Centi_30.jpg157

 

 

 

 

 

December 14. Hétfő

 
Ma már rendesen be voltam írva szolgálatba, délután mentem is Ferihegy 1-re.

Megint nagy a szaladgálás, mert ma újból érkezik a Concorde.
A Brithish Airways Concorde-ja.

Concorde1.jpg
Csak messziről látom, ahogy közeledik, ahogy kecsesen leszáll, és ahogy beterelik egy tőlem távoli gépállóhelyre. Egy szerelővel kezdtem beszélgetni, hogy milyen gyönyörű gép, aztán belemelegedtünk, elmondta, hogy mint minden szerelőnek neki is az az álma, hogy szuperszonikus gépet szerelhessen. Mesélt sokat róla, például kétszer gyorsabban repül a hangnál és 18000 méter a repülési magassága. Emiatt például a London-New York út menetideje mindössze három óra húsz perc volt. Vagyis az ötórás időeltérés miatt a Concorde előbb ért a célba, mint, ahogy felszállt.
Szájtátva hallgattam, hihetetlen.

Aztán van ugyanilyen szovjet gyártmány is, mesélte, a TU-144-es, de az szerinte még nem járt Magyarországon. Az egyetlen dolog ami miatt innen - ebből az országból - kimenne, az ez, hogy ilyen gépekkel foglalkozhasson.
Még az is az eszébe jutott, hogy eltérít egy gépet.

Hunyorogva néztem rá.
Aztán a Concordra.
Most ezt vajon tényleg nekem kell elmondania? Vagy tesztel?

De észrevette a meghökkenésem, aztán nevetve folytatta, hogy amióta engem ismer, azóta ez fel sem merülhet.
Vagyis ebben a négy percben.

Amíg ilyen rettenthetetlen vitézek védik a hont, nem kockáztatná meg, mondta.
Ráadásul családja is van.
De azt tudom-e, hogy volt már itthon sikeres gépeltérítés?
Régen, amikor még voltak belső repülőjáratok. Erről nem szabad beszélni, mondja, de persze itt a reptéren mindenki ismeri a történetet. Egy csapat fiatal megcsinálta.

– Azzal meg még gyorsabb is lenne! – bökött a Concorde felé.

 

TU-144:
tu144.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr785622294

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Flankerr 2013.12.14. 08:18:05

Nem csoda hogy nem láttatok Tu-144-et, 1978-ban 5 év belföldi forgalom után kivonták, még a szovjeteknek se érte meg üzemeltetni..:)

charlie 2013.12.14. 19:38:18

@Flankerr: Valóban nem üzemelt azután menetrendszerű forgalomban, azonban még a nyolcvanas években is használták kísérletekhez.

Dvorszky határőr 2013.12.16. 17:26:41

Ezeket nem is tudtam, köszönöm :)

hungarisztan 2013.12.29. 14:45:02

A TU-144-et, avagy népszerűbb (és ipari kémkedésre utalóbb) nevein Konkordszkijt avagy Konkordovicsot elég sok furcsa történet övezi. Kezdve ugyebár a feltételezéssel, hogy a szovjetek az egészet lelopták a brit-francia konzorciumról. Valószínűbb azonban, hogy a kémkedés oda-vissza folyt, a nagyon hasonló alakot pedig sokkal inkább indokolják az aerodinamika áthághatatlan fizikai törvényei, mintsem a kémkedésből származó másolás. (Bár utóbbit sem vélném elhanyagolhatónak.) Nem szabad elfelejteni, hogy az oroszok igen kiváló aerodinamikai és egyéb repülős szakemberekkel rendelkeztek: a pilótajogsim megszerzésekor olyan Malév pilcsi volt az oktatóm, aki Tupoljeven tanult, és jópárezer órát lerepült rajta, de az elsők között jelentkezett és került át a Boingekre, amiken szintén lerepült párezer órát – van tehát összehasonlítási alapja. Mesélt sok mindent, többek között azt is, hogy nyilván ég és föld a különbség kényelemben, szolgáltatásokban és persze gazdaságosságban az amcsi gépek javára, de repülni az orosz gép tud jobban, és nem véletlenül: ott a sárkányt (a szakzsargonban ez a gép testét jelenti) nagyon komolyan megcsinálták, mert muszáj volt a gyengébb hajtóműveket jobb repülési tulajdonságokkal kompenzálni, míg az amcsi gépépítési gyakorlatot kis túlzással inkább az jellemezte, hogy fogtak egy csövet, és rábasztak pár olyan teljesítményméretezésű hajtóművet, ami képletesen szólva akár egy kőszikla aerodinamikájával rendelkező tárgyat is átrepített volna az óceánon... Szóval nem nagyon bonyolították túl a sárkányt, na. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Tuskók hajtóműveit a Boingokhoz képest a reptértől kábé kétszeres távolságban lehetett lehúzni alapjáratra, és bevitorlázni velük a célreptérre, más kérdés, hogy még így is a gatyájukat kifizették üzemanyagra, meg a nyugat-európai repterek környezetvédelmi és zajártalmi bírságaira (mert ezek ugyebár nem voltak szempontok a szovjet tervezőknek). Tény, hogy ha megnézzük egy nagytuskó alakját, azokkal az erősen nyilazott szárnyakkal az egyik legszebb formát mutatják még ma is. Márpedig repülős berkekben van egy olyan mondás, hogy ami szép, az jól is repül (és fordítva: ami jól repül, annak szépnek is kell lennie).
De vissza a Konkordovicshoz!

