Centi_30.jpg537

November 29. szombat

 

Délután bejött az első nap látott szakaszparancsnokunk. Felrúgott egy stokit, amin valami kabát volt letéve, mondván, hogy ilyen rendetlenséget az ő szakaszában nem tűr és mindenki pattanjon fel, amikor belép. Azt szereti, ha kuss van, utálja a nyafogást, ilyenkor úgy érzi,  hogy neki kell behoznia nevelésben mindazt, amit a pipogya szüleink eddig nem tudtak.

– Vagy amit a reakciósabbja nem is akar! – mondta gyanakvó arckifejezéssel, miközben végigjárt és mindenkinek belebámult az arcába.

– Megismerem én messziről a felforgató gondolkodást, látszik az a szemekből, engem nem lehet átverni.

Minket most csak azért nem szopat meg, mert érződik rajtunk a tejszag, a szemében még nem vagyunk emberek, nem is érti, hogy adhattak nekünk nevet, hallotta ám, hogy van valami elmaradott törzs, amelyik csak akkor ad nevet a gyereknek, ha már bizonyította, hogy életben marad, na de mi még semmi ilyet nem bizonyítottuk és ha rajta múlna, megdöglenénk az első reggeli tornáján. De sajna itt is ostobák a vezetőink, nem bízzák Rá –a szakemberre– ezt és feljebb is csak az kerül, akinek a faterja fejes. Na, azokat utálja. Meg a pestieket. Különben is, van itt budapesti?

Nem éreztem megszólítva magam, úgy véltem nem ez a legalkalmasabb helyzet színt vallani. Nagyjából mindenki így gondolta.

– Nincs maguk közt egyetlen pesti sem?? Mindenki büdös paraszt?

No, ekkor kezdtünk jelentkezgetni, majd a szakaszparancsnok azzal folytatta, hogy ő is igazi parasztgyerek –amit amúgy letagadni aligha tudott volna–, így csak azokat szereti. Ezek után hárman maradtunk pestiek.

– Szóval maguk a pestiek? – húzta össze a szemöldökét – És melyikük csókos? Egyik se? Az nagyon rossz csillagzat, nagyon rossz. Mert a csókos pestit utálom, de azokkal nem lehet csinálni semmit büntetlenül. Na de három pesti szarjankó, az már igen! Tudják hány buzi csókos helyett kell majd szopniuk? Ne is akarják tudni.

Még egy kicsit ijesztgetett, majd megkérdezte van-e valami hozzáfűznivalónk. Egyikünk előállt.

– Három napja vagyunk itt, senki semmit nem mond nekünk. Mi lesz velünk?

A szakaszparancsnok hátratolta a sapkát a fején. Elkomorodott és csak annyit mondott:

 

– Az nem a maguk dolga!

 

Kicsit megsüllyedt a padló, mindenki magába szállt.

Mostantól másfél évig nincs közünk a jelenünkhöz, jövőnkhöz. A legközelebbi öt perc sem a mienk. Mindenről más rendelkezik. Mikor keljünk, mit vegyünk fel, milyen legyen a hajunk, mikor és mit csináljunk. A testem mások szeszélyének játékává vált. Statisztikai adat lettem, a nevem csupán azonosító kód, lényegtelen ki vagyok.

Emberünk a hatást vizsgálgatva elégedetten végignézett rajtunk, majd kilépett az ajtón.

– Jegyezzék meg az arcomat, sokat fogunk még találkozni. – fordult vissza.

Soha többet nem láttam.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr594926832

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

T5H 2013.01.21. 21:02:45

Kedves atyámfia! Hogy téged mennyi pöccsel hozott össze a sors. Bár, lehet, hogy nekem meg a memóriám rossz. Ráadásul jóval régebben is voltam határőr.

hungarisztan 2013.02.06. 12:27:31

„– Jegyezzék meg az arcomat, sokat fogunk még találkozni. – fordult vissza.
Soha többet nem láttam.”

Mintha Rejtő vagy Joseph Heller írta volna... :o)

Dvorszky határőr 2013.02.06. 18:35:28

@hungarisztan: Mindkét írót nagyra tartom, tök jó, ha őket juttatom észbe.
Köszönöm
:))

HajdúB 2013.05.31. 22:15:28

Én 1978-80ig voltam határőr.Orosházára vonultam be (én azért nem éltem meg ilyen tragikusan a bevonulást) majd irány Csorna én is Fepes voltam.De én ennyi gyökérrel azért nem találkoztam. Nem mondom hogy nem voltak kitolások, de a tisztesek többsége jóindulatú srác volt.A szakaszparancsnokom egy Ácsi srác volt egy kifejezetten jóindulatú ember volt gondolom nem neheztel meg rám ha leírom a nevét Taizs Istvánnak hívták. A századparancsnok Török János szintén rendes ember volt. Aztán lehet hogy én azért vettem könnyen a sereget mivel én is paraszt gyerek vagyok. Tömören jó volt határőrnek lenni. Ezt nem csak a nosztalgia mondatja velem.

(h)öreg 2013.06.01. 07:05:12

@HajdúB: Igen,jó volt határőrnek lenni!
Lehet,hogy hülyén hangzik, de máig büszke vagyok rá, hogy az voltam.

Dvorszky határőr 2013.06.04. 11:39:57

@(h)öreg: Én akkor nehezen éltem meg, ez szerintem látszik a blogból, de sok elképesztő dolog történt velem, és ha nem szeretném ezt a korszakot, írni sem tudnék róla, bármennyire is látszik esetleg úgy, hogy utáltam az egészet. De akkor tényleg utáltam, ma látom ezt máshogy. :)
süti beállítások módosítása