Centi_30.jpg 507

 

 

 

 

December 29. Hétfő

 

Ma elhagytam kinn a gyakorlótéren a kanálgépem. Nagyon megszerettem, praktikus szerkezet, és tiszteletet parancsolóan öreg, 1973-as volt. A körletbe visszatérve dühödten szaladgáltam fel-alá.

– A fene vigye el! Majdnem annyi idős volt, mint én! Hogy az istenbe csúszhatott ki a zsebemből?

Szabóék sajnálkozva figyeltek. Ültek az ágyaik szélén és egy szót sem szóltak. Ekkor Komári állt elém.

– Tessék az enyém. 1968-as! Akkor születtél! – nyújtotta felém a kanálgépét.

kanalgep.jpg

Meghökkenve néztem rá, Misiék is felültek az ágyon.

– Te tudod, mikor születtem?

Bevonuláskor egymás mellett álltunk, amikor a személyit kellett leadni. Akkor láttam – mondta nyugodtan.

– Ne viccelj! És te akkor megjegyezted?

Nem akartam elhinni. Képtelenség!

– És mellettem álltál a bevonuláskor?

– Igen. Vedd el! ’68-as. – nyújtotta felém a szerkezetet.

– Ez a sajátod, ugye? – kérdeztem.

Vastag ujjai között szinte elveszett az eszköz, egész aprónak tűnt. Nyíltan, sürgetés nélkül nézett a szemembe.

– Igen. Vedd csak el!

– De akkor neked nem lesz! – akadékoskodtam.

Elmosolyodott.

Most először!

Egész barátságos feje lett.

– Ne törődj vele! Vedd el!

Habogva nyúltam érte. Ő megfordult, az ágyához ballagott, felmászott rá és lefeküdt.

Ügyet sem vetett ránk többet, lezártnak tekintette a dolgot.

Misiékkel értetlenül néztünk össze, nem szóltunk, de tudtam, hogy ez az emberi gesztus őket is mellbe vágta. Szokatlan melegség öntött el minket, ahogy néha az ágyára felsandítottunk és többet nem piszkáltuk. Bár továbbra sem beszélt, innentől kezdve mindig a közelünkbe terelgettük, mindenben osztoztunk, feladatban, lógásban. Komári egykedvűen fogadta ezt a helyzetet, bár nem távolodott el többet tőlünk, a viselkedése tökéletesen ugyanolyan maradt, mint annak előtte, talán csak a szemét forgatta kevésbé riadtan.

A többiek felé teljesen lezártunk, a kiszámíthatatlannak tartott, de amúgy velünk is teljesen passzív Komárival kiegészülve bármelyik társunkkal szemben, bármilyen vitában védeni tudtuk az érdekeinket.

Szinte család lettünk.

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr234897417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

WaRrIoR 2014.01.03. 19:28:31

Nekem 1965 ös kanálgépem van. Igazság szerint előröl kezdtem a blogod olvasását, mert annyira jó, hogy nem lehet megunni. Előröl olvasom, és egy napot se hagyok ki.

Dvorszky határőr 2014.01.04. 22:31:47

@WaRrIoR: :)) köszönöm, örülök, hogy tetszik! Nagy fába vágtad a fejszéd, mert elég sok ez így egyben.
:)
BUÉK
süti beállítások módosítása