Centi_30.jpg67

 

 

 

 

1988. március 13. vasárnap

Ma újra nekiveselkedtem, katonaruhát öltöttem és elmentem a Honvéd Kórházba. Most jó hírrel fogadott a portás, Horváth doki benn van. Hosszú, nyújtott léptekkel siettem befelé.

Megkerestem az általános sebészetet.
Hatalmas konglomerátum ez a kórház. Megnéztem azt a részt is, ahol Ketya leírása alapján ki lehet szökni a kórházból. A majdnem tíz éve, akadozva épülő új épületrészeket belülről csak hevenyészve kerítették el, és az utca felé, a pozdorja kerítés belső felén leszórt sóderdombokról, amelyek Ketya állítása szerint kintről nem láthatók, ki lehetett ugrálni.
Úgy jártam be most a területet, mintha az új otthonomat mustrálgatnám, jó gazda szemével hizlalva a legelőt. Aztán végül beléptem az általános sebészet ajtaján.
Felmentem az emeletre, és bekopogtam a nővérekhez, ahogy Ketya mondta.
Elmondtam, hogy Ketya küldött és megkérdeztem őket, hogy Horváth főorvost merre találom. Az egyikük készségesen eligazított, hogy nagy szerencsém van, mert fél óra múlva itt lesz, tudok vele beszélni, és hogy ismerik Ketyát, meséljem el mit csinál most, hogy leszerelt.

Nekem rögtön az jutott az eszembe, hogy hát velem együtt öreg nőket akart dugogatni, kicsit habogva mondtam, hogy jól van, most egyelőre csak élvezi a civil életet. Aztán megjött az orvos, neki már be is jelentettek a nővérek, és ő is ugyanezzel kezdte, hogy nagyon örül, hogy hall a barátomról, kedvelt tagja volt az osztály közösségének. Majd megkérdezte, miben segíthet.

Becsülettel előadtam, hogy szívesen váltanám Ketyát ebben a kedveltségben, és az ezzel járó feladatokat is hajlandó vagyok elvégezni, eközben a résnyire nyitott iroda ajtó mögött vihorászó nővérek hangja, mint szirének éneke vonzott, és már ezért a hangért érdemesnek gondoltam bármennyi amputált végtagot a hullaházba vinni. Női nevetés, édes istenem, milyen más, mint a körletbeli leplezetlen fingás hangja.

Már éreztem, ahogy női kacajban fürdenék nap mint nap, és megértettem Ketyát, mert ha ehhez naponta az a látvány kapcsolódik, amit a nővér szobában láttam, a rövidke köpenyek, a feszülő anyag a melleken, az előbukkanó, jellemzően ugyan kicsit vaskos, de szőrtelen combok, vádlik, akkor ez a mennyország.
szirén2.jpg– Értem, értem – zökkentett ki a doki – , most ugyan nincs üresedés, de két hét múlva elképzelhető, addig menjen vissza az alakulatához. Mivel is volt benn nálunk? Mandulaműtét? Az jó, azzal ki tud jönni kontrollra. Melyik alakulatnál szolgál?

Mondom neki, hogy a ferihegyi FEP-en, mire őszintén rácsodálkozva pillant a váll-lapomra.

– Ja, hogy határőr? – kérdi – Észrevehettem volna! Akkor sajnos fiam nem tehetek semmit, a határőrség állománya felett nem rendelkezhetem.

A női zsivaj elhalkult.
A szívverésem is.

Néztem bárgyún, hosszan értetlenül.

– Semmit nem tehetek, sajnálom fiam! – mondta még a doki, én meg mint egy robot köszöntem el, igen átadom az üdvözletet, igen értem én, habogtam és a visszatartott lélegzetű nővérek közt siettem az udvarra levegőt venni.

A kurva élet, kiáltottam lenn, de túl sokan néztek rám, hogy folytatni tudjam, csak álltam és szédültem.
Megint idegen lett a kórház, nem az otthonom, nem itt töltöm a katonaidőm maradékát, hanem Ferihegyen. Egy hónap egészségügyi szabadság után ez olyan súlyosan nyomasztó felismerés volt, hogy sírni tudtam volna. Leültem valami padra és hosszan meredtem a semmibe.
Aztán valahogy összeszedtem magam és bementem Brenyóhoz, hogy elmondjam neki, mi történt.

