2013.03.04. 06:00
(99. nap) Ki a "szabadba"
442
Március 4. Szerda
Ma van állománygyűlés. Ez egy értékelő beszéd a parancsnokság részéről, gyakorlatilag ugyanaz, mint a kötelék, csak ritkábban tartjuk, minden szakasz részt vesz és más a neve. De ugyanolyan unalmas.
A kötelékrendezés vagyis az eligazítás az egyik legnagyobb hülyeség, amit napi rendszerességgel csinálunk.
Szép rendben sorba állunk, a tisztek pedig beszélnek a szocialista állam, az ország, a nép, a vezetők, a határőrség, a laktanyaparancsnok és egyéb beosztású tisztek elvárásairól, amit amúgy elég egyszer hallani, de mégis minden délután a szabadnapok kezdetekor ezt dörgölik az orrunk alá.
A fenyítés egyik igen komoly eszköze volt a kimenő megtagadása. Ebből lett a bent töltendő szabadnap, a BT.
Viszont aki benn marad, az köteles részt venni, az úgynevezett „irányított szabadidős” programokban, ebbe a takarítás bármely fajtája, következésképp a legnagyobb szopás is belefért, ezért mindenki foggal-körömmel küzdött a kijutásért.
A kijutás szabályai a következők:
Először is 15.30-kor kötelékre (eligazításra) kellett sorakozni a folyosón. Itt valamelyik tiszt kihirdette az arra a határőrizeti napra vonatkozó szolgálati beosztásokat, közölte ki megy aznap haza és kicsit ömlengett a szocialista hazánk vívmányainak védelmében reánk rótt felelősségteljes feladatról, amit mindenkinek kutya kötelessége komolyan venni röhögés nélkül és nem mozog a sorban, előre néz és vigyázz-ba vágja magát!
És mi olyan vicces hátul? Lépjenek ki maguk ketten! Mit röhög? Biztosan az olyan vicces, hogy még a gallérja is félreáll! És maga? Magának mi tetszik annyira? Nevetgél, de a zsebét begombolni nem tudja. Így akarja ellátni a haza fegyveres védelmét?! Ott a sorban! Mi ez a mozgolódás? De vidáman vannak! Maguk lépjenek vissza, nem mennek ma sehova! És mostantól 10 perc néma vigyázzállás. Majd megtanulják a rendet. Fegyelmezetlen banda!
Ezután a bohóckodás után, aki mégis szabadnapra mehetett, kimenőbe öltözve jelentkezett a századparancsnoknál, aki leellenőrizte a gombok, cipők tisztaságát, azután hogy ne legyen félrecsúszva a nyakkendő és még sok egyéb életbevágóan fontos dolgot. Ha nem volt benn a századparancsnok, akkor az alacsonyabb rangú tisztek, ha ők sem voltak, akkor az alegység ügyeletes tette mindezt. Majd leengedték a katonát a csapatügyeletig vagyis az épület portájára.
A csapatügyeletes tiszt a laktanya életét irányítja, ügyel a rendre, a váltásokra, stb. Tehát a csapatügyeleten kellett jelentkezni, sorban, vigyázzba állva. A csapatügyeletes pedig végignézi újból a gombok, cipők tisztaságát, hogy ne legyen félrecsúszva a nyakkendő és még sok egyéb életbevágóan fontos dolgot, ha valami nem stimmelt, mind az ügyeletes tisztnek, mind a csapatügyeletesnek jogában állt visszaküldeni a katonát a fellelt hiányosságok, rendellenességek helyretételére és ezt ismételve értékes perceket-órákat rabolhatott el tőlük. De szintúgy joga volt meghúzni a kimenőt, azaz lerövidíteni; esetleg, ha olyanja volt, bevonni a katonakönyvet és megvonni a szabadnapot. Ezért egyáltalán nem volt lényegtelen, ki éppen az ügyeletes tiszt vagy a csapatügyeletes, milyen hangulatban van és berúgott-e már.
