Centi_30.jpg97

 

 

 

 

1988. február 12. péntek


Ezt a telet nehezen fogom megszokni.
Megszeretni meg szinte lehetetlen.
Annyit kínoz, hogy menekülni fogok tőle egész életemben.
Meleg helyre költözöm lakni.
Belépek a pártba, megbízható leszek, bizalmas ügyek kezelésére alkalmas és azt a feladatot kapom, hogy kémkedjek Tahitin vagy valamelyik Karib szigeten.
Vagy ott van Kuba!
Baráti ország, oda kimehetek!
Még megbízhatónak sem kell lennem.
Ilyen helyen kellene élni, mert a tél az elpusztít.
Nem lehet győzni erőforrásokkal.
Egyszer ki fog minket pusztítani, elűz a birodalmából.
Engem az előőrsei meggyőztek.
A hadereje, a szervezettsége, a hatékonysága megmutatkozott nekem.
És tekintélyt parancsolt.
Soha semmi más ennyire.
Mostanában éreztem először tiszteletet.
Azt az igazit.
Ami feltétlen elismerésre sarkall.
Alázat, de nem megalázkodás.
Amiben az ember örömmel ismeri el, hogy alacsonyabb rendű, rangú. Az öröm ebben az, hogy van olyan, amit félve tőle, de elismerve, többnek gondolunk magunknál.
Ez a dolgok értékén, értékelésén segít.
A dolgok értékének meghatározásában.

Én nem tudom, hogy hogyan állok.
Azt hiszem a tiszteletet sosem éreztem még.
Senki és semmi iránt.
Egészen máig.
Tisztelni önmagáért senkit, semmit nem tiszteltem.

Három kategória létezik:

Akiktől, amiktől féltem.
Ilyen például a víz.
Nem tudok úszni. A víztől rettegek.

Aztán vannak akiket, amiket szeretek.
A szeretetben – az abban teljesen természetességgel –, meglévő tisztelettel telve, ami a szeretet sajátja.
Ilyen Apám, Anyám, a testvéreim, a barátaim és a mákos guba.

És végül vannak azok a dolgok, személyek, akik nem számítanak.
A díszlet.
Ott nincs helye tiszteletnek, ott azok vannak, akikhez még csak nem is méregetem magam, nem gondolom, hogy kevesebbek nálam, hanem már az a feltevés, hogy ezt bizonyítanom kellene, méltatlan.

Igen így létezem.
Ezért van itt benn az a kurva sok probléma velem.
Sem az egyes embert, tiszteket, társaimat, sem az intézményeket, mint határőrség, katonaság, nem tiszteltem. Van persze akit megszeretek, aki bajtárs lesz, meghalnék érte.
Répa, B.K.Zs, és a mostani körlettagok, Alex, Lufi.

De akit nem szeretek az nekem semmi.
Szánalom nélkül hagynám őket meghalni, szenvtelenül tudnám öldökölni őket. A tiszteket - ráadásul - kedvtelve.
Elég ijesztő ez.
De most a tél megmutatta, hogy fejlődőképes vagyok. Megéreztem milyen tisztelni, legalábbis félelemmel vegyes tisztelettel. És ebben a tiszteletben az a biztos tudás is megszületett, hogy nem győzhetünk.
A tél, a hideg ellen nem.
Ideiglenesen, betolakodóként megjelenhetünk, de hosszú távon csak úgy, ha visszasüppedünk állattá, lecsökkentjük az igényeinket és kizárólag a túlélés céljával vágunk neki a télnek. Minden egyéb olyan pocsékolás, ami a túlélhető telek számát csökkenti és a tél felé billenti a mérleget.
Ez őrültség, nem győzhetünk.
Tudom.


Ma megint Cupi tartja a köteléket.
Sziporkázik, minden szava aranyköpés, de ma egy nagyon fontos bejelenteni valója is van, amit az eligazítás végére időzített, de előtte már többször utalt rá, hogy fog mondani valamit.
Nem remélhettük, hogy addig mondana bármit.
Ellenben beszélt, hosszan, jelentőségteljesen.
De fogalmunk sem volt, hogy miről. Teljesen értelmetlen zagyvaságot produkált, és csak ez a szóbeli ígéret maradt meg nekünk.
Aztán valahogy eljutottunk ide, mert bejelentette, hogy most bejelenti a korábban bejelentett bejelentését.

Álltunk, mintha cövek.
Eddig világos.
Értjük.
Kezdheti.

Nagy levegőt vett és elmondta, hogy hosszas vívódás után, amelyet amúgy a mi érdekünkben tett, egy fontos döntést hozott.
Ezután azt találta mondani, hogy a szombatot és a vasárnapot hétvégének határozom meg!
Így, minden előzetes felkészítő konzultáció nélkül. Egy mondatban definiálta, mostantól, hogy lesz itt és a világban.
kisbiro.jpgIgen, mert ma péntek van, és a határőrség mindenre fel van készülve egy nappal korábban, magyarázta, így ma intézkedik erről, ez a legjobb időpont.
– Megértették emberek? A szombatot és a vasárnapot hétvégének határoztam meg. Világos? Helyes! Akkor lelépni.

