216

Október 16. Péntek

Megint Rövidet Ugrottam. Éjszakai szolgálatból mentem délutánra.
Valami hihetetlen kegyelmi állapot állt be köztünk és Isten közt, mert Répával együtt rendeltek Ferihegy 2-re. Szilasi a Küti (kutató ügyeletes tiszt), mielőtt kiküldött elmondta, hogy nagyon örül, hogy elkerült a századtól, különösen annak örül, hogy már nem a szakaszparancsnokom.
Ennek ő az én érdekeimet szem előtt tartva örül, ugyanis nem tudta volna türtőztetni magát és biztosan elintézi, hogy futkosóra kerüljek, szerencsém van a kopasz hadnagyokkal, mert a tapasztalatlanságuk miatt puhák még. Velem nem lehet kesztyűs kézzel bánni. Nála itt a reptéren nincs lógás, tanuljam meg egyszer és mindenkorra, hogy ő rendet tart.

Nem volt egyszerű megtanulni, mert amint kiértünk a betonra, azonnal összeálltunk Répával és egész más ismeretet kellett megjegyeznem. Magyarázni kezdte ugyanis az amszterdami gépek indulási-érkezési idejét. Véssem az eszembe, mert van egy bizonyos fajta puding, amit csak ezek kapnak és az a non plus ultra, a legnagyobb hadizsákmány.
És 10 perc múlva jön, muszáj szerezni.
Úgy látom, hogy még mindig van olyasmi, amit tanulnom kell, csak meglátszik, hogy Répa három hónappal korábban lett kampós. A puding szóról mindig a közérti zacskós pudingporból készített lehetetlen sárga vanília puding jut az eszembe, azt meg ki nem állhatom. Persze a szakácssuliban tanultunk pudingfajtákat, olyat is ami zsemlebélből készült, ami viszont hihetetlenül finom, de nem lehet vele találkozni sehol.
Kivéve az amszterdami járatokon.
Répát már jól ismerik még a stewardessek is, azonnal szerez, ahogy a gép megérkezik, meg diskurál akivel csak lehet, láthatóan kedvelik, minden szembejövőhöz van valami vidám, vicces megjegyzése, egész más érzés így létezni a reptéren, nem csak úgy állni mindig, mint egy fasz, ahogy én csinálom.
Sose szólok senkihez, vagy ha mégis rászánom magam, mire kitalálom a kezdő mondatot, elmúlik az egész jelenet.
Másokat sem láttam ennyire fesztelenül mozogni, beszélni, mint Répát, ezt úgy érzem, csak ő tudja.
A puding isteni.

Répa, akiről nehéz gasztronómiai igényességet feltételezni azután, hogy a hitvallását kinyilvánította, miszerint mindegy milyen a kaja, csak sok legyen, ezzel együtt, ezért a pudingért él-hal. Most először láttam az arcán ellenségességet, ahogy belenézett az én majdnem teli műanyag edényembe, miután ő pillanatok alatt belapátolta a sajátját.
Muszáj voltam elfordulni és testtel bevédeni és eltakarni, mint valami majom a megszerzett banánt. Úgy is néztünk ki, mert mindketten hahotában törtünk ki. Később beültünk a beton közepén kialakított szellőző mögé, hogy a magasra kinyúló vastag cső eltakarjon és a váltások végét mindig itt vártuk meg. Szilasi, aki nagyon figyelt, hogy a szolgálata alatt rend legyen, mindig egyszerre hívott be és küldött ki minket, így aztán ami végig rendben volt, az a mi hangulatunk.
Már arra se vettünk a fáradtságot, hogy elfoglaljuk a helyünket a szolgálati helyeinken, és nem hogy összeálltunk, hanem szét sem váltunk, együtt gyalogoltunk ki a szellőző mögé. Egyikünk mindig figyelte nem jön-e löket, a másik üldögélt. Már itt megbeszéltük, hogy este újra kilógunk. Ezt a napot, amit ilyen szerencsésen végigkummantottuk, ezzel lehetne stílszerűen befejezni.

Tehát este 10-től újra kilógtunk.
Megérkeztünk a szolgálatból, leadtuk a fegyvert és már indultunk is. A laktanyából való kijutás már gyerekjáték, a buszra is meglehetős természetességgel szálltunk fel. Nem volt igazán terv, én nem akartam hazamenni, múltkor eléggé megijesztettem Anyut, meg Editet is, másnap meg is írtam nekik levélben, hogy minden rendben, nem kaptak el, nem buktam le, talán már kézhez is vették, nem kellene borzolnom a kedélyeket.
Répa azt mondta, hogy ő hazamenne, de nem sürgős, és ha nem megyünk, az se baj.

Tehát csak menjünk be a városba csámborogni. Pár nappal ezelőtt a buszsofőr, aki letért a menetrend szerinti útvonalról, visszahozta belénk az emberekbe vetett bizalmat, fesztelenül szálltunk fel a buszokra, villamosokra. Mindig kérdezni kellett, hogy mivel, merre jutunk, én nem ismertem a járatokat, és most kiderült, hogy tulajdonképpen a várost sem. Pestet Répa se nagyon ismerte, viszont nem szarozott, mindig megkérdezett valakit, mivel és merre menjünk. Néztem, ahogy pillanatok alatt a kérdéséből kisebb beszélgetés lett és kicsit irigykedtem, és rosszul esett, hogy én milyen béna fasz vagyok, néha meg se merek szólalni. De Répa mellett ez nem számított.
Nagyon élveztük az emberek reakcióit. Szinte kivétel nélkül, nők, férfiak, elismeréssel álltak hozzánk. A férfiak tudták micsoda eszeveszett hülyeség, amit csinálunk, a nők bátornak tartottak minket, főleg amikor arra a kérdésre, hogy miért szöktünk ki, azt válaszoltuk, hogy Répa a bevonulása után egyedül maradt beteg anyukáját akarta látni, én meg a szerelmem.
Viszonylag gyorsan rájöttünk, hogy ez a válasz a tuti, nem volt olyan ember, akire ez ne pozitívan hatott volna, figyelmet, együttérzést, és sokaktól gondoskodást kaptunk. Az idős tanárembertől a civil életünkre tanácsot, negyven körüli férfiaktól kemény, elismerő kézfogást, vállveregetést, lányoktól lapos, érdektelenségnek álcázott, de mégis rajongó pillantásokat, a nagymamitól kekszet, srácoktól rágót, Répának cigit. Mindenki igyekezett segíteni, jó szóval, figyelemmel, amivel tudott.
Azt éreztem, mindenki hozzá akart járulni öngyilkos akciónk sikeréhez. Amint szóba elegyedtünk valakivel, azonnal beloptuk magunkat a szívükbe, mindenki szívén viselte a sorsunk. Egy kocsmába elég volt belépnünk, már férfiak gyűrűjében kellett kérdésekre válaszolnunk miközben csapolták is az ingyen sörünket.
Élveztük és használtuk is ezt.
A rendőröket, a katonai rendészeket és a taxisokat kellett kerülni. Annyira ránk tört a feltűnési viszketegség, hogy a frekventált helyeket kerestük. A Keletitől a Blaháig, a Blahától a Nyugatiig, onnan a Deák tér. Mivel kezdett későre járni az idő, oda igyekeztünk, ahol ilyenkor is van valami élet. Meg ami gyalog, vagy a még elérhető buszokkal, villamosokkal bejárható. Vagyis a Vörösmarty tér, Váci utca környékére. Itt már igazán komoly feltűnést keltettünk, mert katonaruhában nem nagyon látni embert ezen a vidéken. Melósok hordanak gyakorlót, de azok idősebbek és nem járnak ilyenkor erre. Vagyis a legtöbben rögtön tudták, hogy mi a dörgés, hogy szökött katonák vagyunk.

