Centi_30.jpg124

 

 

 

 

1988. január 16. szombat


A lázam ma sem enyhül, gyenge vagyok, a kezem is alig bírom emelni. Az ebéd után a család többi tagja délutáni pihenésbe kezdett, Apu meg beült mellém beszélgetni.

Érzi ő, hogy valahogy nem stimmelek benn a laktanyában, de mivel erről már szinte sose beszélek itthon, nem tud róla semmit.
Most nagyon sok mindent elmondok neki.
Gyenge vagyok és nincs ahhoz erőm, hogy alakoskodjak.

Elmondom, hogy igazából nem vagyok jó katona.
Sőt! Borzalmasan rossz katona vagyok.
Úgy látszik, hogy nem bírom, ha fegyelmezni akarnak, és nem bírom az olyan jellegű kötöttséget, ami a seregre jellemző. Beszélek a Rövid Ugrás természetéről, a fáradtságról, ami kíséri, beszélek a fegyverem elhagyásának körülményeiről, hogy miért éreztem szükségesnek az ezért kapott laktanyafogság alatt kiszökni.
Aztán beszéltem arról is, hogy olyan sok dolgot látok értelmetlennek, hogy nem tudok másként reagálni, csak hogy ellenállok. Ez viszont folyamatos konfliktust jelent a tisztekkel.
És ugyan azt tényleg nem bírom, ha szabályok szorítanak, de az ellenállásomból fakadó büntetést, a kedvezmények megvonását, azt hogy hetekig nem jövök haza, és felmerül, hogy ez akár hónapokig így maradhat, azt bírom.

Ha nagyon fel akarnám tupírozni, azt mondanám, hogy az igazságtalanságot nem bírom, az ezért elszenvedett mártíromságot viszont igen.

Apu nem lett lelkes, nem üdvözölte bennem a forradalmárt.
Elmondta, hogy az igazságért küzdeni szép cselekedet, és tiszteli bennem az akaratot, tetszik is neki az az állhatatosság amivel ezt művelem, ahogy erről beszélek.
De minden küzdelemnek kell legyen célja.
És hogy vajon én minden cselekedetemben tudom-e a célt? Mert ő úgy látja, hogy néha a lázadásom magáról a lázadásról szól, nem visz előre, sőt nagyot ronthat a helyzetemen. Azt nem tudja, hogy a Rövid Ugrás ellen hogyan lehet védekezni, hogy az lázadás legyen, de ne büntetést, hanem a szolgálat emberibb kialakítását vonja maga után, viszont biztos benne, hogy a hanyagság, a szabályok szándékos figyelmen kívül hagyása nem ellenállás, hanem hülyeség.
Ebben senki nem fogja a nemes szándékot látni, ha büntetni akarnak csak azt nézik milyen súllyal szegtem meg őket. És a futkosót nem érdemes semmiért megkockáztatni, mert a lázadásomnak országos hírverése nem lesz, nem váltom meg vele a katonaságot, nem lesz jobb a sorstársaimnak az én magam vállalta mártír szerep miatt, egyszerűen csak csöndben megposhadok majd egy kemény börtönben és teljesen lerontom az életem.
Tudja, hogy nem lehet pontos képe arról, mit élek át, mit élek meg, de azt az egyet biztosan tudja, hogy a nagy része már mögöttem van, pár hónap és szabad leszek, egy kicsit jobban gondoljam át, ha tehetem, hogy mit vállalok be és mit kockáztatok.
De ne csodálkozzak majd azért nagyon, ha azok a dolgok, amik ellen benn a seregben lázadozom, azok kinn is léteznek.
Sőt.
Kinn léteznek igazán.

– És te lázadsz? – kérdeztem provokatívan, mert minden szava igaz volt és jött a reflex, hogy ostobán lázadok Apám ellen is.

De Apám nem folytatott harcot ellenem.

