112

1988. január 28. csütörtök

Sípos ma szólt a Guttyánnak, hogy még mindig csöng a füle a tegnapi lövészet miatt. Nem tudom miért pont Guttyánt választotta, ez volt a leghülyébb ötlet ami eszébe juthatott, mert Guttyán csak a kiskertje említésekor tud elérzékenyülni és most sem buggyant fel benne az empátia.

– Van dallama? – kérdezte tudálékosan.

– Jelentem, nincs. - mondta Sípos.

– Mindkettő cseng?

– Jelentem, csak a jobb.

– Akkor az elmúlik, ne foglalkozzon vele. Leléphet.

– De nagyon hangos, nem lehet ezzel valamit csinálni?

– Azt mondtam fiam, hogy leléphet, mert különben azt fogom csinálni hogy lekeverek egyet és akkor cseng a bal is, az majd elnyomja.

 Sípos visszavonult, de az ebédlőben láttuk, hogy rázogatja a fejét.