren, mégis úgy nézett ki, hogy na most két öreg katona elmondta a tutit a kopaszoknak, kitanították őket, a nyomdokaikba lépett az újabb nemzedék. Répának is valami hasonló lehetett a meglátása, mert felkacagott, ahogy az autó elindult és annyit mondott, hogy ezt a két nagyképű marhát!

Répa nálam életrevalóbb volt, teljes természetességgel kérdezgette meg a járókelőket, a buszvezetőket, hogy hogyan jutunk tovább. Én nem mertem volna, valószínűleg megyek az érzésem felé. Ami rendre megcsal amúgy. De Répa élvezte is, mert majd mindenki megkérdezte, hogy amúgy mit csinálunk itt, katonák vagyunk ugye. Ő mindig készségesen elmesélte és fürdött a reakciókban.
Ne mondja, valóban? Tényleg? Megszöktek? Ez igen, srácok! Nem lesz ebből valami baj?

Mindenkinek kielégítő választ adott, és mindig többes számban beszélt, mindig beráncigált pillanatokra a beszélgetésbe, mindig elmesélte a szerepem, rám mutatva közben. És jól esett, hogy megállhatok a vége előtt, nem kell teljesen bátornak lennem, nem kell járókelőket megszólítgatnom és így is árad felém és belőlem a hősiesség.

Hálás voltam Répának. Úgy éreztem, igazi barát.
Akiért tényleg az életem adnám.
És biztos vagyok benne, hogy ő is az enyémért.

Boldog voltam ettől, kimúlt valami görcs és én is jó fej lettem, amíg utaztunk a buszokon végig nevettem és nevettettem.
Fergeteges jó kedvünk lett.
Céltudatosan haladtunk a Randevú felé, ahogy terveztük, de most azt is tudtuk, hogy levesszük a lábukról a csajokat. Az utolsó kilométereket taxival tettük meg a Moszkváról, mert épp egy olyan srácot szólítottunk meg, aki pont oda igyekezett és elvitt magával. Istvánnal együtt is mentünk be. El se engedett minket, vitt a barátaihoz, egy elég népes és mérsékelten vegyes összetételű társasághoz. De ha nem is sok, ezért egész jó csajok voltak velük. Most akaratlan kicsit eltakarták őket a srácok, akik nagyon érdeklődőnek tűntek. Répa mesélt, és ahogy belekezdett a lányok előre furakodtak és kissé bárgyú kérdéseket tettek fel, de Répa brillírozott, úgy válaszolta meg ezeket, hogy az arca rezzenéstelen maradt, de a pasikból dőlni kezdett a röhögés. A lányok nem értettek a fiúkat, ezen a fiúk jobban nevettek, de ezzel amúgy jól elvoltunk, majd egy órát évődtünk velük, mert Répa mindig mondott olyat is ami az egészet lecsendesítette és tetszett a lányoknak. A lányok egyre jobban oda voltak érte. Most hiába beszéltetett és beszélt rólam sokat, nem érdekelte őket, de a szája, ahogy mondja mindezt, az nagyon.

Akkor is ő beszélt, amikor láttam elsápadni. Valamit meglátott mögöttem, de nem volt időm se megfordulni, se átgondolni, úgy vágtak hátba. Ezután gyors lett a reflexem, azonnal megpördültem és egy katonai rendész állt velem szemben, aki máris üvöltött velem. Teljesen elnyomta a discozene hangjait.

– Azonnal ki innen, katona!

Répának is intett és kimeneteltünk. Talán csak rutinosak voltak, de lehet, hogy valaki felnyomott minket és biztosra mentek, mert az egyikük az egyetlen bejárat elé állt, a másik pásztázta be a terepet. Jó fogásuk volt ma.