– Nézd fiam, mondta, ha az embernek gyereke születik, nem kezd öngyilkos akciókba. A megélhetés is van akkora harc, amekkora bőven elég, van annyi konfrontáció, csata, amennyit az ember egymaga megvívhat. De ha nem hal meg benne a forradalmár, akkor annak találhat terepet. Változást, azonos célok elérésében érdekelt emberek sokasága tud hozni, de legalábbis elősegíteni. Ilyen sokaság például az Újpalotaiak Baráti Köre.

ghandi.jpgÉs elmeséli, hogy azért lépett be az alapítással szinte egy időben tagként ebbe a körbe (UBK), mert úgy látja, ez a módja. Úgy gondolja, hogy nagyon sok kulturális program kell. Vita kell, szólásszabadság kell, fórumok, beszélgetések kellenek.
Rengeteg sokszínűségre éhes, kulturális ismeretekkel rendelkező ember kell, és nem kell őket semmiről meggyőzni, hanem a tények ismerete után bennük merülnek majd fel a kérdések.

Ha nagy tömegeket sikerül megmozgatni a programokkal, akkor megkerülhetetlen tényező lesz egy ilyen egyesület, nyomást tud majd gyakorolni. Változást tud indukálni, nem a maga számára, hanem a közjó érdekében.
Ez a jól cselekvő lázadás, így kell harcolni.


És ekkor én megértem Apámat.
Apámat, akit évek óta elfoglalt, de magának való embernek láttam, akinek a dolgai sose érdekeltek nagyon.
Illetve azok nem, amivel a harcát vívta.
A közös könyvolvasmányaink, a konyhai jegyzettömbre írt idézetei, és az arról szóló családi beszélgetések, a kocsim szerelése közben adott örök érvényű szerelési és életvezetési tanácsai miatt mindig érdekelt Apám.
De az, ami neki nehézséget okoz, vagy amiben ő kiteljesedik, az nem.
Most úgy éreztem önzőn szívom el belőle azt, ami nekem hasznomra válik, rá nem figyelve.

Most értem meg, hogy miért akart az UBK-s rendezvényekre elvinni, és most értem mit is kaptam tőle, amikor például valóban elmentem vele általuk szervezett filmklubokba.

Most értem meg, hogy a japán filmeket bemutató sorozat, a Hét szamuráj, a Harakiri, a Vihar kapujában, Dodeskaden, a Kopár sziget, hogy indított el engem a gondolkodás és a kérdés feltevésének útján, és hogy eddig azt hittem, ezt a japán filmeknek köszönhetem, de nem, ezt Apámnak kell megköszönnöm.

Megértettem milyen embert akart belőlem és megijedtem, hogy ez az ember milyen gyorsan tűnt el, halt meg itt benn a katonaságnál, és milyen gyorsan lett belőle egy csőlátó barom.

Elmondta még, hogy szerinte a tájékozatlanság ellen kell küzdeni, hogy az emberek ne gondolják, hogy el kell fogadni egy istenként tisztelt pártvezető, és a körülötte csüngő tehetségtelenek önkényeskedését, hanem jogos és megkérdőjelezhetetlen eszközökkel kell javítani a társadalom helyzetén. Ez az ő harca, az ő eszközeivel.

Hirtelen kivert a víz úgy elszégyelltem magam, Apám szólt, hogy jól van, pihenj, gyógyulj, látom hogy nem vagy jól, és miközben felegyenesedett, megszorította a vállam.

Miután kiment hosszan feküdtem az ágyban, és azon gondolkodtam, hányszor voltam igazságtalan vele, amikor későn jött haza, és fojtottam bele a szót, valami engem érdeklő dolog miatt, amikor az elvégzett UBK-s feladatait mesélte volna.

Felkeltem és megkerestem azt a Toronyhírt, (UBK hivatalos lap) amiben megjelent egy verse. Magam elé vettem és életemben először elolvastam ezt a verset, ahogy kell, hogy értsem, mit akart mondani.

