Centi_30.jpg 441

 

 

 

Március 5.  Csütörtök

Cupi tényleg tök hülye, ma már elfelejtette, hogy vasárnap majdnem borult miattam az egész rendszer, mert megint kiengedett szabadnapra. Nem is kértem, csak úgy szóltak. Megint mindenki azt hiszi, mégis csókos vagyok. Mindenesetre úgy döntöttem ellopom ezt a napot is, így hát nekiindultam.
Az első ellenőrző ponton túljutottam, de a csapatügyeleten Koltay zászlósnak feltűnt, hogy nem vagyok kellőképp megborotválkozva. A Koltayról az a hír járja, hogy a legszemetebb altiszt a laktanyában, öreg katonákat láttam rettegni tőle. Megborotválkoztam, újra megpróbáltam kijutni. Koltay alaposan átvizsgálta az államat kallódó rakoncátlan szőrszálak után kutatva.

Kicsit hátrébb lépett.

– Na, mutassa a táskáját!

Kinyitottam, most épp semmit nem akartam hazavinni, tök üres volt. A Koltay belenézett. Félmosolyra húzta a száját.

– Mi az ott az alján?

– Zászlós elvtárs, arra a fehér kis izére gondol?

A férfi újra maga elé vonta a táskát.

6466603-wooden-jin-jang-symbol-over-white-background.jpg– És a sárga, ott a fehér mellett? Ezekről mi a véleménye?

– Jelentem, a fehér az szalvétadarabka, a sárga pedig valószínűleg kenyérmorzsa.

Koltay felemelte a hangját.

– És mit keresnek ezek a táskájában?

– Jelentem, a kenyérmorzsa abból a szendvicsből lehet, ami egy fehér szalvétában volt… 

– Na ebből elég, katona! A babájának magyarázkodjon, amikor nem áll föl, itt tisztán kell tartani a kincstári szerelvényt. Ma nem megy sehova! Lelépni!

Nem mentem sehova.
Frissen borotváltan heverésztem a körletben. A körlettársaim kezdenek fogadásokat kötni, hogy vajon csókos vagyok-e vagy nem.