2014.05.19. 06:00
Életem második ELSŐ napja
1988. május 18. –
1988. május 19. csütörtök
Bár felhúztam az órát 8-ra, még az előtt ébredtem, hogy csörgött volna. Kinyitottam a szemem és lassan körbenéztem. Kerestem a tányérsapkát.
De nincs.
Nincs ám! És nem is lesz.
Soha.
Csak ha akarok és veszek.
Tegnap véget ért egy rossz álom.
540 napig tartó rossz álom.
Azt álmodtam, hogy eltöltök katonaként másfél évet, tizennyolc hónapot, 76 hetet, 540 napot, 12960 órát, 777600 percet, számolhatatlanul sok és kíméletlenül hosszú pillanatot.
Ötvennégymillió-négyszézharminckétezer szívdobbanást áldozva rá.
Vége.
Új nap van.
A szabadság első napja.
Kelni kell.
Dolog van.
A szabadság fokán kell ma állítani.
Tegnap civil lettem. Ma újra állampolgár vagyok. De világpolgár kell legyek.
Kipattantam az ágyból, összeszedtem magam, elmeséltem Anyunak, hogy milyen volt a tegnap este, aztán rohantam a XV. kerületi Tanács Igazgatásrendészetére és beadtam az útlevélkérelmem. Több okom is volt rá.
Egyrészt, mert akartam.
Utazni szeretnék, és ha kaphatunk világútlevelet, akkor nekem legyen.
Utazni akarok.
Repülni.
Látni, hogyan működik a reptér az utasokért.
Világot akarok látni.
Másrészt meg sietnem kell. A katonai aktám átkerül a Határőrségtől a Honvédséghez, talán ez előrébb való, ezt intézik, és nem az Igazgatásrendészetre küldik először. Talán ma még nincs itt az az információ, hogy leszereltem. Mert elvileg a leszerelését után, mivel határőr voltam, két évig nem kapok útlevelet.
Ez a gondolat rettentően rémisztett.
De simán ment minden, az ügyintéző kedves volt. Kicsit ideges voltam, hogy a tegnap megkapott személyimet újra hivatalos személy kezében láttam, de oda kellett adnom, hogy kiírja az adatokat. Mióta leszereltem, ő a negyedik hivatalos személy, akinek a kezében volt a személyim.
Tegnap még a buszon, a KÖKI felé menet megbeszéltük Alexszal és Bíró Zolival, hogy hazamegyünk, letesszük a cuccaink és megyünk is a Blahára, találkozunk és kóricálunk a városban.
Én épphogy lehuppantam a 73-as buszról a Bosnyák téren, valahogy elém állt két fakabát.
Igazoltatás.
Utálom, ahogy ezek stírölik az embert.
Nem vagyok készséges, de a "No, és mi járatban erre?" kérdés egyenesen felháborított.
Most szereltem két órája, faszom, élem épp az életem. Nem ezt mondtam, de a "Be a városba." se tetszett nekik, mindenesetre visszaadták a személyim.
Alexszal valóban a Blahán találkoztunk, de - mondta - Bíró szüleinek is van telefonja és Zoli hívta, hogy ő kicsit később csatlakozik a Felszab téren. Míg a szökőkút mellett beszéltük ezt, megint hozzánk lépett két rendőr.
Megint igazoltattak.
Aztán kigyalogoltunk - már Zolival együtt - a Vörösmarty térre, leültünk és néha hosszan belemerengve az egyre halkuló, lassuló térbe, beszélgettünk.
És ekkor is megjelentek a rendőrök.
Biztos, hogy tudják, hogy ma a Határőrségnél leszerelés van, és ránk vadásznak. Ma még, a leszerelés napján, bármit követünk el, katonai bíróság elé kerülünk. Ma még nem szabad hülyeséget csinálni. Mindent sokkal szigorúbban büntetnek.
Nem kell balhé.
Na, de az az igazán aljas, hogy a rendőrség még vadászik is ránk, keresi azt, aki esetleg balhézhat, és baszogatja azt is, akin látszik, hogy nem teszi.
