Centi_30.jpg64

 

 

 

 

1988. március 16. szerda

Ma végül délelőttös szolgálatba tettek.

Úgy éreztem ezer éve voltam utoljára szolgálatban és ez igaz is, valamikor február közepén lehettem, nagyjából egy hónapja.
Egy hónap rengeteg idő, most teljesen idegenként bolyongtam Ferihegy 2-n. Nem találtam a helyem és úgy éreztem, nem is itt van, unom már nagyon ezt ez egészet.
Egy hónapig civil voltam.
Ez nagy szó a katonaság alatt, és nagyon nehéz lesz visszaszokni.

Álltam csak itt-ott, néztem a gépeket, de még ciházni se volt kedvem, csak néztem a sürgés-forgást. Simán nézője voltam és nem résztvevője az eseményeknek, és hogy őr lennék, vigyáznom kellene itt bármire, az fel sem merült. Mikor leváltottak bementem, mikor kiküldtek, kimentem.
Szó nélkül, zúgolódás nélkül.
Mint egy robot.

Igyekeztem lezárni az agyam, hogy ne a repteret fogja fel, mert sírni lett volna kedvem, ha belegondoltam, hogy itt töltök még két hónapot. Nem sok két hónap, régen kiugrottam volna a bőrömből attól a számtól, amit ma a centim mutat, de ma rettentő soknak éreztem ezt is.

Kedvetlenül mentem vissza a laktanyába, és ott olyan hír fogadott, ami lenyomott az ágyamra. Ültem és kérdezgettem Alexet, hogy igaz ez?

– Nem tudni, de nagyon valószínű. – válaszolta megrendülten.

A múlt héten kezdett ez terjengeni, akkor még csak amolyan pletykának látszott. Én erről nem tudtam, mert a múlt héten még civilként heréztem otthon.

Sípos meghalt.

Az a Sípos, aki egy hallgatag, de nagyon jó indulatú srác volt, és aki a lövészeten halláskárosodást szenvedett. Csengett a füle, örök életre úgy maradt neki, aztán a szemünk láttára vesztette el az eszét, majd elhelyezték Zalaegerszegre.

És most azt a hírt kaptuk felőle, hogy meghalt.
– A múlt héten annyit tudtunk, hogy öngyilkos lett. – mondja Alex. – Ma viszont Tokos árnyalta kicsit a képet.

Tokos valamilyen távoli rokona, határőrtiszt Zalaegerszegen. Tőle tudta meg a részleteket.

– Tokos azt mondja, hogy a városban beszédtéma lett, annak ellenére, hogy az ilyesmit igyekszik a határőrség eltitkolni.

Tehát Tokos elbeszélése alapján az látszik, hogy Sípos egy határ menti őrbódéban teljesített szolgálatot, vagy magasfigyelőn, ez nem volt teljesen tisztázott.
De az igen, hogy holtan találtak rá.
Az ölében feküdt a fegyvere, őbenne pedig három golyó pihent.
Kettő a mellében, egy a fejében.

És ez annak látszik ugyan, de nagyon valószínű, hogy nem öngyilkosság.

Az ember nem tud magába ereszteni három lövedéket, úgy hogy az ölében marad a fegyvere. Ha a mellének irányítja, akkor szinte nyújtott kézzel kell a levegőben tartania a fegyvert az első vagy a második lövés után, és miután elernyed a test, kiesik a kezéből, pontosabban kiugrik belőle. Az AK, amit a határszélen használnak, nagyot üt, nagyot rúg és nehéz is.
Nem marad a kezében, főleg akkor nem, ha a fejét is eltalálja.
Azt amúgy már el se tudja lőni, ráadásul azt mondják, a mellében lévő két lövedék egymás mellett volt. Ahhoz erősen kell tartani a karabélyt. Saját maga ezt nem tudja megtenni, de ha igen, nem kerül az ölébe a fegyver.

Sípost valószínűleg megölték.

határszél.jpg
Hogy ki tette, az nem derült ki, valószínűleg határsértő. Lehet, hogy szerencsétlen srác a fülében csengő hang miatt semmit nem hallott, befelé figyelt, ahogy itt láttuk rajta az utolsó napokban. Így meg tudták lepni, elvették a fegyverét és hidegvérrel megölték, aztán úgy állították be, mintha öngyilkos lenne.

