Szabadsag-szobor-Budapest-IMG_0297.jpg2014. május 23.

 

 

 

 

 

 

Lezajlott a blogtalálkozó.

Bevallom, hogy féltem tőle kicsit, mert ketten jeleztétek csak, hogy jöttök, a barátaimra számítottam inkább és közülük is kevesebbre. A megbeszélt idő előtt kicsivel csak én ültem a helyen és Ági, az a kedves barátnőm, aki a szürke eminenciás volt ebben a projektben, ő lektorálta, javította a hibákat, javaslatokat tett női és nem katonaviselt szemmel, véleményezett és stilisztikai megoldásokat javasolt.
Nélküle képtelen lettem volna egyáltalán végigvinni, vagy képtelen lettem volna így végigvinni a történetet.

Vele ültünk, mikor pontban 7-kor befutott Alex, aki szereplője a történetnek, körlettársam volt és azóta barátom. De nem sokat kellett várnunk, mert befutott Blazsejdoki.
Ő egy hete bukkant a blogra, korábban szerelt nálam, de ugyanúgy Ferihegyen szolgált, csak ő útlevélkezelőként. Aztán Noauth, ő a fiatalabb korosztályt képviselte, és a Nyomozás című sztorinál kapcsolódott be. Nekem nagyon érdekes volt az, ahogy találkozott a bloggal, merthogy egy techfórumon valaki beírta, hogy kurva szar zenét hallgat épp. Erre egy másik fórumozó betette a fent említett linket a blogról, hogy akkor olvassa helyette inkább ezt. És Noauth harmadikként belekattintott és ott ragadt. Mindez április 24.-én délben volt.
Majd megérkezett Maczi a párjával. Maczi Latvia sofőrként Basa és Robi korosztálya volt, és bejárhatott a konyhára is. Aztán Földes Gyula, szintén szereplője az utolsó napoknak, Bagamoyo néven kommentálta az eseményeket.

Mivel tényleg nem tudtam, hogy ki fog érkezni, minden újabb felbukkanó résztvevő igazi meglepetés volt nekem.

A következő meglepetés Márti volt.
Ő sosem kommentelt, de az elejétől kezdve olvassa a blogot. Hihetetlen jó érzés volt a jelenléte, mert igazolta azt az elképzelésem, hogy tán nem csak a férfiolvasóknak lehet befogadható. Sőt úgy nyilatkozott, hogy  folyamatosan olvasta, minden reggel a vonaton, miközben Ferihegy előtt haladt el. Említette, hogy mindig azon izgult, hogy a gyerekei közül az egyikük aludjon mielőbb el, a másikuk meg rágcsálja csendben a szendvicsét, hogy neki legyen módja a megfelelő időben (azaz reggel, a reptérnél) olvasni a blogot.
Megrendítő volt hallani azt is, hogy mindemellett még egy nehéz, tragikus időszakon is segítette átlendülni a blog.

Aztán befutott Zsolti és Gabi, ők a katonaéletem utáni baráti társaságom két tagja. Ezzel a társasággal nem sokkal a leszerelésem után kovácsolódtunk össze, olyannyira, hogy huszonhárom-huszonnégy éve szinte minden szerdán találkozunk.
Külön meglepetés volt, hogy ők felismerték Maczit, egy internetes fórumról, még a hazai internetkorszak hőskorából, ami megint csak beigazolta, hogy milyen kicsi a világ.

És ezek után egymás után jöttek az életem még későbbi időszakából nagyon sokan, mivel ők nem kommenteltek, és itt nem lehetnek ismerősek, csak a keresztneveiket sorolom fel.
Márk, Csabi, Verus, Dóri, Nóri, Tamás.
Velük egy közös munkahelyen kerültünk közelebb egymáshoz, az egyforma érdeklődési kör és tevékenység miatt sok kirándulás, zenés este és átbeszélgetett éjszakák vannak mögöttünk.

Majd megérkezett Árpi barátom, szintén az előbbi társaság tagja.
Az ő hathatós támogatásával kezdtem bele, ő segített beregisztrálni a blogot, kialakítani a megjelenését, létrehozni a Dvorszky határőr facebook csoportot.
Két barátjával érkezett, egyikük aznap is velünk volt, amikor a blog első posztját beélesítettük és kitettük a netre.

Már javában zajlott az este, amikor meg két barátom felbukkant, Laci és Réka, és végül egy hosszú munkanap után betoppant Rollende Landstrasse, szintén a párjával, Tündével.

Landstrasse szintén majdhogynem az elejétől olvasója és aktív kommentelője a blognak, gyakorlatilag törzsvendég.
Azért is megtisztelő az ő pozitív véleménye, mert egy motoros szaklapba ír, a közeljövőben jelenik majd meg a második könyve, ami egy kalandos amerikai motoros utazásáról fog szólni.
Mint kiderült társszerzőként a "Ritkán látható történelem" nevű blogba ír, most fog a napokban az egyik cikke megjelenni, Rózsa Sándorról fog szólni.

Szóval az a félelmem, hogy kevesen leszünk, nem igazolódott be.
És mivel huszonnégy igazán kedves, érdeklődő és nyitott ember jelent meg és vegyült el, nagyon magas rezgésszámú és impulzív beszélgetések folyama lett az este. Egy légtérben, a hely többi vendégétől izoláltan, folyamatosan és dinamikusan változó létszámú csoportokban társalgó, jókedvű massza lettünk. Úgy éreztem, hogy mindenki jól érzi magát, talán csak nekem maradt meg az a szúró érzés, hogy nem tudtam mindenkivel kellő időt eltölteni. Ha bárki úgy érzi a jelenlevők közül, hogy valóban egyenlőtlenül osztottam meg a figyelmem, attól elnézést kérek, de én egyik ámulatból estem a másikba, meghatottságtól meghatottságig bukdácsoltam.
Volt, aki idézni tudta a kedvenc mondatait a blogból, volt, aki sorolta azokat az élethelyzeteket, amelyeket hasonlóképpen élt meg ahogy én, volt, akinek saját, katonaságtól független élményeit hozta elő a blog és most beszámolt arról az érzésről, de volt, hogy a jelenlévők közül talált olyat, akivel Monoron, vagy máshol közös ismerőseik vannak. Nagyon örültem, hogy úgy láttam, mindenkinek van valamilyen kapcsolódási pontja a bloggal akár azért, mert velem volt katona, akár azért, mert ugyanott volt, akár azért, mert máshol, de volt katona, akár azért mert sose volt, akár azért mert ő se gondolta volna, hogy egyszer egy katonaságról szóló történet másfél évre magába szívja.

Szerettem elmondani, akár többször is, több hallgatóságnak azokat az élményeket, amik véletlen egybeesésekként hagytak bennem nyomot, ilyen például Alexé, akinek a szomszédja lelkesen mesélte neki, hogy másfél éve olvas egy blogot, és csak az utolsó nap, mikor kitettem az Atlasba beírt neveket, akkor derült ki, hogy az Alex név alatt a szomszédja történeteit olvasta.
Vagy Kovács Béla története, aki nem volt ugyan jelen a munkája miatt a találkozón, de az egyik legkomolyabb megdöbbenést okozta nekem a bloggal kapcsolatban. Ugyanis az egyik kutyás posztban ráismert Fjordra, az őrkutyára, akivel több mint egy évig járőrözött mielőtt én Ferihegyre kerültem. Még fényképet is küldött a kutyáról, meg néhány nagyon jó hangulatú képet a katonasága időszakából. Külön megrendítő volt nekem az a tisztelet, ahogy következetesen járőrtársnak nevezte Fjordot.

Jó volt ezeket mesélni, jó volt olyanokat hallani, hogy ez vagy az a poszt kiből, mit mit váltott ki. Csak a teljesség igénye nélkül említek egyet. Amikor megöltem a csigát, az az élmény másnak is megvolt, értelmetlenül, csak amiatt, hogy el tudja-e légpuskával találni megölt egy állatot, és ugyanaz a kétségbeesett elkeseredettség és rémület szállta meg, amit én is leírtam, és elmondta, mennyire átérzi, és mennyire sorsfordító volt neki is az ő hasonló története.

Kellett egy rögtönzött tósztot is mondanom, amihez olyan nagyon nem vagyok hozzászokva.

És végül Blazsejdoki átadott egy ajándékot.
Ünnepélyes keretek közt, kiállva a többiek elé, mint valami kedélyes hangulatú köteléken (eligazításon), átnyújtott egy pár korabeli határőr váll-lapot, rajta egy-egy csillaggal, és hivatalosan is, posztumusz előléptetett a már nem létező Határőrség utolsó sorállományú őrvezetőjévé.

Nehéz ezeket szavakba foglalni, de úgy érzem, hogy minden héten be kellene fejeznem egy másfél éves blogot, és ilyen találkozókon kellene részt vennem veletek hétről hétre.

Bassza meg! Kicseszett kurva jó érzés volt!

 

A végszót Alex adta meg, mikor a helység előtt cigarettázókkal zajló beszélgetés közben megjelent búcsúzni és én meg tanácsoltam neki, hogy ne menjen még, lépjen közelebb, ő a szokásához híven, a szája szélén bujkáló mosollyal, de meglehetősen pikírt hangon mondta, hogy na tessék, egy perce vagyok őrvezető, máris ugráltatom őt, a rang nélküli Határőrt.

:)

Lassan szállingóztunk el, én végül fél 4-re értem haza.

