Centi_30.jpg393

 

 

 

 

Április 23. Csütörtök

Koltay a csüti. Nem küldtem el időben a vacsorát, megbuktatott.

Elfelejtettem na.

Összekészítettem mindent, ahogy kell, de aztán az egyik korosztályom konyhamunkással beszélgetni kezdtünk és kiment a fejemből. Egyszer csak csörgött a telefon, Koltay ordított a túloldalon, hogy leszóltak neki a reptéri ügyeletes tisztek, hogy mi történt, nincs ott a vacsora. Magyarázzam meg azonnal, de hát nem tudtam értelmeset mondani, csak, hogy tényleg nem küldtem fel.
De mi az istenért, fiam? Na mindjárt átmegyek! – üvöltötte a telefonba.

Intettem a konyhamunkásnak, ilyen gyorsak sosem voltunk, néhány tizedmásodperc alatt vízben úszott a konyha, és én a vacsorás bödönöket huzigáltam az ajtóhoz, a segédem meg sikálta a padlót.

Koltay belépett és mint egy bika támadt nekem, hiába mondtam, hogy belefeledkeztünk a takarításba, a sárga földig leteremtett.

– Na ne röhögtessen, azonnal pakolja össze amit kell, küldöm a kocsit érte. Azt hiszi, hogy amiatt, hogy múltkor nem sikerült a szolgálati szabályzatot átírnia, akkor figyelembe se kell vennie? Ha nem tudja előbb elküldeni a vacsorát, akkor még későbbre tolja? Megérdemelné, hogy ne küldessem fel egyáltalán, aztán kiállítanám a visszaérkező éhes katonák elé, hogy elmondja mi is történt! Tanulja meg, hogy a társaival nem szórakozhat, ők fogják a maga seggét védeni, ha olyan a helyzet, kötelessége odafigyelni az ellátásukra! Hol van a bajtársiasság?

Na ezt baszdmeg jól megkaptam. Égett a pofám tényleg.

– A következő szabadnapjáról ne is álmodjon!

Felemelte a telefont és feltárcsázta Cupit és felvázolta a helyzetet.

–  ...tudod kérlek, az ilyen szakács megérdemelné a lefokozást, ha rajtam múlna, repülne innen! Hamar a 2. században találná magát, hogy megtanulja milyen az őröknek kinn!

Itt beállt egy kis csend. Gondolom, az öreg elmondta, hogy tulajdonképpen pont ez a helyzet, tényleg repülök a szakácsoktól, meg gondolom, azt is, hogy ezt a saját kérésemre intézték el. Ettől úgy láttam, kissé lehiggadt.

– Maga tényleg az elhelyezését kérte innen? – nézett rám miután letette a telefont.

– Zászlós elvtársnak jelentem, igen.

Ő volt az egyetlen, akinek a szemében valami elismerésféle csillant, de ez elmúlt hamar.

– Nem sok jót jósolok magának, ha ennyire szarik a társaira. Ha nem változik vért fog hugyozni köztük. Én is magán tartom a szemem majd. Itt a konyhán lehet, hogy nagy legény, de majd meglátjuk, mi lesz magából, mert hogy ott is nagy lenne a mellénye, azt kötve hiszem.

Az ajtóból visszafordult, talán csak én reméltem, de mintha enyhe mosoly lett volna a szája sarkában, amikor rámutatott a vizes padlóra és mondta:

–  Ezt a színházat meg tüntessék el.

Theater-Carre.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr945052140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oldm3n 2013.04.23. 10:38:24

Na, határőr, ezt jól megkapta! Kíváncsi vagyok, kikerül e a kettesekhez.

Rollende Landstrasse 2013.04.23. 11:23:45

@Oldm3n: Valahová biztos elhelyezik, mert korábban már ígért utaskísérős sztorit, a sztyuvik pedig nem sűrűn fordulnak elő abban a a konyhában.

Pavel Korcsagin 2013.04.23. 12:49:58

Kedves Uram!

Ezt meg kellene filmesíteni. Rendesen megcsinálja a napomat, mindig.

Oldm3n 2013.04.23. 19:58:34

@Rollende Landstrasse: Ez bizony jogos. Hiába, no, az a német úriember mindig összekuszálja a dolgaimat. Valami Alzheimer... :D

Dvorszky határőr 2013.04.24. 15:17:25

@Pavel Korcsagin: Köszönöm! :) Ha jövő májusban leszerelek megint, jöhet a film, és biztos kell producer, jelentkezni fogok! :))

Kozsok 2013.12.09. 20:58:50

89-91 emlékeim szerint három megszólítást kellett használnom (-nunk). először: elvtárs, majd bajtárs lett mindenki és később honvéd. Alzheimer doki szint jól emlékszem... :)

Dvorszky határőr 2013.12.10. 18:02:27

@Kozsok: ezt valószínűleg tisztként lehetett nagyon possz végigélni

Kozsok 2013.12.11. 08:58:36

@Dvorszky határőr:ja... lehonvédeztük a tiszt Urakat :D

csorsza 2014.02.03. 20:54:52

Hát, te tényleg magadnak kerested a bajt.
Jó ez a blog, grat, de a balfaszságod egyre idegesítőbb :)
Mondjuk, emlékeim szerint, volt ott bőven hozzád hasonló, antiszociális csávó elég, nem is lehettél te olyan egyedi eset :)

Dvorszky határőr 2014.02.03. 22:37:07

@csorsza: Tökéletesen igazad van, iszonyú idegesítő lehettem, de ha nem vagyok ilyen fasz, akkor nem lett volna ilyen eseménydús a katonaság, nem lenne most blog. :-D

csorsza 2014.02.04. 11:07:21

@Dvorszky határőr: kétségtelen, a kalandregényhez nem elég a fantázia, kellenek a saját élmények :)

Csak néha beleképzelem magam a másik oldal helyébe, és érzek időnként szimpátiát velük is :)

Dvorszky határőr 2014.02.07. 21:53:44

@csorsza: :)) igen ezt tökéletesen megértem :)

Rollende Landstrasse 2022.07.20. 17:59:51

Most, miközben negyedszer olvasom újra a blogot, Koltay kezd egyre szimpatikusabb lenni. Nem olyan hülye, hogy egy kis színházzal megvezethetnéd. Keményebb alakulatnál talán több pozitív vonása is előjött volna. Közben persze korának hivatásos katonája is, az összes jellemzőjével együtt.

Dvorszky határőr 2022.07.22. 20:08:43

@Rollende Landstrasse: Igen, be kell vallanom, hogy valóban Ő azért megközelítette az elvárt szintet, jobb volt vélhetőleg, mint amilyennek látszott. :)

És igazán megtisztelő, hogy ennyiszer olvasod és hogy még mindig nem unod, hogy akkor ezt gondolhatom, még mindig ad valami újat. Köszönöm!
:)
süti beállítások módosítása