Itt ez mindenkit sokkolt.

Benn a körletben is erről beszéltünk, kinn a folyosón is ezt tárgyalta mindenki. Már az is rettenetesen ijesztő, hogy valaki a katonaság miatt megbolonduljon.
De, hogy meghaljon bárki is a katonaideje alatt, az sokkoló.
Én eddig úgy töltöttem a katonaidőm, mintha egy hosszú, kényszerű ifjúsági tábor, vagy mintha egy bentlakásos kollégium lenne, eszembe se jutott, hogy békeidőben ez az életembe kerülhet.
Rettenetesen sajnáltam Sípost.
Szinte gyerek volt.
Ha ki lehetne menni ebből a kurva országból, akkor nem hal meg.
Befelé senki nem szökik.
Csak olyan ölhette meg, aki kifele igyekezett és úgy érezte Sípos útban van.

Már azt hihetetlen geciségnek éreztem, hogy kitették a határra. Nem jól hall, legalábbis a környezetéből nem sokat. Az állandó csöngés miatt viszont belül mindenféle egyéb képzelt hang felbukkant benne.
Milyen érzés lehet ülni egy sötét erdőben, egy bódéban éjszaka?
Milyen félelmeket generálhat benne?

Ha öngyilkos lett volna ilyen körülmények közt, az se lenne meglepő. Borzalmas lenne, de még érthető is.
Nekem is volt már a számban a fegyver csöve, én is eljutottam idáig, pedig mi volt az én szenvedésem az övéhez képest? Csak közönséges kofalárma, csak sima hiszti.

Én azt hiszem, ott a határszélen, minden apró nesztől beszartam volna, attól rettegtem volna, ami aztán Sípossal megtörtént.
Az emberi elme ilyen.
Sötétben félteni kezdi az életét.
Okkal, ok nélkül.
Belegondoltam, hogy engem hányszor ölhettek volna meg, hányszor szartam arra, hogy én lennék a célpontja annak, aki rosszban sántikál. Persze a reptéren ilyen soha nem volt, egy vidámpark a határhoz képest. Egy elkényeztetett hülyegyerek vagyok azokhoz képest, akik a határon teljesítenek szolgálatot. Nem is tudom, hogy azt bírtam volna-e. De még ott sem gondoltam volna azt szerintem, hogy az, ami Sípossal történt, az megeshet. Féltem volna, de csak úgy, mint a szellemektől vagy a zombiktól.
Hogy ugyan félek, de jobban belegondolva nincs okom.

És de.
Sípos esete bebizonyította, hogy lenne okom. Valós félelemmel tölteni a szolgálati időt borzalmas lehet.
Bele lehetne őrülni.
Jézusom hány velem egykorú srác foshat egyedül egy sötét mezőn, egy sötét erdőben órákon át, másfél éven keresztül?

Mekkora mázlista vagyok!

Én valóban egy középiskolai kollégiumban töltöm a katonaidőm.

Éjszaka többször izzadtan és halálra váltan riadtam fel, amikor valahogy bekúszott az álmaimba az a felismerés, ami Sípos utolsó felismerése lehetett, hogy most vége, bekövetkezett, amitől ott a sötétben félni lehetett, hogy felbukkan valaki, kiszedi a kezéből a fegyvert és megöli.

Az a pár másodperc, amikor tudni lehet, hogy vége, ezek nem viccelnek, megölnek.

Hogy meghalok.
Valóban.

Nekem ettől a gondolattól álmomban, szinte megállt a szívem.