Mint rocksztárok úgy vonultunk, ha nem is szólítottak meg, azt gondoltuk, hogy mindenki utánunk fordul és összesúgnak mögöttünk. A Váci utca végén kigyalogoltunk az Erzsébet hídhoz, majd a Felszab tér felé indultunk.
A Lidó bejárata előtt beszélgetett két pincér. Mikor megláttak, jöttek a szokásos kérdések. Az egyik néhány éve volt katona, elmesélte, hogy egyszer ő is kiszökött, de ne itt álljunk az ajtóban, gyerünk be.
És egyszer csak ott találtuk magunkat a Lidóban, ott álltunk gyakorlóban, ahova öltöny nélkül be sem lehet lépni, a főúr, amint meghallotta, hogy katonaszökevények vagyunk, beinvitált az asztalához, ami közvetlenül a színpad előtt állt. Hozatott két vodkát, nekem azt válaszolta, hogy nem áll módjában kólát adni, mert ha vagyok annyira tökös, hogy kilógjak, akkor az iváshoz is tökösnek kell lennem.
A pincérek, pincérnők és néhány szolgálaton kívüli táncoslány hallgatta a történeteinket, amit Répa tolmácsolt azzal a lezserséggel, ahogy csak ő tudta, és mindenkit az ujja köré csavart. Azt mondták, nagy nap a mai, mivel még szökött katona soha nem járt itt és hogy határozottan emeltük az est fényét. Ezt az is mutatta, hogy a főúr e tényt hangosan be is jelentette a vendégeknek, valósággal bekonferált minket.
Répa nagyon gyorsan kultikus figura lett, minden mondatra tudott frappánsan, viccesen válaszolni, a főúr asztalánál összezsúfolódó törzsvendégeknek ugyanúgy, mint a csillogó szemeiket ráfüggesztő pincérnőknek is.

Mivel szinte csak Répa beszélt, volt alkalmam kicsit messzebbről figyelni a helyzetet és úgy gondoltam, hogy erre még Rejtő Jenő is megnyalná mind a tíz ujját. Répa megelevenedett Fülig Jimmy. Jóképű, mosolygós, frappáns, lezser, kicsit a francia rossz fiúk prototípusa, katonai gyakorlóban ül egy nívós bárban, körülötte kristálypoharak, a harmincas éveket idéző főúri berendezés, ő keresztbe tett lábbal, hátradőlve mesél, mosolya kaján és igéző, az egyik pincérnő már a vállán nyugtatja a kezét.
Ha ezek a nők tudnák, hogy mindehhez Répának mekkora farka van, sikítva térdelnének a lába közé, bár ezt még az egyik idősebb, pocakos felszolgálóról is feltételezni tudtam, olyannyira belefeledkezett Répa arcának pislogás nélküli vizsgálatába. Nekem az a szerepem, hogy a hátsó sorokban felmerülő, hitetlenkedő kérdésekre válaszoljak.
Tényleg az a szépfiú katonaszökevény? Tényleg egyszerűen megszöktetek? Máskor is csináltatok már ilyet?
Igen, igen, igen, bólogattam. Másodhegedűs voltam, de élveztem, így is hatalmas érdeklődés kísért, a szokásos dózis százszorosát kaptam, majdnem a halálos adagot.

A főúr megkért, hogy maradjunk a táncos előadásra is, de előtte üljünk át ahhoz az úrhoz, szeretne velünk beszélni. Ezzel elkísért egy magányosan üldögélő elegáns öltönyös idősebb férfihez. Valami nagy fejes lehetett, de nem volt fantáziadúsabb másoknál, ugyanazokat a kérdéseket tette fel, mint bárki más. Különösebb érdeklődést nem is éreztem ki belőle, csak mintha derogált volna neki a tolongásban részt venni, de nem is maradhat ki az attrakcióból. Meg mintha a befolyását is jelezte volna, hogy hozzá odaültünk, míg másnak a mi színünk elé kellett járulnia.
Közben elkezdődött a táncos revü, ugyanúgy untam, ahogy a szilveszteri műsor ugyanilyen elemét, még a meglehetősen kevés ruhában táncoló lányok sem tudták feledtetni, hogy utálom a műfajt. Aztán elköszöntünk mindenkitől, majdnem az egész Lidó vendégestül, pincérestül kinn állt az ajtóban és mintha csak kisiskolások lettünk volna, olyan aggodalommal engedtek utunkra.
Mindenképpen jöjjünk legközelebb is! Persze, hogy jövünk, 180 napunk van még, ne számítsanak ránk mindennap, de törzsvendégek leszünk.

Visszagyalogoltunk a Blaháig, épp hogy kiértünk a Centrum áruház parkolójába, mikor a kocsik közül mély, dörmögő hangon ránk szólt két rendőr. Nem vettünk észre őket csak most, hogy alig két méterre strázsáltak tőlünk.

Hé, maguk, álljanak csak meg!