Hogy a Concorde miért vált sikertörténetté (amúgy nem vált, pályafutásuk során mindvégig veszteséget termeltek még a csillagászati jegyárak ellenére is – mindkét társaság presztízsokokból üzemeltette őket, s csúnya dolog ilyet mondani, de valójában nagyon is kapóra jött a leállításukhoz a baleset), és a TU-144 miért nem, arra igen sok elmélet látott napvilágot, hihetőbbek és kevésbé hihetők egyaránt. Mindenesetre a Konkordovics – gyanús szovjetsége okán amúgy is hátrányból induló – hírnevének egyáltalán nem tett jót a 2 balesete, melyek közül a párizsi bemutatón történt baleset valóban ritka gyanús körülmények között zajlott. A tények elhallgatása persze sosem okozott nagy lelkiismereti válságot az oroszoknak, de hogy a franciák miért zárták le hermetikusan a baleset helyszínét úgy, hogy még csak az orosz balesetkivizsgáló szakembergárdát sem engedték oda, az alighanem teljes joggal indította el az összeesküvés-elméletek sorozatát, kezdve a géphez túl közel navigáló (állítólag a kacsaszárnyakat repülés közben igen kiváncsian vizslató és filmező – ennyit az oda-vissza kémkedésről) Mirage gép szerepétől (melynek létezését és egyidejű repülését is csak sok évvel később ismerték be a franciák) a titkosszolgálati szabotázstevékenységig (úgyismint fedélzeti robbantás). Sosem fogjuk megtudni az igazságot, mindenesetre a francia-angol konzorciumnak már-már gyanúsan kapóra jött a konkurrencia látványos kudarca. A repülési iparban ugyanis nem jó ómen egy típus számára, ha a világ minden pontjáról odasereglett szakemberek szeme láttára perecel le az eladásra szánt gép... Ha meg nem sokkal később egy másik ugyanolyan is ugyanezt teszi, akkor a gép tulajdonképpen eladhatatlan kategóriába kerül. A másik baleset ugyan tisztábbnak néz ki, de ez semmit nem von le abból, hogy immáron az oroszok sem erőltették tovább az utasforgalmat. Megtették belföldi postajáratnak (a szokásos szovjet abszurditás!) a világ egyik legdrágábban üzemeltethető repülőgépét... persze a SZU sosem arról volt ismeretes, hogy üzemanyag meg egyéb ilyen hatékonysági-gazdaságossági, „szőrmelléki” tényezők nagyon érdekelték volna.

Amúgy Németországban, Sinsheimben megtekinthető mindkét szuperszonikus gép kiállítva (tudomásom szerint a világon egyedüli módon), be lehet menni, össze lehet hasonlítani a két gépet, a két pilótafülkét. (Nagyon ajánlott múzeum egyébként – és ez csak az egyik része, pár kilométerrel arrébb van a másik, ami szintén hatalmas és szuper.) Finoman szólva is maradhatunk annyiban, hogy ha semmi mást nem is tanultunk-tapasztaltunk volna a két világrend közötti különbségről, merőben a két gép felületes tanulmányozása is tökéletesen rávilágítana arra, miért az a világrend dőlt össze, amelyik...

Dvorszky határőr 2014.01.02. 13:03:50

@hungarisztan: Köszönöm, ez igen alapos leírás, ezeknek a 90 százalékát nem ismertem. Én kezdetben össze is kevertem képen a két gépet.

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2019.03.13. 12:32:19

Ez most úgy hangzott, mintha egy beépített elhárítótiszt akarta volna rávenni a gépeltérítésre a kiskatonát, hogy utána meg lecsukhassa. Szegény Szűcs Sándordt így ugratták be (pestisracok.hu/gyermekei-kepet-szorongatta-az-akasztofa-alatt-puskasek-elott-statualtak-peldat-szucs-kivegzesevel/), hogy kivégezhessék. Persze az időben egy kicsit előbb volt.