 

 

 

 

 

 

 Dalszöveg

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr605800785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2014.03.16. 10:01:12

Szegény srác...
Azért én el tudom képzelni az öngyilkossági verziót is.
AK ugyan nem volt a kezemben, de az AMD is hasonló volt.
Sorozatra állítva el tudom képzelni, hogy a visszarúgás miatt a harmadik golyó a fején ment át.
Az viszont kizárt, hogy benne maradt volna.
Nálunk is öngyilkos lett egy társunk, de a fejét elhagyva még az őrszoba mennyezetén is átment a lövedék.

zsolt64 2014.03.16. 10:47:15

@álfirkász: Tragikus történet, de sántít.
Mindegy hogy AMD , vagy AK/47 volt szegénynél, amennyiben saját magát lőtte meg, lehetetlenség hogy a holttestben maradjon a lövedék. Az AK fegyvercsaládnak a 7,62/39 lőszere acélmagvas. A torkolati sebesség kb. 750-800m/sec. még 200 méterről is simán átlő két emberi testet. A történet pedig arról szól hogy lövedéket találtak a testben. Nyilvánvalóan mindenféle félinformációk keringtek erről a tragédiáról.

zsolt64 2014.03.16. 10:55:34

Egyébként sem mindegy, még politikai szempontból sem. Kellene látni a vizsgálóbizottság jelentését,mert halál esetében az irgalmatlan következményekkel járhat a vezénylő tisztek irányában.
Valószínűsíthető minősítések:
1.Önkezűség
2.Fegyverbalesetet.
3.Szolgálat teljesítés közben életét vesztette. Amennyiben tényleg idegen golyó találtak a testében, és ő is kilőtt valamennyit a fegyveréből, akkor HŐSI HALOTT.

zsolt64 2014.03.16. 11:09:14

Bármi is történt Dvorszky határőrnek van igaza: Egy maradandó halláskárosodást szenvedett ember, aki idegösszeroppanással küszködik, kivezényelni egy olyan fegyveres szolgálatba amihez elsősorban kifogástalan idegrendszer, kiváló látás és hallás szükséges, nos ez egyszerűen alávaló bűntett. Nem is értem azt a barmot aki beosztotta szolgálatba, ha már nem szerelték le akkor legalább osztották volna be valamilyen könnyű belső szolgálatra. Nem könnyű poénkodni ilyen esetben, de ha szegényt legalább állandó raktárosnak beosztják(esetleg konyhásnak) és elmagyarázzák neki hogy ez a saját érdekében van akkor még ma is élne. De hát a raktárosi állásokat mindig a hátszelesek/csókosok kapják...

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2014.03.16. 11:54:42

@zsolt64: mesélhetnék a honvéd kórház orvosairól. :(
Aki nálunk agyonlőtte magát, az öngyilkossága előtt volt ott kivizsgáláson, depressziós problémákkal. Visszaküldték, hogy semmi baja.
Én jóval később, civilként jártam rövid ideig az egyik diabetológushoz. Ő rendes volt, de amit a szemészük előadott, akihez első alkalommal átküldött.
Tavaly meg egy egykori orvosukkal találkoztam. Nagyobb tahót életemben nem láttam. Ráadásul nő volt a drága.

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2014.03.16. 11:57:08

@zsolt64: egyébként van egy olyanom, hogy szerencsétlen valójában így járt jobban. Ha leszerel, valószínűleg beleőrült volna annak alapján amit itt olvastam róla.

Dvorszky határőr 2014.03.16. 17:09:40

@álfirkász: @zsolt64: Hát hozzánk tényleg csak szóbeszéd jutott el, nem volt egyértelmű akkor sem, az igaz, hogy "benne a két golyó" az inkább arra utalna, hogy meglőtték, nem arra, hogy benne maradt a lövedék, ami miatt mi arra a következtetsére jutottunk, hogy inkább megölték, hogy nem nagyon lehet két egymás melletti lyukat lőni, ha nem tartja erősen a fegyvert valaki, hanem csak kinyújtott karral, ő maga, mert akkor az első lövés után akkorát ránt a fegyver, hogy , hogy a második biztos feljebb megy be, és így lehetne valóban a harmadik a fejben, de így nehéz elképzelni, aztán ilyenkor szerintem leesik a fegyver a földre, nyújtott, de a halál miatt elernyedő kézből kiugró fegyver szerintem a földön landol, az ölébe úgy kerülhet inkább, hogy beletámasztják, miután lelőtték. Nem tudom, feltételezés, annyit tudok, amit leírtam. De ha öngyilkosság, az rendben van, arra a helyzet megérett, de ha megölték, akkor azt a tisztek idézték elő.