Menjetek az anyátokba, soha nem fogok ezentúl egyenruhást tisztelni!
Menjetek az anyátokba, most szabadultunk meg börtönőreinktől, máris meg kell mutatni, hogy az élet ezen az oldalán is itt vagytok?
Menjetek az anyátokba!
Nem is maradtunk utána sokáig, hazamentünk aludni, ma este lesz úgyis az igazi leszerelő buli.
Oda már úgy mentem, hogy lobogtattam a lepecsételt útlevélkérő lapom.
Mi kampósok a Gösserben kezdtünk gyülekezni, de már nem volt bennünk az a vad lendület, mint ami korábban a laktanyában, akár az utolsó este volt. Lapos beszélgetéseink lettek, még nem volt nosztalgikus hangulatunk a katonaság miatt, az öröm meg valahogyan ma estig nem tartott ki, nem tudott frenetikus lenni. Nem velünk volt a baj. A helyzet ilyen. Ma már mindenki civil volt egy kicsit, délelőtt mindenki azt csinált amit akart.
Most fogalmam sem volt mit csináltak a többiek. Tegnapig pontosan tudtam mindegyikről, mit csinált. Azt amit én is. Ma már nem azt csinálták, nem tudom, hová mennek aludni, hol a körletük. Már mindnyájan inkább az új világhoz tartozunk, mint a régihez. A régi élményeket mind megbeszéltük már benn is, az emlékezetesebbeket ma is, az új meg még mindenkinek képlékeny. De már mindenki abba tartozik.
Amikor kezdett hazaszállingózni az, aki egyáltalán eljött, valaki megemlítette, hogy az útlevélkezelők a Régi Országház vendéglőben vannak, menjünk át. Átmentünk, de egyre laposodott az egész, és az útlevesekkel semmit nem tudtunk kezdeni, mintha két külön bolygón szolgáltunk volna, ezért továbbálltunk az óbudai Vörös Postakocsiba mi, a maradék kampósok.
Ittunk is sokat, de végül mindenki a saját lábán távozott. Alex, Matyi, akinek sérült a szeme a sereg alatt és én, mi maradtunk hárman. Még ittunk egy sört a Göcsejben, majd Matyi is hazament, mi meg Alexszal hajnalig gyalogoltunk.
Kikeveredtünk valahogy a Városligetbe, végül Alex megemlítette, hogy aludhatok nála, itt laknak nem messze, az Anyja biztos nem bánja.
Tényleg nem bánta, ébren volt amikor érkeztünk, még reggelit is csinált. Nem akartam, hogy rendesen megágyazzon nekem, mert nem akartam ekkora felhajtást, nem kellett, mert ahogy leültem egy pamlagra, már aludtam is. Pár óra múlva szinte egyszerre ébredtünk Alexszal, megbeszéltük, hogy a jövő héten mindenképp keressük egymást, aztán eljöttem tőlük.
Tegnap leszereltem, fiatal vagyok, 19 éves múltam, novemberben leszek 20 éves.
Most itt állok a Róna utca és a Thököly út sarkán. Bármerre mehetek. Jobbra is és balra is.
Azt csinálok, amit akarok.
Bassza meg!
Mi lesz ezentúl?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2014.05.19. 07:53:07
Életemben kétszer igazoltattak. Egyszer a VÁP-osok, akkor még egyenruhában, meg egyszer a rendőrök, akiket kihívtam a hajnalban randalírozó szomszéd miatt. Pedig nem vagyok egy bizalomgerjesztő alak. :D
Szikravadász 2014.05.19. 14:02:36
Ez a nap is eljött. Majdnem az elején találtam a blogodra és bár nem szóltam hozzá, de rengeteg szép és kevésbé emlék felelevenedett az írásod hatására. Ami nagyon megfogott, hogy teljesen átjött az a hangulat, az érzések, ami jellemezte az én katonaidőmet is ('85 augusztusi behányás Adyliget). Leszerelés előtt több heti munkával leszerelő-zászlót gyártottunk és azt írattuk alá a legkedvesebb bajtársakkal. A mai napig őrzöm, biztonságosan elcsomagolva. :-)
A leszerelő bulit a "Mecsek"-ben tartottuk, és tényleg, közel sem volt olyan a hangulat, mint akár előző este a laktanyában.