Aztán hosszan feküdtem nyitott szemmel és vert a víz, és rázott a láz.

Péterfi Ferenc, UBK alapító tag által írt nekrológ, Apámról.
 

("Az újpalotai lakótelepen 1984-ben alakult meg az 1945 utáni időszak első kerületi civil szervezete, az Újpalotaiak Baráti Köre Művelődési és Érdekvédelmi Egyesület."
"A rendszerváltásig kemény harcot vívott a véleménynyilvánítás szabadságáért.")

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr215681129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsolt64 2014.01.16. 09:32:17

Gratulálok. Az én szememben ezzel elérted az irodalmi szintet. Eddig is élvezettel olvastam blogodat, sőt napi foglalatossággá fejlődött ez ki, de ez már nem blog, hanem irodalom. Olyan szint az írás művészetében, ami nagyon sok nyomtatott könyveben sincs meg. Én is ebben az időben voltam katona, sőt ha több kimenőt kaptál volna, még találkozhattunk is volna az utcán. Nekem nagyobb szerencsém volt a beilleszkedéssel, még tovább is tudtam tanulni a laktanyából. Őszintén fogom sajnálni amikor leszerelsz , mert meg leszek fosztva egy kellemes reggeli elfoglaltságól. ÷)

zsolt64 2014.01.16. 09:33:37

Ja és a filmeket MIND meg fogom nézni (újra)...

Rollende Landstrasse 2014.01.16. 10:37:35

Nem hittem, hogy ez a megvilágosodás a katonaidőd alatt bekövetkezik. Kíváncsan várom a folytatást. Azt nem hiszem, hogy egyből Dvorszky mintahatárőr tér vissza a laktanyára, mert az emberi természet a legnehezebb dolog a világon és ezért jó nagy tehetetlensége van és nehezen mozdul el másik irányba. De talán valami elkezdődhet.

Látod, néha a katonaságnak tágabb értelemben kell nézni az értelmét: Egy korszak, melyen mindenki átesik, és enélkül talán nem beszéltél volna erről apáddal.

Kozsok 2014.01.16. 13:30:36

figyelünk és várunk.... kellett már egy kis fordulat. jó a dramaturgia :)

Dvorszky határőr 2014.01.16. 16:03:57

@zsolt64: Nagyon köszönöm, örülök, hogy így gondolod, mert beleteszek "Apait-Anyait".
:)
Merre tanultál tovább?
És hol voltál? Petőfiben?

A filmek manapság már nehezen emészthetően lassúak, de pont nemrég néztem újra a harakirit, meg a hét szamurájt és azért ezek jó filmek. :)

Dvorszky határőr 2014.01.16. 16:09:00

@Rollende Landstrasse: :)) azért nem kell rögtön túlzottan reménykedni, Apám volt mindig az okos nem én.
:)
De az igaz, hogy ahogy írom a blogot, annál inkább döbbenek rá, hogy mi mindent érintett a katonaság, mi minden játszódott le, vagy kezdődött le ott, amit mint forrás aztán egészen mostanáig elfelejtettem. Biztos, hogy a katonaság nélkül nem az lennék ma aki, Apám nélkül még kevésbé, egyik nélkül se lett volna ilyen beszélgetésünk.

zsolt64 2014.01.16. 16:26:45

@Dvorszky határőr: A laktanya egy picike objektum volt a Madridi úton. Összesen kb 150 sorállományúval. és 50 hivatásossal Ez volt az úgyn. építő zászlóaljak dandártözse. A továbbtanulás nagy sztori volt, mert akkor már nekem volt felsőfokú programozóim, és szerettem volna megkezdeni a programtervezőit is a SZÁMALK-ban. Nos én is kihallgatás keretében adtam ezt elő. A tisztek teljesen ledöbbentek ettől, pláne attól hogy ezt teljesen saját zsebből finanszírozom. (a SZÁMALK már 1987-ben is fizetős volt) Hogy valaki második végzettséget is akarjon és még fizeti is ! Nahát ez nem nagyon fért a fejükbe, de becsületükre legyen mondva komoly feltételekkel, de engedélyezték.

zsolt64 2014.01.16. 16:40:50

Most hogy leírtam, hol volt a laktanya utána megnéztem a google street view-n. Megrohantak az emlékek....