bilincs.jpg
Kinn a bejárat előtt álltunk vigyázzban, felváltva ordítottak velünk a discoba igyekvő lányok és fiúk előtt. A parancsoki UAZ ülésének fémkeretéhez bilincseltek minket aztán, majd szirénázva berobogtak velünk a Petőfi laktanyába.
Közben kiderült, hogy nincs könyvünk és semmilyen azonosítónk. Muszáj volt elmondani, hogy a Ferihegyi Határőr laktanyából szöktünk meg. Benn leadtak egy álmos őrmesternek, aki átvett minket papíron egy rövid, néhány mondatos jelentéssel együtt és bedugott egy cellába. Fogdába kerültünk. Bár Répa is ideges, tíz perc múlva már röhörészünk.
Hülye helyzet, de komolyan, most mit csináljunk?
A legjobb, ha viccet mindenből.
Még az őrmester kiabált, hogy csönd legyen a kurva életbe, kussoljunk végre, aztán nemsokára elcsöndesedtünk. Az őrmester még utoljára az ajtón keresztül annyit közölt velünk, hogy reggelig nem akar rólunk tudni. Addig alhatunk.

angyalbör16.jpgOlyat kongott a fémajtó, majd leestem a priccsről. Fél hat lehetett.
Az őrmester jött egy századossal meg egy zászlóssal. Az őrmester ébresztett, hogy valami fémmel, talán pisztolymarkolattal hatalmasat ütött az ajtóra. Mire benyitottak már mindketten vigyázzban álltunk.
A tisztek emberi hangon tájékoztattak, leginkább a százados beszélt, hogy nincs joguk sajnos velünk semmit tenni, határőrök vagyunk, a BM kötelékébe tartozunk, így nekik kell majd a megfelelő büntetést kiszabniuk. A BM szócskát olyan undorral ejtette ki, hogy minden korábbi emberi vonás eltorzult benne. De csak másodpercekre, mert aztán ismét nyugodtan folytatta, hogy most visszavisznek az alakulatunkhoz, bajlódjanak ők velünk. Kikísértek egy Latviához, a sofőr mögé ültettek minket, ők meg befészkelődtek mögénk.
Se bilincs, se hangos szó.
Nyilván tudták, hogy szökni nem fogunk.
És jól tudták.
Fasza gyerekek vagyunk, de nem ennyire.
A nevünket, az alakulatunk számát elmondtuk, ha el is szökünk, hová menjünk és minek? Ne adj Isten, visszalógunk a laktanyába, akkor is kiderül mindez. Mindegy, hogy ők visznek-e.
Kurva nagy bajban vagyunk.

vápnyit.jpgEz most nem elsikálható, erről jelentések készülnek, ezt két minisztérium fogja lelevelezni egymással, ezért most nagyon durva büntetést kapunk.
Most érdemes a Határőrségnek példát statuálnia. Most lehet olyan büntetést adni, amit büszkén be lehet lengetni a Honvédelmi Minisztérium felé: lehet, hogy nálunk is történik ilyesmi, de nem marad megtorlatlan. Néha összepillantottunk Répával, ő is biztos ugyanerre gondolt.
Tegnap elalvás előtt még viccelődtünk a futkosó gondolatával, de ma az nagyon is valóságos eshetőségnek látszott. Csendben töppedtünk egyre kisebbre, ahogy közeledtünk a laktanya felé, a két tiszt viszont kedélyesen diskurált, már egy ideje abban a leereszkedő hangnemben, ahogy majd átadnak bennünket.
Leereszkedően, fölényesen.
Most ők a rend és a törvény.
Bárki járul majd eléjük, legyen az akár a laktanya parancsnok, mindenképp erkölcsi nulla lesz előttük. Aki még arra sem tud vigyázni, hogy a katonái ne csámborogjanak a városban.

Tokos állt a kapu-őrszolgálatban, keze remegett a telefon kurbliján, ahogy becsörgetett a Csütihez. A hangja is remegett, alig tudta elmondani, mi is a helyzet. Magas rangú katonai rendészek hoznak két szökött határőrt.
Emberemlékezet óta nem volt ilyen.

Igazából Tokos arca döbbentett rá, mi is ez. Ha kacsint, vagy egy félmosolyt elenged, míg nyitja a kaput, akkor rendben lennék, de rémült, ijedt ábrázattal tette. Mintha a vesztőhely kapuját nyitná előttünk.
Rémület és sajnálat látszott rajta.
És aztán rajtam is.
Inkább rémület.

Amikor megláttam Szénát, akkor még inkább.
Nem is figyeltük, ki ma a Csüti.
Tök véletlen, hogy megint ő van, holott nála már egyszer lebuktunk és megígértük neki, hogy többet nem megyünk ki, amikor ő van szolgálatban.
Ellenkező esetre a futkosót helyezte kilátásba, és most minden ideális ehhez. Ha ügyesen csinálja, még kitüntetést is szerezhet.
De hamar meglátom, hogy nem akar hősködni.
Megalázkodva tördeli a kezeit és hajbókol. Magyarázza, hogy hagyjanak csak itt minden papírt, ő megírja a jelentést az összes minisztérium felé, úgy érzi ez kötelessége, szinte becsületbeli ügy, mégiscsak tőle szöktünk meg. A kiszabható legszigorúbb büntetést fogja kérelmezni, elrettentő lesz a retorzió ereje.

– Higgyék el! A Százados elvtársnak nem kell ezzel foglalkozni, nyilván van jobb dolga is!

Dől belőle a cefreszag, nem is tud ekkora beszéd után már másra gondolni, meg is kérdezi, hogy esetleg az apja házi pálinkáját nem kóstolják-e meg. A százados bólint a zászlós felé, az eltűnik Szénával az irodában, majd egy butykossal a hóna alatt bukkan fel újra. A százados kimérten mondja, hogy azért nem szeretné, ha ez rendszeres lenne, mert nem szeret ilyen korán kelni a Határőrség belső rothadása, a fegyelem hallatlan romlása miatt, ellenkező esetben kénytelen lesz még a minisztériumi kapcsolatait is bevetni, hogy végre a Határőrségnél is kialakuljon legalább megközelítőleg az a vasfegyelem, ami a honvédséget jellemzi. Széna tisztelgés helyett meghajolt, ígéretet tett, miközben a százados az összes rólunk írt feljegyzést a kezébe nyomta.

Közben minden második pillantása a kapu felé irányult, ahonnan a mi tisztikarunk valamelyik vezetőjének a felbukkanását várta.
Illetve dehogy várta, félte.
Látszott, hogy semmi vágya, csak végre a rendészek húzzanak innen a fenébe. Azok se érezték annyira jól magukat, bepattantak a kocsiba és elrobogtak. Szerencsére korán van tényleg, a mi fejeseink közül senki nem jött még.

Széna intett nekünk és mi követtük a maga után húzott, hosszú, testes alkoholpárába burkolva. Leültetett az irodában és elolvasta a jelentést. Megint izzadt, mint egy ló, csak az iratokra csöpögő verejték koppanása hallatszott. Lemondóan sóhajtott aztán és mint két barátnak, mondta, hogy ebből most nem csinál ügyet, de többet meg ne próbáljunk kiszökni, ha ő a Csüti, mert akkor mindent megtesz, hogy futkosóra küldjön. Ezt mondta múltkor is, de akkor mindez fenyegetésnek hatott, most kérésnek.
Megegyeztünk.

Még egy kicsit meg is sajnáltam. Hogy olyan pechje legyen, hogy kétszer is kilógnak a szolgálata alatt! És, hogy ettől az egész esti munkája, a sok pálinka teljesen haszontalanná vált, mert kijózanodott ahogy megjelentek a rendészek.
Attól tartok, már nem fogok tudni bevágódni nála.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr105522814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HighTroller 2013.10.31. 08:14:36

nem hiszem el, hogy mindent megúsztok. Szimpatikus figurák vagytok így a blogról, de ha veletek kellett volna szolgálnom, biztos utáltalak volna titeket, mert én tuti megbuktam volna minden szarral, és tuti szívattak volna ész nélkül :)

paveway 2013.10.31. 08:34:44

Ha veszek egy lottó szelvényt, mondasz nekem öt számot? Ekkora mázlival...
Répa karakteréről tudod, ki jut eszembe? Urbán honvéd, Angyalbőrben. A sztori szerint ugye ő volt a szépfiú, aki mindenkit levett a lábáról.

szepi79 2013.10.31. 10:05:03

ezek után már senki nem mossa le rólatok, hogy csókosok vagytok :D

@HighTroller: ez már nekem is többször eszembe jutott, hogy így olvasva vicces, de együtt szolgálni gáz lett volna.