Semmi nem állt távolabb a szándékainktól, a reflexeink Répával ezredmásodpercre azonosak, még elindulni is mindketten a jobb lábunk előre nyújtásával kezdtünk. Vagyis a mondat még el sem hangzott teljesen, mi már futottunk, amivel meglehetősen megleptük a rend őreit, mert csak hosszú másodpercek múlva hallottuk, hogy valamelyik felkiált, hogy "a kurva úristenit", majd a csörgést, ahogy a rájuk aggatott szarok verni kezdik a testüket a futás közben.
Az egész Blaha Lujza tér megdermedt, ahogy felváltva kiabálták utánunk, hogy álljanak meg. Ezt két másik rendőr is észrevette, a tér jobb oldaláról igyekeztek elénk kerülni, lassan haladtak, mert egyik kézzel a tányérsapkájukat tartották, így a felsőtestük csak féloldalas, groteszk mozgást tudott végezni, és az egész jelenetben olyan sután és nevetségesen mozogtak, hogy igazán nem a rend őreinek tűntek, inkább csak petyhüdt irodisták kelletlenül végzett tornaórájára hasonlított az egész. De veszélyesen közeledtek, és nekünk a körutat elérve az maradt, hogy valamelyik irányban átfutunk a kocsik közt.
Meglehetősen kockázatos, egy pillanatra meg is torpantunk.
Épp ekkor állt be egy 7-es busz a megállóba.
Csak összepillantottunk Répával. A csengetésre értünk az ajtókhoz és máris ugrottunk fel. A jármű indult is, hogy még a zöldön átérjen. A rendőreink mind akkor gyűltek össze a megállóban, mikor mi már a kereszteződésben haladtunk. Láttuk, hogy nyúlkálnak a rádióért vagyis ezen a buszon nem sokat utazhatunk. A menekülésünk felett érzett örömünkben hangosan kacagva fordultunk a busz belseje felé, és a csuklóban Boda megdöbbent, tátott szájú alakját pillantottuk meg.

- Hát ti? - rebegte elhaló hangon. Augusztusban szerelt, jóval öregebb mint mi, már civil, túl van tehát azon az öregségen, ami nekünk még hátravan, de szemein látszott, hogy neki soha ilyen nem fordult meg a fejében, hogy kiszökjön a városba.

- Mi csak kimenőt adtunk magunknak. Nehogy már a tisztek mondják meg mikor megyünk haza. - válaszoltunk vidáman, de másra nem maradt idő, csak még gyorsan hozzá tettük nevetve, hogy most egy kicsit bújócskázunk még a rendőrökkel, de aztán megyünk vissza, mert Répa 6-tól szolgálatba megy. Boda továbbra is kerekre tátott szájjal állt, köszönni sem tudott csak utánunk intett.

Répával szinte sivalkodtunk, ennél jobb jelenetet képzelni se lehetett volna, épp rendőrök kergetnek, amikor a buszon egy nemrég leszerelt társunkba botlunk. Egy olyanba, aki pontosan tudja mit művelünk, és hogy látszott, ő maga sose merte, akarta volna. Hirtelen öregebbek, tapasztaltabbak és bátrabbak lettünk mindenkinél, az összes kopasznál, az összes korunkbelinél, az összes öregnél a laktanyában és az összes, már leszerelt társunknál. A Keletinél szálltunk le és rohantunk is be egy kis utcába a Péterfy Sándor utca felé. Egyirányú utcákban mozogtunk, hogy lássuk a szembejövő forgalmat, előbb fedezzük fel a rendőrautót, mint a benn ülők minket. Meg azt is megbeszéltük, hogy csak szembe forgalommal menekülünk. Mire megfordul a kocsival, vagy mire egy kört tesz a környező utcákban, mi már hét határon túl vagyunk.

Menjünk fel a Randevúba! - rukkolt elő egyszer csak Répa. Tetszett az ötlet, sose voltam, de nagyon sokat hallottam róla. A pesti éjszaka két, hajnalig is nyitva tartó diszkójának egyike, a nevét mindenki ismeri a városban. A másik a Fortuna disco, az tavaly nyílt, de abban sem jártam még. Répa tudta az utat a Randevúba, Buda már az ő szülőföldje, ismerte az utcákat, ismerte a járatokat, nemsokkal utána benn is voltunk. Az már nem meglepő, hogy Répa percek alatt elintézte, hogy belépő nélkül bemenjünk, az eddig csak filmből ismert funkció képviselői, két ajtónálló verőlegény röhögve engedett be, és ők is kiabáltak befelé a benti személyzetnek, hogy nézzék mit szereztek.

Két szökevény!
Itt is hatalmas sikerünk lett, és úgy nézett ki, három lány felségterülete lettünk hamar, körbeálltak és már senkit nem engedtek közelebb. Jöttek a szokásos kérdések, egyre színesebben adtuk elő, ja és képzeljétek megkergettek a rendőrök, kis híja, hogy le nem lőttek, igaz Répa? Igaz, igaz, csak egy hajszálon múlt. A csajok szájtátva hallgatták, aztán megjött a hangjuk. Répa? Neked miért az a neved, hogy répa? Csak nem azért...? Répássy határőr, pedig bólogat, hogy de bizony azért, ráadásul a mérete alapján lehetne marharépa a neve, de a sima répa is kifejező szerinte. A zsebébe nyúlva ellenőrizhető a dolog. Csak az egyik csaj vette a bátorságot, de az olyan elfehéredett arccal húzta ki, hogy a többiek hangosan unszolni kezdték, na, mi van, milyen? A csaj csak bólintott, hogy olyan és egészen közel húzódott Répához. Innen már igazán könnyű volt az ismerkedés nekem is, csak kérdésekre kellett válaszolnom, de azok száma nem csökkent, sőt egyre nagyobb érdeklődést váltott ki, főleg a legcsendesebb lányból a három közül. De egyszer csak Répa kibontakozott az ölelésekből és kijelentette, mennünk kell. Igaza volt, három óra múlva szolgálatba kellett mennie, sietnünk kellett. A lányok megígérték, hogy minden pénteken itt várnak minket, ne felejtsük el őket, megígértük mi is, hogy soha nem fogjuk, Timi, Andi és a harmadikra nem emlékszem.

