Centi_30.jpg98

 

 

 

 

 

1988. február 11. csütörtök

Az éjszakák nagyon kemények.
Sosem éreztem magamon, a bőrömön a tél hatását, erejét. Itt a betonon viszont az ember a legapróbb részletéig megismeri.
Alaposabban, mint ahogy valaha szerette volna. A beton olyan kegyetlen, hogy szinte felfoghatatlan. Nyáron néha 70 fokra felmelegszik, most télen meg úgy ontja magából a hideget, hogy biztos 5-10 fokkal hidegebb van rajta, mint körülötte.

Mindenki retteg az éjszakától. Akkor olyan kíméletlen az idő, hogy nehéz felfogni, hogy nem kizárólag a mi elpusztításunk céljából létezik, hanem, hogy tőlünk függetlenül.
Felfoghatatlan, mint ahogy az is, miért ilyen kegyetlen velünk.

Az éjszakának két része van.

Az első rész az éjféltől hatig terjedő időszak.
Ez a nyugis.
Szarrá fagysz ugyan, de akkor csak geci hideg van, amolyan állandó. Megsarcol, de nem kegyetlenkedik. Ilyenkor a halálos ellenség: az álmosság. Akkor végünk van, akkor az egész éjszaka kínvallatás, vagy még inkább egy brutális vallási áldozat.
De erre fel lehet lelkileg készülni.

A másik részre viszont lehetetlen.
Ez borzalmasan ijesztő és nem csak ijesztget.

Hat és nyolc közt - időjárástól függően, talán a párától - egy fél órás időtartamra több fokot csökken a hőmérséklet, vagy csak a hőérzet változik, nem tudom, de akkor halálra lehet fagyni. Reggel hattól nyolcig valahogy a körülmények elegyéből véletlenszerű időjárás jön létre, soha nem lehet tudni, hogy mi.
És pára mindig van hozzá.
Az, ami az igazi kegyetlenség.
Azt nem lehet kivédeni.
Az bemegy.
Mindenhova.
Érzed, hogy beterít.
És arra jön a fagy, hó vagy ónos eső. Mindegyik más miatt szed cafatokra. És ők csak bevégzik, mert a pára már a csontokban van, az ízületek közt. Hat és nyolc között majdnem megöl a hideg. Nem halunk meg, de haláltusát vívunk.
Hosszú, kegyetlen agónia ez.

És míg az első részben egy akkor épp ideális esetben meg tudom állítani a remegést, a vacogást, addig itt semmi esélyem. Az első részben, ha ügyes vagyok sikerül meleget gondolnom. De hattól nyolcig védtelen vagyok, semmit nem tudok csinálni. Ilyenkor elemi erővel csap le a tél, a hideg.

fagy4.jpgEgész testemben remegek, görnyedt háttal, imára kulcsolt kézzel, rogyasztott lábakkal állok, és várom, hogy elkezdjen kínozni.
Nem tehetek mást.
Közben remegek, mint a kocsonya.
És úgy vacogok, hogy a fejem hátra hajtom, becsukom a szemem, és nyüszítve csattogtatom a fogaim.

Ilyenkor nincsen ám semmi gondolat.
Egy aprócska foszlány sem, tökéletesen semmi leszek, csak hús, utolsókat rúgó elhasznált hüvely. Az, ami én vagyok, tetszhalott vagy tán meg is szűnt létezni. Nincs bennem semmilyen gondolat, semmi.
Az a tudat sem, hogy lehetne bennem.
Nem létezem, amikor ennyire fázom.

Ilyenkor lehet a delikvensre botütést mérni úgy, hogy látható, nem törődik vele, azt várja, hogy vége legyen.

A részeges kegyetlenkedők kutyái ilyenek. Lehet látni, hogy már hiába ütik, már nem is érzi, már csak megvárja, míg vége. És nincs a szemében semmi, ahogy az enyémben sem, nem voltam jelen, illetve igazából nem is voltam egyáltalán.

Visszafelé a laktanyába, az IFA-n ülve egy ilyen éjszaka után újragondolni a történteket végtelenül elszomorító.

Úgy tűntem el magamból, mintha nem is lennék. Mi vagyok én tulajdonképpen? Hol lakom magamban? Vagy hová megy a lélek a testből, ha nekem sehova se ment? Mihelyst nem voltam a testemben, nem voltam egyáltalán.

Hol vagyok, mi vagyok és ki vagyok?

Valaki mondja ezt meg!

