2013.02.13. 06:00
(80. nap) Béke veletek, elhelyeztek!
461
Február 13. Péntek
Ma megkerestek a konyhán, hogy van 5 percem, szereljek le, megyek Ferihegyre. A FEP-re. A bevonulásom óta nem mondtam ki ezt a szót, soha nem is került szóba és senki nem említette, hogy mindez, amit csinálok csak felkészítés volt. Tényleg Ferihegyre kerülök!
Meg kellett válnom a tegnap szerzett bakancstól. Olyan érzésem volt mint valamely város védőinek, akiknek ki kell vonulniuk az ellenség elől, de nem akarnak hagyni maguk után semmi használhatót. Ezért majd kiugrottam a bőrömből, amikor Kónya megállított mielőtt elmentem volna az öltözőbe, és megkért, béküljünk ki és adjam neki. Rendes srác vagyok, beleegyeztem, mondtam, kemény volt, de oké, most már lehetünk barátok.
Az öreg szakácsok tornacipőben jártak a konyhán, nem bakancsban - ez az ő privilégiumuk -, megbeszéltük, hogy leadom az övét, a szép új surranót pedig az öltözőben hagyom, mert most nem tud elmozdulni az üst mellől.
És valóban, tisztességesen a szekrénye elé helyeztem őket. Szépen bekötöztem mindkettőt, belevizeltem, két jó nagy felmosórongy darabot tömködtem a szárába, aztán feltöltöttem vízzel. Az egyikbe beleállítottam a hőmérőt. Ajándékba adom, ne érezze, hogy neheztelek.
Búcsúzkodni már kimenőben mentem le, belemosolyogtam a szarjankók arcába, s vidáman hívtam fel a figyelmüket, hogy FEP-es vagyok, a mindenki által vágyott, álomszerű ferihegyi reptérre visznek!!
Hosszan tagoltan mondtam, hogy tudatosodjon, mert az volt az érzésem, nem értik, ahogy tátott szájjal, bénultan álltak szétszórva az üstök, sütőlapok közt. Vésődjön be nekik, akik itt maradnak ebben a mocsárban, hogy elkerülök innen, és az is, hogy hova megyek:
– Fe-ri-hegy-re! Értitek?
Kezet fogtam a Kónyával.
– Szent a béke, testvér. A surranót a szekrényed elé tettem! – elindultam kifele a konyhából, még hallottam a hátam mögül, ahogy köszöngeti.
– Hordjad öcsém egészséggel. –intettem még vissza, van benne ajándék, gondoltam, meg hőmérő is.
Aztán most itt vagyok Ferihegyen. Még hogy szerencsétlen nap a péntek tizenhárom! Ki az a marha, aki ezt állítja?
Rögtön szóltam valami alezredesnek, hogy nem akarok szakács lenni! Eszükbe ne jusson!
Persze, visszaparancsolt a sorba.
15 komment
Címkék: surranó Ferihegy Reptér FEP
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Oldm4n 2013.02.13. 16:30:07
johnibyg 2013.02.13. 18:15:42
Oldm4n 2013.02.13. 18:50:43
Balhé az van 2013.02.13. 19:23:42
Advocatus Diaboli 2013.02.13. 22:32:41
Ezen a részleten:
"És valóban, tisztességesen a szekrénye elé helyeztem őket. Szépen bekötöztem mindkettőt, belevizeltem, két jó nagy felmosórongy darabot tömködtem a szárába, aztán feltöltöttem vízzel. Az egyikbe beleállítottam a hőmérőt. Ajándékba adom, ne érezze, hogy neheztelek."
5 percen át röhögtem, majdnem megfulladtam a röhögéstől!
Oldm4n 2013.02.14. 07:09:16
Dvorszky határőr 2013.02.14. 17:47:55
Dvorszky határőr 2013.02.14. 17:52:02
Hihetetlennek tűnik, de az informatikus szó 86-ban ismeretlen volt. A seregben mindenképp.
:))
Dvorszky határőr 2013.02.14. 17:52:41
:)))
Oldm4n 2013.02.14. 18:45:04
Szerintem 1991-ben nagyot változott minden. Egész egyszerűen a szomszédban tomboló háború óvatossá és összetartóvá tette a katonákat. (Ne feledd, 91/1 vonulás, a délszláv válság február 28-án tört ki, amikor Szerbia és Horvátország testvériesen felosztották egymás között Bosznia-Hercegovinát, csak erről elfelejtették a bosnyákokat megkérdezni.) Egyszerű a lélektana - Holnap lehet, hogy az a kopasz kell, hogy védje fegyverrel a segged, akit ma a folyosón ultráztatsz. Így ezek nagyon nem mentek nálunk, az öreg tényleg úgy viselkedett, mint egy öreg cimbi. (Egyszer volt csak ultrázás, akkor is inkább hagyománytiszteletből.) Aztán lehetett már tudni, hogy ahogy csökkentik a sorállomány szolgálati idejét, (egyszerre szerelt az utolsó 18 hónapos vonulás, az egyetlen 15 hónapos és az első 12 hónapos!) hogy a reguláris hadsereget felszámolják. Tulajdonképpen jó volt. Annyira, hogy most, munkanélküli lévén megkérdeztem a hadkiegen a közeli városban, hogy van e felvétel hivatásos állományba. Sajnos nincsen. :( Pedig lennék ma is katona! Jó pénzért...! :D
Dvorszky határőr 2013.02.15. 13:46:56
Öcsém szerződéses katona volt 7 évig, de hát a jó pénzről sose beszélt. Persze missziókban igen, de ott is jóval kevesebb került a kezükbe, mint ugyanannyi Nato által kiutalt ellátmányból, mondjuk egy lengyelnek.
:)
johnibyg 2013.02.16. 13:00:15
Oldm4n 2013.02.16. 14:07:54
HajdúB 2013.06.08. 20:08:52
A kantinhoz csak az alakuló téren keresztül lehet eljutni. Az egyik szakaszból pár srácot a sor őrmester egzecíroztatta, egyébként tényleg egy szar alak volt az őrmester gyerek. Kiszúrt bennünket hogy megyünk a kantinba a haverral. Elkezdet velünk szívózni vigyázzmenet, alakízás stb..
Belementünk a játékba, gondolván majd megunja és utána irány a kantin. De a tetűláda miután jól megszívatott bennünket visszazavart a körletbe.
Sajnos nem lett a képviselőfánkból semmi. Énekem elég nagy az igazság érzetem.Magyarán szeretek visszaütni. Másnap kertészkedtünk a fészerben volt párzsák műtrágya egy marokkal zsebre tettem.Csornán úgy volt hogy kint a körlet mellet volt a fegyver támla, előtte meg a csizmák.A támlán mindenkinek ott volt a neve a fegyvere alatt. Tehát még véletlenül sem keverhettem össze a csizmákat egyébként meg az őrmesternek valamilyen bolgár neve volt. Takarodó után kimentem és mind a két csizmába szórtam a műtrágyából. Az eredményt ellehet képzelni a csizma egész nap rajtad estére jól szétmarta a műtrágya a gyerek lábát másnap már a gyenguszon volt.Egy darabig a szakasza megmenekült a szemétládától. Remélem hogy ő is rátalál az erre az oldalra hamarosan. Üdv Béla vagyok.
Dvorszky határőr 2013.06.10. 12:55:15
:)