A laktanyába az út esemény nélkül telt, és úgy jutottunk vissza egészen a körletig, hogy senki nem vett észre, bár volt egy kisebb meghökkenés, hogy Répa mit csinál már az ébresztőnél felöltözve, de aztán komolyan nem faggatózott senki. Engem délelőtt felvittek Kutügyet takarítani, keveset aludtam én is, de bárki bármit mondott, vigyorogtam.
Sikáljam fel a padlót? Röhögve, szarjankók!
És nem körbemázgáltam a pihenős öregeket, ahogy szokás volt, hanem olyan eréllyel, de végig vigyorral az arcomon parancsoltam ki őket, hogy nem lett ellenvetés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.10.16. 09:41:11

Két kérdés:
1. Ha még tudod, magyarázd már el nekem, hogy az angol tésztaféléből (puding v. pudding), hogy lett az az V ker.-féle por? Felnőttként tudtam meg, hogy az angoloknál valami egészen mást jelent a szó, mint nálunk.
2. A képet honnan szerezted? Nekem úgy tűnik, mintha az Elveszett cirkálóból lenne, akkor meg nem Fülig Jimmy van a képen. :)

Válasz erre 

szepi79 2013.10.16. 10:06:13

Dvorszky határőr, magának elmentek otthonról! :D

körülbelül másfél hete fedeztem fel a blogot, pont a fegyverelhagyós incidensnél kezdtem az olvasást, az se volt semmi, de úgy látom, mindig sikerült rátenni még egy lapáttal.

jómagam sosem voltam katona, akkor ennek örültem, de visszagondolva valószínűleg 1-2 fontos lecke maradt így ki az életemből. (egyébként nagyjából önhibámon kívül nem sikerült a sorozás, 3x kaptam 'I' minősítést allergia miatt, utána pedig nem 'B' vagy 'C' jött össze, ahogy 3I után illene, hanem 'A'. de a behívást már nem érhettem meg...)

Válasz erre 

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.10.16. 10:19:05

@szepi79, első ezen a néven: 50-50% az esély arra, hogy vesztettél vele valamit. Ha jó társaságba, normális emberek közé kerültél, akkor akár életre szóló barátokat is szerezhettél.
Ha nem volt szerencséd és kilógtál a sorból, akkor jó esetben csak a katonaságot, rossz esetben az embereket is meggyűlölted egy életre. :)

Válasz erre 

szepi79 2013.10.16. 10:37:47

@álfirkász: igen, én is valami ilyesmire jutottam. előtte már sok évig koleszos voltam, szerintem a körülmények annyira nem rendítettek volna meg, maximum az emberkék. de nekem ugye már csak 6 hónap lett volna az egész, és mindenfelől azt hallottam, hogy már vicc az egész. persze ez már sosem fog kiderülni.

de hogy ON is legyek, Répa határőr vajon miért nem használta ki a lehetőséget és ismerkedett meg az egyik (vagy egyik+másik) leányzóval egy kissé eldugottabb helyen? (remélem, mindenki figyelte az 'óvatos' szójátékomat a dugással. )

Válasz erre 

Oldm4n 2013.10.16. 11:19:54

@álfirkász: Pontosan ez volt a titok. Ne lógj ki a sorból, ha már az elején állsz. Kussolj, csináld amit mondanak, akkor békén hagynak. Egyre öregebb vagy, egyre inkább... plusz kell hozzá egy kis szerencse. De -elnézve a fiaimat- sajnos azt kell mondjam, MUSZÁJ egy férfinak a legalább egy éves sorkatonai szolgálat. Rendet, fegyelmet, tiszteletet tanul. Tartást kölcsönöz! Ember lesz belőle! Ez, nélküle sehogy sem megy... (Ezért több egy obsitos, mint egy tápos)

Válasz erre 

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.10.16. 12:50:55

@Oldm4n: na ez az, ami nekem nem tűnt fel. Az egyik "emberséget tanult" katonatársam (meséltem már itt valahol), mint utóbb elmesélték, seggrészegen lövöldözött az őrtoronyból, valamennyi időt tán futkosón töltött és... Sok évvel később a Keleti pályaudvar előtti aluljáróban fetrengett hajléktalanként, még részegebben, mint amilyennek valaha láttam. (saját bevallása szerint kőműves volt, tehát nem valószínű, hogy az akkoriban még nyomokban sem látszó válság miatt került volna utcára)
Ahogy belőlem is csak annyit hozott ki, hogy még véletlenül se legyek rasszista, mert a nemcigány is féreggé, aljas gazemberré válik, ha megfelelően szar körülmények közé kerül.

Válasz erre 

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.10.16. 12:51:58

@Oldm4n: ami lemaradt, hogy én kilógtam a sorból. Talán centiben is, de azzal mindenképp, hogy nem voltam hajlandó sem piálni, sem a "kerítésparancsnokságot" igénybevenni. :D

Válasz erre 

wrstjnethn 2013.10.16. 13:00:50

@álfirkász: Válasz az 1.-re: Az angoloknál sem teljesen tiszta a pudding szó használata, több, teljesen eltérő kaját is jelent. A Black Pudding a mi májas hurkánkhoz hasonló valami amit az English Breakfast részeként esznek. A Christmas Pudding egy émelyítő, kuglóf alakú mazsolás, aszalt gyümölcsös, fűszeres, tésztás karácsonyi édesség. Végül a sima Pudding az vanília izű inkább öntet, mint szilárd kaja.

Válasz erre 

szepi79 2013.10.16. 13:06:37

@Oldm4n: most lehet úgy tűnhet, hogy kötözködni akarok, pedig én csak szimplán nem értem a dolgot: nem fér a fejembe, hogy egy sorkatonaság hogy csinál valakiből embert? a rend- és fegyelemtanulást értem (a tiszteletnél megintcsak rezeg a léc, elvégre itt a blogon se azt olvasom, hogy az elöljárót mennyire tisztelte volna az egyszeri honvéd), de ez miként alakul át tartássá?

nem pont az a katonaság lényege, hogy neked kuss van, te csak egy eszköz vagy, egy szám egy táblázatban, csináld, amit mondanak, méghozzá gondolkozás nélkül?

(kérdem én ezt úgy, hogy mint fent is olvasható volt, egy percig nem voltam katona.)

Válasz erre 

Oldm4n 2013.10.16. 13:14:09

@szepi79, első ezen a néven: Nem, nem ez a lényege. Nevel beléd valamit, amit úgy hívnak - fegyelem. Ez a fegyelem segített letenni a cigarettát nemrégiben, ez a fegyelem segített rendetlen, trehány, koszos kamaszból rendszerető, takarítani is képes férfivá lennem. Ha van benned elég intelligencia, hogy felfogd, akkor nagyon is profitálhatsz belőle. Álfirkász haverjának nem jutott el. (Az más kérdés, hogy ma már simán bárki lehet hajléktalan.)

