Centi_30.jpg 477

 

 

 

Január 28. Szerda

Holnap lövészet.

Ma a kopasz szakácsok a hűtőkamrákat takarították, majd lefagyott a kezük a pléhfalakon, s mikádót nem vehettek fel. Mindnek lila volt a szája tíz perc után. Már kaptam részükről néhány gyűlölködő pillantást, de nem nagyon figyeltem, a vulkánkitörésem jobban izgatott.


IMG_9299.jpg

Hallottam a Kónya hangját a hátam mögül, hogy megszívtam, meg ilyesmi, de nem érdekelt. A vulkán szétrobbanása után megpillantottam a zászlós bakancsát. Felegyenesedtem és tisztelegtem, a nyüzüge a háta mögül vihogott.

– Hallom katona, megint megtagadta a parancsot. Semmit nem hajlandó csinálni, csak kefével a kézben lóg egész nap, igaz?

– Zászlós elvtársnak jelentem, nem.

– Nem? Akkor mit csinál?

A faszkalap nyüzüge már a kezével takarta a vihogást.

– Jelentem, sikálom ezt a kockát itt.

A zászlós csodálkozva nézett rám.

– Milyen kockát?

– Jelentem, ezt a vajszínűt, itt a lábánál.

A kövér lepillantott.

Ezt a kockát. – dünnyögte – Minek súrolja ezt a kockát?

– Jelentem a Kónya határőr parancsára! Fehérre kell sikálnom.

Kövér izzadtságcsepp jelent meg a zászlós halántékán. Kónyáén is.

– Fehérre?

– Jelentem, fehérre!

Kónya feszengeni látszott hátul.

– De hisz ez vajszínű!

– Jelentem zászlós elvtárs, vajszínű!

Az altiszt ingerülten igazított a sapkáján.

– Mondja fiam, mióta súrolja fehérre a vajszínű követ?

– Jelentem, pont egy hete! Akkor kaptam parancsot rá a Kónya határőrtől.

Megremegett a háj a hatalmas hason.

– Kóóónya! Lépjen elém!

Az ostoba fajankó összetöpörödve bukkant elő.

– Maga egy hete szívatja ezt a szerencsétlen alakot?

A zászlós egész testében remegett a dühtől.

– És még van képe iderángatni megint? Mi az istent csináljak magukkal, hogy megértsék, az én időm drága ilyen hülyeségekre! Ez a katona hétvégén hosszú eltávozásra megy, maga meg három hétre minden kimaradásról, eltávozásról le van húzva! Lelépni!

Dühödten elrobogott, a bámészkodók villámgyorsan eltűntek, ketten maradtunk a megreccsent Kónyával. Rám meredt.

Csak enyhén mosolyogtam, finoman megveregettem a vállát:

– Kicsinek látszol innen…

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr154905571

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BigJoe 2013.01.28. 11:00:07

Addig jár a korsó a kútra, amig ......el nem veszik a könyvét.

Szép volt.

T5H 2013.01.28. 12:51:09

Na, végre valaki normális körülötted. Amerre én megfordultam, Csorna, Záhony, már másnap seggberúgták volna a Kónya féle alakokat. Amúgy, már írtam, hogy a hatalom eltorzítja a jellemet./ már, ha van mit /

Dvorszky határőr 2013.01.28. 17:10:33

Igazából az ilyen jellegű szivatás már a szakácssuliban gyakorlatban volt, nem különbözött ez sokban, talán ez a hagyomány okozta azt, hogy többet lehetett megtenni, mint a seregben máshol, bár ahogy olvasom többek kommentjeit, azért történt ilyesmi máshol is szép számmal. Mindenesetre, nekem is meglepetés volt milyen jól jöttem ki belőle. :)

johnibyg 2013.01.28. 19:07:47

Sírok XD
A többi kopasz mit szólt a végkifejlethez?

Dvorszky határőr 2013.01.29. 13:39:24

@johnibyg: Mivel a kopaszok azért az öregek kegyeit keresték, nem röhögtek ezen nyilvánosan, a körletben este volt aki megemlítette, hogy azért ez szép jelenet volt.
Viszont Kónyával valahogy nem lettünk később sem barátok.
:)

Legolas9 2013.02.14. 23:16:44

A "kicsinek látszol innen" idézet volt?

Dvorszky határőr 2013.02.15. 13:58:24

@Legolas9: :)) Igen az lenne, illetve inkább utalás, összekacsintás, de eddig csak Neked tűnt fel. :)
süti beállítások módosítása