Centi_30.jpg364

 




Május 21. Csütörtök

Ma elméleti oktatás.
Meddig tartanak a szolgálatok, mikor kezdődik, mire kell figyelni, mi a különböző ponton a feladat. Ilyeneket tanulunk. Például az „okmányos” szolgálat, ami a két reptérre befutó utak végén a ki- és belépő gépjárműforgalom megállítását, a benne ülők igazolványainak ellenőrzését jelenti, vagy a „beton”, ahol az utasok ki- és beszállásának biztosítása, a ideiglenesen magára hagyott gépek őrzése a feladat. Ha nem lesz a külföldre szökést a legelegánsabban, repülőgéppel kivitelezni szándékozó sok-sok honfitársam, rém unalmas lesz az egész.

Amúgy én igazi pesti flaszterfiú vagyok. Újpalotán nőttem fel, igazi betondzsungelben, a természetet csak hétvégén láttam, ha kirándulni mentünk, ami szerencsére szinte állandó családi program volt, a hétvégi telek megvásárlása után meg eléggé röghöz kötötten, egy kis területre korlátozva tapasztaltam meg. De a gyerekkor haverokkal fogékony időszakának helyszíne a lakótelep. Igyekeztünk a lassan eltűnő természet utolsó szigeteit megtalálni, kiélvezni - a Tesi pálya mögötti grundon, az elgazosodott földhányáson, az épülő M3-as autópálya gazdátlan építési területein, az orosz laktanya melletti szántóföldön egész a Szilas patakig. De ahonnan az expedíciókat indítottuk és ahova haza érkeztünk az a betonrengeteg volt. És most itt vagyok egy ember által tökéletesen leuralt földdarabon, betonszőnyegek és betonszalagok mellett, szögletes, posztmodern épületek közt. Mennyivel érdekesebb lett volna a határszél, erdőkkel, mezőkkel, patakkal. Vagy hegyekkel, mint Sopronban.

Sopron ma amúgy is sokat mocorgott bennem.

Eszembe jutott az elválás, eszembe jutott Réz Misi és Szabó Gabi, és ahogy elsodort egymástól minket a szél.

 

Nem nőttem össze velük, de ma eltűnik az életemből néhány szereplő újra.

Basa Pistiék leszereltek.

Olyan csöndben, mintha szolgálatba mentek volna. A sok részegeskedő vagány úgy ment el, se köszönés, se szaladgálás civilben, semmi.

Én nem így akarok. Azt akarom, hogy mindenki érezze rajtam kívül is, hogy én leszerelek. Az is, akivel együtt megyek el, és az is, aki itt marad. Basáékból, csöndben, civilben félszegen tébláboló, gyenge csoport lett, sorba lehetett őket állítani, nem álltak ellen a terelgetésnek. Rossz volt nézni. Azt éreztem végük van, már most feladták, a szabadságnak csak a tudata összetörte őket. Még ki sem mentek, bele sem kóstoltak, nem ízlelték meg a szabadságot, hogy rászokjanak, vagy visszariadjanak tőle, nem, ők már most összerezzentek és az újtól, mástól eleve rettegő kisállat bénult rémületével, apátiában rendeződtek alakzattá. Az itteni utolsó parancs elhangzása után élőhalottakká váltak és akkor találnak majd magukra amikor megkapják az első kinti parancsot. Úgy éreztem ők mindig engedelmeskedni fognak. Tán zúgolódni is a soruk miatt, de feltétlen odaadni magukat pénznek, hamis elveknek, dogmáknak. A kényelmes csöndet, a kritika nélküli élet állóvizét választva.

Basa, Dinó! Mi történt veletek?

Miért hallgattok?

Ez a csönd elfagyasztotta a lelkem. Rémített, nem akarom. Legyen zaj, legyen mindig csatazaj körülöttem, boruljon minden, dőljön meg, ami csak meg tud. Semmi ne legyen szent és sérthetetlen, ha nem szolgált rá, ha nem bizonyította, hogy érdemes rá. Senki ne várjon tiszteletet tőlem és megbecsülést, ha ennél az elvárásnál többet felmutatni nem tud. Mindenkit, mindent górcső alá veszek, és csak az alapos vizsgálat és mérlegelés után kap elismerést, de azt is visszafogottan, pátosz nélkül. Nem akarok hamisságnak élni. Minden felesleges, ami nem tesz hozzá az életemhez, minden feledhető, ha csak számomra értelmezhetetlen szokások, elvek, normák támasztják alá. Az kevés, lássam bennük magam legalább egy kicsit.

Ami nem fog meg, az nem az enyém.

Nem fogadom el a világmegváltó elveket, ha érzek benne csúsztatást, erőszakot, nem fogadok el vallást, ha kizárólagosságot hirdet. Nem fogadok el semmit gondolkodás, kritika nélkül. És nem kell, hogy igazam legyen, nem győzködök senkit. Az én világom az enyém. Ha abban stimmelnek a dolgok, nem érdekel a külvilág. Nem kell engem elfogadni, támogatni és elismerni sem. Ha örülök a kis apróságoknak, ha ünnep minden vidám perc, akkor nem kell dobogós helyezés, kitüntetés, csinnadratta. Legyen száz vállveregetés, mint egy érdemérem, és legyen száz mosoly naponta, mint évi egy szülinapi köszöntés. Érezzem a legkisebb dologban is a kihívást, és örüljek a legkisebb sikernek is.
De minden legyen az enyém, belőlem fakadjon, ne más, ne mások mondják meg, mit tegyek, mit gondoljak. Többet ne kapjak parancsot, vagy tudjam elengedni a fülem mellett.

És hol gyakorolhatnám ezt a legjobban, ha nem itt? Hol kapok máshol ilyen koncentráltan ennyi parancsot, szabályt? Hol tanulhatnám meg a legjobban szelektálni, elkerülni, megtagadni, ha nem itt?
Jó helyen vagyok, én nem fogok csöndben szerelni,  ha máshol nem, belül szólnak majd a fanfárok de ezt mindenki látni fogja, lássák majd, hogy tényleg felkészítettek, harcra kész vagyok, férfi, ember lettem.

che_redwhite-wallpapers.jpg
De mindenek előtt hatalmas öngól leszek. Úgy tesznek a katonaságnál harcossá, hogy mindazt tagadva indulok majd harcba, ami itt fontos a tiszteknek.

Az a Teremtmény leszek, aki a teremtőjére támad. Frankenstein, melengetett kígyó, Che Guevara. Nem akarok szabályokat, parancsokat.
Sem kapni, sem adni.

Soha többet.

 

Aztán este megint vécé takarításra rendeltek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr625193502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oldm4n 2013.05.21. 09:55:01

"lássák majd, hogy tényleg felkészítettek, harcra kész vagyok, férfi, ember lettem"

Nos, valójában ez volt a katonaság lényege. Ezért kellett megszűnnie. Hogy legyen egy komplett generációnyi tébláboló idióta az országban. Őket ugyanis könnyű irányítani. Nem állnak ellen a terelgetésnek...

Rollende Landstrasse 2013.05.21. 12:11:45

@Oldm4n: Szerintem egyszerű tudatlanságból szűntette meg a katonaságot néhány beesett mellű bölcsész, akit túlszívattak a seregben. Én nem keresek emögött összeesküvés-elméletet. Nem ismerték fel a katonás rendszeresség szükségességét, és azt hitték, ezzel megváltják a fiatalságot meg a világot. Aztán most nézd meg ezeknek a konyhájukat, még ott se képesek elmosogatni.

Én bizony megtanultam a katonaság alatt, hogy felismerjem, hol a helyem és azt lázadozás nélkül elfogadjam. Ha akarod, írhatok később példákat erről, de most nem akarom elvonni Dvorszky HÖR kalandjairól a figyelmet (meg hullafáradt vagyok).

De Dvorszky! Mióta őrszolgálatban vagy, bőbeszédűbb lett a naplód. Nem tán több időd volt gondolkodni? :-)

Oldm4n 2013.05.21. 15:29:54

@Rollende Landstrasse: Ez nem conteo. A conteo-k mögött istenigazából igazolhatatlan elméletek húzódnak meg. Ismerve az elmúlt negyed század történelmét egyszerű a következtetés. Nincs ebben semmiféle összeesküvés. Példák jöhetnek. Itt táposok laknak, nemigen volt senki katona... Pedig nincs is annál jobb, egy kocsmában egy hideg sör mellett a barátainkkal megosztani a jó öreg katonaság történeteit. :)

Jossarian 2013.05.21. 16:37:35

Elolvastam minden bejegyzest az utolso betuig (A kommenteket is). Kezdem erteni, miert vesztettetek el minden haborut...

Dvorszky határőr 2013.05.21. 18:09:17

@Rollende Landstrasse: :)) Nem gonoltam volna, hogy ennyire látszik már itt az elején, de igen, több időm lett. :)

Amúgy meg bármely történet jelenik itt meg, nem hiszem, hogy elvonja a figyelmet, inkább kiegészíti. Nekem elég sok új infó jön a kommentekből. :)

Rollende Landstrasse 2013.05.21. 19:34:59

@Dvorszky határőr: Na jó, akkor jöjjön egy történet arról, hogyan jöttem rá magamtól, hol a helyem.

Két évig hajógépész voltam. Egy behajózásom után az első este kiadós vacsorát rendezett a személyzet, az edényeket mindenki beszórta a konyhába, aztán leültünk beszélgetni. Sörözgettünk, és ahogy telt az idő, lassan mindenki elment aludni. Utoljára a kormányos köszönt el tőlem, én meg ott maradtam a konyhában és sajnáltam a holnapi áldozatot, akinek majd el kell mosogatnia a hegyekben álló szennyes edényt. Aztán két megállapításra jutottam:

1. Én vagyok az újonc a hajón.
2. A mosatlan edényeket nem az öregek fogják eltakarítani.
3. Tehát én.

Akkor jöttem rá a hajósélet egyik szabályára: az újoncnak mindig utoljára kell elhagyni a közös helyiséget. Pont a fentiek miatt. Mert nap nem múlhat el rendetlenséggel.

Dvorszky határőr 2013.05.21. 22:16:11

@Rollende Landstrasse: Ó ez olyan, mint egy példabeszéd. Valóban, a józan tisztánlátás elengedhetetlen, hogy az ember be tudja pozíciónálni magát. Tengerjáró hajóról beszélünk?

hungarisztan 2013.05.22. 00:45:40

Hehe. Dramaturgiailag szépen felvezetett, sőt, felépített csattanó! :o)

jabba2 2013.05.22. 01:49:37

@Oldm4n: Ez nem összeesküvés elmélet! Ez puszta tény sajnos! De azt legalább tudjuk hogyha baj van, csak magunkra számíthatunk (mi vén szarok) mivel nincs utánpótlás, nincs semmi!....... De mi még itt vagyunk, élünk, mozgunk, és van egy kurva nagy előnyünk! Mi még fél szavakból is................! :)

Oldm4n 2013.05.22. 08:24:39

@Jossarian: 55 hadjárat, 51 győzelem. A magyarok utolsó bejövetele, ha nem jöttél rá. Az, hogy csak négy vesztes hadjáratatot tanítanak, tudjuk kik miatt van.
1945. Két (kettő darab) Waffen SS katona védte a budai Margit kórházat a 2.5 milliós Vörös Veszedelem ellen. KÉT HÉTIG tartott, mire bevették. Az egyik a dédapám volt. Vesztett? Szerinted. Szerintem nyert...

Igen.
Mi félszavakból is... és TI? Na, shalom!

Dvorszky határőr 2013.05.22. 19:25:41

@hungarisztan: Reméltem, hogy valaki megemlíti. :))

Rollende Landstrasse 2013.05.23. 11:12:19

@Dvorszky határőr: Ez éppen a Tiszán történt, de voltam tengeri hajón is.

Fáradtan írtam le a történetet, ezért lehagytam a lényeget: a többiek szándékosan nem szóltak nekem, hogy mosogassak el. De másnap egészen másképp beszéltek volna velem, ha ott találják a mosatlant.

Még egy szokás, ezúttal a tengerről. Az étkezőbe mindig utoljára lép be az új ember. Bárhová leülhet, ahol szabad széket talál, ettől kezdve neki mindig az lesz neki a helye. Ha öreg tengerész hajózik be, még az is betartja ezt a szokást az új társaságban.

Dvorszky határőr 2013.05.28. 10:18:37

@Rollende Landstrasse: azért ha jól látom, Te legalább kétszer voltál "katona"! Nem tudom melyik volt előbb, a katonaság vagy a hajózás, de tuti, hogy segítették egymást, a kopaszság ad egy túlélési technikagyűjteményt.
pl. ne kelljen szólni a mosogatás miatt.
:)
Mondjuk ezeket én csak manapság ismerem fel. :)
süti beállítások módosítása