Válasz erre 

Oldm4n 2013.10.16. 13:23:19

@álfirkász: Ha a kaukázusi rasszhoz tartozol, akkor azt mondom, hogy - Na ez a baj! Miért - minden rasszhoz tartozó ember rasszista (Persze, nem, mert fajgyűlölő helyesen, de ez most mindegy). Mégis egyes egyedül a fehér (kaukázusi) rassz egyedeibe nevelik ennek a dolognak "rossz"-aságát, az összes többi büszke rá, hogy a saját fajtáját erősíti/támogatja. Viszont ezért aztán a fehér ember nem is tart össze, megölhetnek, kirabolhatnak, megerőszakolhatnak bárkit fényes nappal, senki nem mozdítja a kisujját sem! Én rasszista vagyok, hiszek a fehér faj felsőbbrendűségében. Amit ma emberi kultúrának neveznek, azt mind-mind a fehér ember hozta létre, egy nagyon kis részét az ázsiai! A többi semmit sem tett hozzá. De ebbe nem megyek bele, akit érdekel, az tudja, miért van ez a jelenség, aki meg fehérként harcol a fehér fajvédelem ellen, az a saját sírját ássa, nem kár érte. (Értsd - A saját humán genomját selejtezi le az ostobasága által.)

Félig zsidóként azt tanácsolom, hogy ezt a témát hagyjuk, mert nem vezet sehova sem és igen gyorsan bannolva leszünk... ahogy lettem is már törölve a fórum egy régebbi részéből, hasonló miatt. Mert elsősorban magyar vagyok. Meg dolgozó. Meg családapa. Meg sportoló. Meg adófizető. Meg... meg... meg... ja és még zsidó is. (Nem tudom, érted-e?)

Válasz erre 

Rollende Landstrasse 2013.10.16. 14:18:37

Kész vagyok! A fegyverelhagyás után azt hittem, a történet pályájának zenitjére ért. Aztán az első dobizás, most meg...

Íve van a történetnek. Szépen repül fölfelé, dobbantás, jóemberek, ingyen sör, abszurd dramaturgiai csúcspontként a két lógós a puccos helyen, rejtői befejezés... lenne, de mint a lelassuló tüzijáték, mikor azt hiszed, mindent láttál, kiröppen a második fokozat, a diszkóban TÉNYLEG csúcspont, és mikor TÉNYLEG azt hittem, hogy vége, berobban az ezerágú befejezés:

"A lányok megígérték, hogy minden pénteken itt várnak minket, ne felejtsük el őket, megígértük mi is, hogy soha nem fogjuk, Timi, Andi és a harmadikra nem emlékszem."

Bakker Dvorszky, most már én is csak azért hiszem el, mert akkor voltam katona. No meg van még egy oka: három évvel ezelőtt megjártam Amerikát szintén egy olyan történettel, amelynek szép íve volt. Akinek nem ilyen az élete, csak sajnálni lehet. Szerencsére úgy érzem, a törzsközönséged beleéli magát, tehát eléggé elégedett emberkék gyűltek itt össze.

Válasz erre 

Rollende Landstrasse 2013.10.16. 14:28:16

@szepi79, első ezen a néven: Nem lehet meghatározni, mit tesz hozzá egy férfi életéhez a katonaság. Ezt akkor értené meg a mai fiatalság, ha MINDENKINEK be kéne még vonulnia. Persze, egyes emberek történetében elég nagy szórás lehet, egyéni szomorú történetek bőven vannak, de nagy általánosságban azért elmondható, hogy készáz éven keresztül adott a férfitársadalomnak valami összetartó habarcsot a katonaság.

Nézd meg, mennyire megalálja itt a közös hangot a törszolvasók többsége. Én annyira beleélem magam és olyan jó üzenetváltások voltak már, hogy szinte újraélem új katonatársakkal azokat az időket. Ha most felkopogna hozzám a mozdonyra a nagyember, kisberben vagy álfirkász (Dvorszkyról nem is beszélve), hogy szia én vagyok a blogról ezésez, simán felhívnám és ott állnék meg a vonattal, ahol kéri.

(Egyszer már anyám kocsijára is jelentkezett itt valaki vevőként.)

És figyeld meg: ha valahol szóba kerülnek a katonaidők, a legtöbb ember pozitívan mesél róla.

Válasz erre 

hungarisztan 2013.10.16. 14:33:52

Nagyszerűen egybecseng a mai sztori azzal, hogy a milstory.blogrepublik.eu/ blogon is épp ma volt Rejtőt idéző poszt!

Válasz erre 

Zsolt Gregovszki 2013.10.16. 14:40:34

Kedves "Mr Irving", önnek végre kijutott a jóból. Akkor eztán azt is el lehet mondani erről a fránya Hör.-ségről, hogy volt ebben valami ami jó is volt. Én is leszolgáltam az 1 évemet, de soha sehol nem találkoztam ilyen kedves alakokkal , 96-ban inkább már leköptek bennünket. Azt hiszem ebből a történetből már tényleg csak egy alapos pofozkodás hiányzott.

Válasz erre 

szepi79 2013.10.16. 14:43:46

@Rollende Landstrasse: a közösségi élmény részét teljesen értem, ezért is írtam fentebb, hogy időnként sajnálom, hogy nekem ez kimaradt.

a másik részét (férfivá érés) meg valószínű sosem fogom, gyakorlati tapasztalat híján, max. elfogadni a létezését.

Válasz erre 

Zsolt Gregovszki 2013.10.16. 14:44:35

@Rollende Landstrasse: Szívemből szóltál :)

Válasz erre 

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.10.16. 15:05:52

@Oldm4n: ezzel kb. úgy vagyok, mint a biciklis vs autós témával.
Én szégyellem magam mások bunkósága miatt, azt meg leszarom, hogy a "másik" mi hasonlót csinál.
Tehát mint egykor aktív bicikliző, borzasztóan zavar a bringások tahósága és ilyenkor nagyon nem tud érdekelni, hogy "bezzeg az autósok".
Valahogy ezzel a témával is úgy vagyok: k.ra nem érdekel, hogy a négerek, cigányok, zsidók stb. mennyire tartanak össze, pláne, hogy mennyire rasszisták, én igyekszem mindenkiben az embert látni, ha van benne. Más kérdés, hogy rengeteg olyan humanoidot ismerek, akiben nyoma sincs ennek.

Válasz erre 

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.10.16. 15:10:49

@Oldm4n: az nagyon rég volt, amikor a katonaság a sorállományba bármit belénevelt. Apám még viszonylag kemény körülmények közt volt, de őt is inkább a munkája tette emberré, amit a honvédség után végzett. Én meg csak azt láttam, hogy hivatásos katona, tisztelet a kivételnek, egyenlő súlyos alkoholista. És azt hiszem, ilyenből többet találnál így utólag, mint olyanból, akit nevelt is valamire a honvédség. (talán a Furkó Kálmán emberei kaphattak valami jót is... Bár tartok tőle, hogy ott se mindenki)

Válasz erre 

Dvorszky határőr 2013.10.16. 15:58:41

@álfirkász: a pudingot wrstjnethn tökéletesen leírta, a kép meg a netről valahonnan, én is éreztem, hogy kicsit fals, de mégiscsak Rejtőre asszociál az ember róla.
@hungarisztan: Basszus micsoda egybeesés! Sose tudom mire vélni az ilyen véletleneket.
@szepi79, első ezen a néven: Nekem akkor tényleg elmentek otthonról, sok ismerősöm szerint azóta se jött még senki haza. :))
@Rollende Landstrasse: Nagyon köszönöm, az a legjobb érzés, amikor az ívek, mondatok érzékelhetőekre sikerednek és ti meg teljesen úgy értitek, ahogy szeretném! :)
Arra az amerikai útra kíváncsi lennék.