HighTroller 2013.10.31. 11:19:17

én igazából azt érzem csomószor, hogy azt gondolják a két jómadárról, hogy annyira hülyék, hogy gyakorlatilag nem lehet velük mit kezdeni, ezért inkább hagyják a francba.

szepi79 2013.10.31. 12:11:38

@HighTroller: a kettő nem zárja ki egymást :D

Haynau (Sons of Monarchy) 2013.10.31. 12:41:39

@szepi79, első ezen a néven: @HighTroller:
"így olvasva vicces, de együtt szolgálni gáz lett volna."

Én is így vagyok ezzel, most visszaolvasva mókás, de akkor tutira utáltam volna a két seggfejet, akik minden baromságot megússzák valahogy. Szerintem a végén már kívántam volna, hogy egyszer b@sszanak rá úgy istenesen, futkosóval.

borzimorzi 2013.10.31. 13:04:36

@HighTroller: Én is kezdek egy kicsit aggódni miattuk, mert a feletteseiknek ebből nagyon elege lesz, és nagyon hamar. Ha van köztük, aki elég szemétláda és még esze is van, akkor a két jómadár miatt lefenyíti az egész bandát. Onnantól kezdve sajnos, ez a két szökdöső fiú nagyon sok lépcsőn fog "véletlenül" leesni és nagyon sok radiátornak fog "véletlenül" nekiesni...

Üdv:
b

Flankerr 2013.10.31. 13:16:52

Dvorszky határőr: ekkora és ennyi mákot ma már jelenteni kéne a megfelelő hivatalnak, mert ez már ipari mennyiség..:D

Mr. Waszabi 2013.10.31. 18:12:49

Már a múltkorinál is találgattam, hogy mikor játszódik a történet, mert szagra még az ismerős szocreál, de az nagyon rég volt. Nem akartam elhinni, hogy van, aki ebből sztorizik ma, de úgy tűnik, eladható:)

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.10.31. 18:35:42

@Mr. Waszabi: valahol a gengszterváltás környékén, ha jól saccolok és/vagy jól emlékszem. :)

Dvorszky határőr 2013.10.31. 20:39:54

Érdekes, hogy mennyire úgy reagáltok, mint akkor a többiek. Nem értem. :)))))

kiwirágós kivirradtig 2013.10.31. 21:26:44

@szepi79, első ezen a néven:

Nem csókosok, hanem gátlástalan hazudozók.

Persze biztos van pár olyan hülye, aki ezeket a meséket elhiszi.

Azoknak azért szólnék, hogy a Piroska és a farkas sem teljesen igaz történet.
Ez a sztori pedig pont annyira, mint az.

szepi79 2013.10.31. 21:57:54

hm. pedig megnéztem, nincs kinn a blog most az index főoldalán. az index2-n se.

Zsolt Gregovszki 2013.10.31. 23:14:51

@kiwirágós kivirradtig: Akkor meg minek olvasod???, amúgy kösz, hogy lehülyéztél itt mindenkit aki szereti és olvassa ezt a blogot.

Háthaeznemfoglaltnick 2013.11.01. 07:09:38

Simán igaz lehet. Nálunk is történtek igen érdekes dolgok, például valaki akkumulátort lopott és kiadta valami árnyalaknak a kerítésen, hogy hé öreg, tedd már le amellé a lada mellé. Mondjuk ő spec lebukott, mert tiszt volt az árnyalak.

Ami meg a többieket illeti, nálunk is voltak dobbanatók, de engem valahogy nem érdekelt a dolog. Kimentél? Ok, ügyes vagy. És milyen volt? Remek. És ezzel el is volt intézve. És mi lehetett volna a kollektív büntetés? Így is, úgy is bent kellett tölteni x száz napot. Mit tudtak csinálni? Kúszni kellett az alföldi homokban? Hehe. Vicces volt. Mi már rég szabadok voltunk, míg akik kúsztattak minket, azok "ott rohadtak még kétezerben is". Szóval valahogy nem lehetett komolyan venni a hivatásosokat. Így az úgynevezett kollektív szívtások is tompultak. Hiába vergődtök, mi hamarabb szabadulunk. Bennem legalább is ez zajlott le, így ha valakinek pofátlan szerencséje volt - még ha kollektív büntetés jött is utánna -, azt gondoltam, hajrá, tedd meg még egyszer.