Köszönöm én is a munkád, fiaimnak bejelöltem, mint feltétlen elolvasandót, mert csak hitetlenkednek, amikor mesélek. :-)
Zsolt
Bambano 2014.05.19. 21:14:52
a másik poénom volt, hogy amikor elvégeztem a gimit, utána személyit kellett cserélnem, mert éppen lejárt. az újba már nem írták bele a korábbi "munkahelyem", így az üresen nyaralt egy évet a hadkiegen. mikor leszereltem, pár napra rá anyám elküldött bevásárolni, én meg felálltam az üzlet elé a járdára kocsival, hogy ne kelljen messzire cipekedni. persze jött a szerv.
már a tilosban parkolást is nehéz volt kimagyarázni, de az egy év kmk-ért erősen dühösek voltak. Akkor nyugodtak meg, amikor odaadtam nekik a seregben kapott, a munkáltatónak átadandó igazolásról, hogy katona voltam. végül erre való tekintettel elengedtek.
Rollende Landstrasse 2014.05.19. 22:10:52
2014.05.19. 22:11:47
De hát máshogy alakult.
estván 2014.05.19. 22:37:13
Érdekes, mert a Nagysanyi híradóezred (utána zászlóalj) volt, Sárbogárd meg légvédelmi rakétaosztály, amelyet ráadásul 2000-re leszereltek.
alien 2014.05.20. 00:07:59
Mi lesz ezentúl?
alien 2014.05.20. 00:08:29
Dvorszky határőr 2014.05.20. 19:15:36
Dvorszky határőr 2014.05.20. 19:22:53
:)
Ne add túl korán a blogot a gyerek kezébe, azt hiszem van ahol szitkozódom benne, tán még a "bakterpénisz" szó is elhangzik benne! :)))
Dvorszky határőr 2014.05.20. 19:25:28
Apád nagyon következetesnek tűnik.
Dvorszky határőr 2014.05.20. 19:27:18
Dvorszky határőr 2014.05.20. 19:44:36
Én azt gondolom, hogy szar volt. Annak is szar volt, aki ma azt mondja, hogy jó volt, csak az emlékek megszépülnek idővel. Ha nincs naplóm valószínűleg én is így érzek, és úgy írom le, hogy torzítom, de persze a valósághoz képest torzítom, ez érzéseimhez képest nem, vagyis akkor egy pátosszal teli olvashatatlan valami lett volna szerintem, én igyekeztem azt leírni, ahogy akkor éreztem, és akkor benne lenni nem mindig volt jó.
Ellenben ha kéne, ugyanezt szívesen végigcsinálnám, és örülök, hogy megvolt, de nem szívesen lennék határszélen és sima honvéd kemény hadgyakorlatokkal.
Szóval értem, ha úgy érzed kellett volna, és azt is megértem, aki azt mondja hogy sohase akarna bevonulni.
álfirkász · http://narancsosliba.blog.hu/ 2014.05.20. 20:01:41
Ettől függetlenül, szerintem is igaz, hogy a többségnek kurvanagy szopás volt az egész.
Dvorszky határőr 2014.05.20. 20:18:50
alien 2014.05.20. 23:11:57
Rollende Landstrasse 2014.05.21. 03:57:45
Szikravadász 2014.05.21. 09:34:37
"Bakterpénisz" :-D srácoknak nem újdonság, tudnak ők különbet is, az egyik nagykorú, a másik mindjárt. :-)
Szikravadász 2014.05.21. 09:51:43
Nekem viszonylag jó dolgom volt, sokkal több szép emlékkel, mint rosszal és ha nem is faragott embert belőlem, biztos sokat számított az életemben és talán a gyermekeim nevelésében is. Ennek ellenére szar volt. A katonás rend mögé bújtatott fejetlenség, logikátlanság, a külsőségek mindenek felett, az emberség hiánya, ha valamire megoldást kellett keresni, akkor fontos szempont volt, hogy a katonának ne legyen jó, stb. És nemhogy nem tudsz ellene tenni, még te vagy a szenvedő alany. Nem véletlen a mondás, hogy "ami gömbölyű azt visszük, ami szögletes azt gurítjuk és ha gömbölyűre kopott, felvesszük és visszük tovább".
Dvorszky határőr 2014.05.23. 12:31:46
Igen én is tanultam a bakterpénisz óta egyebet is. :))
Dvorszky határőr 2014.05.23. 12:34:20
De ezek csak most a blog kapcsán tudatosodtak.
:)
Dvorszky határőr 2014.05.23. 12:44:48
@álfirkász: van egy katona csoport a facebookon, ahol néha nagyon fura megjegyzéseket látok, egyazon ember teremti le a másikat azért mert szarnak érezte a katonaságot, azzal, akkor minek esküdtél fel a népköztársasság védelmére, miért nem vagy büszke hogy a néphadseregben szolgáltál és helyesli a cshországi bevonulást, és boldog volt, hogy "harci" bevetésen volt, és dühöng hogy mi az istent keresnek magar katonák afganisztánban idegen érdekeket szolgálva, tehát igen van akinek feküdt a régi katonaság, de azt gyanítom aki isteníti az más gazságra is képes.
Mert ugyan nekem sokakhoz képest álomhelyem volt, és tényleg sokszor nekem is hisztinek tűnt, amit csináltam, de ezt csak most tudom, ahogy a blogot írtam, és persze leírtam a hisztit, mégha ma mást is gondolok róla, de ott nem éreztem mindent kellemesnek. Ma nem szívesen válnék meg ettől az emléktől, de makulátlanul jónak ma sem tudom tartani, mert a rendszer egésze, szar volt, a müködtetői, finoman szólva, hiteltelenek. :)
Dvorszky határőr 2014.05.23. 16:43:56
Wir Lg 2017.11.12. 10:27:05
És Robit is meg akartad verni... :))
Dvorszky határőr 2018.06.15. 14:58:23
Robit nagyon meg akartam verni, de már elmúlt, viszont ettől nem fostam be, csak megöregedtem :)
Takony(Aki az élet vizet issza) 2018.07.30. 15:00:03
Hatalmas élmény volt, köszönöm! A könyv kiadásból nem lett semmi? Tudom nehéz ügy, de egy ilyen napló nagyon megérdemelné. Jó pár kiváló blogot olvastam/olvasok, abszolút köztük van ez is. Örülök, hogy nem tartozol az erőszakos nosztalgiázók közé ("bezzeg mi még voltunk katonáák"),azaz pont az ellentétük vagy, de nem is állítottad be magad mártírnak, hogy jaj mennyit kellett szenvedni. Hiteles, baromi őszinte, és emellett szórakoztató. Sőt, tanulságos. Egy korlenyomat.
AC/DC meg a Dead Kennedys pörög még? :D
Dvorszky határőr 2018.07.31. 16:52:21
Köszönöm és tényleg örülök, ha élmény volt.
Azt megkérdezhetem, hogy mi volt pontosan az útvonal, milyen youtube bejegyzésből sikerült eljutni? Csak puszta kíváncsiság munkál. Meg persze marha jó érzés is, hogy vannak ilyen véletlenek, szóval még egyszer kösz.
Az AC6DC és a Kennedys megmaradtak, sőt 2004-ben talán volt a Pecsában DK koncert, ahol barátok, öcséim, és katonatársaink futottunk össze. :)
Te voltál katona, illetve hol voltál?
És tök igazad van, nagyon bosszant az "erőszakos nosztalgiázó", jó kifejezést találtál, tényleg ilyenek, nem bírom én se ez a "bezzeg mi még..."
De az tagadhatatlan, hogy ettől még a katonaság nagyon erős élmény volt, bár nem tudnám megmondani, hogy kell-e ez egy fiatalnak vagy nem.
:)
Takony(Aki az élet vizet issza) 2018.08.01. 17:05:53
Én a katonaságból már kimaradtam :D