Hát így.

 

 

 

Köszönöm lányok, köszönöm srácok, tényleg felejthetetlenné tettétek nekem!

 

 

Sajnos sok kép nem készült, mert teljesen lekötöttek mindenkit a zajló események, de ami lett, azt közreadom.

:)

 

 

 

Blazsejdoki előléptet:

elő.JPG

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr766210014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bagamoyo 2014.05.26. 07:25:30

Hosszú, szünni nem akaró taps!
:)
Mindenkinek!
És Köszi!

Blazsejdoki 2014.05.26. 09:10:07

Szia Tamás!
Bocsi. Miután elmentem akkor jutott eszembe, hogy a sörömet nem is fizettem ki!!!! Jövök neked.... Remélem lesz még alkalom letörleszteni.
Üdv és köszi még egyszer.

sony 2014.05.26. 09:47:50

Nehogy azt hidd, hogy csak egy nő olvasott :)
Nagyon érdekes volt belelátni egy olyan világba, amit mi nem ismerhettünk meg. Köszi, hogy megosztottad velünk mindenzt, különösen mert nem szépítetted az elejét sem!

Tóthi 2014.05.26. 12:56:21

Újabb női olvasó jelentkezik. Nem gondoltam, hogy középkorú nőszemélyeknek sok keresnivalója lenne egy leszerelő bulin. :)
Szomorú, hogy közel egy év után le kell mondanom a napi betevő blogomról. :( Helyenként úgy izgultam érted, mint annak idején a cimboráimért - nagy részük ebben az időszakban szolgálta a hazát, csak nem Ferihegyen -, bár ők azért simulékonyabban álltak a honvédelemhez, mint te. :)
Köszönöm, hogy beleshettem az életedbe és a gondolataidba.

niches 2014.05.26. 14:49:49

Látom, azért az alkoholt azóta sem veted meg :D

wrstjnethn 2014.05.26. 17:03:27

Örülök, hogy jól sikerült a buli, kár, hogy nem tudtam ott lenni. De még jössz két elvarratlan szállal!

bagamoyo 2014.05.26. 19:42:07

Tényleg.
Befutott az ígért, hozzászólás?

Dvorszky határőr 2014.05.26. 19:48:35

@sony: @Tóthi: Nagyon köszönöm nektek! Mindig az volt az érzésem, hogyha nőt, fiatal gyerekembert, vagy egyszerűen csak olyat, aki sosem volt katona, olyat is leköt, amit írtam, akkor írtam jót.

Annak külön örülök, hogy lehetett értem izgulni, holott többé kevésbé sejthető volt, hogy megúsztam, ha már blogot írok, de el kell ismernem, hogy most írás közben szinte ugyanúgy átéltem. Testben nem ott voltam, de én újra másfél évig ferihegyen katonáskodtam és szinte én is izgultam, hogy mi lesz velem.
Talán ennek köszönhető az, hogy más is izgult.
:))

Dvorszky határőr 2014.05.26. 19:49:34

@niches:
Szigorúan csak ünnepi alkalommal használom.
:)))

Dvorszky határőr 2014.05.26. 19:50:25

@wrstjnethn: Igen igen, már készülőben vannak. :)

Rollende Landstrasse 2014.05.26. 20:24:59

Üdv Tamás!

nagyon sajnálom a három órás késést, de a buli kezdetekor még éppen úton voltunk Kelebiáról Budapestre, és egy vonat azért nem talicska, hogy gyorsabban toljuk...)))

(Nem, most nem kérek megjegyzéseket a pontosságom és a vasút kapcsolatáról...)

ööö... ez vicc akart lenni...

Szegediek vagyunk, Tünde épp egy hetes pécsi vizsgájáról jött, Pesten találkoztunk, hát sejtheted, mennyire voltunk kipihentek. Ezért aztán lerogytunk a sarokba és éppen a vegyes ágyaspálinka kellett ahhoz, hogy leessünk hervadt muskátli-állapotba. Ezért léptünk le éjfél körül, pedig szívem szerint maradtam volna. Tehát a sarokban a kornyadozó pár nagyon jól érezte magát, csak épp nem látszott rajtuk...:-)

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2014.05.26. 21:16:06

Hm. Először bánom, hogy nem mentem el egy ismeretlenek által és számára szervezett bulira.
Legalább lett volna egy majdnem fotós is és akkor talán több kép is készül. :)
(de hithű antialkoholistaként azt hiszem, nektek mindenképpen jobb így :DD)

alien 2014.05.26. 22:22:09

Az Alexos sztorit nem értettem meg, sajnálom, hogy nm mentem, de család meg antiszociális jellegem megakadályozta, de várom a folytatást es változatlanul mondom írnod kéne, erősítse ezt a kijelentést az, hogy mindent olvasok es latom, neked megy