Nyilván nem egy rúgóra jár az agyunk :D

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.11.01. 11:20:03

@szepi79, első ezen a néven: szerintem a gyerek nagyon be akart vonulni, de kapott egy méretes E kategóriát és most irigykedik. :D

Maczi 2013.11.02. 23:33:27

@Mr. Waszabi: Ez a nap pontosan 1987. 10.31-én volt. A gengszterváltásnak itt még nem érződött az előszele.

Maczi 2013.11.02. 23:53:31

@Flankerr: Akadtak a FEP környékén még mázlik. :)Kábé fél évvel korábban, az egyik leszerelés előtti napon, a KEO-járat gépkocsiparancsnoka egy leszerelő tisztes volt. Ennek megfelelően menetközben valahogy tele lett a Latvia csomagtartója itallal. Mivel a csomagtartó kívülről látható, rongy került az egészre. A Keleti pályaudvarnál a gyalog VÁP úgy döntött, hogy igazoltat és a kocsit átvizsgálja. Hát nem jött össze nekik, mert tájékoztatva lettek arról, hogy titkos anyag van a kocsiban és így senki, még ők sem kutathatják át a kocsit. Ez nem tetszett nekik és ezért bevitették magukat a Petőfi laktanyába. Ott állt a kocsi az udvaron, tele piával. Jól mutatott, ahogy egy határőrös kocsi körül ott masíroztak a kopasz HM-esek. Aztán az ottani ÜTI nekiállt telefonálgatni a ferihegyes HÜTI-vel, hogy miről is van szó. Szerencsére a HÜTI is megerősítette, hogy a titkos anyagot szállító kocsit senki sem nézheti át. Így kénytelenek voltak elengedni a kocsit tisztestől, sofőröstől, piástól. Ferihegyen sem nézet a kocsiba senki sem és így a leszerelő bulira biztosított volt a hangulat.

A fentiek előtt 1-2 hónappal pedig az egyik szombat este többen az egyik Latviával meglátogatták a Várban a Fortuna diszkót. Nem volt kedvük BKV-ézni. Mivel sorállomány adta az ügyeletet, így senki sem foglalkozott azzal, hogy hova viszik a kocsit. Mindenki úgy ült bele, ahogy éppen fel volt öltözve, pizsamában, melegítőben, gyakorlóban, vegyesen. Ebből sem lett bukta.

Dvorszky határőr 2013.11.04. 16:57:07

Gregovszki: Köszönöm Gregó! :)) Kinn volt aznap déltől négyig az Indexen, olyankor beesik egy-egy ilyen alak, én is számolok mindig 10-ig aztán nem nagyon reagálok, mert ahogy szepi79 írta is, ezeknek a válasz a hajtóanyag.
És a bejegyzéssel úgyis magát minősíti.

Annak örülök, hogy ha elhiszitek, ha nem olvassátok, és ez a köszönet minden olvasómat megilleti.
Szóval nagyon köszönöm.
:)

Dvorszky határőr 2013.11.04. 16:58:00

@szepi79, első ezen a néven: Kinn volt délután négy órát, az fújja ide, az értetleneket. :)

Dvorszky határőr 2013.11.04. 17:06:51

@Háthaeznemfoglaltnick: mi@álfirkász: @Maczi: :) amióta írom a blogom, sokat beszélgetek barátokkal ismerősökkel akikkel az elmúlt 26 évben sose említettük a katonaságot és olyan sztorik jönnek elő, amik mellett az enyém simán elfér, néha szájtátva hallgatom, szóval nem hiszem, hogy egyedi, ilyen mennyiségben talán szokatlan, de ez nekem is így visszaolvasva szembetűnő, akkor semmi meglepő nem volt az, mert benne voltam.

Példát rögtön Maczi írta, mert azért ez a sztori szintén elég erős, de semmi kétségem, hogy meg tud történni ilyen, ahogy meg is történt :))
Aztán persze lehet, hogy a világ leglazább laktanyájában voltunk, ahonnan simán el lehetett menni a Fortunába melegítőben, latviával. :))