Válasz erre 

Dvorszky határőr 2013.10.16. 16:09:18

"Nézd meg, mennyire megalálja itt a közös hangot a törzsolvasók többsége."

És most itt is meg majd nyilván még sokszor a későbbiekben, de szeretném megköszönni nektek, mindannyiótoknak, hogy olvastok, és bevallom amit @Rollende Landstrasse: leírtál az az egyik dolog amire büszke vagyok, hogy tényleg intelligens, értelmes, barátságos emberek gyűltek itt össze és valóban nagyon kevés kivételtől eltekintve (akiket jellemzően az Indexre való kikerülés generál általában) jó, témák, élvezetes beszélgetések alakulnak ki a kommentekben, a trollok messze elkerülik ezt a blogot. Azt hiszem, hogy nem is nagyon láttam még az általam olvasott blogokban sem ennyire általánosnak mondható emberi hangot.

Szóval még egyszer hálás köszönetem srácok. :)

És az igaz, hogy még nem találkoztunk, de ugyanazon a vonaton ülünk valóban. Még a leszerelő buli előtt csinálok majd egy blogtalálkozót, ha fel tudok egy kicsit lélegezni. :)

Válasz erre 

hungarisztan 2013.10.16. 16:18:23

@Rollende Landstrasse:
@Oldm4n:

Engedelmetekkel teljesen másképp látom ezt a „ma is kéne katonaság”-dolgot.

Ez a nosztalgiázás a katonaviselt férfiak körében mindig is megvolt, pedig egészen nyilvánvalóan más volt a katonaság 100 évvel ezelőtt, 50 évvel ezelőtt és 25 évvel ezelőtt – mégis, a nosztalgia az úgymond „tartást, fegyelmet stb.” adó katonaságról ugyanaz. (Pedig nagyapám szemében az apám korabeli katonaság nyápic gigerliség volt csupán, az én korombeli katonaságról pedig apám gondolta ugyanezt...) De továbbmegyek: minden divatos csapatépítő tréning alapvető vonása, hogy együtt kell szívniuk a résztvevőknek, mert ettől fognak úgymond összeérni.

Én mondjuk zsigerileg irtózom az ilyen mesterséges csapatépítésektől (katonaság inkluzíve), mert azt gondolom, hogy elég értelmes vagyok hozzá, hogy csapatot alkossak saját magam, akivel máskülönben nem alkotnék csapatot, azzal szívni még kevésbé szeretnék együtt, akivel meg csapatot alkotnék, azzal szívás nélkül sokkal kellemesebb dolgokat is lehet csinálni együtt, tehát valószínűleg azt fogjátok mondani, hogy nem mérvadó a véleményem. Mégis azt gondolom, hogy félrevisznek az olyan szépítő általánosítások, mint hogy a katonaság ezt meg azt adott, erre meg arra nevelt, bezzeg a mai fiatalság. Részint azért, mert a katonaság mindenkiből csak azt hozta elő, amit elő lehetett hozni; alapvetően trehány, igénytelen ember nem lett pedáns a katonaságtól (csak tessék szétnézni az országban: a lakótelepi kisboltosok, a lakást kiadók/eladók, az autószerelők, a tüzépesek, a ...-k túlnyomó többsége volt katona, elméletileg kaptak tartást, gerincet, rendszeretetet, fegyelmet, miegymást, mégis úgy néznek ki a tulajdonaik, mint egy leharcoltabb kecskeól Tadzsikisztánból), ellenberger a rossz példa kiválóan átment: az a mentalitás, hogy a köz meglopása nem lopás; hogy tanulni fölösleges, mert nem azzal jutsz előrébb; hogy ha valaki érvelni nem tud, akkor jön a szádatbefogodvagybemosokegyet stb. Részint pedig azért sem állja meg a helyét az az általánosítás, hogy ha lenne katonaság, akkor a fiatalok rendesek, fegyelmezettek, tisztelettudóak stb. lennének, mert egyfelől ezt nem a katonaságnál kell elkezdeni (nem is lehet), másfelől meg a mai fiatalság egy teljesen más korban nevelkedik, amire nyilvánvalóan nem az az adekvát válasz, hogy akkor kobozzuk el tőlük az okostelefont, az internetet meg az iPadet, zárjuk össze őket X hónapra (minél többre) egy tökéletesen kontraproduktív, szellemileg hervasztó, önálló gondolkodást elnyomó, tekintélyelvű közösségbe, ahol 100 évvel ezelőtt is lejárt szavatosságú fegyelmező- és katonaságszervező elvek dúltak, tökéletesen inkompetens és idióta elöljárók által előirányozva, jószerivel tisztelhetetlenül.

Sokszor megéneklődött itt is, a másik katonasztoris blogon is, hogy a sorkatonai szolgálat egyetlen nevelő célzatú hatása az volt, hogy mindenki megtanulta és tökélyre fejlesztette, hogyan lehet kummantani. A katonaság a munkakerülésen kívül jótékony hatással volt még a hazudozásra, a rendszer kijátszására, az egész katonásdi kiröhögésére, ugyanakkor termékeny volt értelmetlen dolgok kritika nélküli beemelésére és temérdek egyéb „hasznos” skillre, ami mindmáig lenyomata az országnak.

Megjegyzem, az egész katonásdi egy ordas nagy hazugságon alapult, nevezetesen hogy bármit is számít a feláldozott kiskatonák tízezreinek az élete – merthogy azt minden politikai fejtágítás ellenére is kábé mindenki tudta, hogy a másfél nap javítással életre lehelhető, rozsdás Csepzon, meg a 14-ből 12 repülésképtelen MiG az viccnek is durva, nemhogy honvédelemnek. Így viszont a katonaság az volt, aminek látszott: 24, 18, 12, 9, 6 hónap (kinek mennyi) értelmetlen szívás, összesen 3-10 skuló eldurrantásával ennyi idő alatt. A többi? Szopatás, láblógatás, herevere – csupa-csupa nemzetgazdaságot élénkítő tevékenység... Életerős, munkaképes, termelő férfiak kivonása a munkaerőpiacról egy totálisan röhejes magyarázattal ellátott, önmagában is hazug cél érdekében, ami ráadásul kurva drága is volt. (Még mindig az.)

