Centi_30.jpg89

 

 

 

 

1988. február 20. szombat


farag.jpgMa visszavitték a műtőbe mellőlem a srácot, akinek az orrsövényét műtötték, mert valami nem jól sikerült, faragnak még rajta.

Ezt a műtősfiú mondta, ezekkel a szavakkal.

A srác szegény mellettem azonnal védekezni kezdett, dobálta magát, hadakozott, kiabált, amit néha a félelemmel vegyes düh intézett, néha a még be sem gyógyult seb okozta fájdalom.
Aztán valahogy többen csak lefogták, kapott valami injekciót, amitől lehiggadt, és végül elvitték. Aludtam, mikor visszahozták, de estig ő se mozdult.

A kötés alól csak a szemei látszottak és mikor végül felébredt és kinyitotta, olyan elgyötörtséget láttam a szemében, amit még soha senkiében. Én tudok mozogni, jönni-menni, bár nem teszem, mert amikor megemelkedem, megfeszül a torkom és olyankor majd beszarok, úgy fáj.
De a srác miatt felkeltem.
Nem tudtam beszélni, meg ő sem, és tényleg nem vagyok barátkozós fajta, a gyenguszon is inkább genyó voltam, de a kölökhöz átléptem és óvatosan megfogtam a vállát.
Kitátottam a szám, hogy lássa, nem tudok beszélni, ő is legyintett, hogy nem kell. Nem tudom, hogy értette-e, hogy csak azt akartam jelezni, vele vagyok, mindenesetre óvatosan bólintott, talán köszönetképpen, aztán visszafeküdtem.
Nagyon fáj nekem is, de ezt a kölköt rettentően sajnáltam.

Ma reggel már a joghurtot meg tudtam enni, sőt a mellé adott sertésmájkrém egy részét belekeverve is lement. Fájt, mint a kurva anyja, de lecsúszott.
Ebédre igazán finom lencsekrém levest adtak, ezt is meg tudtam enni, persze azt, hogy finom, csak addig éreztem, míg a nyelvem elejét érte, mihelyst a sebhez ért marta, de nagyon lassan és kínkeservvel le tudtam nyomni.
Jó jelnek vettem, hogy amúgy iszonyú éhes vagyok, és bármit befalnék amit csak lehet, bár tudom, hogy alig valamit lehet.

A vacsorához adott zsömlét nehéz volt nem geciségnek gondolni, igyekeztem azt tudatosítani, hogy ezzel csak motiválni akarnak.
Hogy majd ehetek ilyet, ha hajlandó vagyok gyorsabban gyógyulni. Ennek én úgy láttam az az előfeltétele, hogy azt a rengeteg teát, amit behoznak, mind igyam meg. Többször benéztek az ápolók egy nap, és amint elfogyott, hozták a következőt adagot, hogy akkor még ezt is erőltessem le.
Irtózatos kínlódás, de olyankor csak ránéztem a srácra magam mellett és összeszorított foggal nyeldekeltem tovább.

 

 

 

 

A képen: A gyermek Michelangelo, ZOCCHI Emilio, 1835-1913 (Italy)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr305748378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eltévelyedés · http://gumimacik.blog.hu/ 2014.02.20. 08:44:08

Túl egy mandulaműtéten és orrsövényferdülés-kigazításon, amit altatás nélkül végeztek (=hallom, ahogy reped a csont bennem), azt mondom, te jól jártál. Nagyon jól.

hungarisztan 2014.02.20. 13:32:21

Semmi fagyi? Pedig azt szoktak adni a mandulakivételen átesetteknek...

Dvorszky határőr 2014.02.20. 13:49:40

@Eltévelyedés: ááá basszus igen, ez a reped, recseg a csont ez nagyon durva, nekem nem csinálták, de attól be lennék szarva.

Martin Berghoffer 2014.02.20. 16:26:22

Nem tudom,hogy te isten vagy e de azt igen.Kedd óta az én mandulám olyan vörös,hogy önkény uralmi jelkép lehetne simán.Nem tudom,hogyan csináltad de 'TANÍTS MESTER'.

Dvorszky határőr 2014.02.20. 17:47:09

@Martin Berghoffer: Ez csak akkor ér valamit, ha tudsz lógni vele a melóból, ha csak simán fáj az nem jó. :)
De legalább most az írás alapján fel tudsz készülni. :)))

Börnike 2014.02.20. 21:06:08

Azt hiszem, hogy már előnye is volt a blognak számomra. Engem a feleségem akar megdumálni egy orrsövény műtétre! Kicsit horkolok na! De eme sorok után soha nem mennék bele!

Dvorszky határőr 2014.02.24. 14:33:07

@Börnike: :)) De a feleséged nehogy megtudja, hogy én vagyok az oka. :)
süti beállítások módosítása