Centi_30.jpg85

 

 

 

 

 

1988. február 24. szerda,


Ez a sok utazás a hidegben nem tett jót, késeket növesztett a torkomba, azok meg forogtak szüntelen és én azt hittem beledőlök az egyikbe, annyira fájt.
harakiri.jpgA lázam is megmaradt tegnapról, enni nem tudtam, pedig Anyu nagyon igyekezett, hogy pépes ételeket találjon ki nekem. Egyedül a gyerekkorom egyik kedvence a reszelt alma csúszott le, fájt attól is, de mivel hideg volt, pár pillanatra enyhítette is.
Aztán estefelé, ahogy a család többi része hazaért a suliból, vagy Apu a melóhelyről, mind besorakoztak megnézni, és én kezdtem igazán rosszul érezni magam attól, hogy volt valami aggodalom bennük, holott én azért nem voltam a halálomon.
Egy műtét említése mégis aggodalmat vált ki, mintha az komoly ügynek minősülne. Tegnap este tényleg nagyon rosszul nézhettem ki, se beszélni, se enni, se inni nem tudtam, beestem az ágyba és elaludtam. De mégse szívműtétem volt, kicsit frusztrált ez az érdeklődés.
Suttogva elmeséltem, hogy nem is altattak, ültem az egész operáció alatt, sőt a tamponos bugyellárist is én tartottam a dokinak.
Buksi a lábamnál feküdt, még mintha ő is megkönnyebbült volna ennek hallatán, mert nagyot sóhajtott, oldalra dobta magát és kedélyesen szunyókálni kezdett, holott az ő sebei is még nagyon is jól láthatóan éktelenkedtek a hátán. Mindenki látta, hogy nehezemre esik a beszéd és lassan kisorjáztak a szobából, hagytak pihenni.
Este miután Peti, a nagyobbik öcsém végzett a kutyasétáltatással, bejött hozzám.

Mondta, hogy a napokban összefutott Edittel, és hogy elég furán viselkedett, mintha zavarban lett volna, épphogy köszönt, menekült is el.
– Mi van velünk? – kérdezte aztán.
Hát igen, itthon még nem is igen tudják, hogy Edittel szakítottunk. Mindenki érzi, de konkrétan nem kérdezte senki. Amikor itthon voltam azóta, leginkább beteg voltam, mint egy hónapja is, vagy rohannom kellett, igazán alkalom sem volt ezt megbeszélni, meg valahogy olyan rég volt, hogy úgy éreztem már nincs is jelentősége.

Most Petinek elsuttogtam, hogy igen, szakítottunk, de már régen, viszont nyilván ezért viselkedett Edit furán. Peti csóválta a fejét, hogy lehet, hogy velem most nincs jóban, de nem érti vele mi a baja, holott tavaly még szilveszterezni is elvitte.

– Tavaly? – kérdezem meghökkenve.
– Ja nem, tavalyelőtt, de mindegy, elvitt szilveszterezni valami barátaihoz. Fura is volt, mert egy nappal korábban kérdezte nincs-e kedvem, aztán másnap el is jött értem és elvitt magával.

Elhűlve hallgattam, ezt egyáltalán nem tudtam, pedig akkor ez még 1986-ban volt. De akkor olyan ritkán jöttem haza, hogy nyilván elfelejtődött. Edit se írta.
– És milyen volt? – kérdeztem.
– Hát sok ismeretlen, de mivel úgy mutatott be, hogy a katona pasijának a testvére vagyok – válaszolta Peti –, ezért kedvesen fogadtak, jól éreztem magam alapvetően. Meg azóta is jóban voltunk Edittel, nem értettem miért menekült. Mondjuk most már világos.

Mondtam, hogy új faszija van, és hogy nekem egyetlen éjszaka alatt sikerült tánccal kihevernem.