Dvorszky határőr 2014.01.16. 18:06:33

@zsolt64: Sose hallottam a laktanyádról, kicsit meg is ijedtem, hogy mit mondok, ha kiderül, hogy a Petőfi laktanyában voltál VÁP-os! :))
De tényleg nem tudtam, hogy a madridi úton laktanya, de ha elöntöttek az emlékek, úgy érzem, te sem sokszor mentél vissza.

Na meg azt a jelenetet, ahogy a tisztek értetlenkedtek a kéréseden nagyonis el tudom képzelni. :)))

zsolt64 2014.01.16. 19:26:26

Nem nem voltam VÁP-os. Hadműveleti rajzoló voltam, ez tényleg táblázatok, térképek rajzolgatását jelentette, meg rengeteg fénymásolást. Ez nagyon sok meló volt, de nagy szerencse is, mert elképzelheted mennyire TÜK volt az iroda. Ez azt jelentette hogy 2 tisztnek volt joga bejárni, a többiek egy rácsos ajtóm beszéltek velem.
Ez azt jelentette hogy megvolt a biztos kuckóm.
És még mielőtt beszólnának a trollok nem voltam csókos...
A VÁP-osokkal meg volt egypárszor dolgom, sajnos, de szerencsére csak szolgálatban (ütih voltam ) amikor hozták be az elkapott szerencsétleneket, sokszor megbilincselve. Érdekes módon a bilincset levetetve róluk egypár normális szó után mind megnyugodtak.
Nem dicsekvésből mondom, de nem volt sorállományú aki nekem beszólhatott volna, de sosem éltem ezzel vissza.

zsolt64 2014.01.16. 19:29:33

Na jó bevallom, egyszer szolgálatban voltam és eltávkor az egyiknek aki ellenem fordult, eldugtam a már megírt könyvét.
De csak 10 percre ÷)) szóval még a vonatot se késte le.

alien 2014.01.17. 00:22:58

Szép búcsúztatás. Apám mondta akkor növök fel ha meghal. Felnőttem.

m.youtube.com/watch?v=kx2aMvs_rmc&desktop_uri=%2Fwatch%3Fv%3Dkx2aMvs_rmc

Dvorszky határőr 2014.01.17. 12:31:54

@zsolt64: Amióta írom a blogot, hihetetlen sok infót kaptam a katonaságról tőletek, soha ilyen beosztás, mint a tied az eszembe nem jutott volna. Nem is tudtam, hogy létezik ilyen, hogy hadműveleti rajzoló, viszont érdekes meló lehetett.

Amúgy a bilincs egy igen frusztráló dolog, nagyon is azt mutatja, hogy elvették a szabadságát az embernek és kiszolgáltatottá válik, és ezt megélni mondjuk egy nem begombolt felső zseb miatt szar lehetett.

Dvorszky határőr 2014.01.17. 12:32:25

@zsolt64: És igazad van, hogy a normális szó ebben a helyzetben nagyon jól tud esni.

Dvorszky határőr 2014.01.17. 12:42:58

@alien: Köszönöm. Igen Felnőttünk.