Division 2014.05.26. 22:43:57

@Dvorszky határőr: "egyszerűen csak olyat, aki sosem volt katona, olyat is leköt"
Ebben a kategóriában vagyok én!
Anno a szemem miatt kaptam E kategóriát, hivatalosan úgy mondták, hogy jobb szemre tompalátó, magyarán úgy mondanám, hogy egyik szemem az olvasó azaz közelre, másik meg a távolsági. 3D az nincs.
Valami több csillagos tiszt morgott, hogy mi az, hogy alkalmatlan?! De aztán a sorozó orvos elővett valami nagy könyvet, és abban mutatta neki, hogy ha ilyen a szem, akkor alkalmatlan és kész.
Nem voltam túl szomorú :-)
Felhívtam anyámat a munkahelyén, ő is hangosan ujjongott, "Jaj, de jó, alkalmatlan a fiam!"
Ő az MH Főhírközpontban, közismert nevén a Sziklában volt polgári alkalmazott... nem tudom, hogy az esetleg jelenlévő katonák mit szóltak ehhez :-)

csucsu63 2014.05.26. 23:30:15

Szervusz Tamás!

Először is sajnálom,hogy nem lehettem ott személyesen,és megint nem tudtunk egy jót emlékezni.Köszönöm a jó és szép szavakat!
Abban az időben mindenkinek saját kutyája volt és avval járt fel szolgálatba.Nekem jutott Fjord.Nem tartozott a szelíd kutyák közé,de így is össze barátkoztunk,és minél többet voltunk együtt jóban-rosszban,annál jobban összetartoztunk.
Még az elején történt,hogy szolgálatba indultunk,és észre vettem,hogy elkezdet sántítani.Megkerestem és kivettem a tüskét a lábából.Azokat a hálás szemeket sosem lehet elfelejteni.

Valerijov 2014.05.27. 11:12:17

@Dvorszky határőr: én is végigolvastam a blogot, viszont a nem kommentelők táborában vagyok, mert péntekenként,meló után egyszerre a heti adagot, telefonról, ezért. de nagy gratula, nekem ilyen heti gőzkieresztős elfoglaltság volt az olvasása. (egyébként, hogy hol érnek össze a szálak, van egy kb. 15 éves Quake-videó, amit milliószor megnéztem már, és van benne egy "maci" nevű játékos, nem kérdeznéd meg a cz-s maczit, hogy ő volt-e még z nélkül? itt, 04:59-kor látszik a nick: www.youtube.com/watch?v=41tEzHZo9oA)

Dvorszky határőr 2014.05.29. 18:55:06

Mindenkitől elnézést, hogy csak most válaszolok. Elkezdődött a civil élet.
:))

@Rollende Landstrasse: Mindenesetre nagyon köszönöm, hogy a sarokban kornyadozó pár végül eljött. Közben láttam az írásod a postarablásról, utólagos engedelmeddel, aznap rögtön be is tettem ide. :)

@álfirkász: :))) Ahogy írtam én is kicsit tartottam tőle, de úgy éreztem, minden egyes résztvevővel csak egyel több szimpatikus ember jelenik meg, biztos vagyok benne, hogy veled se lett volna másképp, de majd egy legközelebbin. :)

@alien: :)) Alex azóta is úgy írja a leveleit, hogy Dvorszky őrvezetőnek szólít és Alex HÖR-ként írja alá. :) Nagyon köszönöm alakulnak a tervek, tán lesz még, hogy általam írt írást olvastok. :)

@Division: Egyrészt örülök, hogy a katonaság nélkül ius tetszett, másrészt meg ebben az esetben inkább láttalak volna a sorainkban, nagyon sajnálom, hogy az E kategória neked ilyesmi miatt lett. A kisebbik öcsém szintén szemproblémák miatt kapta meg, de ehelyett akkor inkább lett volna katonaság. Sajnálom és köszönöm, hogy velem viszont itt kitartottál végig!

@csucsu63: Szia Béla! Igen emlékszem Fjord nem volt szelid, de agresszív sem, csak olyan joviális elegáns úr, aki nem szerette, ha piszkálják. És igen ilyesmivel forr össze két barát, ahogy írod. Ha nem bánod betenném majd még ide is a fotóidat, mert szerintem nagyon jók.

@Valerijov: Szia emlékszem Rád, te még az elején írogattál, aztán hosszú ideje nem, de tök jó, hogy nem untad meg, hogy mindig behoztad a lemaradást. Még nem tettem meg, de Maczit megkérdem igen, jelentkezem még emiatt majd.

Maczi 2014.06.04. 20:46:45

@Valerijov: Nem én vagyok az a Maci. Bár 15 éve már javában neteztem, de sosem játszottam Quake-t/vel. :)