Lenry 2014.03.16. 17:12:48

baszki...
sajnálom a srácot :(
de lehet, hogy szegénynek így volt a jobb, mielőtt teljesen megbomlott volna a sípolástól.

azért jobban örültem volna, ha az a sztori vége, hogy meggyógyul

álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2014.03.16. 18:38:09

@Dvorszky határőr:
"De ha öngyilkosság, az rendben van, arra a helyzet megérett, "
Szerintem akkor sincs rendben.
Ilyen betegen le kellett volna szerelni.

dwr 2014.03.16. 20:45:12

Szia Dvorszky!
A mai poszt témájához csupán érintőlegesen hasonlító, illetve az eszmefuttatásodhoz passzoló estem nekem is volt.
Nyomsávellenőrző járőrben voltam 00-04h-ig A nyomsávon "leső" felállított őröket is ellenőrizni kellett (mondjuk nem is lehetett kikerülni őket).Az egyik talán szopatásból kiállított kopasz (amolyan nagydarab pufók lángosképű srác) valami hihetetlen fura módon viselkedett.Magában beszélt, láthatóan reszketett (langymeleg nyári éjszaka volt),valami rettentő ideges módon hadonászott a fegyverével.Odaérek a blökivel erre a srác szinte a nyakamba ugrik.
-Na ennek a fele sem tréfa, no add csak ide a fegyvered, oszt sétáljunk csak kőrbe együtt szépecsém.
A fegyvert simán odaadta, nézem, a tűzváltó kar kibiztosítva.Benn a kitárazást is én csináltam, szerencsére nem rántotta csőre. Rögtön eszembe jutott, ha nem dumálok a kutyának folyamatosan,csendben megyek, csúnya vége is lehetett volna a sztorinak.
A srác elmondta séta közben, hogy amúgy fél a sötétben egyedül, a kaput meg az tette be neki amikor kiderült, a temető melletti járőrútvonalon kell kimennie a lesőhelyre. Arra már nem emlékszem mi lett vele -talán elhelyezték-, de nem csináltam ügyet a dologból,( amúgy rendes gyereknek látszott) csak az írnoknak meg az AEGÜ-nek mondtam , hogy többé ne rakják ki egyedül, ha jót akarnak maguknak.

üdv: kisberben

Dvorszky határőr 2014.03.22. 16:12:24

@Lenry: Igen, nagyon gáz, ráadásul tényleg nagyon jó gyerek volt.

Dvorszky határőr 2014.03.22. 16:13:34

@álfirkász: Igen, amúgy tényleg le kellett volna, de nm tartom lehetetlennek, hogy kínos lett volna a tiszteknek, ha le kell szerelniük baleset miatt, nem tudom, d meghalnia nem kellett volna.

Dvorszky határőr 2014.03.22. 16:17:22

@dwr: Szia Kisberben, ez elég húzós sztori, és igen basszus senkiről nem lehetett tudni, hogy egyedül, kinn a mezőn kiből jön elő olyan páni félelem, hogy veszélyessé válik másokra.
Ezt elég ügyesen oldottad meg, elég jó lélekjelenléttel. Egyébként elég sokaktól hallottam, hogy az, hogy fegyvere van az embernek nem segít, mert használni nem merné, viszont elég komoly értlk ha valakinek kell, hogy kioltsa esetleg a katona életét érte.

noauth 2014.05.10. 20:06:29

Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet. Valakit elvigyenek katonának otthonról, a családjától, és tönkretegyék. Hülyeség miatt! Értelmetlenül!
És fogadni mernék, hogy az a szarházi, aki lövészeten nem figyelt a zajvédelemre meg nem is tud az egészről, meg az a bunkó fasz is, aki pofon akarta ütni.
Nem jutok szóhoz.
Nem tudom elhinni, és felfogni.
Halottak napján még eggyel több emberre fogok gondolni a mécsesek felett.

Dvorszky határőr 2014.05.12. 13:53:12

@noauth: Nagyon sokkolt minket is, tényleg addig fel sem fogtam , eszembe sem jutott, hogy lehet más bajom is, minthogy nem engenek haza, vagy hogy hosszú a katonaság.
De belehalni? Ráadásul békeidőben.
Iszonyú.
süti beállítások módosítása