Persze, most ahogy meséltem, mintha a torkomat szabdaló kések egyike lecsúszott volna a mellkasomba, és egyszer lassan körbefordult volna benn.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr875748390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csorsza 2014.02.24. 12:45:20

hehehe, ezek a csalafinta nők... :)

Martin Berghoffer 2014.02.24. 13:42:46

va-la-hogy éreztem,hogy azzal a tánccal nincs lezárva az ügy ÉREZTEM! :D

Dvorszky határőr 2014.02.24. 14:41:43

@csorsza: :)) miden sztoriban kell egy nő.

Dvorszky határőr 2014.02.24. 14:43:07

@Martin Berghoffer: :))) pedig de sokáig azt hittem, hogy le volt. :))

alien 2014.02.24. 23:24:31

@Dvorszky határőr: akkor nincs?

Persze, most ahogy meséltem, mintha a torkomat szabdaló kések egyike lecsúszott volna a mellkasomba, és egyszer lassan körbefordult volna benn.

Szintén jó mondat, olyan írok is jól élnek ám akik nem tudnak ilyet pl a Harry potteres csaj

De a szaros gatya égése a csúcs

Háthaeznemfoglaltnick 2014.02.25. 06:51:52

Hahh! Ez mellé ment. Történetesen ő jól ír és még a fordítást sem rontották el :) Ok, nem egy William Gibson, de azért jó.

zsolt64 2014.02.25. 10:26:50

Örömmel értesítelek hogy én a mai napon leszereltem.÷) Persze nem kell irigykedni, korábban is kezdtem, már 86 nyarán bevonultam, úgyhogy Augusztus 20.-án esküdtem, és ott vertem a díszlépést Kádár apánk előtt. ÷(
Mint ismeretes májusban volt a csernobili katasztrófa, úgyhogy biztosan jó sok radioaktív port nyeltem. Jó egy évvel később az egyik vegyvédelmis tiszttől tudtam meg hogy amikor az első eső jött akkor vödrökkel kihajtották a a bakákat, és tetőkről lefolyó első vödör vizeket begyűjtötték. Elég durva eredményeket mértek, nekik volt sugárzásmérőjük.

zsolt64 2014.02.25. 10:31:16

Elfelejtettem odaírni hogy az eskü eskü + díszlépés a felvonulási téren volt, az azóta elbontott dísztribün előtt, ami korábban a Sztálin szobor talapzata volt...

Dvorszky határőr 2014.02.25. 11:02:38

@zsolt64: @alien: Köszönöm, én azért elfogadom ezt dicséretnek. :))

A szaros gatya az jól beégett nekem, de ahogy nézem neked is, az tényleg súlyos volt. :))

Dvorszky határőr 2014.02.25. 11:04:27

@zsolt64: Gratulálok!! Szabad ember vagy!
Én ezek szerint ma lettem leszerelő, sajnálom, hogy ez nem bent a laktanyában történt, biztos emlékezetes, ha az ember a surranótársaival ünnepli, de mindegy erről le maradtam.
Szóval akkor neked mostantól szabad civil élet!
:))

zsolt64 2014.02.25. 17:27:53

@Dvorszky határőr: Köszönöm ! Hogy te mától kezdve leszerelő vagy-e azt nem tudom, mert én honvéd voltam, te meg határőr, így eltért a bevonulás-leszerelés ciklusa. Bevallom nem is értettem a határőröknél kialakult szlenget a különböző időszakokra, nálunk egyszerűen a kopasz/gumi/öreg ciklusok voltak. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok a leszerelésed körüli eseményekre.
Nálam teljesen csendben zajlott minden, egyszerűen elköszöntünk egymástól, felírogattuk a címeket, felöltöttük az utolsó eltávon behozott civil ruhát, leadtunk mindent, és felültünk a BKV buszra aztán hazagályáztunk. Az első pár civil napról nincs is konkrét emlékem, csak meglepő volt hogy a kalauz pénzt kért a HÉV-en hazafelé. Ja persze már nem kimenő van rajtam...

(h)öreg 2014.02.25. 20:52:03

@zsolt64: Mikor leszereltem én is elfelejtettem jegyet venni a vonatra,de mikor megmondtam hogy most szereltem le
nam büntetett meg a kalauz,csak a jegyet kellet megvennem.Egyébként tegnap volt 31 éve hogy bevonultam.