Köszönöm a Zorán számot is. Miután ezt meghallgattam, megláttam alatta az "Apám hitte" című számot.
Amióta Apám meghalt nem hallgattam ezt meg. Talán kerültem is mind a két számot eddig. De most végigéltem, úgy majdnem, mint Apám versét anno.
Köszönöm

2014.01.17. 14:56:44

Eddig csak lelkes olvasója voltam a blogodnak, de most úgy érzem, meg kell szólalnom. Mivel nem voltam katona (nem kibúvásból, hanem mert "E" betűt kaptam a sorozáson), így nem ebben a témában írok. Picit hasonló helyzetben vagyok, mint Te - én is édesapámmal kapcsolatban. Ő is 1944-es születésű és sajnos tavaly októberben vesztettem el. Ő nem az irodalmon, hanem a zenén keresztül igyekezett nevelgetni engem (lévén, zenetanár volt). Én is lázadtam fiatalon dolgok ellen, igaz, akkor már nem pártállam voltunk, ő viszont egy nyugodt, szabálykövető, tisztességes tanárember volt. Nem emlékszem, hogyan vészelték át Anyuval az 1989 utáni átmenetet, mert mindketten hű pártkatonák voltak. Később viszont kijelentéseik alapján azt éreztem, nem találják a helyüket ebben a fene nagy kapitalizmusban. Szerintem Apunál a nagy törést az általa több, mint harminc évig vezetett fúvószenekar szétesése okozta, az volt az élete egyik meghatározó része. Az úttörőzenekar - melynek természetesen én is tagja voltam. Nagyon sokat jártak Csillebércre, Zánkára, meg más úttörőtáborokba fellépni, nyaralni, stb. Mindig azt mondta, mikor megkérdeztem, miért csinálja: azt mondta, hogy a gyerekek miatt. Szerintem nem - szerintem a zene miatt. A zene nagy erőt ad. Nekem is az ad erőt, mert talpra kell állni és bár igaz, hogy csak három hónap telt el az elvesztése óta, de nincs mese, fel kell nőni. Azt hiszem, én is felnőttem. Bocsánat, hogy kicsit hosszúra nyúlt, de le kellett ezt írnom. Akármikor meglátok/hallok egy zenekart/fúvószenét, mindig Ő jut az eszembe. És ez már mindig így lesz.

Dvorszky határőr 2014.01.17. 18:43:46

@Selkath - Nightwish rulez!:
Ne kérj emiatt bocsánatot, nekem tegnap egész nap olyan hangulatom volt mintha Apámmal halála utáni másnap lenne, amikor hirtelen nagyon hiányzik, de viszont nagyon jól esett kiírnom azt, amit leírtam róla, és megosztani másokkal, így azt gondolom, tán neked is ez segíthet, de abban igazad van, hogy mindig lesz amiről eszünkbe jut, Neked a fúvószene, Nekem a könyvek, filmek, másnak sok bevésődött mondat, gondolat és igen, igazából ekkor nő fel az ember, ha akar, ha nem.
Nem tudlak bíztatni, sose lesz, hogy nem fog hiányozni, de enyhít, hogy büszkék lehetünk rájuk.

zsolt64 2014.01.18. 12:35:49

@Dvorszky határőr: Igen a normális szó..
Tényleg félve írom le ÷) de volt olyan hogy miután kiszedtem a váposok kezei közül mondtam neki hogy most kénytelen vagyok fogdába zárni DE megkérdeztem tőle hogy mikor evett utoljára. mondta hogy reggel (este 10 volt). najó akkor itt van két szelet felvágottas kenyér meg 1 bögre tea.(az üti szolgálat mindig kapott bőven) . edd meg feküdj le józanodj ki. A későbbi fegyelmi büntetésébe már nem tudtam beleszólni, de szerintem ez a normális hozáállás.

zsolt64 2014.01.18. 13:01:10

@Dvorszky határőr: Most hogy így fejben hasonlítgatom kettőnk katonai karrierjét ÷)) el kell ismernem hogy hozzád képest én operett-katona voltam. Teljesen másképpen folytak a napok. Például nekem alapból kimenő ruházatban kellett lennem az irodában, mert állandóan küldözgettek a városba mindenféle szolgálati és privát megbízásokkal. Sajnos szolgálati autót nem kaptam ÷), de nagyon szerettem az olyan megbízatásokat hogy járjam végig a virágboltokat és vásároljak minnél többféle virágmagot... Ez aztán tág teret nyitott a kószálásnak. Persze a könyvemben szolgálati út volt bejegyezve. Ha érdekel még írogatok szívesen...