Benn a laktanyában Cupi alhadnagy fogadott.
Ő megmondta, amit gondol, de nem rólam gondolkodott.
Fontosabb dolga van annál.
A csapatügyeletes tiszt irodája előtt közölte, hogy mindenkit elvár a délutáni kötelékre, eligazításra. Nézünk egymásra, ez tök hülye. A köteléken kötelességünk megjelenni, mióta világ a világ. De jó, délután megjelentünk. Hosszan cuppogott a szájával, miközben a szétálló szemeivel minket fürkészett meg maga mögött mindent. Ismerős ez a szituáció, Cuppogó, vagyis Hortományi alhadnagy a szakaszparancsnokom volt, amikor én még szakács voltam.
Rengeteg afférunk volt.
Egy emberöltő távol történt.
De ilyen is, hogy Cupi tartja a második századnak az eligazítást. Talán csak a korára való tekintettel adnak számára fontosabb, de amúgy jelentéktelen feladatot.
Mondjuk tartson eligazítást.
Ne érezze, hogy elpocsékolta az életét.
Soha semmi értelmeset nem csinált.
Szar ezt felismerni.
És az öreget miért ne kíméljük, főleg, ha helyettünk tesz valamit.
Csinálja csak.

És ő csinálja.

Szent meggyőződése, hogy ebben a szerepében nem csak a szolgálathoz kapcsolódó információkat kell közölnie, hanem kötelessége a világot is alakítani, rendeleti úton, vagyis parancsra, és kinyilatkoztatásként meghatározni valamit. Ma az volt a rettentő fontos közlendője, hogy nem enged senkit haza, mert olyan jegesek az utak.

Az ő szavaival ez így hangzott:

"Senki nem megy sehova, mert a hórengetegek ráfagytak az útviszonyokra."

Köszönjük Cupi a tájékoztatást.

Kimerítő volt.

De tényleg.

Nem mehetnénk végre a picsába, vissza a körletünkbe?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr815748356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

króm nickel 2014.02.11. 06:52:26

Kint a zöldhatáron annyi előnyünk volt, hogy akár 6-7 nadrágot is felvehettünk és beállhattunk szélárnyékba. Az ilyen öltözet 3-4 órán át kitartott, de a szolgálat 6-8 órás volt.
Az embernek először a lába kezdett fázni, majd egy idő után mindene.

(h)öreg 2014.02.11. 08:46:12

"6-8 között(...) több fokot csökken a hőmérséklet" Nekem az a tapasztalatom,hogy mindig- télen , nyáron egyaránt napkeltekor van a leghidegebb.

Dvorszky határőr 2014.02.11. 12:37:16

@króm nickel: @(h)öreg: Amúgy tényleg a lábnál kezd fázni az ember valóban.
Igen amúgy valóban a napfelkelte időszaka kegyetlen hideg, amikor már feljött, de még nem látszik, viszont valahogy a beton máshogy viselkedett, mintha lett volna valami fura szabályszerűség, a beton valahogy ezután kezdte árasztani a hideget, mintha akkor valamiért az éjszaka összegyűlt hideget egyszerre akarná kiokádni.

csucsu63 2014.02.11. 18:59:24

F1-en volt egy torony nevű hely.Akit oda raktak,mindegy mit vett fel,ha hideg volt ha meleg,8 óra alatt megbánta bűneit rendesen:)

hungarisztan 2014.02.17. 15:09:33

Hogy miért hajnalban van a leghidegebb, annak nem különösebben bonyolult a meteorológiai magyarázata.

A levegő nem közvetlenül melegszik, hanem jönnek a rövidhullámú sugarak a Napból, azok elkezdik melegíteni a földfelszínt, az pedig az anyaga, és ebből következőleg az albedója (fényvisszaverő-képessége) szerint visszaveri a hosszúhullámú sugárzást, ez a visszavert sugárzás melegíti a talajmenti levegőt. Mivel éjszaka nincs besugárzás, a talaj kisugárzása folyamatosan csökken, és érthető módon akkor a legalacsonyabb, mielőtt a következő napi besugárzás megkezdődik.
(Ha a föntieket egy tőmondatba akarnám egyszerűsíteni, akkor az így hangzana: a felszín kihűl reggelre. :o))

Gyakran alakul ki ilyenkor ún. inverzió is, mikor az alacsonyabban lévő légréteg hűvösebb, mint a fölötte elhelyezkedő (normál esetben ugyebár a hőmérséklet a magassággal csökken, a mértékét a temperatura gradiens adja meg). Az ilyen talajközeli inverzió felelős az ún. sekélyködért: mivel a 0,3-3 méter magasságú légréteg hidegebb a fölötte elhelyezkedő légrétegnél, így a kondenzáció (köd = felszínközeli felhőképződés) itt hamarabb indul meg. (Avagy ugyanaz a relatív páratartalom a hidegebb levegőben hamarabb csapódik ki pici vízcseppekké. Ezt a nedvességkicsapódást érezhetted hajnalonként.)
Mondjuk a sekélyköd iszonyat látványos bír lenni, ha mondjuk térd- vagy derékmagasságban gomolyog, de gondolom, ez akkor és ott kevésbé fogott meg! :o)

Dvorszky határőr 2014.02.20. 13:20:12

@hungarisztan: bakker, ez elég kompakt kis tanulmány. Gratulálok, elég tudományos, de érthető. :))
Azt hiszem a harmat leírását ilyen pontosan sose láttam még.
:))
süti beállítások módosítása