Este még a körletben megvitattuk Cupi éleslátását, hogy már egy nappal előtte meg tudta határozni a hétvégét.
Isteni tehetség.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr955748358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wrstjnethn 2014.02.12. 13:53:32

Cupinak nem cseng mostanában véletlenül a füle? Vagy nem rázza a fejét?

zsolt64 2014.02.12. 17:23:08

Azért enné a Cupinál értelmesebb tisztekkel volt dolgom. Ez katasztrófa.
"... mert a hórengetegek ráfagytak az útviszonyokra."
Mondjuk lehet hogy azért volt jobb tapasztalatom a tisztekkel, mert ez dandártörzs volt. És azért már ott minket nem etettek a szocialista haza maszlaggal.
Ne felejtsük el ez 88 februárja, 89-ben már igencsak repedezik a cocializmus, és 90-ben vannak az első szabad választások.

Martin Berghoffer 2014.02.12. 17:24:46

Most azért kicsit szomorú vagyok,hogy ilyeneket nem élhettem át mint ez a Cupi beszédek.Hiába 14 éves vagyok még csak.

zsolt64 2014.02.12. 17:29:40

"Belépek a pártba, megbízható leszek, bizalmas ügyek kezelésére alkalmas.."

Hűha ÷) ilyenre ne is gondolj, mert még ha jelentkeznél is, elsőként a Cupit kérdeznék meg az illetékes elvtársak hogy ugyan milyen mintakatona vagy.

Mondjuk el lehetne játszani a gondolattal:
Cupi Elvtárs !
Holnapra beadja Dvorszky határőr politikai-katonai-személyes jellemzését írásban, legalább 3 gépelt oldal terjedelemben.
÷) az lenne csak szórakoztató olvasmány...

zsolt64 2014.02.12. 17:30:49

@Martin Berghoffer: Ne sajnáld. Mi is csak 23 év után tudunk rajta röhögni.

Dvorszky határőr 2014.02.12. 19:00:56

:))Cupi a maga módján szórakoztató személyiség volt, annyira összefüggéstelenül, ahogy ő beszélt soha senkit nem hallottam. Mindig igyekezett hivatalosan fogalmazni, de nem volt meg a képessége, hogy meg is tegye :))
De egy rólam írt jelentését valóban megnéztem volna. :)

alien 2014.02.12. 22:56:26

Most már érdekel mit vetettek fel kintre? Akkor ahogy hallom a keleti front óta nem fejlődött a teli ruházat. Mondjuk az ónos eső ijsztő lehetett. A vacogás megszűnés meg veszélyes ám. Nem örülnek neki. Én csak egyszer hűtlen kicsit ki, novemberben bringaztam a Pilisben lefelé olyan fázós lettem, de mintha bent lenne a hideg a bőrömön. És marha álmos voltam. Happy and benzinkút forró csoki.
Nektek kemény lehetett.

Dvorszky határőr 2014.02.17. 10:56:02

@alien: Alapvetően mindazt amit más is, ami szabályos volt, vagyis alsógatya, atléta, molino alsó, a felsőt nem mindig, ing, zsávolyfelső, mikádó belső, külső, kesztyű, usanka, frotírzokni, és bakancs.
Én nem nagyon emlékszem, hogy olyan sok civil holmi lett volna a társaimon, rajtam szinte soha semmi. És nem lehetett semmi olyan ami a megjelenésünket módosítja (michelin babává pl.) Azt hallottam, hogy egy utánunk ráadásul a jobb megjelenés okán a kampósok kimenó ruhában jártak a betonra, bele sem erek gondolni, milyen egy téli éjszaka ott kimenőcipőben.
Azt gondolom, az a gigant betonplacc okozta, azt hogy geci mód fáztunk, mintha felerősítette volna a hidegérzetet.

hungarisztan 2014.02.17. 15:17:20

„a jobb megjelenés okán a kampósok kimenó ruhában jártak a betonra”
Éjszaka még csak tehergépek sem járnak, hát kinek szól akkor a jobb megjelenés? A betonnak?

Jó, tudom, a seregben logikát keresni olyan, mint gépsonkában a fogaskereket (bár lehet, hogy utóbbiban azért akad néha :o)). Ami kerek, azt cipeljük, ami szögletes, azt gurítjuk, de csak addig, míg le nem gömbölyödnek a sarkai, mert onnantól ugyebár cipeljük... ;o)

Dvorszky határőr 2014.02.20. 13:21:00

@hungarisztan: :) hát nem erőssége a katonaságnak a logika
:)