Ha visszamentünk a körletbe és begomboltuk azt a zsebünk, amit felelőtlenül, a szocialista hazánkra való tekintet nélkül nyitva felejtettünk és a feletteseink éber szeme észrevett, akkor lenn újból fel kellett sorakozni akár egyedül is és csendben, vigyázzban állva megvárni, míg tiszt fontos teendői közé beiktatta a ruházatunk, felszerelésünk újbóli szemléjét.
Ha mindent rendben talált, „szabadon” elhagyhattuk a laktanyát, de még előtte a könnyes búcsú.
– Erőt, egészséget elvtársak!
Most rajtunk volt a sor, szépen artikulálva, arcunkat kissé jobbra fordítva, állunkat büszkén felszegve válaszolunk.
Erőt, egészséget Őrmester elvtárs!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
BigJoe 2013.03.04. 10:15:34
Volt olyan, hogy az arc szőrzetbe kötöttek bele.Pedig:
Mielőtt elindultunk a kapu írányába akkor borotválkoztunk. Az ellenőrzés egy papírlappal történt, az arcra merőlegesen tartva, ha a papír éle serceg, akkor nem volt a katona megborotválkozva.
Szinte mindig sercegett, csaptunk egy pár kört mire rájöttem, hogy ha bőven használtuk az arcbalzsamot akkor nem tud hangokat produkálni a papír.
A másik kitolás az már 3.őrben volt, miután összerugtuk a pórt a hatáSvadászokkal a kapun nehezen jutottunk ki. A barakktól alakzatban kellet volna közlekedni (mint minden hol, nade mi a 3.őr szd voltunk, nekünk az nem nagyon ment) a kapus amint észlelte az alakzat hiányát elzavart minket.
Újra elindultunk, és amikor úgy gondoltuk, hogy most már látni fog minket rendeztük sorainkat, de már későn, visszakozz. Volt olyan, hogy messze lesétált a kedves Kapus az ezredkonyha írányába és onnan lestt minket.
Aztán megembereltül magunkat, a barakk lépcsőitől alakzatban, lépéstartással mentünk. Persze ekkor másba kötött bele, mindig taléáltak valamit.
Néhányan feldobták a labdát, hogy dobizzunk a megírt könyvvel.
De előtte egy uccsó probálkozás....ekkor a kapu ügy. HT előmászott és egy intéssel elküldött minket kifelé. Gondolom már Ő is unta a képünket - ez a 4.-5. nekifutás volt.
A saját HT-ink is szórakloztak főleg Spisák torzőrm. hivatalosan csak az AEGU vihetett le minket a kapuhoz, Spisák a könyveket is visszatartotta, majd elvitte az Ügyész pár órára. Addig meg ketyegett a könyvünk.
A 10.00 kimarcsi (nagyon ritkán kaptunk ilyet, ált 16.00-22.00- ig írták a könyvet) majd a du.-val ment ki.
Dvorszky határőr 2013.03.04. 12:32:44
whale 2013.03.04. 13:45:09
Augusztusban vonultam, utána asszem két hónap volt az alapkiképzés, aztán ahogy visszakerültünk Börgöndről Budaörsre, egy hónapon belül KBH-s lettem-gondolom, ahogy a novemberi csávó leszerelt. Még elmondta a benzines okosságot, összeismertetett a kutassal:), aztán érzékeny búcsút vettünk egymástól. Onnantól a kutya nem szólhatott hozzám, az autót nem állíthatta meg a VÁP, az hogy hova megyek és miért, államtitok volt.:DD
Ma már csak röhögök az egészen...Azt mondjuk utáltam, hogy a 22 éves UAZ-t állandóan basztatni kellett, hogy menjen, a végén még motprgenerált is csináltam rajta. Az szép baleset volt.:) Kimenőre a szerelőoverall, aztán lehet fürödni az olajban.:)
lutria 2013.03.04. 19:27:37
További opciók a hazajutásra- 3 km gyaloglás a síneken a 63-as úthoz hogy stoppolhassunk,vagy ~10 km gyaloglás a Székesfehérvári buszig amivel a vasútállomásra lehet jutni...