Megjegyzem, mielőtt bárki is katonaság-ellenességgel vádolna, hogy ennek nem feltétlenül muszáj így működnie. Léteznek Magyarországhoz hasonló méretű országok, ahol a katonaság jól szervezett, logikus, modern, ekképpen feladatát ellátja, alkalmazottai (nem alattvalói!) megbecsült és profi munkaerők, rendes célokkal, fizetéssel és karrierlehetőségekkel. Csak ez így túl logikus, túl működő, túl fasza – hova tűnne az a sok alkesz hivatásos, akikkel a sereg fel van töltve, és akik sehol másutt nem kellenének? És honnan lehetne lenyúlni azt az irgalmatlan pénzt, amivel többe kerül egy hatékonytalan szervezet?

Nam, drága barátaim, egyáltalán nem vagyok meggyőzve arról, hogy azt a típusú katonaságot újra kéne indítani. Kártékony hatásaihoz képest elenyésző volt a pozitív hozadéka.

Attól még lehet jó barátokra, jó sztorikra emlékezni (szívesen is olvassuk), de kezeljük a helyén: szopás volt az mindenkinek. Azt meg már csak nem kívánom a gyerekemnek...

Válasz erre 

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.10.16. 16:57:34

@hungarisztan: a repülős témának azért nézz utána, mert szerintem nagy marhaságot írtál! Az csak a gengszterváltás utánra volt jellemző, hogy 10-12 gép, amiből kb. Vári Gyula gépe volt az egyetlen működő példány (költői túlzás, mielőtt még valaki... :))
www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=kbSgwhIPSwo#t=222
Itt még volt légierőnk.

Válasz erre 

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.10.16. 16:58:36

@Dvorszky határőr: köszi. A képet csak azért kérdeztem, mert Rejtő regényeiből készült pár jó, meg sok rossz képregény és kíváncsi lettem volna, hogy ez vajon melyik lehetett.

Válasz erre 

szepi79 2013.10.16. 17:04:13

@álfirkász: nekem a jobb oldali alak nőnek tűnik, ergo az ellopott futárból asszociáltam Prücsökre (baszki, ki is volt ott a csávó, aki állandóan vigyázott rá? Galamb?).

Válasz erre 

Oldm4n 2013.10.16. 17:04:31

@hungarisztan: Ez is egy álláspont. Én kívánnám az enyémnek, ha ugyanaz lenne a hatása, mint nálam. Természetesen csak olyan dolgot lehet kihozni az emberből, ami benne van, ez nem kérdés. De igenis sok sok országban jól működik a sorkatonaság (Ausztria, Finnország) ahol az EU ellenében megvédik a sorkatonai szolgálatukat! Mert tartást, fegyelmet szakmát tanítanak. OK, volt tényleg sok kummantás, OK, volt tényleg lógás. De itt vagyok én, apa nélkül nőttem fel. Így nekem nem volt viselkedési mátrix előttem amikor kellett, ezt a sereg pótolta. Anyám megdöbbent a változáson, amit az a néhány hónap hozott ki belőlem. Nekem bejött. :) Hát ha még a C-D-E jogsit is letehettem volna...

Válasz erre 

Oldm4n 2013.10.16. 17:06:13

@szepi79, első ezen a néven: Az Szivar volt, Galamb egy másik műben fordul elő... (Előretolt helyőrség)

Válasz erre 

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.10.16. 17:13:11

@szepi79, első ezen a néven: nem, ez ha jól sejtem, akkor az Elveszett cirkálóból van. Abban öltözött a testvérét kereső lány fiúnak. Meg talán a Vissza a pokolba is lehetne, de arra alig emlékszem.

Válasz erre 

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.10.16. 17:24:28

Hogy eltaláltam: galaktikabolt.hu/termek/az_elveszett_cirkalo.html
Ennek a borítójából van kivágva.

Válasz erre 

johnibyg 2013.10.16. 17:57:07

@Dvorszky határőr: Az Indexes trollokra van a tiltás gomb, eléggé hasznos dolog :-) Azon gondolkozok, hogy végül abból a három lánytól szereztél-e magadnak hamarabb "örömet", vagy Edittől...

@hungarisztan: svájci / régi osztrák mintára szabadna csak visszaállítani a sorkatonaságot max, abban igazad van

Válasz erre 

Rollende Landstrasse 2013.10.16. 19:01:38

@Dvorszky határőr: "Arra az amerikai útra kíváncsi lennék"

Olvashatod a Wild magazinban, most van az utcán a 15. rész, és még messze a vége. Ami igencsak csattanós lesz, de mivel a lap törzsolvasói idetévedhetnek, inkább nem árulom el nagy nyilvánosság előtt.

Na jó, egy kis önreklám a Wild facéjéről:
www.facebook.com/photo.php?fbid=629924080362463&set=a.212014515486757.54232.210616068959935&type=1&theater
Minden hónapban van egy rövid ajánlója a sorozatomnak.

Közben eszembe jutott egy kérdés: feleséged neve? :-))))

Még valami eszembe jutott: Érdekes volt olvasni az öcséd hozzászólását. Neked életre szóló élmény, neki csak homályos emlék. De mégis egy visszacsatolás attól az egyik kis kerek fejtől, aki felnőtté vált. Remélem, jó testvérek vagytok!

Válasz erre 

dwr 2013.10.16. 21:14:14

Szervusz Dvorszky! Sziasztok blogolvasók!
Olvasom a vitát arról, hogy mi haszna lehetett, egyáltalán volt-e a sorkatonaságnak ( inclusive a határőrségnek). Abban az időszakban, gondoljatok a jugó háborúra, igen is volt. Amikor kitört a háború, az egész század minden szabad emberét elvitték mellőlem a jugó határra, csak azért úsztam meg mert AegÜh voltam. Egy tavaszi délelőttön megjelent 2 IFA Adyról és gyakorlatilag kiürítették az egész laktanyát. kb 2 hétig amíg,nem kaptunk kopaszokat minimálüzemet nyomtunk. Sopronban a RICS, FEP-en a Taxisblokád, 1.öbölháború, Cséven a jugó események, azért így visszagondolva még az elvetemültebbek is tették a dolgukat, valahogy átérezték a feladatuk "fontosságát". Bennem leginkább a rengeteg különféle személyiségű ember, a velük követendő bánásmód maradt meg a leginkább.Ott találkoztam az ország legrendesebb óriásával és leggonoszabb-ostobább törpéjével. Végül mintegy a Hör-béli szolgálatom mottójaként ide kívánkozónak tartom Stefi Hör (kb olyan fazon lehetett mint a Répa)örökbecsű mondását, mikor Guszti (sorállományú őrm.)nem akart velünk kidobizni a falubéli discoba.
-Faszom beléd má Guszti, mi a picsáról akarsz majd mesélni 20 év múlva... arról milyen faszán körbejártad a nyomsávot, vagy milyen kurvajól tudtad a kalasnyikovod kefélni-
üdv: kisberben