Rollende Landstrasse 2014.01.18. 13:49:01

@zsolt64: A blogot eddig is étdekessé tették a kiegészítő történetek, szerintem ne fogd vissza magad.

Dvorszky határőr 2014.01.18. 19:44:18

@zsolt64: Igen, egyetértek @Rollende Landstrass-el, jöhetnek. :-D

zsolt64 2014.01.19. 20:50:37

@Dvorszky határőr: Köszönöm támogatásotokat jönnek majd a történetek...

zsolt64 2014.01.19. 21:30:34

Az első történetnek itt van a méltó helye mert ez az oldal viseli az
"in memoriam apámnak címet".
88 februárjában leszereltem, de úgy látszik nagyon szépen rajzolhattam, mert kaptam egy
szép levelet 1992 őszén hogy 93 tavaszán szívesen látnának újra, mintegy 2 hétre.
Normális esetben nem is zavart volna a dolog, sőt talán jó mókának is fel lehetett volna fogni,
ha akkor apám nem lett volna nagyon beteg. Akkor már tudtam, hogy az előrehaladott és áttételes rák
nem gyógyítható. Az adott szituációban méltatlannak éreztem hogy a családot ilyen végülis
pitiáner dologgal terheljem,
ezért már az előzetes behívót is elhalgattam.
Hónapokig hordtam apámat kórházba, kezelése. Mindig a Petőfi laktanya előtt hajtottem el, mindannyiszor a torkomon
volt hogy elmondom neki, de aztán inkább összeszorítottam a fogam.
Az idő haladt a maga útján, eljött a karácsony, (az utolsó közös)
és én egyre nagyobb kínokat álltam ki.
Közben megkaptam a pontos behívót, persze megpróbáltam mindent, kérelmet adtam be halasztásért,
mindhiába.
Apámat végleg elbocsájtották a kórházból. Négyszemközt megkérdeztem az orvost lehet-e tenni valamit még.
Azt válaszolta: vigye haza , ápolják szeretettel, és legyenek együtt sokat...
Úristen mi lesz ha az apám akkor hal meg amikor én bennt bohóckodok ezeknek ?
Elhatároztam hogy nem vonulok, be elbújok havernál, szarok a következményekre.
Nem ragozom tovább, a sors megkímélt ettől, megadta azt a kegyet hogy lezárhassam apám szemét.
Ekkor még volt 3 hét a bevonulásig. A temetés után még vártam egy hetet, és utána kíméletesen közöltem anyámmal a helyzetet.
Bevonultam, persze szerettem volna továbbra is a halasztást, hogy anyám ne maradjon egyedül.
Tudni kell hogy a tartalékosi szolgálat egy újrasorozási folyamat,
pontosan ugyanolyan mint a többi.
Én is sorra kerültem a sorozó tiszt elé ahol az alábbi épületes párbeszéd zajlott:
-öö látom maga itt kérelmet adott be, orvosi igazolással hogy az apja beteg.
mi a helyzet most ?
- apám 3 hete elhunyt
- el is temették ?
- igen
- akkor tulajdonképpen nincs akadálya hogy bevonuljon ?
- ..... nincs ..... (azta szociálisan érzékeny jóédesanyádat azta hernyótalpast)

Még aznap felöltöttem a gyakorlót.
Püspökszilágyira kerültem, szerencsére mindennap le tudtam menni a faluba és
minden este hosszasan beszélgettem az egyetlen telefonfülkéből anyámmal..

Dvorszky határőr 2014.01.21. 14:55:33

@zsolt64: Katonatiszt meg a szociálisan érzékenység az olyan távol áll egymástól, hogy az hihetetlen. Én a tartalékosságot megúsztam, de az eszembe sem jutott volna, hogy azt nem lehet eltolni ilyen esetben, hogy elutasíthatják. Nagyon durva sztori, ráadásul fogalmam sincs, hogy mit csinált az ember tartalékosként két hétig. Neked mi volt a feladat? Ennek elvileg az volt a szerepe, hogy az új technikákat az ember megtanulja, de neked mutattak valami újat?

zsolt64 2014.01.21. 23:19:12

@Dvorszky határőr:
Elővettem a katonakönyvemet és a megmaradt egyéb papírokat, és kicsit utánanéztem az interneten. Ahol a sorkatonait adtam az a:
"MN 3705 150. Közlekedési Műszaki Dandár, Budapest" volt. a Madridi úton. Mint a kutatásból kiderült ezt a dandárt 1991-ben felszámolták, tehát tartalékosként ezért soroztak be a
40.GALGA vezetésbiztosító ezredhez.
Ez háború esetén ilyen hátország fuvarozó-ellátó alakulat lett volna, a behívottak mindegyikének volt legalább B kat. jogsija. Elviekben háború esetén még a saját tulajdonú gépjárművemet is bevonultathatták volna velem együtt. Szóval fuvarozás, forgalombiztosítás, stb. lett volna a feladat, meg persze hogy minden útkereszteződésben legyen fegyveres katona. A kétheti kiképzés ennek megfelelően nem volt túl feszes, bár reggel 8-tól délután 5-ig szórakoztattak minket. Volt még alakizás, futni azért nem kellett, de jól megsétáltattak minket mindennap. Elméleti foglalkozások is voltak , még KRESZ ismerekek is (FOSZAB). Éleslövészet + gránátdobás.
Tanultunk robbantási alapismereteket, és
gyakorlatban is robbantottunk.
Szóval semmi új, a tartalékosi beosztáshoz szükséges dolgok.
Csak 1997 végén lett az állandó behívóm visszavonva.

zsolt64 2014.01.21. 23:29:44

Most jut eszembe hogy még feladatunk lett volna mindenféle táborhelyek létrehozása felállítása, gyakoroltuk ezeknek a katona sátraknak a felállítását , ezt villanyvilágítással kellett ellátni, volt aggregátor, vízmelegítő autó, zuhanysátor, és természetesen a konyha és az egészségügy/elsősegély ellátó központ kiépítése is a mi feladatunk lett volna.
Mindezt kiépíteni, vízlevezető árokkal ellátni, latrinát ásni, parkolóhelyet kijelölni stb...

zsolt64 2014.01.21. 23:52:06

Még 1 kis kutatás:
MH 40.Galga Vezetésbiztosító Ezred
2005. december 31-én megszűnik.
Sic transit gloria mundi

Dvorszky határőr 2014.01.25. 09:34:56

@zsolt64: Érdekes amit írsz nagyon. Háborúban azért ez egy elég biztonságos állás lett volna, de azért az látszik, hogy a hadseregünk rendes hadsereg volt. A maga módján szervezett, logikus. De marha rossz azt olvasni, hogy felszámolták, megszűnt. Ma ezt ki és mi csinálná?
Nem értem én ezt.

Wir Lg 2017.11.09. 16:58:54

Apád okos ember:

"Mert ő úgy látja, hogy néha a lázadásom magáról a lázadásról szól, nem visz előre, sőt nagyot ronthat [...] viszont biztos benne, hogy a hanyagság, a szabályok szándékos figyelmen kívül hagyása nem ellenállás, hanem hülyeség."

Wir Lg 2017.11.09. 17:06:08

...nyugodjon békében!

Dvorszky határőr 2018.06.15. 13:59:14

@Wir Lg: Igen az volt!
Nagyon köszönöm.
süti beállítások módosítása