Ő éppen valami műtéten volt benn, nem találkoztam vele és éreztem, hogy amíg le nem szerelek nem fogja már megtudni miért nem találkoztunk többet.
Már nem lesz lehetőségem elmesélni a mai napom, csak ha már nem leszek katona.
Sőt lehet, hogy csak akkor, amikor már ő sem lesz.

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surrano.blog.hu/api/trackback/id/tr895800780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szepi79 2014.03.13. 11:28:46

túl szép is lett volna, hogy igaz legyen... de már csak 2 hónap van hátra, (meg az apró,) gondolom a tisztek sem szórakoztak már annyira a nemsokára leszerelőkkel, és az idő sem rossz már, ezt fél lábon is ki lehet bírni. rosszul hiszem?

vagy itt most az a gond, hogy az édes szabadságot megtapasztalván nehéz visszatérni a kóterbe?

zsolt64 2014.03.13. 11:29:49

Hát sajnálom hogy nem fogod színesíteni különféle élményekkel, beszámolókkal a blogot a Honvéd Kórházból. Különösen a nővérkés történeteket fogom hiányolni.
Szar lesz visszamenni, de most már a túlélésre kell jáccani...

Martin Berghoffer 2014.03.13. 17:56:06

Sulimban minidig e tájékon azt mondják a tanárok: Már térdelve is kilehet bírni.

csorsza 2014.03.13. 19:29:27

Legszopásabb szopás. A belügyesek megérdemlik :)

dwr 2014.03.13. 20:46:06

Szia Dvorszky!

Meglepve olvasom a kalandjaidat a Honvéd kórházban. Nem is nagyon értettem az elején, mit kerestél te abban a nyúlketrecben :):):), amikor volt nekünk tisztességes kórházunk: a Korvin Ottó Kórház és Rendelőintézet. Kb a Lövölde tér környékén volt emlékeim szerint. Talán nem volt gégészete? Egyszer jártam ott,(valami laborleletet kellett elhozni) de laikusként is tátva maradt a szám a labordiagnosztikai felszereltségüktől. 1990-ben a teljes vérképet néhány perc alatt készítő automata, valami sci-fi technológia szintűnek tűnt.(SZTK kb 2-3 hét)Utána beszállni a dobozos UAZ-ba, meg maga volt a rögvalóság.Ja, a nővérkék még ilyen időtávlatból is: NYAM-NYAM-NYAM

üdv: kisberben

dwr 2014.03.13. 20:51:03

Helyesbítve: BM Korvin Ottó Kórház és Rendelőintézet

A budapesti Korvin Ottó Kórház vagy BM Központi Kórház és Intézményei 1949 és 2007 között, Városligeti fasor 9-13. központban működő kórház volt. Az 1989-ben még a rendvédelmi szervek egészségügyi ellátását biztosító intézmény a rendszerváltás után közkórházként működött.

Dvorszky határőr 2014.03.16. 15:14:13

@szepi79, első ezen a néven: Jó hiszed, nem sok van hátra, de azért ekkor én már majdnem civilnek éreztem magam, szar volt visszamenni.

Dvorszky határőr 2014.03.16. 15:15:22

@zsolt64: A nővérkéket én is sajnálom, főleg azután amiket Ketya mesélt róluk, de másképp alakult sajnos. :)

Dvorszky határőr 2014.03.16. 15:19:55

@csorsza: Hát igen, megszoptam, de hát olvashatod mekkora szopás volt a határőrség. :))

Dvorszky határőr 2014.03.16. 16:53:02

@dwr: Szia, amúgy most hogy mondod simán lehet, hoy senki nem mondta, hogy a honvéd kórházba menjek, de mivel azt ismertem már a katonaság előttről is, utaztam előtte sokat, tudtam, hogy mi az, fel sem merült bennem, hogy a BMnek van külön kórháza. Simán lehet, hogy oda kellett volna mennem, nem a Honvéd, kórházba, de mivel a Honvéd kórházban kezdtem vizsgálatokra járni, ott is műtöttek meg. Bőven belefér, hogy egyszerüen csak más helyre mentem, mint kellett volna, de valahogy jól sült el.:)
Abba bele se merek gondolni, hogy milyen felszerelés lehetett akkor ott, ha a honvéd kórház magasan is a mai átlag kórház felett állt már akkor.

Dvorszky határőr 2014.03.16. 16:53:56

@dwr: Mert az igaz, hogy leírva, hogy nekem a Honvéd kórházba kéne mennem bármiért is, sose láttam. :))
süti beállítások módosítása