(ui:Guszti maradt, mert mocskosul gittelt)

Válasz erre 

Cpt. Flint 2013.10.17. 14:07:59

@hungarisztan: +1

Válasz erre 

Bambano 2013.10.18. 22:48:31

@Oldm4n: rendet, fegyelmet, tiszteletet, na azt pont nem tanultunk.

mitől lenne több egy obsitos, mint egy tápos? hint: semmivel, a tápos ugyanúgy bent volt "fegyelmet tanulni", és ugyanúgy obsitot kapott, mint a többi.

Válasz erre 

Bambano 2013.10.18. 22:51:19

@szepi79, első ezen a néven: rendet, fegyelmet nem tanít a katonaság, felfogható kis mértékű csapatépítő tréningnek.

amit valóban nagy hatékonysággal tesz az az, hogy a helyi menő csávókból ezt a hmcs fílinget szépen kiöli. attól kezdve jobban kezelhető a leszerelt katona, jobban lehet vele dolgozni, mert nem akar mindenáron ő lenni az okosabb.

legalábbis azokban az időkben, amikor még nem teljesen operettkatonaság volt.

Válasz erre 

borzimorzi 2013.10.20. 15:53:24

@álfirkász: Jól emlékszel, pontosan így van. A kép Rejtő Jenő "Elveszett cirkálÓ" c. regényének képregényes feldolgozásához készült. A rajzoló szinte biztos, hogy Korcsmáros Pál. Az ábrázolt szereplők: Rozsdás és a Kölyök, akiről utóbb kiderül, hogy részint nő, részint a felkutatandó személy (Tom Leven, alias Kwang) húga. Keresztneve, hogy, hogy nem: Edith. :-)

Ami a pudingot illeti. Angliában járva nem a Black Pudding a legkellemetlenebb meglepetés, azt még meg lehet enni. A véres hurkára hasonlít. Az angol konyha legocsmányabb szörnyszülöttje a Yorkshire Pudding. Eredetileg arra találták ki, hogy a birkasültből kicsöpögő zsírt és szaftot hasznosítsák. Gyakorlatilag ezeknek a felhasználásával összetákolnak egy hájas tésztára hasonlító szörnyedvényt. Ezt belesimítják egy magasabb falú tepsibe és megsütik. A zsírtartalma miatt már akkor is vasgyomor kéne hozzá, ha ennyiben is hagynák, de nem hagyják. Onnantól kezdve belepakolnak mindenféle iszonyatot, lehet az maradék sültkolbász, májas, bármilyen sült/főtt zöldség, pl. krumpli vagy borsó is. A a főétel előtt adják asztalra, hogy a főételből (ürühús sütve) már kevesebbet egyen a vendég. Baromi laktató, de rossz mind az ízlelőbimbóknak, mind a gyomornak. Mára már vannak szelídített változatai, amelyek lényegében csak hájas pogácsák vagy tarkedlik, kisalakú tarkedlisütőben megsütve és édes töltelékkel (csokikrém, vaníliasodó, narancsos öntet) tálalva. De úgy sem jó, bazalttömbként áll össze a gyomorban. Ha valaki ebédre eszik ilyet és utána még 5-6 órát sétál a novemberi Londonban, akkor talán kibírható. De vacsorára ugyanez garantáltan pocsék éjszakát jelent.

Üdv:
b

Válasz erre 

Dvorszky határőr 2013.10.21. 14:56:01

@Rollende Landstrasse: jó testvérek vagyunk igen, két öcsém van, egyre jobb a kapcsolatunk, ahogy telik az idő. :)

Azért ez az amcsi túra elég irigylésre méltó, motorozni amerikában, na ennél szabadabb dolgot elég nehéz elképzelni.
:))
De mint szakács mondom, hogy kesztyűt csakis félangolosra érdemes sütni, amúgy ehetetlen. :))

Válasz erre 

Dvorszky határőr 2013.10.21. 14:57:40

@dwr: :))) Stefi hör a szívembe lopta magát. :))
Tök igaza volt.
Gusztit megkérdezném mit mesél manapság. :)

Válasz erre 

Dvorszky határőr 2013.10.21. 15:04:16

@borzimorzi: mostmár benn hagyom a képet, végülis rejtő jenőre asszociál mindenki, a pontatlanság ellenére.

ezeket az inyencségeket nem ismerem, de egyik öcsém angliában él, ha meglátogatom, kipróbálom ezeket, van annyira bizarr, hogy érdekes legyen.
(dublinban is muszáj volt a birka vesepecsenyét, (amit James Joyce könyvének szereplője szeretett). Legalább most tudom milyen, bár utána napokig, részegség utáni savas húgyízűt büfögtem, de ugye sose tanulok semmiből. :)

Válasz erre 

lyken 2013.10.23. 09:04:00

@álfirkász: Nem feltétlen, olvasgass Aranysast. Elmúlt két évben valamikor volt egy cikksorozat benne a 80-as évek MiG-23 hajózó állományával. Voltak benne meredek sztorik. :)

Válasz erre 

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2013.10.23. 11:42:36

@lyken: szoktam. OK, hogy a gépek hadrafoghatósága nem volt 100%-os, de nem csak négy-öt Mig volt üzemképes.
Gengszterváltás után meg amilyen ütemben leépítettek mindent...

Válasz erre 

lyken 2013.10.23. 13:38:02

@álfirkász: Először is elnézéstm, az "Nem feltétlen, olvasgass Aranysast" mondatot nem úgy értettem, hogy guglizzbémeg. :))

Szóval. Ez így van, de amikor olyat olvasol, hogy van ~40 repképes MiG-21-es a srácok alatt, miközben összesen 260 állt rendszerbe, az meredek. Mig-23-ból már csak talán egy tucatot vettünk, azokat jobban szinten tartották. Viszont a 21-esről tényleg voltak olyan sztorik, hogy per század megesett az ilyesmi.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: