Ebben a nagy unalomban eszembe jutott a taszári reptérről még két sztori. (Akik csak most kapcsolódnak be, azok kedvéért ismétlem: ezek a haver történetei, én nem ott voltam katona)

1. Jött egy konténernyi repgépalkatrész. Pakolták a cuccot, az egyik srác megállt, kezében forgatott egy cipősdoboz méretű dobozt, rajta cirill betűvel: MIKROKONTATOR. Kicsit nézegette, aztán megvetően továbbadta: "Ez nekik mikrokapcsoló? Az anyjuknak próbálják bemesélni, hogy ezek az űrbe repülnek!"

2. Hétvégi eltáv, de az egyik srácnak már nem lett volna értelme elindulni a Nyírségbe, mert aznap már nem érte volna el a pesti csatlakozást. Állt a betonon egy kis kétszemélyes repülőgép. Valami tábornok jött vele, akinek volt MiG–21 szakszója, és évente repülnie kellett bizonyos számú órát a gyakorlat megtartásához. A tábornok már végzett, pakolta a táskáját a kis gépbe, mikor odalépett hozzá a vidéki gyerek, szabályosan jelentkezett, Elmondta, nincs vonata Pestre, engedélyt kér, hogy a tábornok elvtárssal tarthasson. "Mutassa az eltávozási engedélyét"! Táskája itt van? Gyorsan menjen vissza érte!" Hamarabb hazaért, mintha elérte volna a vonatát.

@Rollende Landstrasse: :)))

1. nemrég találtam otthon egy iPad méretű 124kb-ot fakeretes orosz memóriaegységet, és amekkora számgépek voltak akkoriban a cipősdoboznyi mikrokalcsoló abszolút életszerű :)))
2. asszem a MiG-el hazaugrani eltávra űberelhetetlen sztori. :)

De ki azért nem engedtek...

@Rollende Landstrasse: hol a többi történet?

@Dvorszky határőr: A tábornok kisgépe csak futárgép volt, azzal repült Taszárra. Egy MiG-re azért túlzás lett volna felkönyörögnie magát egy sorállományúnak. Bár ahogy ismerlek, te megtetted volna...

De mégsem. Szerintem te elvből nem kezdeményeztél kommunikációt a tisztekkel. De talán egy tábornok más. Aki már eljut a tölgyfalevélig, az hülye nem lehet, talán tiszt korában is értelmes volt. Azt vettem észre, hogy tábornokként a katonák már nem törődtek a sorkatonaság pitiáner dolgaival.

Mint említettem, építőalakulatnál voltam. Kopaszként én is jártam ki lapátolni, csak később lettem írnok. 1989 tavaszán a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián (ma Közszolgálati Egyetem) dolgoztunk a Hungária körúton. Civil művezető irányított minket, néha ránknézett egy-egy tiszt, akik állandóan sulykoltánk belénk, hogy itt rendnek kell lenni, illedelmesen viselkedni, nem lehet lógni, mert hűhamivanhameglátják. Na, megtudtuk, mi van. Az egyik katona félmeztelenül kifeküdt a gyepre, egy félreeső út mentén. No, jött arra egy tábornok. Mindössze annyi történt, hogy "meg fog fázni, katona" megjegyzéssel elsétált mellette.

@Rollende Landstrasse: Persze hogy meg fog fázni. Kiizzad az ember a futkosón, megcsapja a hideg, és kész a baj! ;o)