Centi_30.jpg 460

 

 

 

 

Február 14, szombat

 

80 teljes napja vagyok benn!! Még 460 nap.

A ferihegyi laktanya egész pici képződmény az Üllői út mellett a két reptér között. A repterek és a kiszolgáló épületei hatalmas területet foglalnak el, a főút mellett hosszan húzódik egy kerítés, amin belül csak reptéri dolgozók mozoghatnak, szerelők, pilóták, földi irányítók, reptéri üzemeltető vállalatok munkatársai, szállítmányozási, logisztikai feladatokat végzők. A laktanya főkapuja az Üllői útra nyílik, míg a másik kisebb kapu a reptéri belterületre. Ezeken a belső utakon megy a váltás a reptéri őr- és útlevélkezelői szolgálatokba.

1légi_ferihegyi_repter.jpg

Az eddigi lélektelen laktanyák után ez kifejezetten barátságos hely, minden befogadható méretű, mintha az emberek is kisebbek lennének, vagy inkább nem is, pusztán élesebbek a kontúrjaik. Szimpatikusabbak.
Nem tudom,  hogy a hely miatt érzem-e barátságosabbnak az arcokat, vagy az arcok miatt a helyet, de jobban érzem magam már most. Próbálom elképzelni itt az adyligeti szakácsokat, igyekszem fejben mozgatni őket ebben a környezetben, beszéltetem, cselekedtetem, aki eszembe jut, de valahogy olyan bárdolatlannak tűnik az egész, mintha francia kulcsot használnék sakkfigurák mozgatásához, vagy én vagyok béna rendező, vagy ők nem illenek sehova máshova, csak abba a pocsolyába.

Chess_bishop_10970.jpgDe ha már sakk, akkor én tuti futó vagyok, az aki toporog, nagyon menne, feszülten várja a lehetőséget, de amikor helyet vált, ahhoz semmi köze, megemelik és nem várt irányba, el nem fogadható szabályok alapján leteszik máshol, hadd toporogjon ott tovább. Van valami előre elrendelés a katonai pályafutásomban, amit, ha okos lennék, már tudhattam volna az első nap, hisz közölték.
Rajta volt a behívómon.
FEP-es vagyok.

Nem kellett volna mindenhol, mint a piaci légy keringenem a különböző beosztású tiszteknél, nem kellett volna hülyét csinálnom magamból, hogy kikerüljek a konyháról, mert az hiábavaló volt, hanem simán röhöghettem volna a markomba, hogy bárki akar szopatni, nem érdekel, én megyek majd Ferihegyre, nekem jó sorom lesz végül.

Már az elején eleve eldöntött volt, hogy kis vargabetűvel, de végül itt kötök ki. Én hülye, azt hittem befolyásolhatom a sorsom, jártam a tisztekhez, fontoskodtam.
Mit röhöghettek, vagy mennyire unhatták, amikor úgy hallgattak, hogy pontosan tudták, semmit nem tesznek az érdekemben. Most látom csak, milyen minden emberi léptéket meghaladó, gigászi, mozdíthatatlan, bevehetetlen tömegnek szaladtam neki. Úgy pattantam le, hogy meg sem rázkódott. Mintha bolhaként akartam volna elefántot gáncsolni.

Egy hatalmas, részvétlen akarat perifériáján, egy elenyésző kis pont figyelmét kötöttem le másodpercekre, amikor fogadott valamelyik tiszt az áthelyezési kérelmemmel kapcsolatban. Ennyi volt, semmit nem számítottam, semmit nem számítok. Valószínűleg, ha lett volna bennük szándék, akkor se tudtak volna segíteni, ahhoz több kell, ahhoz a legfelső réteg szándéka kell, onnan kell megremegjen a test, onnan kell lecsorogni a végekre az akaratnak. Olyan ez az egész katonaság, mint egy lendkerék, ami forog a saját tehetetlenségétől és időnként egy hatalommal rendelkező tényező továbblendíti, vagy módosítja a haladási irányt. Azt hiszem, sosem fogok megbékélni az ilyen önkénnyel.

A tisztek is csak azért játszották velem végig a kihallgatásokat, hogy elkussoljak.
Mert akkor kevesebb gond van velem. Akkor nincs papírmunka, nem kell nekifeszülniük a rendszernek, nem kell csinálni semmit. Lehet, hogy a tiszt is csak az identitását védi, mert akkor, ha felfelé igyekszik kommunikálni, akkor derül ki, milyen kis pont maga is. Jobb érezni egy laktanyányi gyerek tiszteletadását, lefele mutatni hatalmat.

De készüljetek fel! Most már mindenképp megmutatom, most már nem nyugszom, most már nem adom fel, míg a konyhától meg nem szabadulok a magam akaratából.

Szólj hozzá!

Címkék: nap

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr534921999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása